Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk,
az ostobákkal mihez kezdjünk.
A szupersztrádám a hiperkarma,
ez a sorsom. Nekem is meg lett írva.
Aki írta az az égbõl nézi,
ott az első sorban ül és mégsem érti.
Csak bámul rám, hogy minden rendben
- neki könnyebb minden.
Azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni,
süket füllel könnyebb úszni.
De ha engem hallgatsz melléd úsznak,
a füleid nélkül is visszahúznak.
Hát ez van. Csak azt nem tudni,
hogy te mi a f*szér' jársz el szórakozni,
ha alszol szinte egész végig,
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik.
És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol
és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz.
És marhára nem baj, ha sosem bírtak
akik azt se' tudják hogyan hívnak.
Ez az egész, ha mi épp úgy vesszük,
ahogy mindenki más is itt velünk együtt,
igazi. Pedig csak annak tűnik.
Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik.
Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli.
Aki megengedheti, mind megengedi.
A világ az ilyen, és itt vagy benne.
Hát mondd meg nekem, mi értelme van
a táncnak, ha nem a szex meg a dr*gok
ami igazán kell. Ez az a dolog,
ami eltűntet, mint a szamarat a ködben.
És mellettem vagy de messze tőlem.
Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet.
És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted.
h*lye...

Hiperkarma - Zöldpardon

Beregszászi Olga dalszövegeiből


Mi nem felejtünk, nem felejthetünk!
Hideg kéményünk, korpás kenyerünk,
Az emberroncsok, árvák, özvegyek.
Az elszakított folyók és hegyek,
Mind azt kiáltja, azt zúgja nekünk,
Hogy nem felejtünk, nem felejthetünk!


Mi nem felejtünk, nem felejthetünk.
A délharangszó hirdeti nekünk,
S hirdetni fogja századokon át,
Nándorfehérvár örök himnuszát:
Hol voltak akkor, kik most ellenünk?


Mi nem felejtünk, nem felejthetünk!
Bár gúzsba kötve, mind a két kezünk.
De igazságunk, élő és örök,
A mélységből is messze mennydörög:
//: Inkább, ha kell, egy szálig elveszünk,
De nem felejthetünk! ://

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
Ki érti meg?

Egy fiú és egy lány,
Az első pillanatban játszanak csupán,
De már az első csókban benne ég a láng,
A mindent felemésztő olthatatlan vágy,
A szenvedély.

Már felednénk magányos éveket,
Elvenni őt tőlem már nem lehet,
Arca közel,szeme ölel!
Ha végre rám talált,egyszer egy álom
Nem engedem,hogy köddé váljon!
Nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép!

Már felednénk magányos éveket,
Elvenni őt tőlem már nem lehet,
Arca közel,szeme ölel!
Ha végre rám talált,egyszer egy álom
Nem engedem,hogy köddé váljon!
Nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép!

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
Mert szeretem...

Kasza Tibor - Love story

Változnék, ha lenne kinek
Túl késő azt mondja minek
A szíve elszállt mára, már mást szeret
Éreztem, hogy rám se figyel
Én bújnék, hozzá mégsem ölel
Hamis a szíve, üres és jéghideg.
Hova tűnt ez a nagy szerelem?
Jól lecserélt csak fogom a fejem
Azt sem hiszem el mit tőlem kérdezel
Ártatlanul nézhetsz nagy szemeiddel.

Refrén:
Mért őt akarom?
Szállhatok szabadon
Messze tőled felhőn át
Túl a falakon feladom
Magamat kiadom
Mégis ő kell, érzem, és már nem tagadom.
Éjszaka üres az ágyam rég
Nélküled gyötör a távollét
Annyit már nem érsz, mit kérsz
Legyen hát vége jobb, ha lelépsz

Úgy is tudtam lesz valaki
Ki forró csókjait keresi
Színes nagy meséit mind elhiszi.
Írtam hozzá száz levelet
Nincs válasz és másra nevet
Újra kezdeni hidd el már nem lehet.
Hova tűnt ez a nagy szerelem?
Jól lecserélt csak fogom a fejem
Azt sem hiszem, el mit tőlem kérdezel
Ártatlanul nézhetsz nagy szemeiddel.

