Az "Izgat, ha megdugják a feleségemet" fórumban elhangzott utolsó pár bejegyzés és az ottani reakciók indították ezt a témát. Van már hasonló próbálkozás, bár ott csak az érzelmekről szól a téma.
Itt én, és remélhetőleg még páran a szexuális viselkedés nemekre jellemző sajátosságait és a nemek viszonyát, különösen a viselkedést meghatározó testi és lelki szükségleteket szeretnénk taglalni. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítéséhez szükséges feltételekről is jó lenne beszélni, mint a tájékozódás, a választás, a megvalósítás lehetőségei és képességei! Mert valljuk be vannak páran akik különböző okokból, de már a tájokozódás alapvető kéességét is egy egy soros fórum bejegyzéssel el is intézik, mint " Segítsetek, hogyan vegyem rá az asszonyt egy hármasra."
Alapvetően azt vegyétek figyelembe mig megalkotjátok elméleteteket, hogy a sxexológia három fő területre osztja a szexuális viselkedést, mégpedig a nemi szerep-viselkedés (férfi-férfiként, nő-nőként viselkedik, illetve ennek a társadalmi elvárásokhoz való megfelelése), az erotikus viselkedés (ez gyakorlatilag a szűkebb értelemben vett szexuális viselkedés) és a fajfenntartó viselkedés (ez az amit jobbára a hormonok/ösztönök szabályoznak).

Mielőtt valaki úgy gondolja, hogy nálam van a bölcsek köve, nem, de vettem a fáradtságot és előkotortam a régi szexuálpszichológia tankönyvemet Így korrektebbül tudom felidézni a tanúltakat.

Szóval, hozza bátran mindenki az elméletét, beszéljük meg, de mindenkit kérek, hogy tartsuk egymást tiszteletben és az esetlegesen dúrva hangnemre is ésszerű válaszokat igyekezzünk adni.

Lehet hogy nálam magasabb adminok ezt a beszélgetést átterik majd máshova.... de lássuk!

De lássuk. ha indítottad a vitát, fórumot akkor olvassuk először a Te gondolataid a témában!

Hurráhurrá!!!
Akkor megragadnám az alkalmat és a téma iránt érdeklődőknek belinkelnék kettő+egy könyvet, ami ontopic lehet. Érdemes beleolvasni, mert elég közérthetően és logikusan felépítve taglalja a témát. (Képeket nem tartalmaznak) Talán lesz, aki érdeklődéssel olvassa és talán a ********** is elnézőek lesznek ezesetben.
Szexuálpszichológia
Miért élvezet a szex?
Szexuális funkciózavarok
Utóbbi nem szorosan kapcsolódik a témához, de biztos más is talál benne érdekességet, újdonságot, meghökkentőt, vagy éppen saját tapasztalataival egybevágót.

Ne feledjük: a tudás hatalom.

(moderálva)

Oké, írhatok még, de az én elméletem, nem egy kész elmélet. Én, ha úgy tetszik még keresem az álltalam elfogadhatónak tartott elméletet.
Tehát én úgy gondolom, hogy mindenféle társas érintkezés alapvető mozgató rugója az egyéni érdek, az ego. Így saját kielégülésemet keresem abban is, amikor többes szexben a párommal résztveszünk. Nem hiszek az önfeláldozó, neki jó akkor nekem jó szövegekben, mert az csak egy tudat állapot, amiről elmozdulva teljesen más képet kapunk.
A beleegyező, nem akarom, hogy mással legyél, de mivel te szeretnéd, hát megengedem típusú hozzá állás valamilyen kisebbrendűségi komplexusból vagy félelemből születőnek tartom. Egyik sem egy egészséges, hosszú távon fenntartható állapot.
A szexuális izgalom hatására meghozott döntések, még ha hosszútávra szólnak is ritkán átgondolt döntések, vagyis szinte biztosan másképp döntene az egyén ennek a beszűkült tudatállapotnak az elmúlása után, de!
A kérdés, milyen szövevényes lelki háttér vezet valakit/kiket a többes szexhez, hogyan élik meg, ha tetszik hogyan dolgozzák fel?
Kíváncsiság? Jó dolog, de az elmúlik az első pár alkalom után. Ösztön? Kizárt, mivel nem így vagyunk kódolva, ez evolúciós törvény!
Akkor mi az ami miatt sokadjára is részt vesz az ember ilyesmiben? Az élvezet, amit a vágyaink kielégítése okoz. De akkor miből táplálkozik ez a vágy? Mitől jött létre és miért nem lehet teljesen kielégíteni?
Az őskori emberhez kár visszamenni, mert őket jobbára ösztönlényekként kell elképzelni. Bár vitathatatlanul él bennük ebből a korból nem kevés ösztön. Evolúciós ugrással az Ókori görögöknél pedig már orgiákat találunk. Az álltalunk ma ismert romantikus szerelemről pedig a középkorig senki nem is beszélt.
Így és ilyen gondolatok vannak a felyemben a témával kapcsolatban. Választ keresek, ha úgy tetszik... (Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 02. 12. kedd 12:07), amit ide kattintva olvashatsz)

