Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, a végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Puskás Peti: Csillagok (Ez egy válasz menyus 100 üzenetére (2012. 02. 04. szombat 18:01), amit ide kattintva olvashatsz)

Pokolgép:Halálra szeretlek

A lány szomorú volt,
nem evett, nem ivott,
arra kért, hogy legyek övé.
Szívós volt nagyon, régóta hajtott,
szemeiben szenvedély.
A farmerom szűk lett,
hova meneküljek,
Merev minden végtagom,
Nincs menekvés.

A lány szomorú volt,
nem evett, csak ivott
arra kért, hogy legyek övé.
A lábamról levett,
megesett a szívem,
fejemből leszállt a vér.
A farmerom szűk lett,
hova meneküljek,
merev minden végtagom.

Halálra szeretlek,
Halálra szeretlek,
Ha neked az kell.
Halálra szeretlek,
Halálra szeretlek,
Ha neked az kell.

Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Refrén:
Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.

Refrén:
Egy tiszta...

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Refrén:
Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

(Ossian)

Pokolgép:Ezerszer

Vad álmomban egyszer ő eljött énértem
A vágyaknak asszonya
A teste hozzám bújt, élveztem mocskosul
A fülembe súgta

A szerelem mindig kell
A szívekben úgy legyen
Most gyere és égess el
Hogy örökre érezzem

Mindennap várlak, ahogyan a nap, az ég
Karomba zárlak
És hogyha még kérsz, neked újra megtenném
Megtenném százszor

Mindennap várlak, ahogyan a nap, az ég
Karomba zárlak, nem kell, hogy félj
És hogyha még kérsz, neked újra megtenném
Megtenném százszor, ezerszer megtenném


Piásüveggel kezemben felkeltett
Egy távoli sóhaj
Hogy hozzámbújt éjjel, csak álom volt, félek
De a fülembe súgta

A szerelem mindig kell
A szívekben úgy legyen
Most gyere és égess el
Hogy örökre érezzem

Törékeny jégen járunk
A mélység már vár, elnyel az ár
Egymáshoz ritkán szólunk
Hajsza van csak, megállni kár

Talán egyszer az életben
Rádtalál az Egyetlen

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben

Elsodornak a dolgok
Nem fontosak, nem igazak
A közöny páncélja megvéd
De megöli majd az álmaidat

Talán nem jön el sosem
Ezer közt az Egyetlen

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben

Hibát csak másban látunk
Becsapjuk így önmagunkat
Nem érezzük át régen
A legfontosabb szavainkat

Törvény ez, vagy véletlen
Miért ő az Egyetlen?

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
...Rád vár
...Némán vár

Gyere velem, most indulnék,
Hogy utunkat óvja, fent már ég a holdvilág.
A sorkerék ma gyorsan jár,
S a csillagokban megírták, igazi csoda vár.

A szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Gyere velem az éjen át,
Az angyalok fentről elfújták az út porát.
A bátorság majd visz tovább,
S szerencsénk is mellénk áll, tudom ezután.

Az szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Csak az első lépés nehéz,
Hisz a lelkünk az útra már kész,
És szívünk szállna oda, hol oly meseszép, ami vár,
Hát lépj tovább, gyere, lépj tovább!

Az szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Szekeres Adrienn: Szív szava

Egy testvérért szóljón a dal!! :(

Ossián:Az Elmúlás Kertjében

Halott virágok,
Csendes fohászok,
Nem hozhat békét,
A részvét
Kőtestű angyal,
Néz fel az égre,
Arcán a bánat,
Kőszárnyak nem szállnak
Kereszten csendben,
Vérző márvány-isten,
Arcáról peregnek,
A könnyek
Nevek elmosódva,
Korhadt kereszten,
Szegényes dombok,
Nincs igazság itt sem...

Néma ezüst holdfény fenn,
Az Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
Az Elmúlás Szomorú Kertjében

Kiégett mécses,
Gyertyák a földön,
Nem számít semmit,
Testből épült börtön...

