Bevezető

Szeretném itt közzétenni régebbi és új saját írásaimat, és talán idővel a GG alapján köttetett ismeretségek, kalandok és gabalyodások forró krónikáit is lejegyezhetem majd. Szeretek egy-egy fotó, videó, beszélgetés, chat-elés adta fantáziák alapján rövidebb történeteket kreálni. Aztán, ha úgy adódik, valakivel - valakikkel meg is élni, betűről betűre.
Talán mást is érdekelhet... 2 hozzászólás, utolsó: Kis Medve (2019. 01. 27. vasárnap 12:06)

ZUHANÁS

I.
Lassan nyitogatta a szemét, fejébe éles fájdalom hasított. Félhomály, és egy ismeretlen madár vijjogó hangja fogadta. Érezte, hogy be van szorulva, és üvegcserepek borítják elöl kék kezeslábasát. Utolsó emléke még a zuhanás előttről, hogy a pilóta belereccsen a mikrofonba valami érthetetlent, és a légi kísérő hölgy arca megrándul. Aztán előrerepült a székek között, és a szerszámos ládája fejbe vágta. A roncs még füstölgött, ő pedig vérzett. Oldalt, a hasa körül mély vágás húzódott, s az egyik keze és válla be volt szorulva a roncsok közé. Megpróbált fészkelődni, de nem nagyon ment. Szédült, és minden egyes rántásnál majd megőrült a fájdalomtól. Apránként kiszabadította magát mégis, nem kis tornamutatványok árán. Az utasok egy része még a roncsok között hevert, senki sem maradt életben. A gép által leborotvált erdőrész a nagy vadon közepén aprócska csík volt csupán madártávlatból. Alig észrevehető. Innen nincs menekvés, gondolta, mikor a környező sűrű fák vonalát kémlelte.
Járni tudott, még ha nehezen is. Talált egy hátizsákot, egy vékony kabátból tépett a derekára ideiglenes kötést, két vizes palackot és pár előre csomagolt szendvicset is elrakott az alumínium étkezőkocsi maradványaiból. Az egyik holttest zsebéből öngyújtó, egy másikról pedig egy éppen jó méretű bakancs került hozzá, a cipője valahogy lerepült róla földet éréskor. Utóbbi megfogalmazáson jót derült magában, s hitetlenkedve csóválta a fejét hozzá. 180-an utaztak a gépen, s neki szerencséje volt. Eltámolygott az erdő széléig, és ott kimerülten lerogyott. Észre sem vette, mikor aludt el.
Felriadt, ismét fájdalomra. Erős, vékony kezek szaggatták ruháját, s valamilyen port szórtak a sebbe, de már nem vérzett. A nő volt az, utolsó emlékképe a gépről. Valahol kis elsősegélyes dobozt találhatott, és abból minden gézt rátekert. De legalább még valaki életben van! Hagyta, szó nélkül hagyta, hogy segítsen neki. Ugyanis elakadt a szava a nő szépségét látva, hiába a félig kormos arc, a szemébe hulló hajtincs, elkerekedett a szájjal bámulta. Ne mozogjon! – szólt rá máris, de elmosolyodott, és ettől a férfi teljesen elolvadt, fájdalmát sem érezte már. Maga gyönyörű! – csak ennyit tudott kinyögni, fogva tartotta a szakadt egyenruhából kibuggyanó mellek látványa tekintetét. Látom, kezd rendbe jönni! – jött az újabb mosoly, s abban minden benne volt. Mégiscsak szép az élet, jutott eszébe.
Az első éjjelt együtt töltötték, egy félig kinyílt gumicsónak maradványaival takarózva, fázósan ébredve. Elindultak az erdőbe, miután megbeszélték, hogy itt, ezen a részen esélytelen, hogy rájuk találjanak a kutatómentők. A zuhanás előtt kissé eltértek a repülési útvonalról, ezt még a pilótától tudta a nő. Hogy miért, az már nem volt lényeges. Céljuk a messzi távolban ködfoltokba burkolózott fennsík volt, ott talán találnak valamit vagy valakit. Ez volt a terv. Elindultak, de csak lassan jutottak előre, pedig nem volt sok teher rajtuk, alig találtak használható dolgokat a roncsok között. A nő szerzett egy kést, nagy pengéjűt, ő pedig még több vizet pakolt be a zsákba. Délelőtt eleredt az eső, sűrű szőnyegként mindet eláztatva, kioltva a mögöttük távolba vesző füstcsíkokat, eltüntetve minden nyomot, a földet pedig sártengerré változtatva. Késő délután már nem bírtak tovább menni, a fáradtság leverte őket, egy sziklás részen félig fedett hasadékban húzódtak, mohás, gizgazos részre, de legalább szárazon voltak.
II.

