Ossián:Szemben az árral


Gépek közé zárva
Lassan géppé változom
Bilincsben a lelkem
Metszõ, éles fájdalom

Jól tudom, mi volt tegnap
Nem tudom, mi lesz holnap
Valami mégis erõt ad

Forgószél a harag
Vihar elõtt nagy a csend
Villámok a szavak
A káosz lett most a rend

Jól tudom, mi volt tegnap
Nem tudom, mi lesz holnap
Valami mégis erõt ad

Szemben az árral
Dacolva a viharral
Játék a tûzzel
Megperzsel, de nem zavar

Széttörtem a láncot
Untat már a tetszhalál
Felgyújtom a lángot
A régi érzés rámtalál

Jól tudom, mi volt tegnap
Nem tudom, mi lesz holnap
Valami mégis erõt ad

Szemben az árral
Dacolva a viharral
Játék a tûzzel
Megperzsel, de nem zavar

Szemben az árral
Dacolva a viharral
Játék a tûzzel
Megperzsel, de nem zavar

Földrész a hó alatt,
várja a napsugarat.
Harang hangja az ébredés,
születés.

Embert próbáló, rögös út,
mélységes, sötét kút.
Harang zúgja az álmodat:
szabad vagy...

REFR.:
Elrabolt csillagok,
ragyogjatok, szépen ragyogjatok,
utat mutassatok.
Szóljatok harangok,
tiszta hangok, sose hallgassatok,
a remény vagytok.

Célszalag, mely átszakad,
hiába mondták: "Nem szabad!"
Harang ontja a hangodat:
ember vagy...

Gyönyörűszép, vad vidék:
itt a kezdet, és itt a vég.
Harang sírja az álmodat:
magyar vagy!!!

(Ossian)

Pokolgép:Én a tűz leszek!

Hiába próbálnád a repülést
Félek, hogy összetörnéd mindkét szárnyad
Ettől még nem könnyebb a feledés - ne hidd azt!

Hiába ordítod, hogy segítség
Félek, még messze van a másik part
Nézd meg hát jobban a tükröt - lásd ki vagy!

Eltűntem álmaidból, nem láttál nagyon rég
Most vigyázok lépteidre, nem kell már többé fény

Én a tűz leszek, hogyha a hidegben fázol
Én a fény leszek majd ha sötétben jársz
A víz leszek akkor, ha kiszárad torkod
A Hold leszek majd, hogyha te vagy a Nap
Ha kell az ereidben én leszek a vér!


Hiába várod csak az éjszakát
Félek, hogy megrabolták minden álmod
Vágyaid emlékét őrzöd, csak bábu vagy

Hiába ordítod, hogy segítség
Félek, még messze van a másik part
Nézd meg hát jobban a tükröt - lásd ki vagy!

Eltűntem álmaidból, nem láttál nagyon rég
Most vigyázok lépteidre, nem kell már többé fény

Ossián:Elveszett angyalok

Eltaszít és tehozzád űz
Fekete Nap, jéghideg Tűz
Örök rejtély, ellentmondás
Zuhanás és égbeszállás

Más vagy, mégis hasonló
Angyal, sírva mosolygó

Elveszett angyalok
A lelkünk megfagyott
Megsebzett angyalok
Mi láttunk száz poklot

Forrón izzó ölelésben
Jeges örvény mélységében
Őrizlek, mint fényt a tenger
Menekülnék lehunyt szemmel

Más vagy, mégis hasonló
Angyal, sírva mosolygó

Elveszett angyalok
A lelkünk megfagyott
Megsebzett angyalok
Mi láttunk száz poklot

Ossian:Mire megvirrad

Vendég vagyok, átutazó
Kopott ruhás csavargó
Az öreg Földet bejártam
De a dolgok értelmét nem találtam

Sosem bírtam megnyugodni
A nagyvilágban otthonra lelni
Hívtak párszor, marasztaltak
De a véremben izzó vágyak hajtottak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Aprópénzre váltott álmok
Számonkérik a valóságot
Gondolatokba kapaszkodva
Melyek túszaikként tartanak fogva

Ellobbanó tiszta lángok
Sárba hullott barátságok
Elfogynak, mint egy pohár ital
S nem marad más, mint lelkünkben egy dal

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Zanzibar - Jönnek újak

Az égen a szelek szárnyán,
A földön az utak hátán,
Ha tűz van, az épp elég,
Mindig úton a víz felé.