Néma ezüst holdfény fenn,
Az Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
Az Elmúlás Szomorú Kertjében

Pokolgép:Az adott szó

Hogyha engem kérdezel
Én sokszor vétkeztem
A szavam mindig megtartva
Senkit nem bántottam
Szemtől szembe mondom meg
Még ha bánt is hirtelen
De bennem megbízhatsz bármikor
Senkinek nem ártok

Adott szavam törvény
Eszedbe ezt jól vésd

Lerágott csont
De bárki bármit mond
Az adott szó
Az egyetlen egy út mi járható
Lerágott csont
De mindig fájlalom
Az adott szó
Nekem az egyetlen egy út mi járható


Néha én is tévedhetek
Nem vagyok tökéletes
A szavam mindig megtartva
Senkit nem bántottam
És ha reggel felébredek
Bátran tükörbe nézhetek
Mert bennem megbízhatsz bármikor
Senkinek nem ártok

Adott szavam törvény
Eszedbe ezt jól vésd

Lerágott csont
De bárki bármit mond
Az adott szó
Az egyetlen egy út mi járható
Lerágott csont
De mindig fájlalom
Az adott szó
Nekem az egyetlen egy út mi járható

Lerágott csont
De bárki bármit mond
Az adott szó
Az egyetlen egy út mi járható
Lerágott csont
De mindig fájlalom
Az adott szó
Nekem az egyetlen egy út mi járható
Az egyetlen egy mi járható

Itt állok én a némák vezére,
itt állok én,
aki a mester után tévedt
Itt állok én
ki bűnösből - ember lettem -
itt állok én -
a múltért kell fizetnem.

Elárulom hitemet,
s míg ember lesz a földön -
megölik, mit Isten adott -
mit tőle kaptunk kölcsön !
Megveszik, mi megvehető,
míg lesz emberi élet -
megölik majd magukban,
a jövőt, a reményt, a szépet -

A népnek látvány kell,
látvány kell nem élet -
ingyen lakoma, álhír -
vásár, hazug dicséret -
a népnek látvány kell,
látványos ígéret,
higgyen abban törvényes :
minden népítélet !

El kellett döntenem,
gazember leszek,
mert ez az én sorsom,
ez az én szerepem -
Sírhatok magamért -
és áshatom sírom -
de lesznek követőim,
ahogy a jövőt most látom.

Meg kellett tennem,
máskép nem lehetett -
Meg kell most tennem,
velem a bűn megszületett.

Oda kell adnom őt,
én legyek az első
ki bástyát épít a jövőnek,
új világot teremtő

Kit hova sorolnak,
kié lesz az érdem ? -
Ki volt a mester uram -
ne kérdd számon tőlem.
Mindenkori bűneim,
végleg megbánom -
de ezt az egyet : az utolsót
Uram - nem kívánom !

Jönnek majd új próféták,
jönnek akik tudják -
hogy a megfejtést, a jelszót
a mindenségben írják -
Én, csak ott állok
szerény kis emberként,
aki tette a dolgát -
aki nem kapott soha jelvényt -

Hé, uram légy igazságos -
adj nekem erőt
adj még kis időt -

Magam előtt látok
börtönrácsokat -
elszabadul a pokol -
megölnek ártatlanokat.
elárulja majd,
apa a gyermekét
szerető a szeretőjét,
testvér testvérét.

Uram én már határoztam -
gazember leszek -
Uram, erről az útról,
vissza nem térhetek -
Uram adj valaki mást
egy új égi követet -
Legyen más ki ellenem
a mestert követed,

Nem akarom,
nem akarom,
de mégis
nem akarom,
nem akarom,
de mégis ...
Sorsom én választottam,
ne sírjon senki értem -
Aki jobban tudta volna -
legyen övé az érdem !