Még ziháltak mindketten, amikor egymásra néztek, s a férfi kérdő tekintetére bólogatás volt a válasz. Muszáj megszárítani a csuromvizes ruhákat! Elkezdték ledobni a szakadt göncöket, a férfin lévő kabát, ing, indigókék kezeslábas és a bakancs sorban kikerült az egyik faágra, ami benyújtózkodott a hasadék előtti fákról. Kötése átvérzett, rövidnadrágban kuporgott a sarokban. A nő még a gépnél egy bőröndben talált magának hawai mintás ingeket a szétszakadt egyenruha felsője helyett, s most azokat ledobta maga alá a sziklára. Az egyen-szoknya, és a gumitalpú cipő is melléjük került, vékony bugyiban és melltartóban kissé remegve állt a hasadék közepén. Az ágakból és levelekből hamar tüzet gyújtottak, és egymáshoz közelebb húzódva, melegedtek.

Később, már csak halvány parázsnál, a nő megfogta a férfi kezét, s csendben átvetette a vállán, háttal befészkelve magát az ölébe, szorosan hozzá tapadva, összebújva. Még mindig remegett, talán a sokkhatás és az élmények most jöttek ki rajta, talán a furcsa helyzet váltotta ki belőle. Az erős férfikezek, a test melege megnyugtatta. Légzése szabályos lett, megnyugodott. A férfi nem tehetett róla, de a nő fészkelődésétől és a tűz melegétől izgalomba jött. Érezte, ahogy elönti a vágy, nadrágja kidomborodott, merev és kemény lett. Kezeivel finoman simogatni kezdte a nőt, hátulról belecsókolva nyakába, vállába. A nő még mélyebbre fészkelte magát, popsiját egészen odanyomva hozzá, csípője megfeszült, s a férfi kezeit kezeivel fogva, irányította az ujjait. Végigsimították a melleket, elidőzve a megkeményedő mellbimbókon, a felforrósodott combokon, egy szép köldökön és hason, a tarkó ívelt vonalán. Érezték egymást, kívánták egymást.

A nő hátranyúlt kezével, s kereste a férfit, megtalálta, ujjaival finoman kitapogatta a körvonalait. A nadrágot kívülről simogatva, végighúzta kezét a férfi ágaskodó vágyán, majd kissé lejjebb húzta a nadrágot, s a végét két ujjal finoman körbejárta, incselkedett vele, aztán hevesen megmarkolta, érezte, ahogy a tenyerébe duzzad. Eközben a férfi ajkai egy pillanatra sem álltak meg, megízlelve a nő minden porcikáját, kezeivel vándorútra indult ő is. A combok közé érve, azokat kicsit szétnyitva, utat talált sokkal forróbb és nedvesebb vidékekre. Egyre közeledett felé, érezte a csípő remegését, a finom vonalakat, és redőket. Amint a bugyihoz ért, félrehúzta azt, három ujját végighúzva a sikamlós, forró résen, felül hosszan elidőzve, körkörösen mozgatva a kicsiny dombon. Néha tovább is ment, s ujja, néha ujjai el-eltűntek a vágy izzó résében, kis, cuppanó hangok közepette. Ebben a pózban, keveset mozdulva, de annál hevesebben zihálva maradtak, mindketten érezték, most nem kell több. Az édes kínok, mélyről feltörő élvezetek beborították őket, kezük gyorsabban mozgott, ágyékuk feszült, egyre csak feszült, kirobbanni készült, a nő aprókat sikkantott, a férfi erősen markolta, fülét, nyakát harapdálta izgalmában, s végül rekedt sóhajjal, a nő egész testében végigfutó remegéssel egyszerre adták meg magukat a gyönyör mindent elsöprő és beterítő érzésének. Szorosan egymásnak feszülve maradtak, így tovább, elernyedve, pihegésükre a csillagos ég vetett takarót azon az éjjelen. Életben voltak, nagyon is, békés mosollyal ölelték egymást álomba zuhanva. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Sütemény recept

