ZUHANÁS

I.
Lassan nyitogatta a szemét, fejébe éles fájdalom hasított. Félhomály, és egy ismeretlen madár vijjogó hangja fogadta. Érezte, hogy be van szorulva, és üvegcserepek borítják elöl kék kezeslábasát. Utolsó emléke még a zuhanás előttről, hogy a pilóta belereccsen a mikrofonba valami érthetetlent, és a légi kísérő hölgy arca megrándul. Aztán előrerepült a székek között, és a szerszámos ládája fejbe vágta. A roncs még füstölgött, ő pedig vérzett. Oldalt, a hasa körül mély vágás húzódott, s az egyik keze és válla be volt szorulva a roncsok közé. Megpróbált fészkelődni, de nem nagyon ment. Szédült, és minden egyes rántásnál majd megőrült a fájdalomtól. Apránként kiszabadította magát mégis, nem kis tornamutatványok árán. Az utasok egy része még a roncsok között hevert, senki sem maradt életben. A gép által leborotvált erdőrész a nagy vadon közepén aprócska csík volt csupán madártávlatból. Alig észrevehető. Innen nincs menekvés, gondolta, mikor a környező sűrű fák vonalát kémlelte.
Járni tudott, még ha nehezen is. Talált egy hátizsákot, egy vékony kabátból tépett a derekára ideiglenes kötést, két vizes palackot és pár előre csomagolt szendvicset is elrakott az alumínium étkezőkocsi maradványaiból. Az egyik holttest zsebéből öngyújtó, egy másikról pedig egy éppen jó méretű bakancs került hozzá, a cipője valahogy lerepült róla földet éréskor. Utóbbi megfogalmazáson jót derült magában, s hitetlenkedve csóválta a fejét hozzá. 180-an utaztak a gépen, s neki szerencséje volt. Eltámolygott az erdő széléig, és ott kimerülten lerogyott. Észre sem vette, mikor aludt el.
Felriadt, ismét fájdalomra. Erős, vékony kezek szaggatták ruháját, s valamilyen port szórtak a sebbe, de már nem vérzett. A nő volt az, utolsó emlékképe a gépről. Valahol kis elsősegélyes dobozt találhatott, és abból minden gézt rátekert. De legalább még valaki életben van! Hagyta, szó nélkül hagyta, hogy segítsen neki. Ugyanis elakadt a szava a nő szépségét látva, hiába a félig kormos arc, a szemébe hulló hajtincs, elkerekedett a szájjal bámulta. Ne mozogjon! – szólt rá máris, de elmosolyodott, és ettől a férfi teljesen elolvadt, fájdalmát sem érezte már. Maga gyönyörű! – csak ennyit tudott kinyögni, fogva tartotta a szakadt egyenruhából kibuggyanó mellek látványa tekintetét. Látom, kezd rendbe jönni! – jött az újabb mosoly, s abban minden benne volt. Mégiscsak szép az élet, jutott eszébe.
Az első éjjelt együtt töltötték, egy félig kinyílt gumicsónak maradványaival takarózva, fázósan ébredve. Elindultak az erdőbe, miután megbeszélték, hogy itt, ezen a részen esélytelen, hogy rájuk találjanak a kutatómentők. A zuhanás előtt kissé eltértek a repülési útvonalról, ezt még a pilótától tudta a nő. Hogy miért, az már nem volt lényeges. Céljuk a messzi távolban ködfoltokba burkolózott fennsík volt, ott talán találnak valamit vagy valakit. Ez volt a terv. Elindultak, de csak lassan jutottak előre, pedig nem volt sok teher rajtuk, alig találtak használható dolgokat a roncsok között. A nő szerzett egy kést, nagy pengéjűt, ő pedig még több vizet pakolt be a zsákba. Délelőtt eleredt az eső, sűrű szőnyegként mindet eláztatva, kioltva a mögöttük távolba vesző füstcsíkokat, eltüntetve minden nyomot, a földet pedig sártengerré változtatva. Késő délután már nem bírtak tovább menni, a fáradtság leverte őket, egy sziklás részen félig fedett hasadékban húzódtak, mohás, gizgazos részre, de legalább szárazon voltak.
II.