Szuper, mindkettőt olvastam, ill a Szexuálpszichológia volt a tankönyv amit használtunk, annak az irodalom listája tényleg használható! A miért élvezet a szex, hát ott sajnos totál nem értek egyett a szerzővel, ahogy a Szilágyi Vilmos sem. Szerintem nem lehet elkülöníteni a szociológiai hatásokat a ma emberében, ha csak nem egy elszigetelt, szinte őskori törzsközösségben élő csoportot vizsgálunk. De még ott is működnek különböző vallási és egyébb szabályok. De a Szilágyi könyv tényleg nagyon jó! (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 12. kedd 12:57), amit ide kattintva olvashatsz)

Akkor mi az ami miatt sokadjára is részt vesz az ember ilyesmiben?

A szex utáni vágy egyértelműen a DNS mézesmadzagja: sok szex>sok kicsi új DNS (hahhá! csak az ember ravasz) Viszont a szex jó, a jó szex mégjobb... az agy tocsog a boldogság-hormonokban > drogfüggőség.
A DNS csak lelök a lejtőn, a többi már jön magától. A többes szex utáni vágy sem biztos, hogy nem íródik felül valami újjal, vagy egészítődik ki valamivel (a változatosság gyönyörködtet) ha az ingerküszöb feljebb emelkedik. Én magamon is tapasztalom ennek bizonyos jeleit. Ha rákapsz valami ütősebb 'szerre' akkor azt fogod keresni, mert több örömmel, több stimuláló pszichoaktív anyag felszabadulásával jár. Biztos te is pontosan látod az első hármas és a legutolsó közötti különbségeket. Csak most még egyelőre elég amit ez adhat, de ez nem biztos, hogy örökké tart.
A vágy (pongyolán megfogalmazva) a vágy megélése közben és után felszabaduló, az idegrendszert stimuláló anyagoktól való függésből táplálkozik. Amíg elegendő anyag szabadul fel, addig jó. Ha már kevés, akkor újítani szükségeltetik. Határ a csillagos ég, ötlet van bőven, az internet szerintem iszonyatosan intenzívé tette az információ áramlást ezen a téren is. A többes szex nagyon sokaknál csak egy mérföldkő, vagy éppen csak egy elágazás az úton.

Egyébként nekem is inkább kérdéseim vannak, mint válaszaim. (Ez egy válasz Ron79 üzenetére (2013. 02. 12. kedd 13:31), amit ide kattintva olvashatsz)

Sajnos most nincs sok időm és hát elég sok olvasni valót adtál ,
Egyenlőre ez az alfa hímes birtoklás nem passzol az elméletbe még ha neked szimpatikus is nálunk embereknél ez nem működik.
Én egy kooperáló közösségi és együttműködő evolúciós folyamatot jobban eltudok képzelni mint egymással harcoló és az erősebb kiválasztódást . Nem olyan egyszerű ez mint ahogy Darwin leírta.
Nekem Robin Baker Spermaháború c. könyve és elmélete keltette fel az érdeklődésemet a témába.
NA de addig is itt egy link. Háttértudomány - Spermaháború