A második emeleten szűkös az élet. Két szoba, a nagyobban a szülők, de most nincsenek itthon. Elutaztak a hétvégére a nagymamához. Pénteken épp hogy elérték a távolsági buszt, este fél kilenckor érnek oda, és még hátra van a nagy emelkedő gyalog. Ő ezt a tortúrát nagyon nem szerette, sem az utána jövő unalmas napokat. Ha utazott, akkor csak az unokatestvére miatt ment velük, őt nagyon szerette. Idősebb volt nála, két évvel, és imádott vele játszani mindenfélét. És a lány ki is talált mindenfélét, szeretett hercegnőset játszani, ahol parancsolgatott neki, és ő ki kellett, hogy szolgálja minden kérését, kívánságát. Bármit.

De most nem gondolt bele ebbe, mert más kötötte le a figyelmét. Zsuzsa, anyja munkatársnője a szomszéd panelban lakott, épp rá lehetett látni a lakásukra. A férje autószerelő volt, és volt egy lányuk is. A férj szinte sosem volt otthon, és anyjától tudta, verte is a feleségét, ha ivott. A lányuk még kicsi, számára érdektelen volt. De Zsuzsa nagyon tetszett neki. Erős, izmos lábai voltak, telt, de nem kövér alkata, nagy, előre meredő mellei, melltartó nélkül is ruganyosak még. Sokszor volt náluk, anyjának igen jó barátnője lévén. Ilyenkor szívesen vett részt a pletyka partikon, és közben leplezetlenül bámulta a nőt. Ha anyja kiment üdítőért, kávéért vagy süteményért a konyhába, néha kettesben maradtak, és zavartan beszélgetett vele. Ilyenkor alig bírt magával, szemtelen és nagyképű lett, amolyan nagyszájú kamasz. Még nem volt tizenhat, és tapasztalata majdnem nulla. Innen szép nyerni! – ismételgette magában, és nem tudta levenni a szemét Zsuzsa kötött pulóveréről, ami alatt nem viselt semmit, és a mellbimbók átütöttek a laza kötésen. Sietve jött aznap, férje elől szaladt át, aki megint balhézott. Anyja felajánlotta, hogy aludjon náluk, az ő szobájában. El is kezdte pakolni a dolgait, de Zsuzsa nem maradt, visszament, mert a lánya is hazaérhetett már.

