Üdvözlés

Hi!
Hát eljutottunk ide is, megtaláltuk a GG-t, azon belül is a blogot, ahol megörökíthetjük közös emlékeinket, egymásra (és magunkra) találásunk fontosabb pillanatait.
Nem lesznek kéjnedvektől csöpögős kitalált történetek, amikre egy jót lehet maszturbálni, ilyenekkel tele van az internet. Inkább a szexualitásunk kiteljesedése lesz a fő csapásirány, és hogy nagyjából időrendbe tudjuk rakni a történetünket és megmaradjon valahol leírva, ha netán romlana a memóriánk. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Még mielőtt

Egy helyen dolgoztunk. Nem csak mi, de az akkori párjaink is. Első találkozáskor kipattant a szikra köztünk, de nem adtuk jelét. Másnap sem, de még a második hónapban sem. Titokban lestük egymást, elképzeltük milyen lenne... kerestük a hibát egymás párjaiban. Kicsit féltünk is egymástól, mert mindketten annyira túlértékeltük, elérhetetlen magasságokba emeltük a másikat, hogy egyikünk sem mert közeledni. Türelmesen vártunk, hátha észreveszünk valami jelet, de nem. Tartottuk magunkat. Dolgoztunk, beszéltünk pár szót, hol kedvesen, hol durván. Közben lassan beépültünk egymás szexuális életébe. Éjszakákon át álmodoztunk, maszturbáltunk, másokkal szexeltünk, de már nem egymás nélkül. Mindig ott voltunk egymás elméjében.
Elképzeltük a másikat a saját párjával úgy, hogy jelen vagyuk. Ha másképp nem is, de legalább így odaférjünk, ha csak egyszeri alkalommal is. Vágyakoztunk türelmesen, miközben tudtuk, hogy az épp aktuális kapcsolatunk milyen sivár érzelmileg és szexuálisan. De megsem léptünk. Léptünk ehelyett félre, majd félre és még félrébb. Voltak meredek helyzetek mindkettőnknél, de ezek csak pótcselekvések voltak, olyan, mint az alkoholistának az utolsó utáni feles: hasztalan, fölösleges, néha gyomorforgató.
10 év telt el így. Nem elírás, valóban TÍZ év!
És akkor megtörtént! Vegre lépni mertünk. Igen, egyszerre. Kettesben maradtunk a munkahyelyen, elpoénkodtunk, egyre sikamlósabb beszólásokat engedtünk meg magunknak és vágytunk a viszonzásra. És az jött is feltartóztathatatlanul. Ez addig fajult, hogy egymáshoz értünk, egyre gátlástalanabbul símogattuk, markoltuk egymás testét. Összekapaszkodtunk, mint a fuldoklók, ahogy a túlélésért kűzdenek.
Aztán hirtelen vége szakadt. Az ész közbeszólt. Hány ember életét keserítenénk meg a folytatással. Családok hullnának szét.
Újabb 6 hónapig bírtuk, amikor újra ketten lehettünk, bevallottunk egymásnak mindent. Vágyat, szerelmet, jövőt. 2 hozzászólás, utolsó: rolyka930 (2023. 04. 08. szombat 14:35)

Időszámításunk kezdete, az alső hónap

Az első nagy beszélgetés.
Úgy alakult, hogy napokig csak ketten voltunk a munkahelyen, munka is alig volt, de nem unatkoztunk. A múltról és a jövőről elmélkedtünk naphosszat, mindent kitárgyaltunk, kényelmetlen kérdéseket tettünk fel és válaszoltuk meg, meglepő gyorsasággal. A sok hazugsággal teli kapcsolatok után mindketten felszabadultan lubickoltunk az őszinteség felszabadító hullámaiban. Gondolkodás nélkül meséltük el a hűtlenségeinket, a fantáziálásokat egymásról, a gyerekkori első szexuális élményeinket. Kiderült például, hogy mindketten kb 6-7 évesen kezdtünk örömet szerezni magunknak, titokban szexfilmeket néztünk, néha maratoni mennyiségben. Meglepő hasonlóság az is, hogy az első olyan szex, amiben más is részt vett, azonos neművel történt és rendszeresen előfordult 9-10 éves korunkig. Ehhez kapcsolódóan megjegyeztük, hogy felnőttként sem zárkóznánk el hasonló élményektől, ha az élet úgy hozza.
A hűségről alkotott képünk is hasonló: "úgy leszek hűséges, hogy mostantól nem szexelek nélküled". Ha jól belegondolunk ez egy eléggé összetett csapda. Úgy birtokolni a másikat, hogy lehetőséget kap a hűtlenségre, igaz feltétellel. "Ha valakivel annyira szexelni akarsz, hogy nem bírod ki nélküle, hozd haza és ne hagyj ki belőle." "Ha valakivel annyira szexelni akarok, téged sem hagylak ki belőle." "Mostantól mindent megosztunk egymással, még az alkalmi szexpartnereinket is".
Egy egész hónap telt el így, mohón szívtuk magunkba az információt egymásról és ontottuk magunkból az eddig mások elől szigorúan elzárt tikainkat.
Közben persze aggódtunk, hogy nem riasztjuk-e el a másikat bármivel, ami múltban történt. De amint egy légtérbe kerültünk, nem tudtunk nem kérdezni és nem válaszolni. A lavina elindult és még nem tudtuk hol áll meg, kit sodor magával, mekkora pusztítást hagy maga után.
Kiderült. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

És lőn szex.