Refrén:
Mért őt akarom?
Szállhatok szabadon
Messze tőled felhőn át
Túl a falakon feladom
Magamat kiadom
Mégis ő kell, érzem, és már nem tagadom.
Éjszaka üres az ágyam rég
Nélküled gyötör a távollét
Annyit már nem érsz, mit kérsz
Legyen hát vége jobb, ha lelépsz!

Dj Szatmári (Jucus): Miért őt akarom?

Most még ne mondj semmit
Majd akkor, ha megjöttél.

Most még ne mondj semmit
Csak akkor, ha döntöttél

még ne mondj semmit addig,
míg nem érted, mit tettél
ne mondj semmit még,
mert nem vagy
nem jöttél.

Most még nem létezünk,
csak játszunk
csak játsszuk, hogy élünk,
mert ez nem az,
amit akartunk,
mert, amit akartunk:
attól félünk.

Most még ne add nekem,
mit mástól elvettél
most még ne mondd már akkor
már akkor szerettél.

Most még ne mondj semmit.
majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad,
melyek vége nem a pokolba szakad.

Majd, ha megszültük egymást,
nagy vajúdás után
Akkor mondd:
Nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.

Most még legyünk csendben,
hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat,
mit látni nem akartunk.
Lerombolt vágyak mellettünk,
melyek közt lelkek bolyongnak
akik közt megszűnt a kapcsolat,
csak látszat az
mi megmaradt.

Most még
próbálj szállni.
Ne légy vergődő madár,
Légy Te a vándor,
ki végül hazatalál.

De én
hadd mondjam azt
szeretlek...

....s ezért én elmegyek,

hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn,
mert szeretni így nem lehet.

Ha majd átléped a lét küszöbét
Ha majd fájni kezd:
a Nincs többé
Értelmet kap:
mi volt a Volt
s mi volt: Miért

Egyet megtudsz majd biztosan,
Lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged
mindennél jobban szeretett.

Elmegyek
ne bántsalak többé,
elmegyek,
mert szeretlek
szeretlek örökké.

Kormorán: Most még...

Mint a csillag az éjszakához, mint új szülött az ő anyjához. aaa hozzám tartozol.
Rózsa sincsen tővis nélkül, mégis sírok könnyek nélkül. hmm hozzám tartozol.
Nincsen zene hangok nélkül, te hogy léteznél nálam nélkül? hmm hozzám tartozol mmm.
Mint a szirom a virágához, mint a termés a fa ágához. hoóó hozzám tartozol.

REF: két egyszerű szó, minden benne van nélküled nem látom, nem talállom ön magam.
Nem tudni mit hozz a holnap minden változó, bármi lesz egy biztos. te hozzám tartozol!

Mint a festmény az ő vásznához, billentyű a zongorához. mm hozzám tartozol mm.
Mint a szikla az ő hegyéhez, levegő a létezéshez. mm hozzám tartozol.
Mint a szobor a talp kővéhez, büszke zászló a nemzetéhez. oóó hozzám tartozol hmm.
Mint a hullám a tengeréhez, hosszú folyó a medréhez. oóó hozzám tartozol.

Két egyszerű szó, minden benne van nélküled nem látom, nem talállom ön magam.
Nem tudni mit hozz a holnap minden változó, bármi lesz egy biztos. te hozzám tartozol!

Mint hulló zápor a felhőjéhez, mint a múzsa a költeményhez. oóó hozzám tartozol.
Szivárvány sincs színek nélkül, te hogy léteznél nálam nélkül? hoóó hozzám tartozol.
Két egyszerű szó, minden benne van nélküled nem látom, nem talállom ön magam.
Nem tudni mit hozz a holnap minden változó, bármi lesz egy biztos.te hozzám tartozol!