"Kiderült a fajok többségénél rendszeres a párkapcsolaton kívüli párosodás újra kell hát hogy fogalmazzuk a monogámiáról alkotott elképzelésünket. - Létezik monogámia ?
-Néhány ember vágyakozik utána de az állatok többnyire megvannak nélküle.
Miután a DNS térképezéssel lehetővé vált,az utód apjának egyértelmű azonosítása, a családfa kutató biológusok megdöbbenve szembesültek a ténnyel, hogy a hűséget megtestesítő madaraknál az utódok felének genetikai apja más !" (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 12. kedd 12:57), amit ide kattintva olvashatsz)

Az ösztönösséget én mindenképpen kizárnám, mégpedig azért mert ami ösztönös, az kényszerítő erővel hat.
"Ahogy az állatvilágra jellemzően, bizonyos ingerek mindig kiváltják ugyanazt a szexuális viselkedést.
Az embernél nincs ilyen,ugyanaz a szexuális inger a legkülönfélébb viselkedéseket válthatja ki! Nyoma sincs biológiai programozottságnak! Mindenki úgy reagál, ahogyan véletlenül tanulta. Csupán egy erős, de homályos szexuális késztetéssel születünk, amiből aztán a körülmények hatására a legkülönbözőbb szexuális viselkedés alakulhat ki."/Szilágyi V.
Hogy miért is jönnek a többes szex igényét ébresztgető gondolatok...?
Talán mert a kizárólagossághoz ragaszkodó házastársi szex idővel szükségszerűen eltompul, s egyre inkább kényszerűvé, kötelességgé válik, ami feszültségeket, majd elhidegülést eredményez. Időszakos vagy folyamatossá válik a kapcsolat egyhangúsága, márpedig az emberi természet igényli a változatosságot.
-------"A házastársi hűség a legbiztosabb út az impotenciához!” /Napóleon/

Ezt a változatosságot vagy sikerül szinten tartogatni tudatos erotikus kreativitással vagy idővel már nem. S ha eljön a már nem időszak, akkor hozza magával a külső kapcsolat létesítésének igényét vagy egy úgymond magasabb szintre lépést lehetőségképpen, (többek között mint kompromisszum), megalkothatja a nyitott kapcsolatot. Mely lehetővé teszi több partner bekapcsolódását egy stabil párkapcsolatba.
Veszélyekre nem térnék ki, de nem mellékesen megjegyezném csak stabil, harmonikus párkapcsolatban ajánlott recept a többes szex, csak mint változatosság és nem mint gyógymód.
Én körülbelül így látom a folyamat kialakulását..

Én egy kooperáló közösségi és együttműködő evolúciós folyamatot jobban eltudok képzelni mint egymással harcoló és az erősebb kiválasztódást
Elképzelni én is el tudok. Ellenben ha a történelembe visszapillantasz, akkor más képet látsz. Továbbá vedd hozzá, hogy az emberi társadalmakban dinamikusabban változik a környezet, ami nyilván rögtön visszahat a stratégia választásra is. Eddig még akár képzeletben is eljutok, de olyan szintű kooperációt, ahol kvázi kommunában mindenki osztozik mindenkin "Mer az jó!", és ez a modell sikeres, tért hódító, hosszú távon igazolt, szóval olyat nehezen tudok elképzelni. Ennél alacsonyabb szinteken sem megy ez, elég, ha a kommunizmus egyértelmű elbukását nézed. Az általános (az állatvilágban tetten érhető) kooperáció, vagy a rovarok esetében megfigyelt társadalomszervezésnél tudatosabban kontrollált kooperáció kiemelt, eltávolított minket az állatvilágtól, viszont saját fajunkon belül ettől még ugyanúgy folyik a harc. Azt mondod, az alfahím elmélet nem működik az emberk között. Miért? Ha nem lenne fogamzásgátlás/terhességmegszakítás, akkor látványosabb jelei lennének.

