Szerelmes történet

Mindketten fiatalok voltunk,
mikor először megláttalak.
Becsuktam a szemem és akkor kezdődött minden:
Az erkélyen álltam a nyári szélben.

Láttam a fényeket,
az estélyt,
a báli ruhákat.
Láttam,
ahogy keresztültörsz a tömegen,s
felköszöntél:hello!

Nem ismerhettelek, nem tudtam, hogy te vagy Romeo,
aki a kavicsokat dobálta, és akinek az apám azt mondta:
"Maradj távol Júliától" én pedig ott sírtam a lépcsőházban, könyörögve neked:"kérlek,ne menj el" És azt mondtam:
"Vigyél valahova, ahol egyedül lehetünk"
vártalak, minden,amit tehetünk,hogy elmenekülünk,
Te leszel a herceg és én leszek a hercegnő,
ez egy szerelmes történet - baby,csak mondj igent rá!

Na, szóval, kilopóztam a kertbe, hogy találkozzunk.
Csendben voltunk, mert ha észrevesznek,akkor halottak vagyunk. csukd be a szemed,s meneküljünk ebből a városból egy kis időre.
Mert te voltál Rómeó,
én pedig a bíbor levél,
és az apám azt mondta:
"maradj távol Júliától"
De nekem te voltál
a mindenem,ezért könyörögtem:"kérlek,ne menj el"
És azt mondtam:
"Vigyél valahova,
ahol egyedül lehetünk"
vártalak,minden,amit tehetünk,
hogy elmenekülünk,
Te leszel a herceg és én leszek a hercegnő,
ez egy szerelmes történet - baby,csak mondj igent rá!

Ments meg Rómeo! Megpróbálják belém beszélni, hogy hogyan érezzek.
Ez a szerelem bonyolult, de mégis igaz.
Ne aggódj, kikerülünk ebből az összevisszaságból!
Ez egy szerelmes történet - baby, csak mondj igent rá

Mint a csillag az éjszakához, mint új szülött az ő anyjához. aaa hozzám tartozol.
Rózsa sincsen tővis nélkül, mégis sírok könnyek nélkül. hmm hozzám tartozol.
Nincsen zene hangok nélkül, te hogy léteznél nálam nélkül? hmm hozzám tartozol mmm.
Mint a szirom a virágához, mint a termés a fa ágához. hoóó hozzám tartozol.

REF: két egyszerű szó, minden benne van nélküled nem látom, nem talállom ön magam.
Nem tudni mit hozz a holnap minden változó, bármi lesz egy biztos. te hozzám tartozol!

Mint a festmény az ő vásznához, billentyű a zongorához. mm hozzám tartozol mm.
Mint a szikla az ő hegyéhez, levegő a létezéshez. mm hozzám tartozol.
Mint a szobor a talp kővéhez, büszke zászló a nemzetéhez. oóó hozzám tartozol hmm.
Mint a hullám a tengeréhez, hosszú folyó a medréhez. oóó hozzám tartozol.

Két egyszerű szó, minden benne van nélküled nem látom, nem talállom ön magam.
Nem tudni mit hozz a holnap minden változó, bármi lesz egy biztos. te hozzám tartozol!

Mint hulló zápor a felhőjéhez, mint a múzsa a költeményhez. oóó hozzám tartozol.
Szivárvány sincs színek nélkül, te hogy léteznél nálam nélkül? hoóó hozzám tartozol.
Két egyszerű szó, minden benne van nélküled nem látom, nem talállom ön magam.
Nem tudni mit hozz a holnap minden változó, bármi lesz egy biztos.te hozzám tartozol!

Két egyszerű szó (szóó), minden benne van (benne vaan) nélküled nem látom (ooh),
nem talállom ön magam (uh). Nem tudni mit hozz a holnap (holnaap),
minden változó (minden változóó), bármi lesz egy biztos. te hozzám tartozol!!!
L.L. Junior : Hozzám Tartozol

Most még ne mondj semmit
Majd akkor, ha megjöttél.

Most még ne mondj semmit
Csak akkor, ha döntöttél

még ne mondj semmit addig,
míg nem érted, mit tettél
ne mondj semmit még,
mert nem vagy
nem jöttél.

Most még nem létezünk,
csak játszunk
csak játsszuk, hogy élünk,
mert ez nem az,
amit akartunk,
mert, amit akartunk:
attól félünk.

Most még ne add nekem,
mit mástól elvettél
most még ne mondd már akkor
már akkor szerettél.