(Kormorán: A némák vezére)

Ossián:Pogány Ima

Elkísér a szél. Átölel, és titkot mesél!
Az óceán oly mély. Lelkemben a világűr csendje él!
Fázva forró nyárban. 36 fok örökös lázban!
Könnyek arcomon. Elrontott dolgok súlya a vállamon!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!

Mutasd csak, hogy vagy! Lássam arcod, halljam szavad!
És olvad már a fagy! Lelkemben a jégkorszak szétszakad!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!

Bőrruhában, talpig vasban
Nyeregben már a Rocker-nemzedék.
Kispolgárok nem tudjátok
Milyen jó, ha szembe fúj a szél.

REFRÉN:
Szabad élet, száguldás, átmulatott éjszakák.
Csinos lányok, csak jár a szátok.
Gyerünk együtt nyomjuk a gázt!

Motorra szállnak a vad angyalok,
Útjukba nem állhat többé senki.
Motorra szálnak a vad angyalok,
Felbőg sok pokoli gép.


Átgázolnak minden falon,
A kerék nyomán megnyílik a Föld
Kispolgárok, tudjátok meg, akkor jó,
Ha szembe fúj a szél!

(Pokolgép)

Pokolgép:Ég és Föld között

Országutak, parkolók, mellékutcák
Füstös helyek, hideg étel, olcsó szállás
Ezt ismerem, odavissza végigjártam
Most ittvagyok, ide mindig visszavágytam

Szemeimben újra tűz gyúl
Kezem indul, kezedért nyúl
Mennyit ér majd, ha elérem
Ha megígéred, én megígérem

Ég és föld között a testem szabadítsd fel
Fény és árny között elégek, szabadíts fel

Ég és föld között a testem szabadítsd fel
Fény és árny között elégek, szabadíts fel


Ne kérdezz most, ami volt azt úgysem hinnéd
Én sem hiszem, pedig mindez velem történt
Nincs végzetem, ahogy jön, úgy nekem is jó lesz
Most jó veled, ez az, ami emberré tesz

Szemeimben újra tűz gyúl
Kezem indul, kezedért nyúl
Mennyit ér majd, ha elérem
Ha megígéred, én megígérem.

Ossián:Szemben az árral


Gépek közé zárva
Lassan géppé változom
Bilincsben a lelkem
Metszõ, éles fájdalom

Jól tudom, mi volt tegnap
Nem tudom, mi lesz holnap
Valami mégis erõt ad

Forgószél a harag
Vihar elõtt nagy a csend
Villámok a szavak
A káosz lett most a rend

Jól tudom, mi volt tegnap
Nem tudom, mi lesz holnap
Valami mégis erõt ad

Szemben az árral
Dacolva a viharral
Játék a tûzzel
Megperzsel, de nem zavar

Széttörtem a láncot
Untat már a tetszhalál
Felgyújtom a lángot
A régi érzés rámtalál

Jól tudom, mi volt tegnap
Nem tudom, mi lesz holnap
Valami mégis erõt ad

Szemben az árral
Dacolva a viharral
Játék a tûzzel
Megperzsel, de nem zavar

Szemben az árral
Dacolva a viharral
Játék a tûzzel
Megperzsel, de nem zavar

Földrész a hó alatt,
várja a napsugarat.
Harang hangja az ébredés,
születés.

Embert próbáló, rögös út,
mélységes, sötét kút.
Harang zúgja az álmodat:
szabad vagy...

REFR.:
Elrabolt csillagok,
ragyogjatok, szépen ragyogjatok,
utat mutassatok.
Szóljatok harangok,
tiszta hangok, sose hallgassatok,
a remény vagytok.

Célszalag, mely átszakad,
hiába mondták: "Nem szabad!"
Harang ontja a hangodat:
ember vagy...

Gyönyörűszép, vad vidék:
itt a kezdet, és itt a vég.
Harang sírja az álmodat:
magyar vagy!!!

(Ossian)

Pokolgép:Én a tűz leszek!