Aztán itt van az is, hogy a szaporodási stratégia egyértelműen más férfiak és nők esetében (a nőknél pl. nem ritka, hogy más a biológiai apa és más az aki az utódot neveli, védelmezi. Valamint a nők és a férfiak másként vélekednek az ideális utódszámról) . Ez tovább bonyolítja az egyébként is összetett rendszert. (Ez egyébként bizonyos értelemben magyarázza azt amit a madarak esetében említesz, bár nyilván ott is nehéz fekete-fehér magyarázatot adni. Ha lesz időm, akkor végigtúrom a könyvespolcom és kikeresem az ide vonatkozó könyvet, ahol ezt nagyon szépen levezetik.

Aztán... említetted, hogy a birtoklás vágya az egyik rákfenéje jelenkori társadalmunknak. Ezzel akár még egyet is értek, viszont amikor az kerül szóba, hogy a nők láthatóan kisebb arányban igénylik a többes szexuális kappcsolatot, akkor megjelenik a férfiak részéről az elvárás, hogy a nő alkalmazkodjon, fogadja el a férfi ilyentén igényeit és elégítse ki azt. Ez is egyfajta birtoklás, a másik egójának elnyomása, alávetése a saját elvárásuknak.

Végül még: a férfiak sok esetben nem mögöttes szándék nélkül kezdeményezik a többes szexet. Hanem mintegy cserealapként gondolnak a párjukra és így próbálnak lehetőséget, jogalapot teremteni a mások partnerének ilyentén használatára, anélkül, hogy energiát kellene a másik nő meghódítására fordítani (ezt egyébként baráti körben folytatott beszélgetések alapján is bizonyítottnak látom) Az ösztön inicializál>szórd szét a magod minél többfelé, viszont a tudatosság igyekszik ennek bizonyos terheit csökkentendő (az utód felnevelése költségekkel jár) meggátolni a szaporulatot.
Lehet, nem túl koherens amit leírtam, de egyrészt álmos vagyok, másrészt ez az egész bennem sem ülepedett le teljesen, sok egyéb is kavarog idebenn. (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 12. kedd 20:51), amit ide kattintva olvashatsz)

A konklúziót egy mondatban levonnám:Mindig az erősebb kutya baszik!! (Ez egy válasz Demona üzenetére (2013. 02. 12. kedd 23:11), amit ide kattintva olvashatsz)

Szia Kanellos, megnéztem a kisfilmet a könyvet pedig még keresem, addig is első reakcióként arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a megközelítése a kérdésnek inkább biológiai. Vagyis nem lélektani motivációkat, hanem biológiai magyarázatokat keres. Roppant érdekes egyébként ez a kérdés is, hogy milyen vegyület hatására akarunk bizonyos dolgokat megtenni, ahogy g0d1v4 is mar próbálta magyarázni a függőség kialakulásával, de mindez kémia. Vagyis ha úgy tetszik le redukálható faj fenntartó ösztönökké.
Ami engem legfőképp érdekel, az az erotikus viselkedés motivációi. Ezek jobbára tanult viselkedés mintákon alapulnak, de mégis milyen tanulásról beszélhetünk mondjuk egy bentlakásos katolikus iskolában? Vagy egy katonai egynemű képzés helyén?
Amire itt gondolok, az egyértelműen a korai tinédzser kor és tudom, hogy a szexuális viselkedés tanulása már nagyon korán, pár hónaposan megkezdődik. Azzal is tisztában vagyok, hogy a kisgyermek első szerelme az ellenkező nemű szülő, míg mintája az azonos nemű szülő. (Alap esetben és semmiképp nem szeretném, most idekeverni az azonos nemű kapcsolatokban felnevelt gyermekek szexuálpszichológiai vizsgálatát.)
Tehát a kisgyermek ezen viselkedése egy furcsa kettösséget rejt, mert míg az ellenkező nemű szülőfelé "szexuális" vonzódást érez és mintaként az azonos neműt kezeli, addig az azonos nemű szülőre vetélytárs gyanánt is néz. Tehát már szűk családon belül is megcáfoltnak látom az egymást segítő, együttműködő evolúciós folyamatot.
Igen, emlékezem a kisfilm azon részére ahol a spermák versengése amolyan háborús konfloktushoz hasonul, ha másik hím spermiumaival találkoznak. Ugyanakkor azt is említik, hogy minimum 14 különböző spermiumot lehet szabadszemmel is megkülönböztetni a mikroszkóp alatt, vagyis elképzelhetőnek tartom, hogy nem minden spermium képes megtermékenyiteni egy petesejtet, egyszerűen azért, mert funkciója szerint "harcos". (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 12. kedd 20:51), amit ide kattintva olvashatsz)