Most még ne mondj semmit.
majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad,
melyek vége nem a pokolba szakad.

Majd, ha megszültük egymást,
nagy vajúdás után
Akkor mondd:
Nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.

Most még legyünk csendben,
hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat,
mit látni nem akartunk.
Lerombolt vágyak mellettünk,
melyek közt lelkek bolyongnak
akik közt megszűnt a kapcsolat,
csak látszat az
mi megmaradt.

Most még
próbálj szállni.
Ne légy vergődő madár,
Légy Te a vándor,
ki végül hazatalál.

De én
hadd mondjam azt
szeretlek...

....s ezért én elmegyek,

hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn,
mert szeretni így nem lehet.

Ha majd átléped a lét küszöbét
Ha majd fájni kezd:
a Nincs többé
Értelmet kap:
mi volt a Volt
s mi volt: Miért

Egyet megtudsz majd biztosan,
Lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged
mindennél jobban szeretett.

Elmegyek
ne bántsalak többé,
elmegyek,
mert szeretlek
szeretlek örökké.

Kormorán: Most még...

Változnék, ha lenne kinek
Túl késő azt mondja minek
A szíve elszállt mára, már mást szeret
Éreztem, hogy rám se figyel
Én bújnék, hozzá mégsem ölel
Hamis a szíve, üres és jéghideg.
Hova tűnt ez a nagy szerelem?
Jól lecserélt csak fogom a fejem
Azt sem hiszem el mit tőlem kérdezel
Ártatlanul nézhetsz nagy szemeiddel.

Refrén:
Mért őt akarom?
Szállhatok szabadon
Messze tőled felhőn át
Túl a falakon feladom
Magamat kiadom
Mégis ő kell, érzem, és már nem tagadom.
Éjszaka üres az ágyam rég
Nélküled gyötör a távollét
Annyit már nem érsz, mit kérsz
Legyen hát vége jobb, ha lelépsz

Úgy is tudtam lesz valaki
Ki forró csókjait keresi
Színes nagy meséit mind elhiszi.
Írtam hozzá száz levelet
Nincs válasz és másra nevet
Újra kezdeni hidd el már nem lehet.
Hova tűnt ez a nagy szerelem?
Jól lecserélt csak fogom a fejem
Azt sem hiszem, el mit tőlem kérdezel
Ártatlanul nézhetsz nagy szemeiddel.

Refrén:
Mért őt akarom?
Szállhatok szabadon
Messze tőled felhőn át
Túl a falakon feladom
Magamat kiadom
Mégis ő kell, érzem, és már nem tagadom.
Éjszaka üres az ágyam rég
Nélküled gyötör a távollét
Annyit már nem érsz, mit kérsz
Legyen hát vége jobb, ha lelépsz!

Dj Szatmári (Jucus): Miért őt akarom?

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
Ki érti meg?

Egy fiú és egy lány,
Az első pillanatban játszanak csupán,
De már az első csókban benne ég a láng,
A mindent felemésztő olthatatlan vágy,
A szenvedély.

Már felednénk magányos éveket,
Elvenni őt tőlem már nem lehet,
Arca közel,szeme ölel!
Ha végre rám talált,egyszer egy álom
Nem engedem,hogy köddé váljon!
Nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép!

Már felednénk magányos éveket,
Elvenni őt tőlem már nem lehet,
Arca közel,szeme ölel!
Ha végre rám talált,egyszer egy álom
Nem engedem,hogy köddé váljon!
Nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép!

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
Mert szeretem...

Kasza Tibor - Love story

Beregszászi Olga dalszövegeiből


Mi nem felejtünk, nem felejthetünk!
Hideg kéményünk, korpás kenyerünk,
Az emberroncsok, árvák, özvegyek.
Az elszakított folyók és hegyek,
Mind azt kiáltja, azt zúgja nekünk,
Hogy nem felejtünk, nem felejthetünk!


Mi nem felejtünk, nem felejthetünk.
A délharangszó hirdeti nekünk,
S hirdetni fogja századokon át,
Nándorfehérvár örök himnuszát:
Hol voltak akkor, kik most ellenünk?