Minden fantasztikusan alakult, eltekintve attól a szomorú ténytől, hogy még mindketten valaki mással éltünk párkapcsolatban. Ezen kívül még volt valami, ami hiányzott. Igen, a szex. Hiába vártunk több mint tíz éve egymásra, hiába derült ki, hogy annyi közös van bennünk és már egy irányba tartunk, még mindig nem került sor a testi kapcsolatra. Vágytunk rá, nagyon is, de mégis tartottunk tőle, hogy nem olyan lesz, mint ahogy elképzeltük számtalanszor.
Aztán megszerveztük. Szereztünk egy szobát egy egész órára, egy kolléga pedig beugrott helyettünk a melóban.
Aztán megtörtént. Hiába volt annyi tapasztalat mögöttünk, mint két tini, reszkető kézzel, óvatoskodva, egymásra figyelve próbáltuk kihozni a legtöbbet abból az egy lopott órából. Túl is léptük az időt, de az nem számított. Ott ültünk az ágy szélén boldogan kielégülve, mégis szomorúan, hogy vége lett.
Felöltöztünk és halkan beszélgetve elindultunk vissza.
- Szerinted összeillünk?
- Szerinted?
- Fantasztikus vagy!
- Te vagy az!
- Lesz ismétlés?
- Naná!
- Mikor?
- Most azonnal!
És visszafordultunk újabb két és fél órára. Felbátorodva adtunk egymásnak egyre többet és többet.
Innentől ez a fal is leomlott, felszabadultunk, már semmi mással nem törődtünk, csak egymással. A munkahelyen sem titkolóztunk tovább, nyíltan Szerelmemnek szólítottuk egymást, bármikor elcsattant egy csók, nem néztünk körül, ki látja. A hangulat a kollégákat is feldobta, többen elmondták, mekkora energia van körülöttünk és ez másokra is átragad, egyszerűen pezsgett az élet.
Legalábbis munkaidőben... (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Egyre többet

Innentől kezdve mindent felforgattunk magunk körül a cégnél. Kitaláltuk, hogy minden hétvégen ki kell települni valamilyen rendezvényre, ahol népszerűsíteni lehet a céget és a termékeit. Természetesen mi akartunk kitelepülni, hogy ne csak lopott órákra kapjuk meg egymást, hanem napokig együtt lehessünk, távoli városokban, ahol senki nem ismer és mi sem ismerünk senkit.
Megkaptunk mindent, ami kellett. Autót, vontatható standot, amit egymás közt csak szexkocsiként emlegettünk, szállásra pénzt, amit nem szállásra költöttünk. Aludni úgysem terveztünk, a szexkocsiban egy matracot rendszeresítettünk a vízszintes testhelyzet kivitelezésére.
Napközben tettük-vettük a ránk bízott feladatainkat, emberekkel kerültünk kontaktusba, figyeltük egymás interakcióit az ellenkező nemmel. Nyíltan flörtöltünk másokkal, hogy nagyobb sikerrel értékesítsünk. Azért? Azért is. Na meg azért, mert felizgultunk tőle, nem is kicsit! Kinéztünk egymásnak partnereket és versenyeztünk, melyikünknek sikerül előbb befűzni. Az nyert, akinek az aktuális partnere megadta a számát. Este lehajtottuk a stand elején az ajtót és összesítettünk, kinek hány cetlije van. Utána ünnepélyesen kidobtuk a szemetesbe a cetliket és meséltünk a "sikereinkről". Látni láttuk egymást idegenekkel dumálni, de nem nagyon hallottuk miről megy a szöveg. Ha akadt emlékezetes áldozat, azt kiveséztük:
- És az a kis szőke nyomulós? Mi volt a neve?
- Nem emlékszem, miért?
- Na őt biztos kipróbálnám, ha lenne farkam, olyan büntetni-való stílusa volt, az ártatlan babaarcával együtt.
- Erről lecsúsztál, farok híjján, hehe.
- Veled dugatnám ájultra, miközben a száján ülnék, hogy ne mozogjon.
- Perverz állat vagy!
- Akarod, hogy eljátsszam a kis szöszit? bután néz és kacsint.
- Térdelj le azonnal!
- Na ki a perverz?
- Fogd már be!

Ilyen és hasonló játékaink voltak és egyre felszabadultabbak lettünk, egyre jobban kötődtünk egymáshoz Az egyik helyszínen rávettünk egy tetoválóművészt, hogy varrjon nekünk közös tetkót. Nem cifráztuk, egymás nevei kerültek a bőrünkbe, persze nem a kirkatba, de azért a strandon már feltűnt volna 5 méterről. Újabb közös titkunk lett. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)