2007. 05. 29. kedd 17:19
Psota Irén : Tibi - tangó
Mikor az ember nem mer sírni, akkor kacag!
Miközben zokog a szív, ez a lüktető kis vacak.
Mert arra vár, hogy átöeljen a karod, a karod, a karod.
De te bitang, de te bitang, nem akarod! Nem akarod?!
Szerelmünk lenn a porban eltiporva hever.
Ez engem enyhén szólva a lábamról lever.
Az ember mégse sírdogál, de már csak nevet,
S az ügy érdekében még egy dalt is bevet! Hát bumm....
Mért hagytál el?
Tibi, te bitang, ó, Tibi te bitang, ó
Te bitang, ó...
Most hozzám vissza, visszahív ez a tangó, ez a tangó!
Te nem vagy rossz, csak úgy teszel,
de érzem, újra jó leszel, felfűt a láng, és visszatérsz.
Akár a bumeráng!
Tibi, te bitang, ó, Tibi te bitang, ó
Te bitang, ó...te csacsi...
Mert hozzám vissza, vissza hív ez a tangó, ez a tangó!
Te nélkülem, már élni úgyse tudsz
Hiába futsz, előlem messze úgyse jutsz
Bolondos lelkem, mint kopár telken kóbor eb,
nyomodban andalog
Vigyázok rád, én vagyok az őrző angyalod!
Jöjj vissza hát!
Tibi, te bitang, ó, Tibi te bitang, ó
Te bitang, ó...
Mert hozzám vissza, visszahív ez a tangó, ez a tangó!
te nem vagy rossz, csak úgy teszel,
de érzem, újra jó leszel, felfűt a láng, és visszatérsz
Akár a bumeráng!
Tibi, te bitang, ó, Tibi te bitang, ó
Te bitang, ó...te csacsi...
Mert hozzám vissza, vissza hív ez a tangó, ez a tangó!
Mert hozzám vissza, vissza hív ez a tangó, ez a tangó!
Tibi, te bitang, ó, hol vagy, mert lelőlek!
Mikor az ember nem mer sírni, akkor kacag!
Miközben zokog a szív, ez a lüktető kis vacak.
Mert arra vár, hogy átöeljen a karod, a karod, a karod.
De te bitang, de te bitang, nem akarod! Nem akarod?!
Szerelmünk lenn a porban eltiporva hever.
Ez engem enyhén szólva a lábamról lever.
Az ember mégse sírdogál, de már csak nevet,
S az ügy érdekében még egy dalt is bevet! Hát bumm....
Mért hagytál el?
Tibi, te bitang, ó, Tibi te bitang, ó
Te bitang, ó...
Most hozzám vissza, visszahív ez a tangó, ez a tangó!
Te nem vagy rossz, csak úgy teszel,
de érzem, újra jó leszel, felfűt a láng, és visszatérsz.
Akár a bumeráng!
Tibi, te bitang, ó, Tibi te bitang, ó
Te bitang, ó...te csacsi...
Mert hozzám vissza, vissza hív ez a tangó, ez a tangó!
Te nélkülem, már élni úgyse tudsz
Hiába futsz, előlem messze úgyse jutsz
Bolondos lelkem, mint kopár telken kóbor eb,
nyomodban andalog
Vigyázok rád, én vagyok az őrző angyalod!
Jöjj vissza hát!
Tibi, te bitang, ó, Tibi te bitang, ó
Te bitang, ó...
Mert hozzám vissza, visszahív ez a tangó, ez a tangó!
te nem vagy rossz, csak úgy teszel,
de érzem, újra jó leszel, felfűt a láng, és visszatérsz
Akár a bumeráng!
Tibi, te bitang, ó, Tibi te bitang, ó
Te bitang, ó...te csacsi...
Mert hozzám vissza, vissza hív ez a tangó, ez a tangó!
Mert hozzám vissza, vissza hív ez a tangó, ez a tangó!
Tibi, te bitang, ó, hol vagy, mert lelőlek!
Utolsó tangó
Ez az utolsó tangó,
mit nem táncoltunk még,
ez az utolsó tangó,
mire felkértelek még.
Ez az utolsó perc is,
mit veled töltök el,
ez az utolsó csók is,
mit nem csókoltunk el.
Gyere, ölelj át,
símogass, mint rég,
és tégy olyat,
mit nem tettél már rég!
Ez az utolsó tangó...
Ez az utolsó tangó,
mit nem táncoltunk még,
ez az utolsó tangó,
mire felkértelek még.
Ez az utolsó perc is,
mit veled töltök el,
ez az utolsó csók is,
mit nem csókoltunk el.