Mi nem felejtünk, nem felejthetünk!
Bár gúzsba kötve, mind a két kezünk.
De igazságunk, élő és örök,
A mélységből is messze mennydörög:
//: Inkább, ha kell, egy szálig elveszünk,
De nem felejthetünk! ://

Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk,
az ostobákkal mihez kezdjünk.
A szupersztrádám a hiperkarma,
ez a sorsom. Nekem is meg lett írva.
Aki írta az az égbõl nézi,
ott az első sorban ül és mégsem érti.
Csak bámul rám, hogy minden rendben
- neki könnyebb minden.
Azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni,
süket füllel könnyebb úszni.
De ha engem hallgatsz melléd úsznak,
a füleid nélkül is visszahúznak.
Hát ez van. Csak azt nem tudni,
hogy te mi a f*szér' jársz el szórakozni,
ha alszol szinte egész végig,
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik.
És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol
és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz.
És marhára nem baj, ha sosem bírtak
akik azt se' tudják hogyan hívnak.
Ez az egész, ha mi épp úgy vesszük,
ahogy mindenki más is itt velünk együtt,
igazi. Pedig csak annak tűnik.
Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik.
Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli.
Aki megengedheti, mind megengedi.
A világ az ilyen, és itt vagy benne.
Hát mondd meg nekem, mi értelme van
a táncnak, ha nem a szex meg a dr*gok
ami igazán kell. Ez az a dolog,
ami eltűntet, mint a szamarat a ködben.
És mellettem vagy de messze tőlem.
Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet.
És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted.
h*lye...

Hiperkarma - Zöldpardon

Kispál és a Borz: Ha az életben..

Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelemben

Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a Halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelembe'

Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világban
és édes lenne a halál!

Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.

Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár,
virág és – koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…

Utolsó vasárnap.


Seress Rezső

Rólam szól

Sugarlof - Szingli lány

Sikeres, meg szép vagyok
Kitűnően parkolok
S talán, az IQ-m is van száz valahány.

Mini szoknya, box cipő
Az imigem egy trendi nő
S belül, több van, mint az átlagos űr.

Mégis egyedül élek, pedig nem sokat kérek,
Csak szeress, szeress, ahogy én téged
Mikor szívem rád hagyom.
Ez egy bonyolult élet.
Miért nincs pasim, ha mindenem beleadom?
Óóóó...

Ref:
Szép kis állapot, szingli lány vagyok még,
Jöhetne már egy férfi!
Szép kis állapot, bárkit megkapok, rég,
S valahogy mégsem lát meg a nagy Ő.
Mondd mitől nő neked egy nő?

Nyomulok egy multinál
a konkurens meg tulkinál,
s keress, úgy hívnak, hogy Miss Sikeres.

Mégis egyedül élek, pedig nem sokat kérek,
Csak szeress, szeress, ahogy én téged
Mikor szívem rád hagyom.
Ez egy bonyolult élet.
Miért nincs pasim, ha mindenem beleadom?
Óóóó...

Ref:
Szép kis állapot, szingli lány vagyok még,
Jöhetne már egy férfi!
Szép kis állapot, bárkit megkapok, rég,
S valahogy mégsem lát meg a nagy Ő.
Mondd mitől nő neked egy..

Olyan vagyok, mint a címlapon
A trendi csaj, ki az álmod, miért tagadod?
Mitől lehetnék több, nem tudom,
Ha megvetsz, az sem baj, én egy szingli mai lány vagyok!

Szingli lány vagyok, szingli lány vagyok!

Ref2*
Szép kis állapot, szingli lány vagyok még,
jöhetne már egy férfi!
Szép kis állapot, bárkit megkapok, rég,
S valahogy mégsem lát meg a nagy Ő.

Mondd mitől nő neked egy nő?

Kowalsky meg a Vega - Otthon, édes otthon

Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.

Ha eleged van magadból néha
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa
De nem mindig a szép, az okosak útja,
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre, az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív, s a tiszta szó.

Nem mindig megy magától minden,
Akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.
Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.

Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.

Jól látod, mitől szép egy reggel,
Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,
azt, hogy öröm vagy valakinek,
hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy...(?)
Akkor nyílik meg az édes otthon,
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.

Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
szólók én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
(...)

NOX : Eskü


Neked is új reményt ad minden nap
Adj esélyt a rejtett álmodnak
A szíved rég valóra váltaná
Tégy ma esküt rá

Napfényre vágyó sápadt világ
A tél visszatért, mint a bántó hibák
Könny vár megint a jóslat szerint
Hát változtass írd át

Álarcos bál zárt ajtók mögött
Harctánc a prédák s a hajtók között
Elbújt a Hold, az ég szomjat olt
A szárnyad most használd

Neked is új reményt ad minden nap
Adj esélyt a rejtett álmodnak
A szíved rég valóra váltaná
Tégy ma esküt rá

A szeretet új erőt ad minden nap
Sorsod is csak tőled változhat
Senki nincs ki álmod áthozná
Tégy ma esküt rá

Szélcsendre vágyó tépett világ
Túl gyors hajó könnyen téveszt irányt
Hol várja part, túl nem él több vihart
Ha a térkép rossz, írd át!

