"Olyan rég, ülök az ágyamon
És eltűnődöm a vágyaimon
Rég csak a némaság
A csend nevet csak a szobám falán

Most jó, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs
Ami visszatart...
Ne remélj, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs,
Ami visszatart hozzád...

Olyan rég, ülök az ágyamon
És eltűnődöm a vágyaimon...
Rég, csak a némaság
A csend nevet csak a szobám falán.
Talán beleférsz, de azt hiszem
Ez is a múlté
Nincs erőd, hogy visszahúzz...

Most jó, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs
Ami visszatart
Ne remélj, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs,
Ami visszatart hozzád..."

/Ágnes Vanilla/

"Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl szép, de így is jó nekem
Az a lány messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Csak az nem én vagyok, hanem valaki más)

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl messzire mentem, azt hiszem
Az a vágy messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más..."

/Ágnes Vanilla/

"Eljön az az éjjel, melynek
minden csillaga szívig ég el.
Föllázadt szeretők szaladnak
lobogó hajakkal, zenékkel.

Nótázva hozza mind a partig
görnyesztő piros drágaságát.
Megtárul morogva a tenger
s kincseiket mind bedobálják.

- Győztél, eljöttünk szerelemmel,
ízedet visszahoztuk néked,
nosza fogadd bilincseinket,
kötözd be fájó szívverésed.

Nosza fogadd hát koronánkat,
a harangot, sapkánkon a csörgőt,
egy zacskó lisztünk s egy marék
elbúsult, ragaszkodó szöllőt.

Fogadd most-tépett ágainkat,
vedd jólcsinált szerszámainkat.
Fogadd seprőnket, tányérunkat,
de ágyunk helyett, nesze, magunkat.

S füstölgő, parazsas homlokkal
fiúk és lányok leguggolnak,
fölöttük reszketve ereszkednek
pártalanul nagy, teli holdak.

S a víz a sok vad ajándéktól
kijön értük, elönti őket,
hanem hiába zúg, zúgása
erősbíti az éneklőket.

A lányok dalát: Tenger vagyunk,
keserű só vagytok ti bennünk -
a fiúk dalát: Partok vagyunk,
keserű tenger vagytok bennünk. -

S a víz habzó, kibomlott kontyán
ragyogó holtakat ringat csengve
és háborogván emlékezik
az elcsöndesült szerelemre."

/Ágnes Vanilla/

"Ébred a fény, szunnyad az álom.
Ébred a szívem, két szemed újra látom.
Bennem élsz, benned élek...

Éjjel mégsem fázom, ha hideg ágyamhoz érek...
Fúj a szél...Most hol lehetsz?
Hallom lépteid hangját. Egyszer talán megérkezel.
Múló pillanat, ha átölelsz.
Ne engedj el még!

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?

Tudom a szíved visszavár.
Olyan jó gondolni rá...

Bennem élsz, még benned élek.
Éjjel mégse fázom, ha hideg ágyamhoz érek...
Múló pillanat, ha átölelsz...
Ne engedj el még!

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?

Tudom, a szíved visszavár...
Nem kell más!
TUdom a szíved visszavár...
Olyan jó gondolni rá...

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?
Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?"

/Ágnes Vanilla/

"Egyszer az életben szép vagyok,
Egyszer az életben mindent megkapok,
Egyszer az életben sztár...
Egyszer az életben sztár vagyok.

Egyszer az életben könyvet égetek,
Egyszer az életben keresztbe teszek,
Egyszer az életben jó...
Egyszer az életben ígérem, jó leszek.

Egyszer az élteben szerelmes vagyok,
Egyszer az életben veled táncolok,
Egyszer az életben lány...
Egyszer az élteben lány vagyok.

Egyszer az életben mindent otthagyok,
Egyszer az életben repülni fogok,
Egyszer az életben majd...
Egyszer az életben meghalok.

<
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
miképpen a Mennyben,
azonképpen, itt a Földön is!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
És bocsájsd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!
Ne vigy' minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Úgylegyen!"

/PMobil/

"Láttam, nem fértél a bőrödbe.
Felszedtelek téged elsőre.
Mi voltunk a világon a legjobbak,
ebből semmi nem maradt.

Együtt éltünk tíz évet,
őrzök rólad néhány fényképet.
Ha szembejössz az utcán, nem ismerlek meg.
Nem talállak, nem is kereslek.


Minden tegnap volt,
minden megtörtént.
Te mindig szerettél,
veled volna jó, ha újra kezdeném.

Egy soha nem volt kisgyerek,
aki nem mondta nekünk: Szeretlek.
Aki nem fogta a kezünket.
Aki nem sír, s nem nevet."

