Egy-két év a szerelem?
én nem tudom.
Egy-két évnyi türelem,
miért vállalom?
Mert akarom őt!

Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem.

öt-hat szó a papíron,
szép vallomás.
öt-hat szó, letagadom,
ez nem vitás!
De akarom őt!

Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem...

/Lord/

Igen, ahogy a Piramist a Karthágót vagy sorolhatnám tovább a mai zenékig bezárólag...

Ez a kedvencem Tőlük...

Este, ha látod, hogy lemegy a nap,
Képzelj az égre egy másikat,
Éjjel, ha fényt ad az elképzelt nap,
Megláthatod, hogy egyedül vagy.
Mért kell a szerelem? Hogy legyen miről írni!
Mért kell a szerelem? Kell nevetni, sírni!
Mért kell a szerelem? Hogy róla énekelj!


Ne várj te addig, míg lemegy a nap,
Keress most rögtön egy másikat.
Éjjel, ha nincs fény és hideg a szél,
Melléd lefekszik és téged kér.
Mért kell a szerelem?
Mert semmi más nem segít.
Mért kell a szerelem?
Hogy legyenek gyermekeid!
Mért kell a szerelem?
Mert olyan egyszerű!


/Illés/

Illés Lajos emlékére!

Illés együttes : Élünk és meghalunk

Valahol egy nagy folyó soha nem hajózható.
A vizébe mártott test súlyából nem veszt
és lesüllyed minden hajó.

Valahol egy kis virág mosolyog, ha újra lát.
Leszakít, ha megtalál és díszcserépbe
tesz, hogy díszítse otthonát.

Valahol egy iskola nem is olyan nagy csoda,
Belejár a kisgyerekbe, nem a gyerek
jár bele az iskolába.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat.

Valahol egy karosszék kicsit öreg, de még szép.
Alig-alig várja már, hogy átölelje
régen látott kedvesét.

Valahol egy sírhalom leszegényedett nagyon.
Szomorúan arra gondol, hány embernek
adott otthont fiatalon.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat

Ismerlek, néha kérsz,
Azt mondod, kell a pénz.
Mindig van, ki pénzt ígér,
A becsület ennél mégis többet ér!


Álmok közt ébren élsz,
Másoknak adni félsz,
Kóbor vagy mint a szél,
A becsület ennél mégis többet ér!


Közeledni tiszta szívvel hozzád nem lehet,
Elhagynak a jó barátok,
Elkerülnek majd az emberek.

Élni így nem lehet,
Rossz lesz majd az életed,
Megtéveszt a gyönge szél,
A becsület ennél mégis többet ér!

/Piramis/

Tankcsapda : A R&R rugója

Mekkora bálvány, előtte az álvány, fogja a mikrofonját.
Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.
Jó ez a lány, semmiben nincs hiány, gyere a karjaiddal fonj át!
Meleg a nyála, jó vagyok nála, pedig nagyon korcs keverék.

Nyitva az ajtó, bennem a hajtómű a fordulatszámot elérte.
Mondom a helyet, de most a múltkori helyett máshova menj el érte!
Aztán a cuccot oszd el, de rendesen oszd el, a szemetet ne én szivjam!
Befogom a számat, csak mond a számot, ha kell, máskor is hívjam.

Ne félj, a torta meg lesz fűszerezve,
Csak legyen hozzá elég, fű szerezve!
Hiába is mondanék neked mást.

Mekkora bálvány, előtte az álvány, fogja a mikrofonját.
Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.
Nagyon léha, valami léha néha lecsúszik a torkán,
És úgy ragad magával, mint a legpusztítóbb orkán.
A torta meg lesz fűszerezve,
Csak legyen hozzá elég, fű szerezve!
Hiába is mondanék neked mást.
R. ||: Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója. :||

R'. Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít a rock 'n' roll roll rúgója,
Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít belül a rock'n'roll,
Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója.

Nem, nem.
G. Dénes György - Horváth Jenő
És Péterke kb. akkor vette az első zongoraleckét, mikor ez a dal született.

Eredeti előadó: Németh Lehel

Egy májusi esős délután sétáltam egyedül a fák között
Gondolataimban ott jártál
Nagyon hiányoztál
Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már
Emberek arcán bánatot
Hányszor láthattak boldogságot

Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, akiben nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért

Mindenki szívében ott él
Hidd el, elmúlik majd a tél
Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni
Meddig tart még?