Ha kérnéd, megmutatnám,
Ha tudnád, én se tudnám,
Hogy a végtelen mennyit ért,
Nem haragszom semmiért.

Minden alkalommal egyre jobban félsz,
Nekem meg egyre jobban kellesz,
Minél messzebbre érsz.

Néha fogsz és a magasba viszel,
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer
Kis darabra hulljak,
De aztán, újra összegyúrnak...

Megmutatod, amit senki se láthat,
Sorsom tépett képei fáradt,
Színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak...
Jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...

Omen - Fagyott világ

Hideg az éjszaka, esik a hó
Odakinn nem menekülsz
Nyitom az ajtót, gyere, itt jó
Idebenn pattog a tűz

Fehér fegyverek játszanak veled
Háború a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Kár, hogy nem jöttél

Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ

Maradt bor, maradt némi kenyér
Álmot gyújt a gyertyaláng
Aludj az ágyban, a földön majd én
Csak kívánj jó éjszakát!

De odakinn a szél újabb harcba kezd
Hosszú még a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Kicsit elkéstél

Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ

Hideg az éjszaka, esik a hó
Odakinn nem menekülsz
Nyitom az ajtót, gyere, itt jó
Idebenn lobog a tűz

Fehér fegyverek támadnak neked
Háború a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Jó, hogy eljöttél

Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ

Ossian:A magam útját járom

Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Ossian:Pogány Ima

Elkísér a szél. Átölel, és titkot mesél!
Az óceán oly mély. Lelkemben a világűr csendje él!
Fázva forró nyárban. 36 fok örökös lázban!
Könnyek arcomon. Elrontott dolgok súlya a vállamon!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!

Mutasd csak, hogy vagy! Lássam arcod, halljam szavad!
És olvad már a fagy! Lelkemben a jégkorszak szétszakad!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!
Szól, bennem szól!

Összejött a pénzem, tele a zsebem
Újra elmegyek oda, ahol csodát tesznek velem
A tetkó-szalonban vár rám a tű
A rengeteg minta olyan gyönyörű

Refrén:

Millió tűszúrás, mégis élvezem
Tele a karom, de még szabad a kézfejem
Tele a mellkasom, tele a lábam
A tetoválások ellepték a hátam

Harcosok, koponyák, sárkányok, lángok
A testemen végig ameddig ellátok
Mindig van új ötlet, tudom már jól
A tetovált büszkeség örökre szól

Nem érdekel soha, hogy mit gondolnak mások
Az életemhez tartoznak a tetoválások
Eggyé váltak velem, mint a test és a lélek
Büszke leszek rájuk, ameddig élek


(Vendetta: Tetovált büszkeség..)

Ossian:Szerelmed pokla

Lángoktól ölelve
A fájdalom öröme
Pokolba liftezve
Vörös és fekete

Lelkembe tetoválva
Rémálmom Jég-démona
Sikoly-maszkos szépség
Komputer-romantika

Vágyaid árja
Áldozatra várva
Szerelmed pokla
Forró és néma

Érzem és látom
Virtuális álom
Halott az érzés
Élő a fájdalom

Csendes-gyilkos játék
Minden szó hadművelet
Kitűzve a vérdíj
A zsákmányt most elveheted.