Gyere, ölelj át,
símogass, mint rég,
és tégy olyat,
mit nem tettél már rég!
Ez az utolsó tangó...
Szabadon, akarom,
másként nem tudom,
hogy is változnék meg,
ennyi út után?
Szabadon, szeretem,
másként nem tudnám,
az csak elveszít,
aki láncot tenne rám.
A szerelem: türelem,
félek más, amit gondoltál,
de mért lennék más,
ennyi út után?
Néha látom, hogy azt hiszed,
azért mert jó veled,
mindentől visszatarthatsz már.
Érted mi jó, mi rossz,
legyőzöl, birtokolsz,
hogy bírnám ennyi út után?
Mondd meg ha két rossz van, melyik a jobb?
Soha nem megyek, ha nem akarod.
De engem öl meg ha itt maradok.
Engedj el, engedj el!
Ki tudja hányadszor választhatok:
hogyha két rossz van melyik a jobb?
És ha jól döntök, belehalok.
Engedj el, engedj el!
Ki tudja hányadszor választhatok:
hogyha két rossz van melyik a jobb?
/Balázs Fecó/
másként nem tudom,
hogy is változnék meg,
ennyi út után?
Szabadon, szeretem,
másként nem tudnám,
az csak elveszít,
aki láncot tenne rám.
A szerelem: türelem,
félek más, amit gondoltál,
de mért lennék más,
ennyi út után?
Néha látom, hogy azt hiszed,
azért mert jó veled,
mindentől visszatarthatsz már.
Érted mi jó, mi rossz,
legyőzöl, birtokolsz,
hogy bírnám ennyi út után?
Mondd meg ha két rossz van, melyik a jobb?
Soha nem megyek, ha nem akarod.
De engem öl meg ha itt maradok.
Engedj el, engedj el!
Ki tudja hányadszor választhatok:
hogyha két rossz van melyik a jobb?
És ha jól döntök, belehalok.
Engedj el, engedj el!
Ki tudja hányadszor választhatok:
hogyha két rossz van melyik a jobb?
/Balázs Fecó/
Moncynak.
Bikini : Fagyi
Kösz jól vagyok, egész nap fagyizom,
Hogy mondjam el - ez kitölti az életem.
A tejszínhabos mogyoró az jó dolog,
A puncs is nagyon kell, lassan olvad a nyelvemen.
Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom.
Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot.
Múló állapot, panaszkodni nincs okom.
Az benne a jó, ha nem ízlik hát eldobom.
Mert nyalni csak úgy lehet,
Ha élvezzük az ízeket.
Nyaljuk a fagylaltot,
A mézesmadzag elfogyott.
Éljük az életet,
Élvezzük amíg lehet.
Nyaljuk a fagylaltot,
A mézesmadzag rég elfogyott.
És ugyanitt található némi nosztalgia, mint pölö Ullmann Mónika alábbi örökződje:
Meg ez hozzá:
Ullmann Mónika : Írtam a bátyámnak egy dalt
Írtam a bátyámnak egy dalt
Kértem, hogy adja elő majd
Azt mondta, felejtsük most el
Mert neki gyakorolni kell
Írtam a bátyámnak egy dalt
Gyakorolni ez is jó lesz majd
Kértem, hogy így kezdjük majd el
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Meglepődött, majd leült
De kérve kértem, hogy játssza el a hegedűn
Írtam a bátyámnak egy dalt
Skálázása már nagyon zavart
Úgyis kell hegedülnie
Nem kell a skálát nyűnie
Írtam a bátyámnak egy dalt
Gondoltam, örülni fog majd
Kértem, hogy így kezdjük majd el
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Meglepődött, majd leült
De kérve kértem, hogy játssza el a hegedűn
Írtam a bátyámnak egy dalt
Szerintem jobb lesz neki majd
A szomszédok is fellélegeznek
És talán nekem fagyit fizetnek
Írtam a bátyámnak egy dalt
Ő eddig sokszor elzavart
De rávettem, hogy énekelje el
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj...
/Rééééééééééééééééééééééééémes, de folyton ez volt a rádióban !/
Ui: A fagyalt mindig visszanyal ! Hát lehet azt máshogy enni???!!
Bikini : Fagyi
Kösz jól vagyok, egész nap fagyizom,
Hogy mondjam el - ez kitölti az életem.
A tejszínhabos mogyoró az jó dolog,
A puncs is nagyon kell, lassan olvad a nyelvemen.
Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom.
Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot.
Múló állapot, panaszkodni nincs okom.
Az benne a jó, ha nem ízlik hát eldobom.
Mert nyalni csak úgy lehet,
Ha élvezzük az ízeket.