Mindent figyelt és sokat látott, mert tavaly cserélt egy régi, ócska kemping bicajt azért az orosz katonai távcsőért. A hideg fém hozzáért a szeméhez, ujjai a recés állítógyűrűkön babráltak, a függöny épp hogy csak rálógott a lencsékre. Titokban leselkedett így az ablakban, a sötét szobában. Szemközt a panellakások sakktáblaszerűen voltak kivilágítva, és a nő lakásában is égtek a lámpák. Szerette, amikor a konyhában sétált, és házi pongyolában volt, vagy csak egy szál pólóban. Egyszer a fürdőből jöhetett, és a hosszú lesben állásnak meg is lett a gyümölcse, mert a fejre tekert törölközőn kívül semmi sem volt rajta, pár percet kapott a szép, lélegzetelállító látványból, aztán behúzta a sötétítőt. A szobára nem látott rá nagyon, ott volt előtte az erkély, de a függönyök nem voltak elhúzva teljesen, elég rés marad az erkélyajtó és az ablak között. Néha csak részleteket tudott kivenni, ahogy könyökölve figyel valamit a tévében, vagy masszírozza lánya lábait edzés után a fotelban. Az apró kis képek, vágyainak ellesett mozaikjai fokozták lelkesedését, de egy idő után kezdte unni az egészet, és felhagyott vele. Azon a hétvégén azonban, amikor egyedül maradt a lakásban, újra elővette a távcsövét. Kicsit pásztázott, majd ráfókuszált a lakásra, de csak sötét ablakok várták. Sehol semmi.

Másnap reggel álmosan, kócosan, papucsban majd összetörve magát rohant a bejárati ajtóhoz, mert valaki rátenyerelt a kapucsengőre. Visszacsengetett, és kiállt a lépcsőházba a korláthoz, egy szál alsónadrágjában. Mindenkire számított, csak épp Zsuzsára nem. Ahogy meglátta felfelé jönni a lépcsőkön, gyorsan berohant és magára rántott egy vászonnadrágot, hogy legyen rajta valami. Ekkor már a bejárati ajtó előtt kopogtak a léptek, s hallotta a nő hangját, anyjának köszönt nagyot.
- Szia, nincsenek itthon, elutaztak!
- Jaj, szia, ne haragudj, felébresztettelek… csak a süti recept miatt…de, mindegy is…

Kisírt szemei voltak, ajkait beszívta, és tétovázott a bejárati ajtóban. Behívta, nem akart jönni, szabadkozott, erre megfogta a karjánál fogva, és behúzta az ajtón. Látta, valami gond van, és kíváncsi volt. Összevesztek megint, a lánya osztálykiránduláson, ő pedig nem mert otthon maradni. Elkezdtek potyogni a könnyei, és ő vigasztalólag átölelte, érzete, ahogy a nő hozzá simul, meztelen felsőtestét szorítja a kezeivel, könnyei végigfolytak a nyakán és a mellein. A felszakadó sírás egyúttal meg is nyugtatta Zsuzsát, és zavartan törölgette bőréről a könnyeket. Le akarta ültetni, de a nő mély levegőt vett, összeszedte magát, mosolyt erőltetve az arcára, és elköszönt. Inkább kiszellőzteti a fejét, és sétál a lakótelepen, mondta. És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is viharzott a lakásból.

Még a hatása alatt a történteknek, fejét ingatva állt a fürdőszobában a tükör előtt. Érezte még magán azt az ölelést, a hozzá préselődő női test minden lágy és rugalmas részét, a kezeket, melyek végigsimítanak a mellkasán, és a sírástól nedves arcot, a vörösre duzzadt ajkakat, amelyek kiáltottak a vigasztaló csókért. A tükörben megfeszítette izmait, karján is, pózolt magának. Hülye vagy, meg kellett volna csókolnod! – gondolta közben. A kádat teleengedte forró vízzel, befeküdt, belecsúszott teljesen, haját is bevizezve. Aztán fejét hátra támasztva, kéjesen elnyújtózott, már amennyire a kis kád engedte. Bal kézzel minden hajlatot végigsimított a testén, a víz alatt nekiállt felállítani a farkát. Hamar ment, és játszott vele, tetszett neki, hogy jó mereven kiáll a vége a vízből. Persze gondolatai még a nő körül forogtak, fantáziája a meztelen testére koncentrálódott, abból a leskelődős konyhai képből és az iménti szorításból összegyúrva. Azok a hosszúkás, résen pulóverből kikandikáló mellbimbók állandóan beugrottak, egyik kezével önkéntelenül is sodró mozdulatot tett, ahogy elképzelte a tenyere alá őket. A bal kéz egyre gyorsabban száguldozott fel és le, nagyokat csattogva a vízben. És egyszer csak megint meghallotta Zsuzsa hangját, a bejárat felől, közeledve.
- Jaaaaj, sziaaaa, visszajöttem, itt maradt a kistáskám a konyhában, merre vagy? …. basszus!!!
Utóbbit a nyitott fürdőajtóban mondta már, a szobaajtóból pont odalátni, és Zsuzsa ismerve a járást, belépett. Zavarba jöttek mind a ketten, Zsuzsa elfordult, de nem mozdult az ajtóból. Ő pedig remegve, zihálva, álló farkával a kezében felugrott a kád vízben, tövénél elszorítva, mert már nem kellett volna sok az ejakulációjához. Csöpögve a víztől és mástól is, kiszáradt szájjal halkan csak annyit tudott mondani:
- Kérlek, gyere…kérlek, segíts…Zsuzsa!
Zsuzsa visszafordult, odalépett a kis fürdőszobában a kádhoz, asszonyos mozdulattal, szinte már-már természetesnek véve mindezt, kezével finoman megfogta a lüktető péniszt, azzal a lendülettel teljesen hátrahúzva a bőrt rajta, és úgy tartotta erősen. Nem mozgatta a kezét, csak fogta, tartotta, és bámulta is egyszerre, kíváncsian talán. Az ágaskodó szerszám pedig megadta magát a felfokozott vágynak és a hirtelen izgalomnak, bőségesen ontva magából Zsuzsa kezére, karjára és pár cseppet a ruhájára is a márványosan fehér ondóból. Nyögése elfojtott maradt, bár igen hevesen megrándult még kétszer, s élvezte, ahogy a női kéz még kicsit felengedi, visszahúzza, szorítja és lazítja, hagyja kezén végigfolyni nedveit, csillogó szemeit az övéibe fúrva, tekintetében az ismeretlen feltörő vadsággal. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Apartman affér

I. rész

(erotikus és nagyon vizes történet)


Zsolt kicsit fáradtan ébredt, a tegnapi rohangálás még a lábaiban volt. A cég által szervezett üzleti út egyetlen előnyét a kényelmes és szép környezetben lévő apartman jelentette. Szobája a folyosó végén volt, egy manzárdrészben, az emeleten egyedüli vendégként. Kikászálódott az ágyból, be a zuhany alá. A forró víz kellemesen lazította az izmokat, jóleső érzés, hagyta vagy tíz percig. Aztán egy törölközőt magára tekerve, kiugrott a folyosóra, megnézni, hozták-e már a reggelit.

Legnagyobb meglepetésére, a szemközti szoba ajtaja nyitva volt, és egy hölgy állt az előszobai tükör előtt magát méregetve. Talán az éjjel költözhetett be, s hasonlóan hozzá, azt hitte egyedül lakik az emeleten. Ezért is lehetett az, hogy nem volt rajta más, csak egy fekete csipke bugyi, s szép bőre, formás alakja tekintetet hívogatóan töltötte meg a teret. Zsolt, még a zuhanytól kissé vizesen dideregve állt meg a bejáratnál, megigézte a látvány. A hölgy végigmérte, és közben teljesen természetesen viselkedett, nem volt szégyenlős, igaz, nem is volt mit szégyellnie.

- Helló! Zsuzsa vagyok!
- Szia...én Zsolt, khmm..izé...


Zsolt zavarban volt, és érezte, hogy elönti a vér minden porcikáját. Kezével megpróbálta kicsit takarni szemmel látható örömét, de nem nagyon sikerült. A reggeli fény beszűrődött a tetőablakon, és Zsuzsa tett egy lépést az ajtó felé, mellei lágyan és telten hullámoztak, gyönyörű meztelen lábait keresztbe tette egymás elé. Ajkai résnyire nyíltak, aztán megszólalt:

- Jó, hogy van itt még valaki! Valami gond van a fürdőmben a csappal, nem tudnád megnézni? Épp tusolni készültem!
- Persze, rendben!