Még ziháltak mindketten, amikor egymásra néztek, s a férfi kérdő tekintetére bólogatás volt a válasz. Muszáj megszárítani a csuromvizes ruhákat! Elkezdték ledobni a szakadt göncöket, a férfin lévő kabát, ing, indigókék kezeslábas és a bakancs sorban kikerült az egyik faágra, ami benyújtózkodott a hasadék előtti fákról. Kötése átvérzett, rövidnadrágban kuporgott a sarokban. A nő még a gépnél egy bőröndben talált magának hawai mintás ingeket a szétszakadt egyenruha felsője helyett, s most azokat ledobta maga alá a sziklára. Az egyen-szoknya, és a gumitalpú cipő is melléjük került, vékony bugyiban és melltartóban kissé remegve állt a hasadék közepén. Az ágakból és levelekből hamar tüzet gyújtottak, és egymáshoz közelebb húzódva, melegedtek.

Később, már csak halvány parázsnál, a nő megfogta a férfi kezét, s csendben átvetette a vállán, háttal befészkelve magát az ölébe, szorosan hozzá tapadva, összebújva. Még mindig remegett, talán a sokkhatás és az élmények most jöttek ki rajta, talán a furcsa helyzet váltotta ki belőle. Az erős férfikezek, a test melege megnyugtatta. Légzése szabályos lett, megnyugodott. A férfi nem tehetett róla, de a nő fészkelődésétől és a tűz melegétől izgalomba jött. Érezte, ahogy elönti a vágy, nadrágja kidomborodott, merev és kemény lett. Kezeivel finoman simogatni kezdte a nőt, hátulról belecsókolva nyakába, vállába. A nő még mélyebbre fészkelte magát, popsiját egészen odanyomva hozzá, csípője megfeszült, s a férfi kezeit kezeivel fogva, irányította az ujjait. Végigsimították a melleket, elidőzve a megkeményedő mellbimbókon, a felforrósodott combokon, egy szép köldökön és hason, a tarkó ívelt vonalán. Érezték egymást, kívánták egymást.

A nő hátranyúlt kezével, s kereste a férfit, megtalálta, ujjaival finoman kitapogatta a körvonalait. A nadrágot kívülről simogatva, végighúzta kezét a férfi ágaskodó vágyán, majd kissé lejjebb húzta a nadrágot, s a végét két ujjal finoman körbejárta, incselkedett vele, aztán hevesen megmarkolta, érezte, ahogy a tenyerébe duzzad. Eközben a férfi ajkai egy pillanatra sem álltak meg, megízlelve a nő minden porcikáját, kezeivel vándorútra indult ő is. A combok közé érve, azokat kicsit szétnyitva, utat talált sokkal forróbb és nedvesebb vidékekre. Egyre közeledett felé, érezte a csípő remegését, a finom vonalakat, és redőket. Amint a bugyihoz ért, félrehúzta azt, három ujját végighúzva a sikamlós, forró résen, felül hosszan elidőzve, körkörösen mozgatva a kicsiny dombon. Néha tovább is ment, s ujja, néha ujjai el-eltűntek a vágy izzó résében, kis, cuppanó hangok közepette. Ebben a pózban, keveset mozdulva, de annál hevesebben zihálva maradtak, mindketten érezték, most nem kell több. Az édes kínok, mélyről feltörő élvezetek beborították őket, kezük gyorsabban mozgott, ágyékuk feszült, egyre csak feszült, kirobbanni készült, a nő aprókat sikkantott, a férfi erősen markolta, fülét, nyakát harapdálta izgalmában, s végül rekedt sóhajjal, a nő egész testében végigfutó remegéssel egyszerre adták meg magukat a gyönyör mindent elsöprő és beterítő érzésének. Szorosan egymásnak feszülve maradtak, így tovább, elernyedve, pihegésükre a csillagos ég vetett takarót azon az éjjelen. Életben voltak, nagyon is, békés mosollyal ölelték egymást álomba zuhanva. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Bevezető

Szeretném itt közzétenni régebbi és új saját írásaimat, és talán idővel a GG alapján köttetett ismeretségek, kalandok és gabalyodások forró krónikáit is lejegyezhetem majd. Szeretek egy-egy fotó, videó, beszélgetés, chat-elés adta fantáziák alapján rövidebb történeteket kreálni. Aztán, ha úgy adódik, valakivel - valakikkel meg is élni, betűről betűre.
Talán mást is érdekelhet... 2 hozzászólás, utolsó: Kis Medve (2019. 01. 27. vasárnap 12:06)