Aljas Kúszóbab:Azt akarom, hogy sikítsál

a hold fenn az égen
a csöveken át a benzin folyik a gépbe
és a hűtőrácson az ezüst musztáng rohan a sötétben
nekem mutatja az utat a lámpám fénye
a végtelen éjszakában
közben sikítasz mellettem,
ahogy a gázt a padlóig nyomja a lábam

a kezedet érzem a combomra csúsztatod
nézem a szádat
a fülembe lihegsz
a bőrödet karmolod
tudom ezt vártad
azt akarom hogy sikítsál
azt akarom hogy szorítsál
azt akarom hogy egész éjjel velem száguldjál
azt akarom hogy harapjál
azt akarom hogy karmoljál
azt akarom hogy egész éjjel velem maradjál


A hold fenn az égen
a csöveken át a benzin folyik a gépbe
és egy vérfagyasztó kanyarban
árnyak suhannak a szélben
de a tűz ott várat a szemedben
és a tükörben azt is látom
hogy az életed itt van a kezemben
és a pokol tüzével játszom


a kezedet érzem a combodra csúsztatod
nézem a szádat
a fülembe lihegsz
a bőrömet karmolod
tudom ezt vártad
azt akarom hogy sikítsál
azt akarom h szorítsál
azt akarom h egész éjjel velem száguldjál
azt akarom h harapjál
azt akarom h karmoljál
azt akarom h egész éjjel velem maradjál


a kezedet érzem a combomra csúsztatod
nézem a szádat
a fülembe lihegsz
a bőrömet karmolod
tudom ezt vártad
azt akarom hogy sikítsál
azt akarom h szorítsál
azt akarom h egész éjjel velem száguldjál
azt akarom h harapjál
azt akarom h karmoljál
azt akarom h egész éjjel velem maradjál


hogy velem rohanjál
hogy velem álmodjál
hogy velem számoljál
hogy velem száguldjál


azt akarom hogy sikítsál
azt akarom h szorítsál
azt akarom h egész éjjel velem száguldjál
azt akarom h harapjál
azt akarom h karmoljál
azt akarom h egész éjjel velem maradjál


azt akarom hogy sikítsál
azt akarom h szorítsál
azt akarom h egész éjjel velem száguldjál
azt akarom h harapjál
azt akarom h karmoljál
azt akarom h egész éjjel velem maradjál

Váczy Eszter Quartet : Voltak órák

Voltak órák, amikor úgy tűnt mintha várna, valamire várna minden perc.
Ahogyan a tél is várta, de talán pont mi vártuk azt,
A balzsamos tavaszt, egy fuvallatot mára.

És voltak esték, amik a végtelent keresték, színevesztett pokrócokon álmainkat lesték.
De végül szerteszálltak, végleg tovább álltak, csak néhány fosztott emlék, amit itt hagytak a mára.

Csak a nevetés marad, vele meg a feledés szalad előre, neked is épp az a féktelen érzelem veszett el belőle.

Voltak tájak, képzeletben vártak, kéz a kézben jártunk valahol.
Lehet, hogy egy macskaköves utca követ pont egy nyári tisztást,
Hol piknikezni kezdtünk, vagy éppen szeretkeztünk.

És voltak szobák régi illatokkal, félig nyitott ablak fakult csillagokkal.
Mégis ez lett a hely, ahol megbújhatunk végre,
Letűnt randevúknak poros helyszínére.

Csak a nevetés marad, vele meg a feledés szalad előre, neked is épp az a féktelen érzelem veszett el belőle.

Pokolgép:Alku, remény

Voltam már a föld alatt, láttam izzó arcokat
Rosszul játszó hősöket, én tudom a tűz dalát
Kaptam én is vérszemet, adtam érte több sebet
Mélybe süllyedő hajómról menekült sok barát

Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát

Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén

Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén

Alku, remény, az vagyok én


Én voltam a föld alatt, én láttam az arcokat
A rosszul játszó hősöket, az igazak tolvaját
Őrzöm még a fényedet, tőlem kapsz új életet
Engedj be, és megtudod, hogy milyen egy hű barát

Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát

Ossian :
A szív és az ész

Az ész a főnököd
Nem jóbarát
Nem tűri a tréfát
A fantáziát

Alul a szíved
Szegény rokon
Robotolt érted
De nem vette zokon

Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész

Az ész egy zsarnok
Szívedbe lát
Tűrnöd kell hát
A logikád szavát
Szíved már unja
Lázadna már
Nem várja tovább
A megváltó csodát

Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész

Ossian :

Mikor eltalál téged

Mondd, ha várnod kell száz napot, ezer éjszakát
Hosszú éveken át
Mondd, ha sorsod asztalánál üres egy fontos hely
Valaki nem jött el
Mondd, ha lelked kétségek marják, s félelem
Ha szíved mást diktál, s mást az értelem
Hogyan döntesz, amikor majd...

Eltalál téged
Mikor felperzselve éget
Mikor elrabol mindent
Az önzõ, éhes Szerelem-Isten?

Mikor eltalál téged
Mikor felperzselve éget
Mikor elrabol mindent
Az önzõ, éhes Szerelem-Isten?