Nagy levegőt vett, és átment a másik apartmanba, a nő után. Valahogy nagyon egyszerűnek és mégis zavartnak érezte a helyzetet, de próbált hasonlóan lazán viselkedni. Mégis, mi van abban, két vendég segít egymásnak, olyan, mint a strandon, vegyük úgy! - mondta magának. Azért érezte, nehezen fog magán uralkodni. A nem túl nagy fürdőszobában Zsuzsa megmutatta, hol a hiba szerinte, és hogy odaférjen, Zsoltnak el kellett haladnia mögötte. Finoman a derekára tette a kezeit, maga előtt elhúzva őt, közben érezte csábító illatát, és akárhogy is vigyázni akart, kerek popsijához ért ágaskodni kezdő vágyával. A nő nem húzódott el, csak kivárt, halk nyögés hagyta el száját. A pillanat elmúlt, tovább léptek, és a férfi most a csapokra koncentrált. Hamar kiderült, hogy csak el volt zárva a főcsap, és minden működik. Kezén és mellén megfeszültek az izmok, ahogy erőlködve kinyitotta végül, s a zuhanyból hirtelen megindult a víz, lefröcskölve mindkettőjüket. Elnevették magukat, egymásra nézve. Zsuzsa felkapott egy odakészített kéztörlőt a mosdó mellől, és elkezdte felitatni a vizet Zsolt mellkasáról, vállairól. Ahogy közelebb lépet, mellei hozzáértek, s a mellbimbók finoman csiklandozták bőrét. Magához húzta, fejét félrehajtva lágyan megcsókolta, nyelvét épp csak hogy ajkai közé dugva.


- Köszönöm a segítséget, drága! Gyorsan letusolok, lent a reggelinél találkozunk, jó?
- Jó ... huhh ...ok, megyek is...őő, szia!


Zsolt nem tudta, most mi van, de Zsuzsa hangjában benne volt az édes folytatás minden ígérete. Nem akart túl mohónak tűnni, sem olyannak, aki nem tud uralkodni magán, megértően bólintott hát. Ahogy behúzta maga mögött a nő szobájának ajtaját, még hallotta, ahogy a víz alatt vidáman dúdolni kezd. Mosolyogva, minden ízében remegve ért vissza saját szobájába, lerogyva az ágyra, csak meredt maga elé. Szó szerint.