Nyaljuk a fagylaltot,
A mézesmadzag elfogyott.
Éljük az életet,
Élvezzük amíg lehet.
Nyaljuk a fagylaltot,
A mézesmadzag rég elfogyott.
És ugyanitt található némi nosztalgia, mint pölö Ullmann Mónika alábbi örökződje:
Meg ez hozzá:
Ullmann Mónika : Írtam a bátyámnak egy dalt
Írtam a bátyámnak egy dalt
Kértem, hogy adja elő majd
Azt mondta, felejtsük most el
Mert neki gyakorolni kell
Írtam a bátyámnak egy dalt
Gyakorolni ez is jó lesz majd
Kértem, hogy így kezdjük majd el
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Meglepődött, majd leült
De kérve kértem, hogy játssza el a hegedűn
Írtam a bátyámnak egy dalt
Skálázása már nagyon zavart
Úgyis kell hegedülnie
Nem kell a skálát nyűnie
Írtam a bátyámnak egy dalt
Gondoltam, örülni fog majd
Kértem, hogy így kezdjük majd el
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Meglepődött, majd leült
De kérve kértem, hogy játssza el a hegedűn
Írtam a bátyámnak egy dalt
Szerintem jobb lesz neki majd
A szomszédok is fellélegeznek
És talán nekem fagyit fizetnek
Írtam a bátyámnak egy dalt
Ő eddig sokszor elzavart
De rávettem, hogy énekelje el
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj...
/Rééééééééééééééééééééééééémes, de folyton ez volt a rádióban !/
Ui: A fagyalt mindig visszanyal ! Hát lehet azt máshogy enni???!!
Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.
Én tudom a dallamot, te tudod a szót
Én mondom az igazat, és te mondod a jót
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.
Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.
Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
/LGT/
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.
Én tudom a dallamot, te tudod a szót
Én mondom az igazat, és te mondod a jót
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.
Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.
Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
/LGT/
Amikor a szívemen nem ég a jel,
Amikor a városom olyan fájón ölel,
Amikor meg megáll az óriáskerék,
Mikor el se képzelem a csillagzenét.
Arcodat fordítsd majd felém, ahogy mindig vártam,
Mutasd a békülés jelét, hogy én is megbocsássam majd
A sok hamis szót, hamis mosolyt,
Amiről itt ez az élet szólt.
Eljátsszuk még nap-nap után, de mikor érzem, hogy feladnám,
Vigyázz rám!
Amikor nem jön új dal a csend után,
Amikor nem talál az az eltévedt lány,
Arcodat fordítsd majd felém, ahogy mindig vártam,
Add, hogy a béke éjjelén én is megbocsássam majd
A sok hamis szót, hamis mosolyt,
Amiről itt ez az élet szól.
Eljátsszuk még nap-nap után, de mikor érzem, hogy feladnám,
Vigyázz rám!
/Lerch István/
Amikor a városom olyan fájón ölel,
Amikor meg megáll az óriáskerék,
Mikor el se képzelem a csillagzenét.
Arcodat fordítsd majd felém, ahogy mindig vártam,
Mutasd a békülés jelét, hogy én is megbocsássam majd
A sok hamis szót, hamis mosolyt,
Amiről itt ez az élet szólt.
Eljátsszuk még nap-nap után, de mikor érzem, hogy feladnám,
Vigyázz rám!
Amikor nem jön új dal a csend után,
Amikor nem talál az az eltévedt lány,
Arcodat fordítsd majd felém, ahogy mindig vártam,
Add, hogy a béke éjjelén én is megbocsássam majd
A sok hamis szót, hamis mosolyt,
Amiről itt ez az élet szól.
Eljátsszuk még nap-nap után, de mikor érzem, hogy feladnám,
Vigyázz rám!
/Lerch István/
Hogy kiket és miket nem talál az ember???!!!! 
Honthy Hanna : Hajmási Péter
Nem él jobban Kínában sem a kínai császár,
Mint mikor a szívemre a búbánat rászáll
Magamat nem nyúzatom, szívemet sem zúzatom,
Három veder pezsgő mellé csak a cigányt hozatom,
Ha mulatós kedvem támad, csak ezt húzatom:
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll.
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér,
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
Józan fejjel nem jó nézni, hogy mulatnak mások,
Ha jó kedvem támad akkor jól be pityizálok.
De akár mennyit iszom is, józan vagyok vígan is.
Nem szököm meg a ceh elől és amikor elmegyek, odahívom önmagamat, Miska fizetek!
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér,
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
Ne húzd, hogy a szerelemnek boldogság a vége,
Ne húzd, hogy a szerelemért hűség jár cserébe.