Álomvilágból ültess csodát
És jó szívvel ápold, hogy nőjön tovább
Vár még varázs nemcsak olcsó csalás
De tűz kell nem parázs

2x

Neked is új reményt ad minden nap
Adj esélyt a rejtett álmodnak
A szíved rég valóra váltaná
Tégy ma esküt rá

A szeretet új erőt ad minden nap
Sorsod is csak tőled változhat
Senki nincs ki álmod áthozná
Tégy ma esküt rá

ZORÁN:


Nekem nem elég a zene, nekem nem elég a szó
Nekem csak az elég, hogyha előadható
Nekem nem elég a mosoly, nekem nem elég a csend
Nekem csak az elég, hogyha nyugalmat jelent

Ha ha ha ha
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Ha ha ha ha
Nekem csak az elég, amit elmondhatok

Nekem nem elég a kapu, nekem nem elég a zár
Nekem csak az elég, hogyha tárva-nyitva áll
Nekem nem elég a kocsi, nekem nem elég az út
Nekem elég, ha oda is ér, ahova fut

Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok

Nekem nem elég a betű, nekem nem elég a hír
Nekem elég, ha rólam is igazat ír
Nekem nem elég a szabad, nekem nem elég a kell
Nekem elég, ha melletted ébredhetek fel

Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok

Nekem nem elég, ha vagyok, nekem nem elég, ha vagy
Nekem elég, ha a világ is szeretni hagy
Nekem nem elég a kályha, nekem nem elég a Nap
Nekem csak az elég, hogyha meleget ad

Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok

Hogyha befogod a szemem, jobb, ha befogom a szám
Mert a vakvilágba nem beszélek, ne haragudj rám
Hogyha kinyitom a szemem, akkor kinyílik a szám
Amit látok, arról szólhatok csak, ne haragudj rám

Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok

Bon-Bon - Te vagy

Mennyi kedves és jó,egyszerű szó ,amit félve mondtunk el,
nem tudtuk még,mennyire szép az,ami ránk vár.
Hosszú heteken át csak egy barátot láttam és
lassan fogtam fel,hogy ez az egész
valahogy sokkal több lett már.

Te vagy a zene a néma csend után,
Te vagy nekem a május délután.
Te vagy a sziget az élet tengerén,
Te vagy nekem a perc, mit vártam én!

Ahogy fut az idő ,sokszor van, hogy
Egy nő és egy férfi másként dönt,
marad az út, két külön út, egymástól távol.
Nekünk egyszerű volt, minden mellettunk szólt
És a holnap ránk köszönt,
Igazi vágy, lehetett minden álmunkból.

Te vagy a zene a néma csend után,
Te vagy nekem a május délután.
Te vagy a sziget az élet tengerén,
Te vagy nekem a perc, mit vártam én!

Nem titok rég, hogy az élethez álom kell
Repülni kell, még ha nincs is szárnyunk,
Fel, mindig fel, mindig fel....

Te vagy a zene a néma csend után,
Te vagy nekem a május délután.
Te vagy a sziget az élet tengerén,
Te vagy nekem a perc, mit vártam én!

Mint hajótörött, úgy sodródom a lélek tengerében.
Egy álarc mögött, rejtem el a könnyem a világ elől.
Kárhozott vád, veled bűnbe estem 100szor.
De mától a múlt ami nem érdekel, viszlát édes,
Gyorsan felejts most el!
Hiába szakad a szív,
Fel sohasem hív, mondd minek is várok rá,
de ma elengedem,többé nem keresem.
Veled magam baby jól megégetem!

Ref. :
Túl vagyok régen már rajtad, ha kell
majd én ezt hazudom magamnak.
Ezt akarom hogy tudd,már csak nevetek rajtad.
Nem ejthet a vágy soha sebet rajtam.
Hangodnak dallamát, parfümje illatát,
minek érzem pedig tudom,hogy már rég nincs tovább?!
Borul a kártyavár,rám már egy másik vár.
A bőröndöd a küszöbön áll.. (Oohoho.)

Üres ígéretek, olyan rövid volt a most és mindörökké,
Csak színészkedett, a komédiát eljátssza, hogyha kell..
Ha a szemembe néz, lelkem zongoráján játszik,
de mától a múlt ami nem érdekel, viszlát édes,
tőlem menekülj el!
Hiába szakad a szív,
Fel sohasem hív, mondd minek is várok rá?!
De ma elengedem,többé nem keresem.
Veled magam baby jól megégetem!