/PMobil/

"Örökké szeress, egy perccel se tovább
A túlsó oldalon várok majd rád
Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit
Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit

Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent
Próbáltuk, nem ment, ez volt egy élet
Egy másikat kezdek
A zaj után csend lesz

Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád..."

/PMobil/

"Ahogy felkel a nap, te is ébredsz
Szemed nyílik és dől a fény
Csak téged vár, ez a népes család
Gyere hát, te is olvadj közénk

Ha kész a nyár egy amit bírsz
Ez a szép vidék mindenkié
Hisz a nap körbejár, fénye mindent elér
Az örök lét ami benned él

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló
Rosszon győz a jó, ez így való
És ha útra kélsz, ide várnak téged
Mert az élet, az élet az úr

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló
Rosszon gyoz a jó, ez így való
És ha útra kélsz, ide várnak téged
Mert az élet, az élet az úr."

/PMobil/

tudom, hogy csodálatos életed lesz. tudom, hogy csillag lesezl valaki egén, de miért, miért nem az enyémen?

eddie vedder-pearl jam számrészlet

kedves charlotte!! olvastam az egyik hozzászólásod a miért vagy egyedül topicban.... köszi hogy eszembe juttattad ezt a dalt régen én is sokat hallgattam (és szerintem is van benne igazság....és nem csak nőkre)

édesen alszol, zörren az ablak, megjött a parancs rögtön induljak. melegben fekszel, friss bőröd álom, miattad kelek, érted csinálom

nyakadban arany, takaród prémes.
-hogy tudsz ölelni?
- dolgozni rémes.
kéne egy fiú, de félted a melled. szép vagy és hiú kincsed a tested.
teérted hajtok. hogy mindened meglegyen. nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.

a kutyáktól félek, a vértől hányok. mindig lenéztek engem a lányok. nem vagyok senki csak űzöm a vadat. másoknak hajtok, mások hajtanak.

hobo

Mondd, hogy lehet, hogy lesz bűn egy szerelem?
Miért, mondd miért baj, hogy ő kell nekem?
Tizenhat múlt, de amikor hozzámbújt,
Az a tűz újból lángragyúlt.

Tiltják nekem, fogvatart a félelem.
Mért jó nekik így, miért vannak ellenem?
Szerelem-játék, ahogyan volt, úgy szép,
Aki nem látta úgysem ért.


Fáj a szív itt bent, ez tiltott szerelem,
Csak kínoz engem.
Hát szólj, hogy kell, vagy nem ez a titkos szerelem,
Most döntsd el, mi legyen!
Nézd, ez most az első könnyem,
Nézz rám, mond, hogy mit vársz tőlem,
Hisz tiltott a csók, nekünk mégis megvolt,
Csak egy pár nap, ami rólunk szólt,
A tanú csak a Hold.

Nem hallja más a szélbe súgott vallomást,
De ha kell, majd megvédem a törékeny varázst,
Vigyázok rá, a szerelem elég hozzá,
Vele elszöknék bárhová.

Mért nincs velem, ki dönti el, hogy így legyen?
Hogyan rejtsem el a sebeket a szívemen?
Ez meddig tart, ami jó, az miért hoz baj?
Egy szerelem-dallamba loptak zajt.

/Császár Előd/

Gyere gyere velem tavasz jár már,
gyöngyvirág lesz majd a párnán,
gyöngyvirág lesz majd a párnán,
Örök hűség vár rád !

Gyere gyere velem hív a hajnal,
nincsen felhő nincsen csillag,
nincsen felhő nincsen csillag,
Phenj karjaimban !

Proljeće na moje rame slijeće
djurdjevak zeleni
djurdjevak zeleni
svima osim meni.

Drumovi odoše a ja osta'
nema zvijezde danice
nema zvijezde danice
moje saputnice.

Hej, kome sada moja draga
na djurdjevak miriše
na djurdjevak miriše
meni nikad više.

Hej, evo zore, evo zore
Bogu da se pomolim
evo zore, evo zore
hej, Djurdjevdan je
a ja nisam s onom koju volim.

Hej, kome sada moja draga
na djurdjevak miriše
na djurdjevak miriše
meni nikad više.

Njeno ime neka se spominje
svakog drugog dana
svakog drugog dana
osim Djurdjevdana.

/Rúzsa Magdi/

A fény és az árnyék
Játszott a testeden
Kint oly metsző hideg volt
De forróság gyúlt a szívünkben

Téged valódi öröm várt
Amit nem ismertél azelőtt
Sikolyod belehasított az éjbe
S a lányból avatott igazi nőt

Megérintett a végtelenség
Alig értettük, hogy mi történt
Ízlelgettük a szerelem ízét
Játékos gyerekként

Aztán hajnal lett és a nap is felkelt
Elindult az élet
Te szelíden szóltál: soha ne hagyj el
Oly boldogtalan lennék nélküled

Bennem a véred a tűz, ami éltet
Tenger a cseppben e tűz
Benned a vérem a tűz, ami éltet
Hozzád vérszövetség fűz

Ég a sok emlék
Ma ennek a tűznek égnie kell
Rég megfakult szavak és megannyi arc
A múltunk füstként illan el.

Fehér asztal és gyertyafény
Az üvegkehely mellett ott a kés
Remegő ajakkal néztük egymást
És véredet adtad a véremért.

/Révész Sándor/

A hegyeken túl, mikor lemegy a nap,
Végre egyedül vagyok, és újra szabad.
Mikor az úton a napfény táncot jár,
A lelkem nyugtalan, úgy menne már.

Élni születtem, úgy hajt a vér,
Érzem legbelül: szabadabb vagyok, mint a szél.


Egybeforr lassan a testem a géppel,
Olajos úton szállok a széllel,
És ahogy a fények lassan a távolba tűnnek,
A démoni árnyak egyre tovább űznek.

Élni születtem, úgy hajt a vér,
Érzem legbelül: szabadabb vagyok, mint a szél.


Mikor a hegyek mögött lassan végleg lemegy a nap,
Ott nyugszik a lelkem csendben a szabad ég alatt.
Érzem legbelül, hogy a lelkem olyan mit a szél,
Amit nem állít meg semmi és mindig szabadon él.

/Sex Action/

Mikor hideg az éjszaka,
ahol üresek az álmok
én egy jelet küldök az égből
és a felhők mögül majd alászállok
Én vagyok a végzet a sötétben,
ami körbefogja a testedet
egy suttogás a semmiből
halkan, csak neked

Én voltam a kezdet én leszek a végzet,
nem engedlek szabadon téged
a szemembe nézel és
menekülnél tőlem lassan
a szerelem tengere beborít téged,
a hullámok már a szádig érnek
Sikolt a vágyam, úgy tépi az agyam,
Ne kérd, én nem tudom visszafogni,
visszafogni magam

Baby, széttéplek vadul,
Baby, ezt nem élheted túl

Én vagyok a szellem a palackba zárva,
egy vulkán vagyok, egy forró láva
Elöntelek, és majd kőbe zárlak,
Én a vihar vagyok, a szerelem az égből
egy ősi ösztön ha feltör a földből
a nedves romok között a porban téplek szét,
téplek téged majd darabokra.

Baby, széttéplek vadul,
Baby, ezt nem élheted túl
Ne várd azt, hogy véget ér
ez a szerelmi harc a testedért
a végzet vagyok ami eljön érted,
nem engedlek szabadon téged.

/Sex Action/

Fekete a hold az égen a félelem lovagol
Szaggat a szél az éjfél újra az úton ér valahol
Nem félek és az sem baj ha a lábam sárba lép
Elindultam vissza most már miért fordulnék

Zavaros a víz a felszín mennyi titkot rejt
Hallgat a mély de én tudom jól
Soha semmit nem felejt
Nem félek és az sem baj hogy bőrig áztam már
Mert tudom hogy célhoz ér majd
Aki egyenes úton jár

Lehet a végén a fejemre szakad az ég
De nekem a kezdet csupán ami neked már a vég
Lehet a végén tényleg a fejemre szakad az ég
De nekem talán a kezdet csupán ami neked már a vég
Tudom az életem annál sokkal többet ér hogy
Ne legyen benne semmi csak unalmas cirkusz és
Száraz kenyér és lehet a végén tényleg
A fejemre szakad az ég
De nekem talán a kezdet csupán ami
Neked már a vég...

/Tankcsapda/

Ne nézz igy rám ha vétkeznék,
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék veled
Enyém lett minden föld és ég

Keresem a helyem én is régen
Nem akarom tudni holnap éppen
Hova megyek hova tartozom
Mégis van ahova vissza vágyom
Te vagy aki miatt van miért élnem
Veled tudom melyik útra léptem
Érted fizetek a bűnökért
Nekem te vagy csak a menedék hisz más nem ért

Ne nézz igy rám ha vétkeznék,
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék veled
Enyém lett minden föld és ég

Nekem ne mond mi a rossz én láttam
Kicsi gyerekeket porban sárban
Bárhogy tagadod az mit sem ér
Sose feledheted honnan jöttél
Téged kerestelek mindig másban
Hosszú utamon akárhol jártam
Újra tudom azt hogy van remény
Csak a szíved legyen az enyém én más leszek ne félj

Ne nézz igy rám ha vétkeznék,
Segíts úgy jóvátennék mindent rég
Ha nem volnál hogy élhetnék
Veled enyém lett minden föld és ég


Nekem ahogy jött a sors mindig úgy vonultam én is
Ha csendben ordítottam attól megremegett az ég is
Néha kérdőn néztem föl, amikor nem láttam az utam
Vagy csak akkor érdekelt hogy ha az is egy biztos futam
Most már mindegy, hogy elmúlt ami volt de mégis megmarad egy szálka
Ami semmi másnak, de nekem egy hegy
Mondd meg mit tegyek mindig jó így hogy legyek
Nem baj majd, ha nem leszek megértenek az emberek

Én nem bánom, hogy utánam legalább belőlem tanulnak
Ezért mindent bevállaltam tudom abból ők okulnak
Mondd meg miért jó az most nektek, hogy megszakad a szívem
Én túl sok mindent láttam már, hogy elvesszen a hitem
Én nem adtam olcsón soha hidd el úgy nem adtam oda
Én belátnám, ha úgy volna bennem lenne hiba
Lehet a fények miatt hiszed pedig a múltam kéne nézned
Én egy-két hegyet szétszedek még mielött elmegyek.

/Pápai Joci/

Mikor a szárnyam helyét
Megtapogattam,
Újra hinni kezdtem
Ó, az angyalokban.

És most itt van az idő,
Te angyali szerető,
Repülni hív, csábít a levegő,
A jéghideg levegő, (a jéghideg levegő).

Csak Te meg én,
A szakadék peremén,
Dúdolj egy dalt, ez az utolsó perc!
Ha nem láttál még,
Most majd rám ismersz.

A napfény szárnyadra hull
Mozdulatlanul,
(Angyali szerető).
A napfény szárnyadra hull,
(Simogat a levegő),
Mozdulatlanul.
(Szinte fáj!)

Körkörös repülés,
Vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss.
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz,
Én megfogom a kezed.

(Angyali szerető),
A napfény szárnyadra hull
(Simogat a levegő)
Mozdulatlanul,
(Angyali szerető).
A napfény szárnyadra hull,
(Simogat a levegő),
Mozdulatlanul.
(Szinte fáj!)

Körkörös repülés,
Vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss.
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz,
Én megfogom a kezed.
Szakadék fölött mozdulatlan lebegő,
Kitárt szárnyú angyali szerető,
Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, he érted,
Én itt vagyok veled, és szeretlek téged.

Én szeretlek Téged!
Én szeretlek Téged!

/Ákos/

Nézd, én gyülölöm ki engem sírni lát
Én eltemetném mélyen amit érzek
Nézd, én úgy szeretnék élni mint a fák
Ők úgy maradnak állva
Ahogy éltek s éltem


Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj

Nézd, én élni mertem sűrün mint az éj
És nem kivántam senkitől hogy értsen
Ó, én úgy szerettem jobban bárkinél
De nem láthatta senki sem
Hogy értem s féltem

Refr.

Ó, te átkozottul hasonlítasz rám
Most farkasszemet nézunk ahogy régen
Én az arcom lassan elfordítanám
És vállalnám a könnyeimet
Érted s értem

/Révész Sándor/

Ne várd hullani a csillagot,
talán szép halálod felragyog,
sötét égi útja véget ér,
ne nézz, menj tovább
míg tart az éj.

Ahol csillogón a könny fakad,
ne bontsd ég felé a szárnyakat,
Ahol körbe ér a szenvedés,
sötét éjszakába még ne nézz.

Ne várd a hullócsillagot,
ha földet ér nem ragyog,
búcsú fény, amit látsz.
Ne várd a hullócsillagot,
látod én itt vagyok,
talán visszatalálsz.

Nekünk elrepülni nem szabad,
amíg lépteink se látszanak,
Ha így elvakít a lángolás,
azért messze még a változás.

Te már jóslatokban nem hiszel,
Tudom szenvedélyed nem fogy el.
Amíg így fonódik kézbe kéz,
messzi éjszakába még ne nézz.

Ne várd a hullócsillagot,
ha földet ér nem ragyog,
búcsú fény, amit látsz.
Ne várd a hullócsillagot,
látod én itt vagyok,
talán visszatalálsz.

Talán,
Talán visszatalálsz.

Világok fénye elfogyott,
a messzi tűz már nem ragyog.
És nem segít a múló csillagfény,
Ahol szürkül az ég,
Múló csillagfény,
Ahol fogynak a fák,
Múló csillagfény,
Ahol számítok rád.

Ne várd a hullócsillagot,
ha földet ér nem ragyog,
búcsú fény, amit látsz.
Ne várd a hullócsillagot,
látod én itt vagyok,
talán visszatalálsz.

Ne várd a hullócsillagot...

/Révész Sándor/