Egy pici közbevetés (most többre nincs lehetőségem) Az erotikus viselkedés differenciálódása szerintem legalább két összetevős. Egyrész mintákat sajátít el, másrészt gátlásokat old fel (vagy éppen létrehoz újakat)
(a lélektani megközelítés nem rossz, csak nem ás le a gyökerekig. Így talán pont a valós okot, okokat nem tárja fel. Mintahogy a spermiumok működése is tisztán kémia + fizika. Ebbe 'harcot', 'hadsereget', 'katonákat', tudatos tevékenységet belelátni nem biztos, hogy szerencsés.)
Lehet, hogy az erősebb kutya baszik, de hála az égnek, nekünk embereknek egyéb alternatívák is adottak. (Ez egy válasz Ron79 üzenetére (2013. 02. 13. szerda 14:06), amit ide kattintva olvashatsz)

"alfahím elmélet nem működik az emberek között. Miért? "
Szerintem azért nem mert ha a nőstényekért verekednünk kellene mint Alfa Hímeknek akkor valami harci célszerszám Agyarak, hatalmas szarvak, vagy karmok kifejlődtek volna de nem látok magamon ilyet lehet ezért nem is vagyok alfa hím
Roppant összetett és bonyolult a kérdés rengeteg tényező befolyásolja az emberi szexualitást ezért nem lehet valamit feketén-fehéren kijelenteni nincsenek egyértelmű dolgok.
Micsoda fondorlatos dolognak gondolod ezt többes szexet amikor azt írod " cserealapként gondolnak a párjukra és így próbálnak lehetőséget, jogalapot teremteni a mások partnerének ilyentén használatára,
Ez ügyben inkább dr. Popper Péter pszichológus véleményét osztom mi szerint - "Először is tudnunk kell, hogy az ember nem természeténél fogva monogám, a társadalom kényszeríti erre. Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, fel kell tennünk a kérdést, elképzelhető-e, hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? Természetesen nem.
Ha erre törekszünk, akkor a kapcsolat börtönné válik, hazugságokkal és lázadó fantáziákkal telítődik. A testi, lelki vágy szellemi kielégületlenség pedig megmérgezi az életet. Az egyik ember persze úgy is megcsalhatja a másikat, ha soha még csak meg sem érint kívüle mást, de minden ölelésnél valaki másra gondol." (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 13. szerda 07:55), amit ide kattintva olvashatsz)

Hahha.. szarvaid még lehetnek
Igen, nincsenek agyaraid, meg nem kell megverekedned. Helyette van Armani zakó, Hublot karóra, BMW -kulcs... a stabil egzisztencia igérete... Ja! Fészbúkon képek a tavalyi Karibi körútról (mert az ideit, a Nagy Korallzátonyos horgászatról még nem válogattad ki...) Persze böszmére is gyúrhatod magad, arra is lesz aki ugrik. Végső esetben marad a csillogó intellektus: Kő' kóla, gecco, dugunk? Mondom, a környezet változásai (társadalmi főként) hozzák magukkal a nők szempontrendszerének változásait is. Ami azért nagyjából változatlan egy ideje, az a külső, a jó megjelenés fontossága. A szép emberek érezhetően jobban elboldogulnak > ergo túlélőbbek. (Lehet, holnap beköszönt az apokalipszis és megint a 93-as bicepsz lesz a fontos.

