Hali

jó pár éve látogatjuk a klubbot mintegy 'socializing, és nagyon vegyes volt a látogatói kör mind a korosztály, mind a származás szerint. Ha máshoz akár nem is volt kedve az embernek, jól el lehetett beszélgetni, ismerkedni egy sör mellett. (Ennél lightosabb volt a közelben a JAE2, most Moonlight a neve, de nem tudom mennyire változott) Az olaszoktól, a skandinávokon át a bajorokig tényleg mindenki megfordult. Volt pórázon vezetett rabszolga és ostoros macsótól kezdve tényleg minden, finoman ki is öltöztek az emberek. Az csúcs mégis amikor egy gondolom helybeli nyolcvan+-os kendős néni és a fekete nadrágos bácsika jelent meg és egy üdítő mellett csücsülve nézték a poharukat egész este. Tényleg mókás volt Ugyanakkor nem voltak ritkák az olyan tehetősebb országból származó igencsak idősek is, akikre itthon simán rámondanánk a milf-et
Egy szó mint száz, swinger és mind beszélgetős hely is volt. Most ettől jelentősen eltérő hangulata volt, inkább hasonlított egy b kategóriás pornófilmhez amikor aktívak voltak, és utána egy lendületben el is mentek haza. Az erotika mint olyan, nem volt a vendéglistán.

Igen, van zárható teljesen sötét és világos szoba, és vannak lyukakkal kibővített szobák is. Vagyis szerintem a klub adottsága jó, csak átmenetelig a körülmények változtak. Ha szerencsétek lesz, találtok megfelelő párt is. Mi most a szabad ég alatt koktélozásnál maradtunk

Punta Kriza avagy zombie apokalipszis az Isztrián II.

Na jó, fék, usszunk egyet! A sziklahasadékon keresztül óvatosan ereszkedtünka a vízbe. Szerencsére ott állt egy helyi erő, alacsony, köpcös, hatvanas férfi. Figyelmes házigazdaként, gyenge németséggel magyarázta-mutogatta a vízbeereszkedés csínnyját-bínyját. Kifelé hasonlóképp. Arra is felhívta a figyelmemet, hogy leégtem és este joghurttal kenjem be a vállamat. A feleségemnek napolajat kínált, amivel rögtön be is kente a vállát. Pidzsin-német szótenger, és masszázs. Karok, lábfej, combok, úgy álltában, háttal a sziklának dőlve. Közönségsiker: a sziklákon, némán álldogállva, konok elszántsággal masszírozza többé-kevésbé merev dákóját vagy egy tucat férfi. A bácsi végül is aranyos volt, nyújtott valamit; a feleségem szerint egész ügyes volt. Kicsit másképp, de én is így gondolom.

Minthogy mind a napsütést, mind a közönséget mostanra soknak találtuk, úgy határoztunk, hogy a parti sziklák fölötti örökzöldek árnyékában keresünk menedéket. Az idősődő playboy és egy fehér vászonsapkás, nem túl vonzó, de annál kitartóbb pasi velünk tartanak – rajongóink. (Na jó, a feleségem rajongói.) A fák alatti lejtőn két pár. A közelükbe telepszünk. A playboy balra, kissé följebb, mögöttünk bűvöli a kígyót. Végülis, mégiscsak izgi. Bevegyük? Az alattunk, jobbra lévő pár rejtve szintén egymással játszik – szimpatikus, kissé testes, szőke nő és férfi. Lassan ismét simogatni kezdjük egymást. És akkor körülöttünk megrezdülnek a fák. És kiderül, hogy az élettelennek tűnő erdő korántsem néptelen. A fák közül innen-onnan újabb magányos férfiak lépnek elő. Némán, markolásszák, húzogatják a hímtagjukat. Közelednek. (Érdekes, mintha soha nem élveznének el.) Jellemző viselet: felül fehér póló, alul semmi – ezzel megváltották belépőt. Esetleg hátizsák, napszemüveg. A feleségem elröhögi magát.

Ismét vissavonuló, csomót-kötni-a-farokra, kezeket-a-paplan-fölé, majd kedélyes csevegés a testes, szőke párral – bajorok, „Balaton, ja-ja, I was there in 1898”, magyarázza a férfi. Aranyosak
– végül is ismerkedni (is) jöttünk. Szerencsénkre a falka valahol, pár méterre tőlünk fog szagot. A zombie-had lomha felhőként úszik tovább, hogy tőlünk úgy húsz méterre összpontosuljon egy általunk már nem látható pont körül.