Húzd, hogy hervad a virág, húzd, hogy komisz a világ.
Húzd el azt, hogy rosszul jár a lány, ha csókért szívet ád,
Húzd el, hogy a szerelem, csak csalfa délibáb.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér,
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál!
Honthy Hanna : Hajmási Péter
Nem él jobban Kínában sem a kínai császár,
Mint mikor a szívemre a búbánat rászáll
Magamat nem nyúzatom, szívemet sem zúzatom,
Három veder pezsgő mellé csak a cigányt hozatom,
Ha mulatós kedvem támad, csak ezt húzatom:
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll.
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér,
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
Józan fejjel nem jó nézni, hogy mulatnak mások,
Ha jó kedvem támad akkor jól be pityizálok.
De akár mennyit iszom is, józan vagyok vígan is.
Nem szököm meg a ceh elől és amikor elmegyek, odahívom önmagamat, Miska fizetek!
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér,
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
Ne húzd, hogy a szerelemnek boldogság a vége,
Ne húzd, hogy a szerelemért hűség jár cserébe.
Húzd, hogy hervad a virág, húzd, hogy komisz a világ.
Húzd el azt, hogy rosszul jár a lány, ha csókért szívet ád,
Húzd el, hogy a szerelem, csak csalfa délibáb.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér,
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál!
Elvis Presley (zene) - Bradányi Iván (szöveg):
[b]Love me tender/b](Válassz ki egy csillagot )
Úgy szeretlek, mint a fű a harmatcseppeket.
Minden gondom egyszerű, ha megosztom veled.
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
Úgy szeretlek, mint a víz a napfény melegét.
Boldog vagyok, hogyha hívsz, mit is mondjak még?
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
Úgy szeretlek, mint a hold az esti árnyakat.
Két faág összehajolt, ahol vártalak.
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
Egy gyöngéd szó, s a szívemet rögtön megkapod.
Feltételek nincsenek, csak tiéd vagyok.
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
Úgy szeretlek, mint a fű a harmatcseppeket.
Minden gondom egyszerű, ha megosztom veled.
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
[b]Love me tender/b](Válassz ki egy csillagot )
Úgy szeretlek, mint a fű a harmatcseppeket.
Minden gondom egyszerű, ha megosztom veled.
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
Úgy szeretlek, mint a víz a napfény melegét.
Boldog vagyok, hogyha hívsz, mit is mondjak még?
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
Úgy szeretlek, mint a hold az esti árnyakat.
Két faág összehajolt, ahol vártalak.
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
Egy gyöngéd szó, s a szívemet rögtön megkapod.
Feltételek nincsenek, csak tiéd vagyok.
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
Úgy szeretlek, mint a fű a harmatcseppeket.
Minden gondom egyszerű, ha megosztom veled.
Válassz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd!
Úgy szeretlek, mint ahogy eddig senki mást.
néha kell egy kis vidámság is!
Egy-két-hár, na indulj be már!
Négy-öt-hat, ne tátsd a szádat!
Laza a mankó, frankó, Jankó,
Csússz alatta át!
Egy-két-hár, na ki lesz a sztár?
Négy-öt-hat, a berendezés marad!
Tapad az aszfalt a gumitalp alatt,
Dölj a léc alá hát!
Egy-két-hár, itt dumálni kár,
Négy-öt-hat, na vágd magad hanyatt!
A crazy Daisy csak a lécet nézi,
Itt a limbo, let's go!
Egy-két-hár, na indulj be már!
Négy-öt-hat, ne tátsd a szádat!
Laza a mankó, frankó, Jankó,
Csússz alatta át!
Egy-két-hár, na ki lesz a sztár?
Négy-öt-hat, a berendezés marad!
Tapad az aszfalt a gumitalp alatt,
Dölj a léc alá hát!
Egy-két-hár, itt dumálni kár,
Négy-öt-hat, na vágd magad hanyatt!
A crazy Daisy csak a lécet nézi,
Itt a limbo, let's go!
1947 Július 20. (60 éve történt)
Mexikóban megszületett Carlos Santana amerikai rockgitáros, zeneszerző, énekes, aki 2000-ben nyolc Grammy-díjat nyert, elérve ezzel Michael Jackson 1983-as rekordját.