Ref.:
Túl vagyok régen már rajtad, ha kell
majd én ezt hazudom magamnak.
Ezt akarom hogy tudd,már csak nevetek rajtad.
Nem ejthet a vágy soha sebet rajtam.
Hangodnak dallamát, parfümje illatát,
minek érzem pedig tudom,hogy már rég nincs tovább.
Borul a kártyavár,rám már egy másik vár.
A bőröndöd a küszöbön áll.. (Oohoho..)
Dj Szatmári feat. Jucus - Túl vagyok rajtad

Bródy János - Mit tehetnék érted

Nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted,
a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy a lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
amit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted...

Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Hát mit tehetnék érted...

Evanescence - My Immortal (Halhatatlan számomra)

Annyira belefáradtam az ittlétbe
Elfojtva gyerekes félelmeimet
És ha el kell menned
Bárcsak egyszerűen mehetnél
De szellemed még mindig itt lebeg
És nem akar egyedül hagyni

Ezek a sebek nem gyógyulnak
A fájdalom túl valódi
Ez túl sok, nem törölheti el az idõ

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok

Elbűvöltél engem bájos fényeddel
De most bezártságot érzek a hátrahagyott életedtől
A te arcod az, ami kísérti
A kellemes álmaim
A te hangod az, ami elűzött
Minden józanságot belõlem

Ezek a sebek nem gyógyulnak
A fájdalom túl valódi
Ez túl sok, nem törölheti el az idő

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok

Oly nagyon próbáltam elhitetni magammal hogy elmentél
És bár még mindig velem vagy
Továbbrais egyedül érzem magam.

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok
Evanescence - My immortal

Neoton - Kell, hogy várj! <-- ha oda katt. akkor megtudod hallgatni

Szemedben könnyek,
haragszol rám.
Hogy el kell menjek,
nem az én hibám.
Kell hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt nekem.

Kiszáradt torkom és ég a szám,
Utolsó csókunk, gondolj majd rám.

Kell hogy várj...

Nevess, hisz így szeretlek,
Vidámnak és kedvesnek
Lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni,
De könnyebb elviselni,
Ha rád majd így emlékezem.

Titokban sírhatsz egy kicsit még.
Na jól van most már, ennyi elég.

Kell hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt.

Kell hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt.

Kell hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök hozzád.

Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen

Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem

Refr.:

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben

Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.

(Ismerős Arcok)

Nem tudok mindent,
s amit tudok azt sem értem.
Meghalt a mesemondó bennem
rövidre szabott időben.

Pedig a végtelenbe születtünk,
hol galambok szállnak az égbe,
Amiért könnyezünk,
az magunk temetése.

Melléd ül egy angyal,
de elmenekülsz buta érveléssel.
Félsz érinteni szárnyát,
mert a múlt csontig éget.

Énekelsz, beszélsz, vitatkozol,
mondod, csak mondod
a félkrajcárt sem érő bölcsességet.

Nem veszed fel a telefont,
Ez az istálló kiégett.
A paripák messze futottak,
Ki a szabad térbe.

Vakon botorkálsz utánuk
Lenézel a mélybe,
Csak egy lépés hiányzik,

Az utolsó...

Egy kéz hiányzik,
Pedig száz nyúlna érted...

Új kunyhót építeni félsz,
fészked eddig védett.
Csodákról szólnak álmaid,
a semmiről írsz meséket.

Azt hitted tudsz mindent,
most mégsem érted.
Meghalt a mesemondó benned
rövidre szabott idejében.

Pedig aznap este hullott az első hó,
jégkristályok készítettek koronát neked,
A forralt bort, kenyeres lángos illata,
a vásár forgataga volt az áldás.

Veled

Aztán a csend. Aztán a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

És nem hallod azóta a cipőd alatt
a ropogó havat.
És nem látod azóta a rügyező fákat
az ölelő napsugarat.

Nem ismered fel azóta
A belső hangokat.

csend van, félelem,
Mert kémeket küldött a gyáva értelem

Nem vetted észre,
Angyal szállta a válladra.
Szárnyával suhintott, nézz messzire,
S a pillanat volt a csoda, nem számítottál már semmire.

csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

Egy nap döntöttél,
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava.
Megpróbáltál élni, házat bevakolni,
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza.

Aztán újra csend lett, újra a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

(Kormorán)