II. rész
Az ágy szélén ült, és csak a nő járt a fejében. Teljesen fel volt ajzva, nem tudott másra gondolni. A kis panzió lassan életre kelt, kintről zsivaj hallatszott be a szobába, a kavicsos feljárónál épp egy autó távozott nagy hanggal, aztán újra csend lett. Kényelmesen elfeküdt az ágyon, a törölközőt a parkettára dobta, meztelen teste megfeszült. A gondolatai cikáztak ide-oda, forrón, hevesen.
"Elképzelte Zsuzsát, ahogy zuhany után a szobájában van, és reggelihez készül. A nő egy vékony, sötét csipkés kombinét vett magára, de a kikészített két ruha között nem volt egyszerű a döntés. Leült a fotelbe, hátradőlve, lábait a másikra felrakva, megpihent kicsit. Még közeli volt az érzés, ahogy a barna hajú férfi a szemközti szobából átlépett mögötte. Érezte, szinte magában érezte a fehér frottír rejtette kemény vágyat, s ettől beindult a fantáziája. Kezével lassan végigsimított a lábain, érezte, ahogy a combjai felforrósodnak. Elképzelte, ahogy a másik végigcsókolja, felfelé haladva a combján, nyelvével finoman nyalogatva. Lába között benedvesedett az előbbi gondolatra, s ujjaival most magához nyúlt. Először csak lazán, körkörösen simogatta az ajkakat, kicsit széthúzva őket, aztán egyik ujját becsúsztatta a gyönyör nyílásába. Felnyögött a kéjtől, s mosolygott. Másik keze fel-le, emelkedő mellén pihent, szorosan markolva. Csípője megfeszült, kezdte elönteni a kéjes vágy, s ujjainak ritmusa egyre csak gyorsult, nagyon kívánta volna most a törölköző tartalmát…"
Miközben Zsolt ezen ábrándozott, igen csak duzzadt a vágya, egyre forróbb lett körülötte a levegő. Bal kezével nagyon lassan simogatta magát, szerette volna késleltetni erekcióját, de nem sikerült. A rettentően kívánatos nő befészkelte magát az agyába, s buja gondolatai esélyt sem adtak neki. Odaképzelte magát a bizonyos fotel elé, s fejét bedugta a nő lábai közé, amennyire csak tudta. Erre persze még jobban felágaskodott, s tovább már nem bírt megálljt parancsolni kezének. Szorosan markolta kemény szerszámát, ujjával először körbesimítva a csatakos végén, már ő is nagyon nedves volt. Szinte érezte, ahogy a nő meleg teste hozzá ér ott a fürdőben, egy végzetes pillanatra, s pont odaillik hozzá minden porcikája. Elfelejtette a reggelit, a kinti zajokat, mindent, mi körülötte volt. Hasra fordult az ágyon, s belefúrta magát a tiszta ágyneműbe, csípőjével szorosan odatapadva. Ezt nem lehet bírni! – gondolta, mi lenne, ha visszamennék hozzá?

III. rész
A férfi reggelinél azonban hiába kereste Zsuzsát, nem találta. Körbejárta az étterem és a terasz részt is, végül az egyik asztalnál megreggelizett. Kellemes zsibbadtság volt a lábaiban, és ágyéka körül, egyben feszítő érzésként is. A be nem teljesült vágy kis fájdalma jó étvágyat csinált, mindent megevett a tányérról. Felvágott, tojás, sajt, barna kenyér, vaj. Titokban, lopva néha körbepillantott, és a nőt kereste szemeivel. Sehol. Felhörpintette a feketekávét. Aztán kezében szobakulcsát pörgetve visszaindult  az emeletre. Úgy tervezte, hogy bekopog hozzá, és beszél vele, hátha félreértette talán. Az ajtajához érve csendben hallgatózott, de nem hallott semmit bentről. A folyosón mögötte léptek csosszantak, de csak az egyik londiner volt, kezében egy borítékkal. Zsuzsa szobáját kereste, s a férfit az ajtó előtt találva, megörült, hogy hamar átadhatja a küldeményt.  Hangos köszönéssel Zsolt kezébe nyomta a borítékot, és borravalóra sem várva, elviharzott.
A sárga, A/4 es boríték, címzés nélküli volt, vastag filccel csak a szobaszám állt rajta. Az "sk" rövidítést nem ismerhette a londiner, különben nem adja át. Zsolt most már bátran kopogott még egyszer a szobaajtón, hisz jó indokot talált magának. De válasz nem jött. Bement hát a saját lakosztályába, és egy hirtelen mozdulattal kinyitotta a borítékot. Tudni akar valamit a titokzatos nőről, bármit. A borítékból frissen előhívott fényképek csusszantak ki hátlapjukkal felfelé, egy rövid, pár soros levél kíséretében:

" Zsuzskám!
Látom, jól sikerült a nyaralásod, és szép vagy, mint mindig. Tudod, hogy számíthatsz a diszkréciómra, hisz a legjobb barátnőm vagy! Kedvenc fotósod:
Szilvia"