Két egyszerű szó (szóó), minden benne van (benne vaan) nélküled nem látom (ooh),
nem talállom ön magam (uh). Nem tudni mit hozz a holnap (holnaap),
minden változó (minden változóó), bármi lesz egy biztos. te hozzám tartozol!!!
L.L. Junior : Hozzám Tartozol

Szerelmes történet

Mindketten fiatalok voltunk,
mikor először megláttalak.
Becsuktam a szemem és akkor kezdődött minden:
Az erkélyen álltam a nyári szélben.

Láttam a fényeket,
az estélyt,
a báli ruhákat.
Láttam,
ahogy keresztültörsz a tömegen,s
felköszöntél:hello!

Nem ismerhettelek, nem tudtam, hogy te vagy Romeo,
aki a kavicsokat dobálta, és akinek az apám azt mondta:
"Maradj távol Júliától" én pedig ott sírtam a lépcsőházban, könyörögve neked:"kérlek,ne menj el" És azt mondtam:
"Vigyél valahova, ahol egyedül lehetünk"
vártalak, minden,amit tehetünk,hogy elmenekülünk,
Te leszel a herceg és én leszek a hercegnő,
ez egy szerelmes történet - baby,csak mondj igent rá!

Na, szóval, kilopóztam a kertbe, hogy találkozzunk.
Csendben voltunk, mert ha észrevesznek,akkor halottak vagyunk. csukd be a szemed,s meneküljünk ebből a városból egy kis időre.
Mert te voltál Rómeó,
én pedig a bíbor levél,
és az apám azt mondta:
"maradj távol Júliától"
De nekem te voltál
a mindenem,ezért könyörögtem:"kérlek,ne menj el"
És azt mondtam:
"Vigyél valahova,
ahol egyedül lehetünk"
vártalak,minden,amit tehetünk,
hogy elmenekülünk,
Te leszel a herceg és én leszek a hercegnő,
ez egy szerelmes történet - baby,csak mondj igent rá!

Ments meg Rómeo! Megpróbálják belém beszélni, hogy hogyan érezzek.
Ez a szerelem bonyolult, de mégis igaz.
Ne aggódj, kikerülünk ebből az összevisszaságból!
Ez egy szerelmes történet - baby, csak mondj igent rá

Itt vagyok, újra itt vagyok,
véget ért szívem ámokfutása,
Itt vagyok, újra itt vagyok,
átölelsz magyarázatra várva,
Emlékkel telt bőröndjeim elrakom,
de titkukat megfejteni nem hagyom, nem hagyom.

Ref: Soha nem mondtam neked, hogy mindig hű leszek,
Soha nem ígértem senkinek örök szerelmet,
Látod, mégis itt vagyok, mert hozzád tartozom,
de hogy meddig azt még nem tudom, még nem tudhatom.

Itt vagyok, újra itt vagyok,
Álmaink bennünk újjá születnek.
Itt vagyok, újra itt vagyok,
A vadvirág magától szelídült meg
Emlékkel telt bőröndjeim elrakom,
de titkukat megfejteni nem hagyom, nem hagyom.

Ref: Soha nem mondtam neked, hogy mindig hű leszek,
Soha nem ígértem senkinek örök szerelmet,
Látod, mégis itt vagyok, mert hozzád tartozom,
de hogy meddig azt még nem tudom, még nem tudhatom.

/Neoton: Újra itt vagyok/

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!

Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!
Dés László : Vigyázz rám!

Nézd a szívemet, sima és hideg,
Nem sebezhet meg harag, gyűlölet.
Mellékutcák mélyén élek, ahogy élek,
Mit meséljek annyit, ezt te is jól ismered.