Pályafutását 1962-ben kezdte Tirjuanában mariachi zenekarok tagjaként. 1965-ben San Franciscóban élt egy hippiközösségben, 1966-ban megalapította a Santana Bluesbandet, 1967-től Santana néven latin zenét játszanak. 1969-ben felléptek a Woodstocki Fesztiválon, majd a Columbia Kiadóhoz szerződtek. 1971. és 1975. között John McLaughlinnal és Alice Coltrane-nel, 1980-ban Herbie Hancockkal és Wayne Shorterrel készített dzsessz- és dzsesszrock-lemezeket. 1985-ben Pat Methenyvel lépett fel a Live Aid koncerten, 1989-ben John Lee Hookerrel készített lemezt ("The Healer"). Turnézik Amerikában és Európában. Nagylemezeiből: "Caravanserai" (Stanley Clarke-kal és Lenny White-tal), "Welcome", "Borboletta" (Airto Moreirával és Flora Purimmal), "Lotus", "Festival", "Zebop!", "Beyond Appearances", "Viva Santana", "Supernatural", "Shaman", szólóban: "Carlos Santana & Buddy Miles! Live!", "Love, Devotion, Surrender" (John McLaughlinnal, Jan Hammerrel és Billy Cobhammel), "Illuminations" (Alice Coltrane-nel és Dave Hollanddel), "The Swing of Delight" (Herbie Hancockkal, Ron Carterrel, Tony Williamsszel és Wayne Shorterrel), "Havanna Moon" (Willie Nelsonnal, Booker T. Jonesszal és a The Fabulous Thunderbirdsszel).
Black Magic Woman
I got a Black Magic Woman.
I got a Black Magic Woman.
Yes, I got a Black Magic Woman,
She's got me so blind I can't see;
But she's a Black Magic Woman and
she's trying to make a devil out of me.
Don't turn your back on me, baby.
Don't turn your back on me, baby.
Yes, don't turn your back on me, baby,
Don't mess around with your tricks;
Don't turn your back on me, baby,
'cause you might just wake up my magic sticks.
You got your spell on me, baby.
You got your spell on me, baby.
Yes, you got your spell on me, baby,
Turnin' my heart into stone;
I need you so bad,
Magic Woman I can't leave you alone.
Mexikóban megszületett Carlos Santana amerikai rockgitáros, zeneszerző, énekes, aki 2000-ben nyolc Grammy-díjat nyert, elérve ezzel Michael Jackson 1983-as rekordját.
Pályafutását 1962-ben kezdte Tirjuanában mariachi zenekarok tagjaként. 1965-ben San Franciscóban élt egy hippiközösségben, 1966-ban megalapította a Santana Bluesbandet, 1967-től Santana néven latin zenét játszanak. 1969-ben felléptek a Woodstocki Fesztiválon, majd a Columbia Kiadóhoz szerződtek. 1971. és 1975. között John McLaughlinnal és Alice Coltrane-nel, 1980-ban Herbie Hancockkal és Wayne Shorterrel készített dzsessz- és dzsesszrock-lemezeket. 1985-ben Pat Methenyvel lépett fel a Live Aid koncerten, 1989-ben John Lee Hookerrel készített lemezt ("The Healer"). Turnézik Amerikában és Európában. Nagylemezeiből: "Caravanserai" (Stanley Clarke-kal és Lenny White-tal), "Welcome", "Borboletta" (Airto Moreirával és Flora Purimmal), "Lotus", "Festival", "Zebop!", "Beyond Appearances", "Viva Santana", "Supernatural", "Shaman", szólóban: "Carlos Santana & Buddy Miles! Live!", "Love, Devotion, Surrender" (John McLaughlinnal, Jan Hammerrel és Billy Cobhammel), "Illuminations" (Alice Coltrane-nel és Dave Hollanddel), "The Swing of Delight" (Herbie Hancockkal, Ron Carterrel, Tony Williamsszel és Wayne Shorterrel), "Havanna Moon" (Willie Nelsonnal, Booker T. Jonesszal és a The Fabulous Thunderbirdsszel).
Black Magic Woman
I got a Black Magic Woman.
I got a Black Magic Woman.
Yes, I got a Black Magic Woman,
She's got me so blind I can't see;
But she's a Black Magic Woman and
she's trying to make a devil out of me.
Don't turn your back on me, baby.
Don't turn your back on me, baby.
Yes, don't turn your back on me, baby,
Don't mess around with your tricks;
Don't turn your back on me, baby,
'cause you might just wake up my magic sticks.
You got your spell on me, baby.
You got your spell on me, baby.
Yes, you got your spell on me, baby,
Turnin' my heart into stone;
I need you so bad,
Magic Woman I can't leave you alone.
VHK - ki vele az istenért!
ki vele az istenért!
ki ami most benned él!
megtudod hogy mennyit ér!
itt az ideje már rég!
ki a szívfájdalomért!
ki egy félkalapért!
ki a végsô gyönyörért!
a belsô hatalomért!
ki a düh tudja miért!
az utolsó szavamért!
ki vele az istenért!
ki ami most benned él!
titokzatos csatatér!
nem tudja senki csak én!
milyen élet az enyém!
nem tudja senki csak én!
az egész világ egy nagy én!