Megfordította a felső képet, kíváncsian. A nő egy kényelmes díványon feküdt, teljesen meztelenül! Lábait felhúzta, szorosan egymás mellett, könyökölve mosolygott a kamerába. Talán jó minőségű web-kamerával készítette saját maga egy másik apartmanban? - gondolta Zsolt. A következőn is ugyanígy, csak lábait kissé széttárta, egyik kezével simogatva magát, a harmadikon pedig ujja már mélyen szeméremajkai között járt, fejét kissé hátravetve, mint aki éppen élvezi a mozdulatot. Zsoltnak le kellett ülnie a székre az asztal mellett, annyira tetszett a váratlan látvány. Önkéntelenül is bal kezével keményedő farkát kezdte gyömöszölni, belenyúlva nadrágjába. A következő képen szemből látszódott, ahogy egyik lábát felhúzza a dívány szélén, a másik kinyújtva, és finoman csiklóját simogatja éppen. Nagyon szép puncija volt, Zsoltnak azonnal keményre merevedett a pénisze. Gyorsan, remegő kézzel lapozott tovább, nagyon kívánta a nő látványát. A soron lévő képen a hátán fekszik, szemből, széttárt lábakkal, lábszárai és szép lábfeje behajtva, két kézzel széthúzza nedves punciját. A képről sütött a vágy arra, hogy magába fogadjon egy jó vastag hímvesszőt. Ami épp Zsolt kezében volt, s fel-le mozgott bőszen, nagyokat csattogva. Borzalom, mindjárt elélvezek, gyönyörű vagy! - gondolta magában a férfi, s próbálta késleltetni orgazmusát, tövében elszorítva duzzadt farkát. Nem tudta mit csináljon, hiszen nagyon fel volt már spannolva. Ekkor kopogtak az ajtón…


IV. befejező rész
Felugrott a kopogásra, s az ajtóhoz sietett, farkát nem nagyon tudta visszadugni a nadrágba, ezért elől hagyta, s félrehajolva, az ajtószárnnyal takarva magát kilesett. A résből Zsuzsa mosolygott rá csábosan. Jöttem megköszönni a segítségedet! – mondta, s hívásra sem várva belépett. Meglátva Zsolt igen lenge öltözékét, s a fotókat az asztalon, hamar felfogta, mi is történt. Zsolt magyarázkodni kezdett, de a nő finoman a szájára tette az egyik kezét, a másikkal pedig megmarkolta a nadrágból kiálló szerszámot. Legyen egy jó napunk, rendben? – súgta halkan, és az ágyhoz terelte a férfit. Kezével lassan húzkodta a bőrt fel és le a félig kemény péniszen, amíg az ismét meg nem merevedett. Nem nyúlhatsz hozzám, csak én mozdulok! – parancsolt rá Zsoltra, aki szinte félálomban, lebénulva hagyta magát. Egyre jobban elöntötte a kéj, és csípőjét belülről feszítő vágy. Érezte, hogy nagyon hamar ki fog belőle törni 2 hozzászólás, utolsó: Kis Medve (2018. 10. 04. csütörtök 11:34)

Apartman affér - a lemaradt végső sorok

Érezte, hogy nagyon hamar ki fog belőle törni minden. S a nő egyre gyorsabban verte a farkát, néha szájával odahajolva, s belenyalintva a végébe. Jaj, mindjárt elélvezek! – sóhajtott fel, egész testében megfeszülve, felmeredő hímvesszőjét előre tolva, kezeivel Zsuzsa derekába kapaszkodva megremegett, torkából fojtott mély nyögés jött ki. A forró sperma vadul tört elő belőle, s az első adag felspriccelt Zsuzsa szájára, majd a többi végigfolyt a kezén. A nő csillogó szemekkel nézte, s nyelvével megnyalta a száját kéjesen.
- Édesem, ezt a reggeli segítségért kaptad. De most néztem, hogy a konyhában is rossz lehet valami, később átjöhetnél megnézni!
Közösen felnevettek, s a férfi odahúzta az opálosan csillogó szájú nőt magához. Hosszan megcsókolta. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)