Popper doktornak igaza lehet, de mindegy is, hiszen teccik vagy sem, az emberek nagy része társadalmi keretek között él, adott szabályrendszerhez alkalmazkodva. A mi lenne, ha mégsem, az gondolatkísérletnek jó... (a swinger-klubok sem a tajgában, vagy az ausztráliai Nagy Homoksivatagban vannak, hanem az emberek által benépesített városokban.) Az idézet többi részével nem vitatkoznék, egyedül a kizárólgosságában nem tudok hinni. (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 13. szerda 18:55), amit ide kattintva olvashatsz)

Üdítően hat, hogy egy ilyen erősen erotikus oldalon a téma iránt fogékony és igényes társaság alakul ki.
„azonos nemű szülőre vetélytárs gyanánt is néz. Tehát már szűk családon belül is megcáfoltnak látom az egymást segítő, együttműködő evolúciós folyamatot”
Még szerencse hogy az utódunk jó darabig nem ivar érett ezért nem lehet közvetlen vetélytárs sokkal inkább a közösség együttműködő gondozására van utalva.

De ! A hozzászólásokat olvasva mindenki véleménye magába hordozza az igazság morzsáját.
Ugyanis a magányos, vagy éppen a csoportos életmód és szexuális sajátosságok folyamatosan változnak, pont azért mert az Ember az egyik leg jobban alkalmazkodó lény könnyen és gyorsan tud alkalmazkodni környezetéhez és a körülményekhez ezáltal változnak szokásai is.

más......
Egy baráti társasággal történt utazás vagy közös bulizás élményei sokkal intenzívebbek és mélyebbek, mintha azt titokba senkivel meg nem oszthatóan csak édes kettesbe élem át.
( persze kell ilyen is de a változatosság gyönyörködtet a megosztás és közös lájkolás a FB oldalakon viszont már a közös élmények irányába mutat )
Páromat nagyon szeretem és a szex fantasztikus vele amivel egyszerűen nem tudok betelni és egyszerűen belém hasít hogy ezt még azzal is lehet fokozni ha másokkal közösen élem át, ha úgy tetszik kooperatív tevékenység közbe egymásnak orgazmust és közös élményeket okozunk lájkoljuk egymás erogén zónáját (Ez egy válasz Ron79 üzenetére (2013. 02. 13. szerda 14:06), amit ide kattintva olvashatsz)

extraxl-nek és Kanellos-nak
Mindketten a változatosság iránti igény megjelenésével, annak ilyen irányú kezelésével próbáljátok magyarázni a többes szex kipróbálását, megvalósítását. Popper Péter idézettel erősítve a mondani valót, ám ma őt mindenki úgy idézgeti, mint egy megkérdőjelezhetetlent, pedig ő is csak a tanultak és tapasztaltak alapján egy szubjektív véleményt alkot és ad közre. Így veszem a bátorságot és vitába szállok azzal az állításával, hogy "Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, fel kell tennünk a kérdést, elképzelhető-e, hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? Természetesen nem."
Két ponton látom a buktatóját enek az állításnak, mégpedig az egyik, hogy nem veszi figyelembe, hogy az igényeink változnak, vannak vágyak amiket már nem akarunk és mások amik megjelennek, újjak amik épp csak megszületnek. Ugyanez igaz a partnerünkre nézve is, az ő személyiségük is változik, fejlődik, tehát ennek figyelmenkívül hagyása szerintem nem szerencsés.
A másik buktatót abban látom, hogy az együtt élés rengeteg kompromisszumot követel minden téren, így valószínüleg szexuális téren is. A kölcsönösen engedek és többet adok, mint kapok nagyon fontos része egy jól működő kapcsolatnak. Így, ha feltételezem, hogy ez a kompromisszum készség mind a két félben megvan akkor elég jó esélyt látok az állítás cáfolatára. (Ez persze kicsit utopikus, de mindenképp megfontolandó... )