ô mondja azt is hogy én!
hallom ahogy mondja én!
mikor azt mondom hogy én!
lerepül rólam a héj!
kitör belôlem a szél!
utánam hajol egy kéz!
régi testem visszanéz!
ki vele az istenért!
ki ami most benned él!
megtudod hogy mennyit ér!
itt az ideje már rég!
ki a szívfájdalomért!
ki egy félkalapért!
ki a végsô gyönyörért!
a belsô hatalomért!
ki a düh tudja miért!
az utolsó szavamért!
ki vele az istenért!
ki ami most benned él!
titokzatos csatatér!
nem tudja senki csak én!
milyen élet az enyém!
nem tudja senki csak én!
az egész világ egy nagy én!
ô mondja azt is hogy én!
hallom ahogy mondja én!
mikor azt mondom hogy én!
lerepül rólam a héj!
kitör belôlem a szél!
utánam hajol egy kéz!
régi testem visszanéz!
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem
Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled
Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Ez visszatart
Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod
Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem
Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem
Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled
Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
S ez visszatart
Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod
Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem
Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part...
(Zorán)
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem
Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled
Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Ez visszatart
Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod
Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem
Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem
Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled
Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
S ez visszatart
Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod
Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem
Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part...
(Zorán)
A híres Edith Piaf sanzon, Reményi Gyenes István fordításában:
Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Akár jó,
Akár nem,
ami volt,
Minden mindegy nekem!
Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Ami volt,
Szertehullt,
mind hazug,
Kinek kell az a múlt!
Máglyát gyújtottam én
minden emlék tüzén,
Ért sok bánat, öröm,
Agyő! Megköszönöm...
Régi szerelmekér'
Sírni ugyan mit ér,
Mindent, mindent, ha kell,
Elölről kezdek el...
Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Akár jó,
Akár nem,
Ami volt,
Minden mindegy nekem!
Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Múlt velem
Nem jöhet,
Mert életem
Ma kezdődik - veled!
/ Non, je ne regrette rien - Nem bánok semmit sem; Szöveg:Charles Dumont; Zene: Michel Vaucaire/
Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Akár jó,
Akár nem,
ami volt,
Minden mindegy nekem!
Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Ami volt,
Szertehullt,
mind hazug,
Kinek kell az a múlt!
Máglyát gyújtottam én
minden emlék tüzén,
Ért sok bánat, öröm,
Agyő! Megköszönöm...
Régi szerelmekér'
Sírni ugyan mit ér,
Mindent, mindent, ha kell,
Elölről kezdek el...
Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Akár jó,
Akár nem,
Ami volt,
Minden mindegy nekem!
Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Múlt velem
Nem jöhet,
Mert életem
Ma kezdődik - veled!
/ Non, je ne regrette rien - Nem bánok semmit sem; Szöveg:Charles Dumont; Zene: Michel Vaucaire/
Csináljunk fesztivált:
(tom szavazatai)
1. cserháti zsuzsi
2. máté peti
3. kovács kati
4. neoton
( a számok és az előadók szinte teljesen mindegy, mert nagyon jók voltak! BRAVÓ fiatalok!)
(tom szavazatai)
1. cserháti zsuzsi
2. máté peti
3. kovács kati
4. neoton
( a számok és az előadók szinte teljesen mindegy, mert nagyon jók voltak! BRAVÓ fiatalok!)
A csináljuk a fesztivált győztesei (2007.06.29.péntek 22:10)
1. Neoton
2. Máté
3. Bródy
4. Kóos
1. Neoton
2. Máté
3. Bródy
4. Kóos
Ma, illetve tegnap voltam Karthago koncerten( átnyúlott a következő napba)!
Csodálatos élmény volt Számomra, mert Engem a jó zene mindig letaglóz, főleg a színpadtól 5 méterre!
Ez a kedvenc számom, sajnos nem játszották!
4 ráadás volt!
A fények, a hangok, az árnyak
Álmodtam sok éjszakán
Nappalok színes fényét,
Álmaimban csend honolt,
Nem jutottak el hozzám még
A fények, a hangok, az árnyak,
a léptek, a zajok, a vágyak...
Álmaimnak tengerén,
minden oly furcsán szép,
sok néma látomás,
Nem jutottak el hozzám
A fények, a hangok, az árnyak,
a léptek, a zajok, a vágyak...
Látod, hogy fáradt arccal útnak indulok,
A sápadt fényben keresem a szót,
S mikor álmaimban feltűnik a lány,
És ha néhány percre enyém lesz talán...