Mondd, ha róla rosszat beszél csak a nagyvilág
Hiszed-e majd szavát?
Mondd, ha foglyul ejtett sasként nem vár szabadulás
Csak kínzó megalkuvás
Mondd, ha tudod fájdalommal jár, hát miért kell?
Az érzés gyötrelmeit miért vállalnád el?
Hogyan döntesz, amikor majd...

Eltalál téged
Mikor felperzselve éget
Mikor elrabol mindent
Az önzõ, éhes Szerelem-Isten?

Mikor eltalál téged
Mikor felperzselve éget
Mikor elrabol mindent
Az önzõ, éhes Szerelem-Isten?

Eltalál téged
Mikor felperzselve éget
Mikor elrabol mindent
Az önzõ, éhes Szerelem-Isten?

Mikor eltalál téged
Mikor felperzselve éget
Mikor elrabol mindent
Az önzõ, éhes Szerelem-Isten?

Mikor eltalál téged
Mikor felperzselve éget
Mikor elrabol mindent
Az önzõ, éhes Szerelem-Isten?

Mikor eltalál téged...

Ossian:


Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Két zsivány:


Eljött a hajnal, elébe mentem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló

Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Mert ma érzem meghalok

Ha meghalok majd, mint annyi társam,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha meghalok majd, mint annyi társam,
Legyél te az, ki eltemet

A hegyvidéken temess el engem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon

A hegyvidéken temess el engem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon

Az ő virága, a vén Zsiványé,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Az ő virága, a vén Zsiványé,
Ki a szabadságért halt meg

Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Mert ma érzem meghalok

Ossián:Mire Megvirrad

Vendég vagyok, átutazó
Kopott ruhás csavargó
Az öreg Földet bejártam
De a dolgok értelmét nem találtam

Sosem bírtam megnyugodni
A nagyvilágban otthonra lelni
Hívtak párszor, marasztaltak
De a véremben izzó vágyak hajtottak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Aprópénzre váltott álmok
Számonkérik a valóságot
Gondolatokba kapaszkodva
Melyek túszaikként tartanak fogva

Ellobbanó tiszta lángok
Sárba hullott barátságok
Elfogynak, mint egy pohár ital
S nem marad más, mint lelkünkben egy dal

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak!

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Quimby : Megadom magam

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom

Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom

Megadom megadom neki megadom magam

Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom

Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam

Kedveled, de nem tudod,
barátod vagy haverod?
Jó vagy rossz - melyik lehet?
Elmondják majd a hegyek.
Fenn a szakadék tetején,
élet és halál peremén,
egy kötélbe markolva
megtudod kicsoda.

Sziklákon, ha vinnyogott,
és össze-vissza kapkodott,
remegett és jajgatott
segítségért ordított.
Akkor ő csak egy idegen,
Ne szidd meg, de kergesd el.
Ne vidd őt a hegyekbe
S róla ne énekelj.

De ha egyszer sem nyafogott,
bár dühöngött, káromkodott
mikor a mélység lerántott
átkozott, de megtartott.
Ha minden csatában követett,
a tetőn együtt sírt veled,
akor úgy mint magadban -
bízz benne nyugodtan.

Hobo Blues Band

Ossián:Pokoli Hajsza, 2020


Felizzott a reggel
A biborszinű fények
Az elpusztított Földön
Gyilkos tüzek égtek

Bőrökben és fémben
Talpig fegyverekben
Két motoros banda
Állt egymással szemben

Felbőgtek a gépek
Benzinvérű szörnyek
Elindult a verseny
A tét maga az Élet

Pokoli hajsza, végső remény
Testhez a test, fémhez a fém
Pokoli hajsza, végső remény
Halálos verseny, vagy te vagy én

Élelem és benzin
Víz és oxigén
Ahol mindez megvan
Ott lesz a végső cél

Ott álltak szemben
A legvégső percben
A hajsza túlélői
Mindössze ketten

Pokoli hajsza, végső remény
Testhez a test, fémhez a fém
Pokoli hajsza, végső remény
Halálos verseny, vagy te, vagy én

Utoljára egymásra néz
Mielőtt még egymásra lő
Az utolsó élő földi férfi
S az utolsó élő földi nő

Ossián:Nézz Rám


Kezedben van a sorsod
Az utad önmagad választod
Drágakő fenn a fényben
Hamisgyöngy lenn a szemétben
Tudom, most azt mondod
Ez sokkal bonyolultabb dolog
Én mégis így érzem
S egy dolog el kell higgy nekem
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz

Nézz rám, én itt vagyok
Mindig, hogyha úgy akarod
Vérem a véreddé vált
Hangom mindig érted kiált

Létezel csak mint egy gép
Mint egy hideg fogaskerék
Új idők, ezt így mondják
Nem találod merre menj tovább
Elkopnak mind a szavak
Tartalmuk talán igaz marad
Elszállnak mind az évek
És lassan fontos lesz neked
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz
Nézz rám, én itt vagyok
Mindig, hogyha úgy akarod
Vérem a véreddé vált
Hangom mindig érted kiált

Nézz rám, én itt vagyok
Mindig, hogyha úgy akarod
Vérem a véreddé vált
Hangom mindig érted kiált

Lobogását szemednek látom én,
robogását akaratodnak érzem én.
Szavaidban lüktet a száguldás,
igen értem én.
De, ha lehagy a tested,
néma marad bennem ez a költemény.

S hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Lebegését követed-e, hogy merre jár?
Remegését ismered-e, hogy rátalálj?

Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél.

Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Zséda: Legyen úgy

Ismerős Arcok: Mennyit ér..


Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen

Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem

Refr.:

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben

Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.

Hajszoltuk, üldöztük
Reménnyel, örömmel
Foggal és körömmel
Kívántuk, kerestük
Hittel és kétséggel
Válasszal, kérdéssel

Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények

Elhittük, megleljük
Ébren is álmodtunk
Bíztunk és csalódtunk
Szabadság fantomja
Ne keresd másban
Csak önmagadban

Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok


Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok

/Ossian/

Zorall:Szeress úgy, ahogy itt vagyok, Egyszer megjavulok

A mesék után csak pár év talán,
Már széppé fakult, hogy rosszul tanult
Egy gyermek.

Még bánt a szó, én nem voltam jó,
Még most sem vagyok, vannak őrült napok
És percek.

Szeres úgy is, ha rossz vagyok,
Ezt majd mindíg visszakapod,
Szeress úgy, mint egy gyermeket,
Hisz az vagyok!
Szeress úgy is, ha rossz vagyok,
Vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy, ahogy itt vagyok
Veled!

Késő ma már a mesék után,
Hogy nem változom, ezt tőled tudom,
Nem megy.

Vannak napok, (yeah) Zorall vagyok,
De késő talán, maradok már
Gyermek.

Szeres úgy is, ha rossz vagyok,
Ezt majd mindíg visszakapod,
Szeress úgy, mint egy gyermeket,
Hisz az vagyok!
Szeress úgy is, ha rossz vagyok,
Vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy, ahogy itt vagyok
Veled!


Néha könny van a két szemeden,
titkon is észreveszem,
Tudom, bűn, amit én keresek,
ha nélküled messze megyek.
És mennyi bánat ér tudom már rég,
ezért ne félj!

Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És visszatérek hozzád újra.
Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És a hosszú út majd véget ér.

Csak a vágy van a két szemeden,
titkon is észreveszem.
Hidd el, nem hagylak már egyedül,
vissza a szív menekül.
Mennyi bánat ér, tudom már rég,
ezért ne félj.

De addig ne bánts a kóbor szívemért,
Ne bánts a szabad lelkemért,
Ne bánts, mert visszatérek é-é-én,
Hová is futhatnék?

megjavulok é-én
megjavulok é-én
megjavulok é-én
egyszer megjavulok éééén

szöveg
Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)

Ossian:Nézz rám!


Kezedben van a sorsod,
Az utad önmagad választod,
Drágakõ fenn a fényben,
Hamis gyöngy lenn a szemétben.
Tudom, most azt mondod
Ez sokkal bonyolultabb dolog.
Én mégis így érzem,
egy dolgot el kell higgy nekem,
Hogy legyen akihez mész,
Legyen egy kinyújtott kéz.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Létezel csak mint egy gép,
Mint egy hideg fogaskerék,
Új idõk, ezt így mondják,
Nem találod merre menj tovább.
Elkopnak mind a szavak,
Tartalmuk talán igaz marad,
Elszállnak mind az évek,
És lassan fontos lesz neked,
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Fejed fölöt múlnak el az évek.Nem tudod milesz még belöled.Apád szavai mind lekoptak rólad.Érzed nem szeretnek át néznek rajtad.A kereszt útig mindennap eljutsz.Senki nem vár nem jön eléd haza mennél de nem kérnek belöled.Azt üzenik maradj ott hol eddig lehettél.Csak menj sok hosszú év vár rád sorsunk egybe fort meddig tovább.A hajnal ágyat bont neked megpihen rajta kemény fémszived.

Pokolgép:Így kellesz

Őrület furcsa egy érzés
Agyamban a késztetés
Arcodon félelem látszik
Szemedben a rettegés

Fejemben a hang azt súgja,
hogy öljelek meg
Szívemben a vágy ordítja,
hogy kellesz nekem

Ha megtagadsz, légy átkozott
Ne értsd az emberi szót
Gyűlöljön akit szeretsz
Júdásként áruljon el

(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy más legyél
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy értsd
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy szent legyél
Így kellesz, adj helyet a szívedben

(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy más legyél
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy értsd
Hibáiddal, bűneiddel
Így kellesz, adj helyet a szívedben


Lehúzom lassan a függönyt
Túl sok itt benn a fény
Ne próbálj elmenekülni
Kezem mindenhol elér

Ígérem, hogy nem fog fájni
Egy perc az egész
Szívedbe mártom szívemet
Ennyi és kész

Ha megtagadsz, légy átkozott
Ne értsd az emberi szót
Gyűlöljön akit szeretsz
Júdásként áruljon el