A másik kérdés ami nagyon jó a közösségi érzés megjelenése a szexualitásban. nagyon jó, hogy feljött. Az én véleményem szerint is pozitív élményeket kell/kellene az ilyen típusú szexuális tapasztalatoknak jelentenie. A kérdés az, hogy akkor miért nem él mindenki kommunákban, ha ennek ilyen komoly pozitív élmény hatása van?
A választ szerintem a neveltetésen keresztül a megszerzett szexuális tapasztalatokon át (vagy azok hiányán át) a személyiség nyitott befogadó képességét figyelembe véve kell keresni. Nem próbálnék kémiát és fizikát idemagyarázni, de valóban ösztönösség is lehet mögötte, semmiképp nem ösztönös tevékenységre gondoltam. Hanem a csoportos/társas tevékenység álltal kiváltott pozitív érzések mozgató rugója bizony születhet valamilyen homályos kémiai reakcióból, ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe.

...ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe...
Ez igaz. Azt viszont nem tudom, hogy a nők és a férfiak egyforma módon és egyforma mértékben akarják-e ezt? Illetve, a különféle ösztönök milyen hierarchia mentén irányítanak. Mert az életnek a szex csak egy szelete és az idő múlásával akár a fontossági sorrendben hátrébb sorolódhat. Párban élünk, a társadalom az élet szinte minden területén ezt preferálja. Ha túlságosan odaadóak vagyunk, ha a közösség érdekeit tartjuk a legfontosabbnak, akkor lehet, hogy bizonyos egyedi igényeinket kell feláldoznunk, hiszen nincs egyetlen olyan nagyobb létszámú csoport, ahol mindenki egyformán ad és kap. (Sarkítva a szexre: vannak kevésbé potens férfiak és kevésbé kívánatos nők) Ez egy idő után biztos, hogy feszültségek forrása, illetve rendszeres átrendeződésekhez vezet, ami elképzelhető, hogy felbontja a 'kommunát'. Eleve egyszerűbb két, egyébként is együtt élő ember napirendjét összehangolni, mint 3-4-többét. Más életvitel, más lehetőségek, más lakóhely stb.stb... Most még csak párokról vagy többé kevésbé független emberekről beszélek és nem is családokról.
Az nagyon jó meglátás, hogy az együttélést (monogámia) nem statikus és ebből adódóan unalmasságra, sivárságra kárhoztatott életformának látod. Éppúgy meg lehet (megvan) a maga dinamikája mint a nyitottabb kapcsolatoknak. Sőt, olyan is elképzelhető (van...) hogy a kezdeti, kicsapongó, promiszkuus életvitel lassan az idő múlásával monogámiáva érik.
Részemről ezzel úgy vagyok, hogy nyilván szükséges a társas kapcsolatok széles köre és különféle mélysége, de kell egy hátország, ahova az ember néha napján visszavonul és erre a legtökéletesebb a monogám kapcsolat, ami mindig mélyebb érzelmeken és kötődésen kell alapuljon.

(Annak egyébként örülök, hogy más is van, aki Popper Péter munkásságát józanul szemléli...és várom, mikor jelenik meg Freud) (Ez egy válasz Ron79 üzenetére (2013. 02. 14. csütörtök 12:42), amit ide kattintva olvashatsz)

Hmmm.. valami közben eszembe jutott. Lehet, hogy rossz megfigyelő vagyok és a minta sem biztos, hogy reprezentatív... de úgy tűnik, hogy nagyságrendekkel több egyedülálló és olyan férfi preferál(ná)ja a többes szexet aki kikacsintgatna a kapcsolatából. Ebből adódik a kérdés, hogy aki egy nőt sem tud többé-kevésbé állandó partneréül fogadni/megtartani, az miért akar rögtön a nagyobb feldatba fogni? Mintha egy lakomán rögtön a desszertet húznánk magunk elé és persze a mosogatás elől gyorsan lelépnénk.