De aztán eltűnik, elrepül,
Vége, már senki se vár,
De aztán eltűnik, elrepül,
Vége, már senki se vár,
De aztán eltűnik, elrepül,
Vége, már senki se vár
Te erre vársz talán...
Aztán csak egy fénysugár
a vén, kopott ágyra száll,
a hajnal így köszönt,
És életre kelnek már
A fények, a hangok, az árnyak,
A léptek, a zajok, a vágyak...
S az álom elszáll, elmúlik az éj,
A kopott ágyon a reggel zenél,
És hogyha látod újra a nap sugarát
Mikor a vágyad újra messzire száll...
Akkor majd álmosan, boldogan
Újra a napfényben állsz,
Akkor majd álmosan, boldogan
Újra a napfényben állsz,
Akkor majd álmosan, boldogan
Újra a napfényben állsz,
Mert erre vársz talán...
Álmodtam sok éjszakán
Nappalok színes fényét,
Nem hittem el sosem
Az álmok csalóka színét, színét!
/Szövegíró: Szigeti Ferenc/
Csodálatos élmény volt Számomra, mert Engem a jó zene mindig letaglóz, főleg a színpadtól 5 méterre!
Ez a kedvenc számom, sajnos nem játszották!
4 ráadás volt!
A fények, a hangok, az árnyak
Álmodtam sok éjszakán
Nappalok színes fényét,
Álmaimban csend honolt,
Nem jutottak el hozzám még
A fények, a hangok, az árnyak,
a léptek, a zajok, a vágyak...
Álmaimnak tengerén,
minden oly furcsán szép,
sok néma látomás,
Nem jutottak el hozzám
A fények, a hangok, az árnyak,
a léptek, a zajok, a vágyak...
Látod, hogy fáradt arccal útnak indulok,
A sápadt fényben keresem a szót,
S mikor álmaimban feltűnik a lány,
És ha néhány percre enyém lesz talán...
De aztán eltűnik, elrepül,
Vége, már senki se vár,
De aztán eltűnik, elrepül,
Vége, már senki se vár,
De aztán eltűnik, elrepül,
Vége, már senki se vár
Te erre vársz talán...
Aztán csak egy fénysugár
a vén, kopott ágyra száll,
a hajnal így köszönt,
És életre kelnek már
A fények, a hangok, az árnyak,
A léptek, a zajok, a vágyak...
S az álom elszáll, elmúlik az éj,
A kopott ágyon a reggel zenél,
És hogyha látod újra a nap sugarát
Mikor a vágyad újra messzire száll...
Akkor majd álmosan, boldogan
Újra a napfényben állsz,
Akkor majd álmosan, boldogan
Újra a napfényben állsz,
Akkor majd álmosan, boldogan
Újra a napfényben állsz,
Mert erre vársz talán...
Álmodtam sok éjszakán
Nappalok színes fényét,
Nem hittem el sosem
Az álmok csalóka színét, színét!
/Szövegíró: Szigeti Ferenc/
A. L. Webber: Az éj dala (Az operaház fantomja)
Árnyék száll ránk, vaksötét az éjjel,
eltölt mégis százezernyi képpel.
Képzeleted felgyúl, és új utakra indul...
Selymes, gyengéd, éjjel minden lágyabb.
Érezd! Kérdezd! Sejti minden vágyad.
Nappal nincs varázs, fordulj el tőle, hogy lásd,
hideg fényében a lélek nem zenél.
De bűvös hangján szól hozzád az éj.
Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz!
Semmivé lesz, mi önmagadba zárt,
Indulj hát, és a lelked égig száll...
Ahol most jársz, még soha nem jártál.
Tisztán, halkan megszólít az éjjel
Hallgasd! Érezd! Átfog tiszta kézzel.
Tompa félhomály lágyan bűvkörébe zár.
Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély.
Most bársony hangján szól hozzád az éj.
Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most!
Többé már semmi nem lesz az, mi volt!
Lelked mélyén egy hang sürgetve szól...
Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol!
Kábít, csábít vonzó, édes mámor!
Ízlelj, álmodj földöntúli álmot!
Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad,
Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz!
Semmivé lesz, mi önmagadba zárt.
Indulj hát, és lelked égig száll...
Ahol most jársz, még soha nem jártál.
Tisztán, halkan megszólít az éjjel.
Hallgasd! Érezd! Átfog biztos kézzel.
Tompa félhomály lágyan bűvkörébe zár.
Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély.
Most bársony hangján szól hozzád az éj.
Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most!
Többé már semmi nem lesz az, mi volt!
Lelked mélyén egy hang sürgetve szól...
Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol!
Kábít, csábít vonzó, édes mámor.
Ízlelj, álmodj földöntúli álmot!
Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad,
Titkos erőt ad, hogy senkitől se félj.
Az én zenémmel szól hozzád az éj.
Énekelj, s a művem szárnyra kél!
Segíts, akkor megszólal az éj!
/Andrew Lloyd Webber-Richard Stilgoe: The Phantom of The Opera-The Music of The Night/
Fordította:Galambos Attila
Árnyék száll ránk, vaksötét az éjjel,
eltölt mégis százezernyi képpel.
Képzeleted felgyúl, és új utakra indul...
Selymes, gyengéd, éjjel minden lágyabb.
Érezd! Kérdezd! Sejti minden vágyad.
Nappal nincs varázs, fordulj el tőle, hogy lásd,
hideg fényében a lélek nem zenél.
De bűvös hangján szól hozzád az éj.
Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz!
Semmivé lesz, mi önmagadba zárt,
Indulj hát, és a lelked égig száll...
Ahol most jársz, még soha nem jártál.
Tisztán, halkan megszólít az éjjel
Hallgasd! Érezd! Átfog tiszta kézzel.
Tompa félhomály lágyan bűvkörébe zár.
Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély.
Most bársony hangján szól hozzád az éj.
Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most!
Többé már semmi nem lesz az, mi volt!
Lelked mélyén egy hang sürgetve szól...
Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol!
Kábít, csábít vonzó, édes mámor!
Ízlelj, álmodj földöntúli álmot!
Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad,
Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz!
Semmivé lesz, mi önmagadba zárt.
Indulj hát, és lelked égig száll...
Ahol most jársz, még soha nem jártál.
Tisztán, halkan megszólít az éjjel.
Hallgasd! Érezd! Átfog biztos kézzel.
Tompa félhomály lágyan bűvkörébe zár.
Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély.
Most bársony hangján szól hozzád az éj.
Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most!
Többé már semmi nem lesz az, mi volt!
Lelked mélyén egy hang sürgetve szól...
Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol!
Kábít, csábít vonzó, édes mámor.
Ízlelj, álmodj földöntúli álmot!
Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad,
Titkos erőt ad, hogy senkitől se félj.
Az én zenémmel szól hozzád az éj.
Énekelj, s a művem szárnyra kél!
Segíts, akkor megszólal az éj!
/Andrew Lloyd Webber-Richard Stilgoe: The Phantom of The Opera-The Music of The Night/
Fordította:Galambos Attila
Az egyik legszebb, amit valaha Zoránnak írtak, és amit és ahogy valaha is énekelt!
Zorán : Szeretlek
Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl
Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Örökös búcsúzóban is...
Zorán : Szeretlek
Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl
Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Örökös búcsúzóban is...
Deák Bill Gyula: Rossz vér
Anyám nem kapott virágot.
Apám keze odavágott.
Aztán elhagyta a családot.
Rossz vér! Rossz vér!
Felfedezte a világot.
Pénzt nem küldött, nem is látott.
Vére vitte, nehéz átok.
Rossz vér! Rossz vér!
Anyám tudta, így is jól járt,
Békésen viselte sorsát.
Miattam félt, értem szolgált.
Rossz vér! Rossz vér!
Éppen csak tíz elmúltam
Cigaretta füstjét fújtam,
Már a szoknyák alá bújtam.
Rossz vér! Rossz vér!
Ahogy lehet, fel is nőttem.
Sokat vertek, sosem bőgtem.
Senki sem várt semmit tőlem.
Rossz vér! Rossz vér!
Nem kérek és nem ígérek.
Nehezen, de csak megélek.
Elszórom az örökséget.
Rossz vér! Rossz vér!
Anyám nem kapott virágot.
Apám keze odavágott.
Aztán elhagyta a családot.
Rossz vér! Rossz vér!
Felfedezte a világot.
Pénzt nem küldött, nem is látott.
Vére vitte, nehéz átok.
Rossz vér! Rossz vér!
Anyám tudta, így is jól járt,
Békésen viselte sorsát.
Miattam félt, értem szolgált.
Rossz vér! Rossz vér!
Éppen csak tíz elmúltam
Cigaretta füstjét fújtam,
Már a szoknyák alá bújtam.
Rossz vér! Rossz vér!
Ahogy lehet, fel is nőttem.
Sokat vertek, sosem bőgtem.
Senki sem várt semmit tőlem.
Rossz vér! Rossz vér!
Nem kérek és nem ígérek.
Nehezen, de csak megélek.
Elszórom az örökséget.
Rossz vér! Rossz vér!
Moncy
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