Régóta szvingelünk, klubban is előfordulunk. Az hogy néznek minket, akár egyedülálló férfiak is, része az élménynek. Ennyi magányos pali azonban nekünk egy kicsit sok volt. Persze mire kellet volna számítanunk? Ez egy nyilvános part, híre is van, elvégre mi is így kerültünk oda. A mérleg nem is teljesen negatív. Semmilyen atrocitás nem ért minket – hogy egy „swinger-beach-en” megállnak és néznek minket, aigha tekinthető annak. A helyzet inkább volt abszurd, mint félelmetes. Mielőtt eljöttünk volna, egy utolsó úszás után a törülközőink alatt, mérsékelt érdeklődés mellett kézzel kielégítettük egymást. „Punta Kriza, pipa”, mondom a feleségemnek az autónk felé sétálva. „Ugyan már”, mondja ő, „erre az évre pipa”.

Punta Kriza avagy zombie apokalipszis az Isztrián I.

Sziasztok!

Nézzétek el, ha nem teljesen ide tartozik, de hasznos azoknak, akik még nem jártak ott. A héten Szlovéniából leautóztunk a feleségemmel Rovinjba. A városnézésen kívül természetesen a terv része volt régi vágyunk beteljesítése szex Punta Kriza-n.

Az élmény meglehetősen ambivalens volt, még akkor is, ha semmi olyan nem történt, amire józan mérlegeléssel ne számíthattunk volna. Dehát a vágyak ködén át nem látszanak a valóság kevésbé kívánatos részletei.

Szóval a városnézés után leautóztunk a partra. A poros út nem ijesztett meg minket. Régóta nudizunk, és szeretjük a természetet, a félreeső helyeket. A poros út végén fehér vászonsapkás férfi ült valamilyen kemping alkalmatosságon, kezében egy csomag noteszpapírral(?), amolyan parkolóőr benyomását keltve. Ezt a képet erősítette, hogy hosszan tárgyalt horvátul az előttünk az út közepén megálló autóból kiszálló két középkorú nővel. Amikor végre befejezte és lehetőség nyílt megkérdezni, hogy ez most fizetős parkoló, megkérdezte, hogy honnan jöttünk – hogy ez miért volt érdekes, nem tudom –, majd benézett az autóba és annyit mondott, nőknek nem. Leparkoltunk, majd szó nélkül elsétáltunk mellette.

A part drámaian sziklás, a víz mélyzöld, koradélután, amikor odaértünk meglehetősen hullámzott. Szép. Egy nem túl széles kavicsos résztől eltekintve, az úszáshoz strand vagy szörfcípő kell. A sziklákon napozó közönség első benyomásra 35+, többnyire párok. Elszórtan látni gyengéden egymást simogató párokat, egy férfi szájjal izgat egy hanyattfekvő meghatározhatatlan korú nőt. Jó helyen járunk, gondoltuk.

Minthogy nem akartunk túl közel telepedni senkihez, lesétaáltunk egészen a meleg szekció határáig és leterítettük a polifómjainkat az egyik szikla tetejére, ahonnan enyhén oldalvást ülve jól ráláttunk a partra, és ahonnan minket is jól láthatott az a két-három ígéretes pár is. Sürgősen elkezdtük benaptejezni egymást, mert se napernyő, se sátor nem volt nálunk – ez nagy hibának bizonyult. A kenekedés persze hamar hangulatba hozott mindkettőnket és az UV-védelem csókolózásba és intenzív pettingelésbe torkollott. Tekintetünk találkozott egy hozzánk hasonlóan egymással játszó páréval a szemköszti sziklán, és … egy, kettő, három, pasijéval. Mögöttünk egy magas, sötétbarnára cserzett bőrű idősödő playboy-kinézetű úr dolgozott tekintélyes méretű akcioókész szerszámán. A feleségemnek eléggé bejött – tulajdonképpen egyedüliként. Aztán a semmiből egyre másra kerültek elő a farkukat markolászó pasik, köztük egy ismerős alak: a „parkolóőr”!

Megspóroltatok egy utat
A leírás olyan szemléletes, mintha magunk is ott lettünk volna
Ennyi pont elég is volt

Sziasztok! Ennek a beszámolónak itt abszolút jó helye van. Attól, hogy kicsit szofisztikáltabb, vagy költőibb köntöst kapott, mint ezen az oldalon általában, egy hasznos leírás!
Ha azok elférnek itt, akik folyamatosam teleszórnak számtalan témát, hogy velük minden is megtörtént már, de még az is, ami nem is, akkor..………
Köszi a megosztást!

Ez egyetlen nap, egyetlen szemszögből. Lehet, hogy lehet jobban, okosabban csinálni. Ha ebben segít ez a kis szösszenet, akkor nem volt hiába.

Punta Kriza avagy zombie apokalipszis az Isztrián II.