Egészen biztosan hatja a férfiakat a saját DNS-ük továbbadásának vágya, illetve a nőket a minél jobb minőségű DNS megszerzése.
De szerintem ezekkel együtt illetve ezeken túl van két olyan dolog, ami egészen biztosan hajtja a férfit és nőt, illetve a párokat az új kalandok, szokatlan helyzetek átélésének irányába.
Ezek nem mások, mint a KÍVÁNCSISÁG, és a VÁLTOZATOSSÁG IGÉNYE.
Ha következő kérdésekre, kijelentésekre gondolunk, akkor talán érthetőbb is.
Milyen lehet? Hogy nézhet ki? Már kicsit unalmas vele, bár jó, de szeretem, nem akarom elhagyni. Mástól mást kaphatok. Más másfélét nyújthat neki. Milyen lehet az íze? Hogyan élvezhet? Milyen a technikája? Szűkebb? Nagyobb? Hogy mozog?
Vagy egyszerűen csak azért tetszik, mert másmilyen, mert különbözik attól, amit megszoktam.

Azt emberi elme nagyon nehezen tűri a monotonitást, nagyon nehezen viseli el az egyhangságot. Kell neki az új inger. De az ember mindez mellé még kíváncsi is. Jó-jó, szereti a megszokott finomat és kényelmeset, de ott van a sustorgó kisördög, aki éberen tartja kíváncsiságát, kalandvágyát.
Nem véletlen az, hogy mi férfiak, szinte szemünkkel vetkőztetjük le a számunkra kívánatosan kinéző nőt. Hogy érinteni, ízlelni akarjuk. Hogy magunknak akarjak, akár csak egy alkalomra is. Nem véletlen, hogy egy kivillanó comb, szoknya alól előfehérlő csipkebugyi, a pólón átsejlő mellbimbó még több és több megismerésének vágyával tölt el minket. Ettől még szeretjük a feleségünket, eszünkbe sem jut elhagyni őt, de a vaníliafagyi után kik-ki szívesen kóstol bele a puncsba is.
Akik régóta vannak egy nő mellett, azok tanúsíthatják, hogy többségüknek a párja már attól képes szokatlanul heves izgalomra, ha másképpen közelítenek, másképpen nyúlnak hozzá. Ha netán új „szerepet” vesznek fel. Nem véletlenül népszerűek a szerepjátékok.

Akik azt hiszik, hogy komplikáltabbá tesz a dolgot az, hogy a férfiak szeretik másik férfival is látni párjukat, az téved. Mert bár egy hármas (vagy négyes) egészen más helyzetet teremt a nemek arányát illetően a megszokott 1 ffi+1nő helyett, de ugyanúgy ott van a változatosság és a kíváncsiság. És bár jöhet a megszokott sablonszöveg, hogy így még többet ad párjának, még különlegesebb élményben részesíti feleségét és stb… Amikben van valami igazság is, de nem csak ezekről szól…Mert minden mellett itt jön a képbe a spermaháború néven elhíresült mű mondanivalója. Versenyhelyzet teremtődik, ami versenyhelyzet még jobb teljesítményre sarkalja a férjet és az „idegen” férfit egyaránt. Aminek a nő a haszonélvezője. Sokszorosan…

A felvetésed abszolút jogos… is lehet.
Mert bár biztosak lehetünk abban, hogy sokan vannak olyan férfiak, akik nem igazán kellenek egy nőnek sem, ám szerintem sok olyan férfi van, akinek eszében sincs megállapodni, egy tartós kapcsolat sokféle nyűgét és sokféle előnyét magára, nyakába venni. No meg sokan kedvelhetik azt, hogy egy már megművelt kertbe ültethetik el magjaikat. Nem csak képletesen értve…
Tapasztalatom szerint kelendőbbek, vonzóbbak a párok számára azok a férfiak, akik kapcsolatban élnek. Tehát az „egy nőnek sem kellő” férfiak többségére a pároknak is csak nagyritkán esik választásuk. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 14. csütörtök 13:46), amit ide kattintva olvashatsz)