Ossian:Ősök vére

Pogány ősök
Fejet, térdet sohasem hajtók
Büszkék, bátrak
A fél világot végigszáguldók

Idegen hitet, idegen zászlót
Eltaszítók

Ősök vére, kiált az égre
Mivé lettünk, nem értenék
Nézz a múltba, hallgasd néha
Egy szabad világ üzenetét...
A múlt jelét

Láncon élni
Mástól kérni, sohasem tudtak
Hősként éltek
Sosem féltek, nem alkudtak

Idegen hitet, idegen zászlót
Eltaszítók

Ősök vére, kiált az égre
Mivé lettünk, nem értenék
Nézz a múltba, hallgasd néha
Egy szabad világ üzenetét...
A múlt jelét

Pokolgép:Nézz rám

Elkárhozott lelkem siratják
Többé nincs visszafordulás
Komor ég hű szövetségesem
Szakadt szívem ő érti meg

Minden napom egy újabb ütközet
De semmit nem ér
Nélküled senki vagyok

Gyémánt mennybolt ezer éjjelen
Néztél mégsem emeltél fel
Mint gyilkos Káin, számkivetetten
Holnap talán nyakam szegem

Minden napom egy újabb ütközet
De semmit nem ér
Nélküled semmi

Nézz rám, ha elfelejteném
Honnan jön, és merre visz a szél
Nézz rám majd, ha hitem veszteném
Az élet kemény, s a válaszút nehéz

Szólj rám, én itt leszek, ha kell
Szólj rám majd, ha nem emlékezem
Hogy ki vagy, s merre tart utam
Kérlek állj elém, hogy megláthassam önmagam


Félek, hiába gyújt fel égi láng
Kárhozott lelkek eloltják
Pusztuljtok mind utamból el
Töbé már nem veszíthetek

Minden napom egy újabb ütközet
De semmit nem ér
Nélküled semmi!

Pokolgép:Alku, remény

Voltam már a föld alatt, láttam izzó arcokat
Rosszul játszó hősöket, én tudom a tűz dalát
Kaptam én is vérszemet, adtam érte több sebet
Mélybe süllyedő hajómról menekült sok barát

Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát

Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén

Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén

Alku, remény, az vagyok én


Én voltam a föld alatt, én láttam az arcokat
A rosszul játszó hősöket, az igazak tolvaját
Őrzöm még a fényedet, tőlem kapsz új életet
Engedj be, és megtudod, hogy milyen egy hű barát

Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát.

Még várom a szépet, jót
Semmi máshoz nem foghatót
Évek helyett élet
Szürke helyett színeket

Elhittem sok fénylő szót
Néhanap csak a bíztatót
Lengetik a zászlót
Fonják csak a hálót...rám

Egy fokkal szebben az ördögnél
Egy angyal mégis csak értem él
Sohasem kér, de mindig ad
Szívem szabad marad

Én láttam már másokat
Célba jutni egy perc alatt
Azt diktálja szívem
Méltó helyem nem lelem

Ott állok bent, középen
A küzdőtéren, bár nem kértem
Teszem csak a dolgom
Jobb időkre várakozom

Egy fokkal szebben az ördögnél
Egy angyal mégis csak értem él
Sohasem kér, de mindig ad
Szívem szabad marad

...mégis rab

(Ossian)

Ossian:A törvényen kívüli

Eljöttem ne kérdezd
Honnan indultam el
Üldözõk zaját
Neked is hallanod kell

Eljöttem ne kérdezz
Nincs a szónak hely
Szükségem van rád
Ezt érezned, tudnod kell

Hajszoltan és fáradtan
Átkozva és áldottan

Másképp érzek és gondolok
Másképp élek én más vagyok
A sorba beállni nem fogok
Nem alkuszom én nem tudok

Kívül vagyok már mindenen
Nem fogadtak be sehol sem
Nem alkuszom én nem tudok
A törvényen kívüli én vagyok

Eljöttem ne kérdezd
Mit is várok tõled?
Talán a lelkem mélyén
Egy tenyérnyi menedéket