Na jó, fék, usszunk egyet! A sziklahasadékon keresztül óvatosan ereszkedtünka a vízbe. Szerencsére ott állt egy helyi erő, alacsony, köpcös, hatvanas férfi. Figyelmes házigazdaként, gyenge németséggel magyarázta-mutogatta a vízbeereszkedés csínnyját-bínyját. Kifelé hasonlóképp. Arra is felhívta a figyelmemet, hogy leégtem és este joghurttal kenjem be a vállamat. A feleségemnek napolajat kínált, amivel rögtön be is kente a vállát. Pidzsin-német szótenger, és masszázs. Karok, lábfej, combok, úgy álltában, háttal a sziklának dőlve. Közönségsiker: a sziklákon, némán álldogállva, konok elszántsággal masszírozza többé-kevésbé merev dákóját vagy egy tucat férfi. A bácsi végül is aranyos volt, nyújtott valamit; a feleségem szerint egész ügyes volt. Kicsit másképp, de én is így gondolom.

Minthogy mind a napsütést, mind a közönséget mostanra soknak találtuk, úgy határoztunk, hogy a parti sziklák fölötti örökzöldek árnyékában keresünk menedéket. Az idősődő playboy és egy fehér vászonsapkás, nem túl vonzó, de annál kitartóbb pasi velünk tartanak – rajongóink. (Na jó, a feleségem rajongói.) A fák alatti lejtőn két pár. A közelükbe telepszünk. A playboy balra, kissé följebb, mögöttünk bűvöli a kígyót. Végülis, mégiscsak izgi. Bevegyük? Az alattunk, jobbra lévő pár rejtve szintén egymással játszik – szimpatikus, kissé testes, szőke nő és férfi. Lassan ismét simogatni kezdjük egymást. És akkor körülöttünk megrezdülnek a fák. És kiderül, hogy az élettelennek tűnő erdő korántsem néptelen. A fák közül innen-onnan újabb magányos férfiak lépnek elő. Némán, markolásszák, húzogatják a hímtagjukat. Közelednek. (Érdekes, mintha soha nem élveznének el.) Jellemző viselet: felül fehér póló, alul semmi – ezzel megváltották belépőt. Esetleg hátizsák, napszemüveg. A feleségem elröhögi magát.

Ismét vissavonuló, csomót-kötni-a-farokra, kezeket-a-paplan-fölé, majd kedélyes csevegés a testes, szőke párral – bajorok, „Balaton, ja-ja, I was there in 1898”, magyarázza a férfi. Aranyosak
– végül is ismerkedni (is) jöttünk. Szerencsénkre a falka valahol, pár méterre tőlünk fog szagot. A zombie-had lomha felhőként úszik tovább, hogy tőlünk úgy húsz méterre összpontosuljon egy általunk már nem látható pont körül.

Régóta szvingelünk, klubban is előfordulunk. Az hogy néznek minket, akár egyedülálló férfiak is, része az élménynek. Ennyi magányos pali azonban nekünk egy kicsit sok volt. Persze mire kellet volna számítanunk? Ez egy nyilvános part, híre is van, elvégre mi is így kerültünk oda. A mérleg nem is teljesen negatív. Semmilyen atrocitás nem ért minket – hogy egy „swinger-beach-en” megállnak és néznek minket, aigha tekinthető annak. A helyzet inkább volt abszurd, mint félelmetes. Mielőtt eljöttünk volna, egy utolsó úszás után a törülközőink alatt, mérsékelt érdeklődés mellett kézzel kielégítettük egymást. „Punta Kriza, pipa”, mondom a feleségemnek az autónk felé sétálva. „Ugyan már”, mondja ő, „erre az évre pipa”.

Punta Kriz vs. Punta Kriza. Csak, hogy ne keveredjen a két hely. Punta Kriz, így "a" nélkül a swingerpart Rovinjban. Punta Kriza a Cres-szigeten van, bár az is jó kis naturista strand és kemping.

Sziasztok, 25 éves egyedülálló fiúként van értelme ellátogatni egy swinger klubba? Szívesen kipróbálnám csak nem tudom, hogy lenne-e esélyem csatlakozni párokhoz vagy nőhöz. Melyik klubot ajánljátok Budapesten? Köszönöm a választ, szép napot mindenkinek

Sziasztok. Érdekelne hogy Kecskemét és környéke van swiger club? Vagy hasonló bulik. Előre is köszönöm. Szép napot mindenkinek.

Sziasztok!

a pécsi Xavér szaunáról tud valaki esetleg információval szolgálni?

Sziasztok!
Érdeklődni szeretnék, hogy a Keszthelyi swinger klub működik-e még?