A vihar erősebb már, az ég is mennydörög itt
Az esőcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit
Ó, miért nem vagy itt velem?
Nem érezhetem forró ölelésed
Szádnak édes ízét
Szerelmünk égető tüzét

Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, abban nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért

Mindenki szívében ott él
Mikor a szemében valaki többet ér
Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni
Szenvedni tovább

Fáj, hogy vágyom rád
Fázom
Az arcom vizes
A szikla hideg
A szemed rideg
Távolodsz tőlem
Ég veled! -ezt kiáltod
Hát legyél boldog!

Egyszer minden véget ér
Ő is egyszer más utakra tér
Szerelmét elfelejteni
Emlékként megőrizni
Nagyon nehéz...

/Hatóságilag Tilos/

Nézd, én gyülölöm ki engem sírni lát
Én eltemetném mélyen amit érzek
Nézd, én úgy szeretnék élni mint a fák
Ők úgy maradnak állva
Ahogy éltek s éltem


Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj


Nézd, én élni mertem sűrün mint az éj
És nem kivántam senkitől hogy értsen
Ó, én úgy szerettem jobban bárkinél
De nem láthatta senki sem
Hogy értem s féltem


Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj


Ó, te átkozottul hasonlítasz rám
Most farkasszemet nézunk ahogy régen
Én az arcom lassan elfordítanám
És vállalnám a könnyeimet
Érted s értem

Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj...

/Révész Sándor/

Mikor tiszta fénnyel ébred fel a Nap,
Szelíd szél hozza az első hangokat,
Újra élednek a vágyak a szívemben,
Útnak indulok, és érzem, hogy
Szabadnak születtem.


Ahogy nézem a színek változó sorát,
Ahogy magamba szívom a tájak illatát,
Minden dallá változik most körülöttem,
Engedj énekelnem, s érzem, hogy
Szabadnak születtem.


Fényes szerencse csillag,
Vezess minden úton,
Hol céljaim egyszer meg láthatom.
Fényes szerencse csillag,
Ahol tüzed ragyog,
Ott otthon vagyok, s szabad vagyok...

/Piramis/

Azt ígérte, hogy ő vigyáz majd rám,
S mint riadt kislány, úgy simult hozzám.
Az első éj még mindörökre szólt,
De hűtlen angyal volt.

Arra kért, hogy mindig fogjam a hűs kezét,
Ő elvarázsolt azzal, ahogy hozzám ért.
S ha álmok útján felszökött a hamis por,
Messze kóborolt.
Hűtlen angyal volt.

Hideg éjeken hallom is őt,
Mintha sírna az ajtóm előtt.
S mire nyílik a zár, ott már senki sem áll
Csak a szél fújja rám az esőt.
Hűtlen angyal.

Ha elveszíti a fáradt glóriát,
Én minden léptét őrzöm majd tovább,
És megbocsátom a hitet, amit elrabolt,
Hogy hűtlen angyal volt.

Hideg éjeken hallom is őt,
Mintha sírna az ajtóm előtt.
S mire nyílik a zár, ott már senki sem áll
Csak a szél fújja rám az esőt.
Hűtlen angyal.

Hideg éjeken hallom is őt,
Mintha sírna az ajtóm előtt.
S mire nyílik a zár, ott már senki sem áll
Csak a szél fújja rám az esőt.

Néha hív mikor túl nagy az éj,
Mikor fél, mikor nincs menedék.
Ahogy halkul a hangja és nyújtja kezét,
Soha nem tudom látom-e még.
Hűtlen angyal...

/Lerch István/

A Napsugár egy hajnalon
Benézett hozzám az ablakon -
Úgy kérlek fogadj el,
Varázsolj még a szívemmel.
A csillagok ragyogjanak
Repüljön messze a gondolat
Úgy kérlek fogadj el,
Varázsolj még a szívemmel.

Valahol várnak, madarak szállnak,
üzenet ez a dal,
A hangodat várja, Téged akar.
Madarak szállnak, valahol várnak,
üzenet ez a dal,
Ha nem érne el csak az volna baj.

Szeretném tudni, hogy hol lehet
Az az út ami hozzád vezet.
Úgy kérlek fogadj el,
Varázsolj még a szívemmel.

A Napsugár egy hajnalon
Benézett hozzád az ablakon -
Jó reggelt kívánt Neked,
Helyetted más nem jöhet...