Nézd a szívemet, sima és hideg,
De egyetlenegy szóért, megosztom veled.
Szemtől-szembe mondjad, mindent megtehetsz,
Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!

Acélszív, újra dobog már,
Acélszív, soha meg nem áll.

Megosztom veled acélszívemet,
A sors rendelte így, másként nem lehet.
Nyersen szólok hozzád, ne sértődj most meg,
Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!

Acélszív, újra dobog már,
Acélszív, soha meg nem áll.

A szó lüktető ér, gyors áramló vér, mely célhoz ér,
A szív jéghideg fém, most forró és újra él,
Újra él, újra él.

Acélszív, újra dobog már,
Acélszív, soha meg nem áll.

Ossian: Acélszív

Refrén:
Ilyen a sors, keserű csók ami fáj
mikor a szívedbe vág, úgy érzed nincs tovább.
Ilyen a sors, repít az álmod után
míg erőd van csináld tovább és egyszer csak melléd áll.


Amikor szürke nappalok és éjszakák
után hideg szélben nincs ki várna Rád
Ne félj, az idő mindent lát.
Ha érzed nincs remény, és nincs tovább
és csak a csillagok valahol távol lát
úgy figyel amit teszel, s mi lesz veled?
És lehet egy jel, vagy egy dal, ami hozzád szól
ez után feljön a napod, mert jegyezd meg ezt jól.

Refrén.

Bárhol, bárkinek és bármikor, jöhet egy pillanat, amit a sors akar
úgy ám, s nem tehetsz semmit már, de ha erős vagy,
és végig gondolod, hogy mit tehetsz,
és amit tenned kell Teneked, a csillagodért, hogy megsegítsen téged.
És lehet egy jel, vagy egy dal, ami hozzád szól
ezután feljön a napod, mert jegyezd meg ezt jól.

Refrén.

Ilyen a sors.
Ilyen a sorsunk.
Ilyen a sorsod.
Ilyen a sors.
Ilyen a sors.
Ilyen a Sors.
Beatrock Project & Junior Bodnár Attila : Ilyen a sors

Csíki zenekar: Most múlik pontosan -


Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

Szép sárga épület, Szemünkben a rémület
Nem tudjuk még mi lesz. fizika óra ez.

Táskák a földön hevernek
A fiúk a lányokkal kevernek
Most még könnyen nevetnek
Amíg be nem csengetnek


A folyósón csendben sorba állva
A terembe megyünk, de hiába
Toll a kézben papír az asztalon
Dolgozunk a szaros feladaton

A padban ülve felnézek
Alig hiszek a szememnek
Gyuri feje bele remeg
És rázza amit rázni lehet


Hoki Gyuri mit markol?
Hoki Gyuri rázzad jól!2x

Szerencse, hogy éppen nyár van
A cicik nincsenek kabátban
Gyuri fantáziája igen eleven
Ül az asztal mögött talpig mereven

Lassan véget ér a tanóra
Gyuri rákapcsol a motorra
Szégyen amit kimondok,
De össze-vissza fröcskölte a fiókot


Hoki Gyuri mit markol?
Hoki Gyuri rázzad jól!4x

( Aljas kúszóbab )

A kéz - mit ma is látok,
ahogy hűti homlokom -
gyengébb tán,
de most is biztos oltalom.

Szavaid is hallom,
ahogy megvigasztaltál.
Ma fakóbb tán a hangod,
de így is szíven talál.

Most fojtogat a félelem,
hogy másképp is lehet.
s egyszer asztalunknál üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor,
arcodon míg napsugár ragyog!
Addig szólj rám,
hisz gyermek is csak addig vagyok.
Súgd meg kérlek múltad titkát,
ahányszor tudod…
..míg e Föld az otthonod.

Ma is, hogyha kérném,
lenne báli jelmezem,
s a tű, mit százszor átszúr,
ma sem az én kezem…

És sose jut az vissza,
amit értem vállaltál.
Mégis, hogyha kérném,
ma is helyettem adnál.

