Még mielőtt

Egy helyen dolgoztunk. Nem csak mi, de az akkori párjaink is. Első találkozáskor kipattant a szikra köztünk, de nem adtuk jelét. Másnap sem, de még a második hónapban sem. Titokban lestük egymást, elképzeltük milyen lenne... kerestük a hibát egymás párjaiban. Kicsit féltünk is egymástól, mert mindketten annyira túlértékeltük, elérhetetlen magasságokba emeltük a másikat, hogy egyikünk sem mert közeledni. Türelmesen vártunk, hátha észreveszünk valami jelet, de nem. Tartottuk magunkat. Dolgoztunk, beszéltünk pár szót, hol kedvesen, hol durván. Közben lassan beépültünk egymás szexuális életébe. Éjszakákon át álmodoztunk, maszturbáltunk, másokkal szexeltünk, de már nem egymás nélkül. Mindig ott voltunk egymás elméjében.
Elképzeltük a másikat a saját párjával úgy, hogy jelen vagyuk. Ha másképp nem is, de legalább így odaférjünk, ha csak egyszeri alkalommal is. Vágyakoztunk türelmesen, miközben tudtuk, hogy az épp aktuális kapcsolatunk milyen sivár érzelmileg és szexuálisan. De megsem léptünk. Léptünk ehelyett félre, majd félre és még félrébb. Voltak meredek helyzetek mindkettőnknél, de ezek csak pótcselekvések voltak, olyan, mint az alkoholistának az utolsó utáni feles: hasztalan, fölösleges, néha gyomorforgató.
10 év telt el így. Nem elírás, valóban TÍZ év!
És akkor megtörtént! Vegre lépni mertünk. Igen, egyszerre. Kettesben maradtunk a munkahyelyen, elpoénkodtunk, egyre sikamlósabb beszólásokat engedtünk meg magunknak és vágytunk a viszonzásra. És az jött is feltartóztathatatlanul. Ez addig fajult, hogy egymáshoz értünk, egyre gátlástalanabbul símogattuk, markoltuk egymás testét. Összekapaszkodtunk, mint a fuldoklók, ahogy a túlélésért kűzdenek.
Aztán hirtelen vége szakadt. Az ész közbeszólt. Hány ember életét keserítenénk meg a folytatással. Családok hullnának szét.
Újabb 6 hónapig bírtuk, amikor újra ketten lehettünk, bevallottunk egymásnak mindent. Vágyat, szerelmet, jövőt. 2 hozzászólás, utolsó: rolyka930 (2023. 04. 08. szombat 14:35)

Üdvözlés

Hi!
Hát eljutottunk ide is, megtaláltuk a GG-t, azon belül is a blogot, ahol megörökíthetjük közös emlékeinket, egymásra (és magunkra) találásunk fontosabb pillanatait.
Nem lesznek kéjnedvektől csöpögős kitalált történetek, amikre egy jót lehet maszturbálni, ilyenekkel tele van az internet. Inkább a szexualitásunk kiteljesedése lesz a fő csapásirány, és hogy nagyjából időrendbe tudjuk rakni a történetünket és megmaradjon valahol leírva, ha netán romlana a memóriánk. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)