/Republic/

Én harcoltam már eleget,
De látod, abbahagyni nem lehet.
Ha kiütnek, ha én nyerek,
Már indul is az új menet,
S így átverekszünk éveket,
Csak egyszerre lehetünk vesztesek, s győztesek.


Ha elhordom a köveket,
Máris újra nőnek még nagyobb hegyek.
De viszem, mint a többiek,
És káromkodok, vagy nevetek,
És azt akarom, amit nem lehet,
Érted és ellened,
Veled és nélküled én...

/LGT/

Ha becsületre neveltek,
Ha távol áll tőled a gonosz,
Ha az emberekhez kedves vagy,
Utadba nem állhatok.

Ha őszintén élsz és sok barátod szeret,
Nincs okod félni, nem tehetek ellened.
Kísértés! Kísértés! Kísértés! Kísértés!

De ha egyszer félrelépsz,
Vigyázz, nincs visszaút,
Megkaparintom lelkedet,
Rabommá tehetlek.

Ha megalkuszol, a szolgám leszel
Hatalmat kapsz tőlem és örök életet
Kísértés! Kísértés! Kísértés! Kísértés!

Tudom, hogy félsz tőlem,
Nem kínozlak tovább,
Megmondom, ki vagyok,
Csak figyelj, hallgass és megtudod!

Ahol mindenki angyal, én Lucifer vagyok
És megrontok minden angyalt,
Ahányat csak akarok!!

/Genius/

Halld meg nélkülem az éj szavát,
érezd hűtlenül az éjszakát!
Nekem édes kín ez a kapcsolat,
néha átkarol, vagy cserbenhagy.

újra hallanám, az éj szavát,
álmodom, nélküled.
Elsimulnak, a fellegek,
gyűlölöm, hogy újra itt lehet.

Nem tudom, hogy miért kínoz,
ha a hajnal fénye vár!
De nincs erőm újra kezdeni
az éjszakát!

Gyötrelem, ha átölelsz,
hamis könnyek az arcomon.
Kínzó bűntudat, ha búcsúzol,
félelem, hogy újra vállalom.

Nem tudom, hogy miért kínoz,
ha a hajnal fénye vár!
De nincs erőm újra kezdeni
az éjszakát!

Halld meg nélkülem az éj szavát,
érezd hűtlenül az éjszakát!
Nekem édes kín ez a kapcsolat,
néha átkarol, vagy cserbenhagy.

újra hallanám, az éj szavát,
álmodom, nélküled.
Elsimulnak, a fellegek,
gyűlölöm, hogy újra itt lehet.

Nem tudom, hogy miért kínoz,
ha a hajnal fénye vár!
De nincs erőm újra kezdeni
az éjszakát!

Halld meg nélkülem az éj szavát,
érezd hűtlenül az éjszakát!
Nekem édes kín ez a kapcsolat,
néha átkarol, vagy cserbenhagy...

/Lord/

Várnak rám az angyalok,
mert élek, s majd meghalok.
De van valami, amit nem tudok :
hogy lehetek az aki én vagyok.

Ha csókot várnak az angyalok,
egyet talán még vállalok.
Valahol ott, ahol nem vagyok
jel kerül kőre, mit itt hagyok.

Fölöttem messze a csillagok,
ahol élnek, várnak az angyalok -
Hiába szóltam : - Már nem tudok ! -
Üzentek értem még játszhatok !

Ha elalszik a láng, s én alhatok,
légy ott te is ahol én vagyok.
Jó lesz ott, te is megtudod,
mellénk ülnek az angyalok...

/Kormorán/

Na itt NEM vita van.. nem azért nyitottam topicot... zeneszöveget gyerekek... tök mind1 felőlem románul is mehet...
A fordítás nem túlontúl jó 5let... Anno zsenge lyánykoromban a Popcornban mindig voltak zeneszövegek külföldi előadóktól, mellette párhuzamban a fordítás.. ha emlékeztek rá... elég gáz szövegek voltak... Tleg... majd keresek és megmutatom ... Addig is.. jöjjenek a zenék, én a magyarokat részesítem előnyben mert azoknak a dallamán kívül a szövegét is tudom

Depresszió : Éjszaka, egyedül

1. Újabb éjszaka vár
És megnyugszik a határ
Testem a várt kényelem
De elmém száguld velem
Játszom az őrültet
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már
Hol van a határ?

2. Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul

Ref.: Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy mért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vársz

3. Vársz
Vársz
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz

Refrén, Refrén, 3., 3.