Most fojtogat a félelem,
hogy másképp is lehet.
s egyszer asztalunknál üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor…

Valahányszor látlak,
tudom vár egy pillanat
ami, bárhogy félek,
egyszer elragad.
Mama, bárcsak tudnám,
mégis hogy vigyázzak rád,
hogy ez a bölcs mosoly kísérjen minél tovább…!
Csézy : Mama

Amper : Anya


Mikor elõször tekint szemünk a fényre
Örömtõl könnyezõ asszony vesz a kézbe
Te vagy kinek szíve a szívemmel dobban
És velem maradsz mindig, jóban és rosszban
Biztosan szívedben õrzöd azt a napot,
Mikor megszülettem én és fiadként vagyok
Emlékszel a szóra, mit elõször mondtam
És emlékszel arra is, hogy milyen gyerek voltam
Láttad ha sírok, láttad ha nevetek
S legbelül tudtad, mi az, amit keresek
Gyermeki csodát, az örök vidámságot,
Te nyújtottad nekem a kellõ biztonságot
Mikor újszülött kacajjal ébresztett a hajnal,
Csak jöttél hozzám mindig fáradhatatlan
Sírásomból tudtad, hogy mit is akarok,
Fiad voltam akkor és az is maradok!

Sok éve már annak, hogy megszülettem,
De igazi békét csak melletted leltem.
Egy volt a szív és egy volt a lélek
Hisz mesébe illõ valóság az élet
E hatalmas kincset csak Te adhattad nekem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Bár nem emlékszem én már az elsõ percre,
De örülök annak, hogy veled lehettem
Életet adtál és felneveltél
Két karodba zárva magadhoz öleltél,
Hiszem, hogy a szeretet a legerõsebb érzés,
Remélem ez számodra soha nem lesz kérdés.
A régmúlt emlék csak a jóról mesél,
Az anya mindig anya marad, amíg csak él.
Mikor utoljára tekint szemünk a fényre
Bánattól könnyezve vársz engem az égbe.

Bródy János: Mama kérlek

Mama, kérlek meséld el nekem, hogy milyen volt az élet nélkülem?
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el, hogy mi lesz majd, ha nagy leszel?
Mama, kérlek meséld el nekem, hogy hogyan kezdődött az életem,
Véletlen volt, vagy gondoltál reám azon az édes éjszakán?

Hisz jól tudod, nem kértelek, nem kértem tőled az életet
még mielőtt majd egyszer meghalok,
Tudnom kell azt, miért vagyok?

Mama, kérlek meséld el nekem, hogy milyen volt az első szerelem
Érezted azt, mikor téged elhagyott, milyen jó hogy én még nem vagyok?
Mama, kérlek azt mondd el nekem, akartad e azt hogy így legyen
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán, hogy éppen ő az én apám!

Hisz jól tudod, nem kértelek, nem kértem tőled az életet
és még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miéért vagyok!

Mama, látod zavarban vagyok, most megint egész másra gondolok
Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki, és tőlem is ezt kérdezi
Mit mondjak én akkor neki?
Mit mondjak én….??

Én nem tudtam hogy az ember mindent túl él
Én nem sírtam pedig engem eltörtél.
Vártam hogy a nap többé nem kel majd fel.
De hajnal lett újra és indulnom kell.

Refrén:
Szerelem miért múlsz,Szerelem mért fájsz?
Szerelem hol gyúlsz?,Szerelem hol jársz?
Hol vagy,hol nem,a szívemben mért nincsen csend?
Szerelem miért múlsz,Szerelem mért vársz?

Most bánat ráz, átjár egy régvolt láz.
Hát lépnem kell, itt rám dől minden ház.
Az érintés emlékét így tépem szét.
Társam már nincs más csak a száguldó szél.

Ref.