Eljöttem ne kérdezz
Szoríts nekem helyet
Ahol nem borít el
A rágalom, a gyûlölet

Hajszoltan és fáradtan
Átkozva és áldottan

Másképp érzek és gondolok
Másképp élek én más vagyok
A sorba beállni nem fogok
Nem alkuszom én nem tudok

Kívül vagyok már mindenen
Nem fogadtak be sehol sem
Nem alkuszom én nem tudok
A törvényen kívüli én vagyok


Másképp érzek és gondolok
Másképp élek én más vagyok
A sorba beállni nem fogok
Nem alkuszom én nem tudok

Kívül vagyok már mindenen
Nem fogadtak be sehol sem
Nem alkuszom én nem tudok
A törvényen kívüli én vagyok!!!!!

A barát

Csak egy nyugodt pont kell, ahová leülhetek,
Ne kérdezz semmit, ezt most úgy sem értheted.
Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot,
Kívül, az élet jobbik része most elkerül.

Keresem önmagam, megfordult bennem a világ,
Mindent próbáltam adni, de kinek is kellett. (haha)
Hajszoltam azt a szót, és amit takar barát,
Olyan lett a vége, mint egy paródia.

Nem fogod elhinni, de sohase féltem,
Úgy mondtam mindig, ahogyan éreztem én.
A jóslat meglehet hogy be fog válni,
Egyedül kell az utam végigjárni nekem.
Nem fogok senkinek a nyakára járni,
Van erőm, hisz bennem ég a tűz.
A jóslat meglehet hogy be fog válni,
Egyedül kell az utam végigjárni nekem

Európából valók vagyunk, magyaráztam neked,
Levegőbe kapaszkodó artistacsoport.
Szerettelek ember nagyon, de te nem értettél,
Kereshetünk külön-külön új kapaszkodót.

A múltat elfeledni, az lenne a könnyű,
Látod testvér, ezt is rosszul tudod.
Értsd meg, nem szabad a múltat megtagadni,
Még ha néhány régi emlék kellemetlen is.

Nem fogod elhinni, de sohase féltem,
Úgy mondtam mindig, ahogyan éreztem én.
A jóslat meglehet hogy be fog válni,
Egyedül kell az utam végigjárni nekem.
Nem fogok senkinek a nyakára járni,
Van erőm, hisz bennem ég a tűz.
A jóslat meglehet hogy be fog válni,
Egyedül kell az utam végigjárni nekem

/Edda Muvek/

1948--2012.márc.15.


Kormorán: Március 15.


Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.

Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.

Nemzetiszínű lobogó
Röpült a szemek előtt,
Behasadt fecskefarka
Verte a zöld levegőt.

Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.

Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.

Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.

Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.

nem sokan olvastátok..... 1848..

Egy furcsa álom volt az élet
Hogy mi vár rám még nem tudom
Te nézel rám én arra kérlek
Vezess végig utamon

Ha megtalál egy dallam
Ki ott van mindig veled a bajban
Tudom féltve őrzi titkaim tovább
Gyere hát

Szertefoszlott álomkép
Mégsem volt oly álomszép
Újrakezdem, hisz tévedtem
Menekültem, ha vétkeztem
Szép, mégis tovább várom
Hogy újra lássam mikor megtalálom
Őt várom még, örökké

Egy furcsa álom volt az élet
Hogy mi vár rám már jól tudom
Boldogan mindig visszanézek
Követtél végig utamon

Rég rám talált az álom
Sorsom már teljessé vált látom
Mégis csend uralja életem tovább
Gyere hát

Szertefoszlott álomkép
Mégsem volt oly álomszép
Újrakezdem, hisz tévedtem
Menekültem, ha vétkeztem
Szép, mégis tovább várom
Hogy újra lássam mikor megtalálom
Őt várom még, örökké
MC Hawer es Tekkno-Szertefoszlott alomkép