válaszom az összes kérdésedre határozott, és csupa nagybetűs IGEN!
Csak nem úgy!

Kezdjük a klasszikusokkal: akinek van füle, és neked van, tehát halljad is meg!

Ahogy Illésék énekelték anno:

1. Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!

2. Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, értsd végre meg!
Láss, láss a szép szavakon át!
Igen, láss át a csábító mosolyokon!

3. Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány.
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
Sose feledd, sose feledd, sose feledd, sose feledd!

A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni, de a
reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.

Értsd végre meg:
1.
most. Soha el ne feledd: ne csak nézz, láss, láss!

Carolnak ajánlom:

LGT : Egy elfelejtett szó

Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.

Én tudom a dallamot, te tudod a szót,
Én mondom az igazat, és te mondod a jót.
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.

Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.

Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.

Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.

Hogy vagy? Ne is mondd tudom mit érzel,
Hidd el látom, hogy legbelül .
Minden újabb nap sebet ejt rajtad,
Úgy érzed, nincs tovább a harcot feladtad.
Elhagytad magad, mert csak rosszabb lett minden
Nem látod a fényt, túl sok törés a szívben
Miket okoztak mások, barátnők, barátok
Kérded magadtól, hogy miért súlyt az átok
Nincs már család, nincs már az aki segítsen
Nincs már ki ha fázol takaróval beterítsen.
Csak az üres szoba, vagy utca pora
Nincs erőd változtatni sorsodat.
Mindenki elhagyott, mindenki elárult
Bárhol kopogtattál minden kapu bezárult.
Sötét nappalok, veszélyes éjszakákat átélve,
Csak a magány mi vár téged.
Minden lépésed kudarc úgy érzed, nincs értelme
Nincs remény már jobb életre.
Hidd el van még esélyed, csak figyeld, mit mondok
Remélem segít ha hozzád szólok
Van kiút mely jobb élethez vezethet
Ahol lehet több igaz barát, és ki szerethet
Ahol tisztelnek, ahol kiállnak érted
Mindenben segítenek, hogyha kéred.
Mert élnek jó emberek, csak jó helyen keresd
Feledd el múltad, égesd el temesd
Bízz magadban, mert még bármit elérhetsz
Képes vagy rá ember remélem értesz!
Igaz hittel, vagy szívvel többre viheted
A jóság az egyetlen fegyver ezt elhiheted
Csak ésszel, amit az Úr adott neked
Keresd a fényt, hogy megtaláld helyed
Add a kezed én mutatom az utat bízz bennem,
Hisz minden fájdalmad átérzi a lelkem
Kelj fel és járj, váltsd valóra álmod
Szedd össze magad és, láss világot!

Refrén: 2x
Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.

(TM : Kelj fel! - dalszöveg )

Pokolgép:
HOL VAN A SZÓ

Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
Melyet szebbnek láthatod.
Szeretném, ha másként élhetnénk,
Ha egymásra nyíltan nézhetnénk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.

Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.

Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még,
S a szívekben felolvad a jég.
Szeretném, ha nem lenne hazugság,
Ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.

Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.

Pokolgép: Hol van a szó

Zorán : Régimódi dal

Két rossz kölyök
Az oltár előtt
Persze nincs semmijük
De a jó szülők megbocsátanak
S kezdődhet az átváltozás
Amit még nem hiszünk
Hogy majd felnőttek leszünk

És nem változunk
Csak lesz egy fiúnk
És egy kislány is kell
És a srácok oly gyorsan nőnek fel
De semmi nem nehéz, sose félts
Ez a szív sokat bír
Mint egy régimódi szív

Mindig hófehér autónk lesz
Melybe sok-sok csomag befér
Nyolc, vagy inkább legyen tízszemélyes
Olyan régimódi

Az asztal körül
Majd nagy család ül
És egy fénykép körbejár
S én csak nézem, milyen sokan vagyunk már
A pillantásod épp megtalál
Erre más nem is jó
Csak egy régimódi szó

Mit mond, mire jó
A sok évforduló
Még csak most kezdtük el
És a fákat még nem ültettük el
Az árnyékukban áll majd a ház
S mindig jön minden srác
Ez egy régimódi ház

És a vadszőlő mindent befut
Mindent eltakar
A házban néha majd eszünkbe jut
Néhány régimódi dal...

Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.

Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Meglesni a fákat az erdőben,
Szagolni a szellőt a felhőkben,
Minden fogadalmad,
Tenyerembe írtad,
Mikor angyalod voltam.

Feküdtél a fűben,
Hogy Lássalak az égben,
Esti végtelenségben.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Újra megígézed a holnapot,
Választasz nekem majd egy csillagot,
Elenged a Földön,
Minden nehéz bűnöm,
Végre feloldozod.

Elröpít a szélben,
Földön túli létben,
Megtalálhatom.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Csendes esti létben egy hajnalon,
Puha takar majd a vállamon,
Kandalló tüzében, szemeid mesélnek,
Újra áltváltozom.

Születik egy élet,
Mennyi új ígéret,
Mégsem távozhatom.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.

Vincze Lilla - Angyalnak, madárnak...---->KATT!

Köztünk százezer mérföld,
mégis itt vagy közel;
ha szólít a szíved,
a szívem felel.

Tudom, féltesz és űznéd
a gyors perceket;
de hogy volna hűtlen,
ki téged szeret?

Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjben
álmodlak én.

Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben
egy vagy velem!

Ha egy más korban élnék,
egy más életet;
úgy lennék boldog,
ott is együtt veled.

Volnék bár koldus,
vagy lennék király;
nem kérnék mást,
csak, hogy mindig te várj reám.

Szívemben őrizlek,
lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!

Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjben
álmodlak én.

Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben
egy vagy velem!

Szívemben őrizlek,
lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!

Hűvös volt ez a nap és az újságok szerint
Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint
Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt
Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed
S az a páncél ami óv, földre hullik lehet
Ne beszélj dal sem kell, már a zenék sem azok
Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt...

Rómeó és Júlia

Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád erkélyed ablakán.

Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj tovább!

Zord atyád reggel ha hív,
El ne áruld titkaink templomok árnyain.

De este ha jő a mulatság,
Víg zene csengő hangján,
Tambura dobban a dalban,
Ott leszek álarcban.
Hajlik a palló, lobban a láng,
Tarka ruhában táncol a lány,
Egyre és egyre csak gyorsul a kör,
Járják a vének, és járja az őr,
S ha feljön az égen a hajnali fény,
Jöjj, feküdj hát mellém!

Mint jég és vágy, forró a szád,
Csak álmodj, álmodj tovább!

Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád, szép selymes ágyban.

Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj!
Jó éjszakát!

Nika se perimeno

Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza,
Oda, hol apád háza áll.
Elmondtad az életed, első szerelmedet,
Megtudtam, honnan származol.

Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!

Hegyek és tengerek, régi történetek,
Hidd el, hogy minden érdekel.
Mesélj a városról, hófehér házakról,
És Jorgoszról, ki mindig énekel!

Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!

Bouzouki