(Még húz)Húz
(Még vonz)Vonz
(Még fáj)
(Még húz)Még húz
(Még vonz)Még vonz
(Még fáj)

10 lépés,100 lépés távolság kell.
Nem számít merre csak el,tőled el.
Mit mondhatnál,mit mondhatnék,
Elkoptunk rég,szemeinkből nézd, hova tűnt a fény?

Ref.

(Válj szabaddá!Szállj világgá!)Szerelem hol jársz?
(Válj szabaddá!Szállj világgá!)Szerelem hol vársz?
(Válj szabaddá!Szállj világgá!)Élnem kell!Kell egy új remény!
(Vágy repíts fel!Új remény kell!)
Szerelem miért múlsz?
Wolf Kati : Szerelem miért múlsz?

Köszönet édes hangodért,
Mit fülembe súgtál, ha bánat ért.
Most bármerre járok, nem zavar
A hangos zűrzavar,
Mert nem hat rám a zaj.

Köszönet minden vigaszért,
Mit szívedből adtál, bennem él.
Nem félek többé semmitől,
S hogy minden fal ledől,
Mert jobb hely már a föld.

Lennék a könnycsepp arcodon,
Lennék egy dallam ajkadon,
Lennék én az út, hol csendben jársz.

Lennék a kéz, mely felsegít,
Lennék egy szó, mely felvidít,
Lennék én a hír, mit régen vársz.

Köszönet minden harcunkért,
Mit közösen vívtunk a holnapért.
Megérte minden küzdelem,
Mert itt vagy most velem,
S ez így jó, úgy hiszem.

Lennék a könnycsepp arcodon,
Lennék egy dallam ajkadon,
Lennék én az út, hol csendben jársz.

Lennék a kéz, mely felsegít,
Lennék egy szó, mely felvidít,
Lennék én a hír, mit régen vársz.

Köszönet tényleg mindenért…
Köszönet tényleg mindenért...
Szekeres Adrien feat Takács Nikolas : Köszönet mindenért

verze1:
Zúzunk az éjszakában
én meg pár haver
na mondd csak, mi a pálya
ha hívnak, menni kell
régóta nincs kiút
csak lányok és fiúk
nekem bejön ez a szitu
nekem bejön ez a szitu

bridge:
Csak akkor bulizom, ha úgy van
és általában úgy van,
lenn megtalálsz a klubban
mert nekem bejön ez a szitu
a sok buta sztori rólad
csináljunk most olyat,
amit megbánunk majd holnap

refrén 2x:
Kicsilány, ou, szia, helló!
álljunk össze, mint két kicsi lego ou
na figyu már, mondom mi a szitu
te lány, én meg fiú
na mizu, mizu, mizu?

verze2:
A klubbok rég bezártak
a város felébred
világos van, de nálam
a bulik kemények
a cuccok szétdobálva
after a szobában
te és én a félhomályban
filmezünk az ágyban?

bridge

refrén

rap:
Te is tudod, hogy van
ha Tomika felbukkan
partyszemcsiben a klubban
sapiban meg színes cuccban
mert az F-L-U-O-R
a partyállat, ezt tudnod kell
mert az élet csak úgy lesz jó
ha felpörög, mint az electro

refrén 2x


kedvenc
Fluor Filigran : Mizu

Mint egy álom, olyan ez a hely,
Hatalmas hegyekből gyors folyók indulnak el.
Az élet elrohant, de vár a szülői ház,
A gyermekkorom is visszatér, újra élem a sok csodát.

Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!

Minden emlék újra szívemben él,
A folyóparton ülve ahogy hajadat fújja a szél.
Együtt néztük, ahogy este elbújt a nap,
Mi is összebújtunk, ahogy tettük minden nap.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!

Még most is hallom a hangod minden fáradt éjszakán,
Azt álmodom, hogy emlékszel még rám is talán.
A sorsunk kettévált és én már nem vigyázhatok rád,
Az élet megy tovább, megy tovább.

Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
100 Folk Celsius : Országút