Hiába próbálnád a repülést
Félek, hogy összetörnéd mindkét szárnyad
Ettől még nem könnyebb a feledés - ne hidd azt!

Hiába ordítod, hogy segítség
Félek, még messze van a másik part
Nézd meg hát jobban a tükröt - lásd ki vagy!

Eltűntem álmaidból, nem láttál nagyon rég
Most vigyázok lépteidre, nem kell már többé fény

Én a tűz leszek, hogyha a hidegben fázol
Én a fény leszek majd ha sötétben jársz
A víz leszek akkor, ha kiszárad torkod
A Hold leszek majd, hogyha te vagy a Nap
Ha kell az ereidben én leszek a vér!


Hiába várod csak az éjszakát
Félek, hogy megrabolták minden álmod
Vágyaid emlékét őrzöd, csak bábu vagy

Hiába ordítod, hogy segítség
Félek, még messze van a másik part
Nézd meg hát jobban a tükröt - lásd ki vagy!

Eltűntem álmaidból, nem láttál nagyon rég
Most vigyázok lépteidre, nem kell már többé fény

Ossián:Elveszett angyalok

Eltaszít és tehozzád űz
Fekete Nap, jéghideg Tűz
Örök rejtély, ellentmondás
Zuhanás és égbeszállás

Más vagy, mégis hasonló
Angyal, sírva mosolygó

Elveszett angyalok
A lelkünk megfagyott
Megsebzett angyalok
Mi láttunk száz poklot

Forrón izzó ölelésben
Jeges örvény mélységében
Őrizlek, mint fényt a tenger
Menekülnék lehunyt szemmel

Más vagy, mégis hasonló
Angyal, sírva mosolygó

Elveszett angyalok
A lelkünk megfagyott
Megsebzett angyalok
Mi láttunk száz poklot

Ossian:Mire megvirrad

Vendég vagyok, átutazó
Kopott ruhás csavargó
Az öreg Földet bejártam
De a dolgok értelmét nem találtam

Sosem bírtam megnyugodni
A nagyvilágban otthonra lelni
Hívtak párszor, marasztaltak
De a véremben izzó vágyak hajtottak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Aprópénzre váltott álmok
Számonkérik a valóságot
Gondolatokba kapaszkodva
Melyek túszaikként tartanak fogva

Ellobbanó tiszta lángok
Sárba hullott barátságok
Elfogynak, mint egy pohár ital
S nem marad más, mint lelkünkben egy dal

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Zanzibar - Jönnek újak

Az égen a szelek szárnyán,
A földön az utak hátán,
Ha tűz van, az épp elég,
Mindig úton a víz felé.

Ha kérnéd, megmutatnám,
Ha tudnád, én se tudnám,
Hogy a végtelen mennyit ért,
Nem haragszom semmiért.

Minden alkalommal egyre jobban félsz,
Nekem meg egyre jobban kellesz,
Minél messzebbre érsz.

Néha fogsz és a magasba viszel,
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer
Kis darabra hulljak,
De aztán, újra összegyúrnak...

Megmutatod, amit senki se láthat,
Sorsom tépett képei fáradt,
Színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak...
Jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...

Omen - Fagyott világ

Hideg az éjszaka, esik a hó
Odakinn nem menekülsz
Nyitom az ajtót, gyere, itt jó
Idebenn pattog a tűz

Fehér fegyverek játszanak veled
Háború a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Kár, hogy nem jöttél

Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ

Maradt bor, maradt némi kenyér
Álmot gyújt a gyertyaláng
Aludj az ágyban, a földön majd én
Csak kívánj jó éjszakát!

De odakinn a szél újabb harcba kezd
Hosszú még a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Kicsit elkéstél

Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ

Hideg az éjszaka, esik a hó
Odakinn nem menekülsz
Nyitom az ajtót, gyere, itt jó
Idebenn lobog a tűz

Fehér fegyverek támadnak neked
Háború a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Jó, hogy eljöttél

Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ

Ossian:A magam útját járom

Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom