Kedveskéim....Mármint kocka és orvos2!Azért nem kell idealizálni, valószínűleg éppúgy megvan a varázsa és árnypldala, mint akármelyik emberlakta foltocskának e planétán. A helyet, ahol él, az ember megszenteli vagy.....Nem folytato,, szép álmokkal behintett jóccakát kiván Katinka.
Erdély tündérkert? Inkább paradicsom, ahonnan kiűzetett minden rossz, és csak a jó maradt. "mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad." Ilyen helyen, vagy inkább ilyen emberek között szeretnék élni.

Hasonló jókat Neked is! :)


Há' "mongyuk"!



Úgy látszik, az "Imageshack..." túl kényes ehhez a képhez. Tehát:
Van, aki nem fázik! :)))))
Válasz orvos-2 üzenetére (1015)


AZ IBOLYA ÁLMAI.
Ah én boldogtalan, kicsiny virág!
Ki élek búsan, észrevétlenűl:
Nem jő én hozzám szellő, napsugár
A pillangó is rajtam átrepűl;
Csak néha látom a kéklő eget,
Ki szeretettel adta színemet,
Fölém kinyulnak a sötét galyak;
Elém irígy, rút fűvek állanak,
Még a szép világot sem láthatom:
Ah, én boldogtalan vagyok nagyon!
Szép tavasz-estén a kis ibolya
Sorsa felett imígy panaszola,
S irigylő gondolattal átfutott
Szegfüt, violát, rózsát s liljomot.
A hold fölebb fölebb, majd délre hág,
S még ébren van a merengő virág;
A lágy szellőben ingó bokrokon
Reszketve omlik szét az éji fény,
Végre elaludt e gondolaton:
Ah, bár vadrózsa tudnék lenni én!
---------------------------------
Boldog volt a virág s szólt csendesen
Látván virágit, lombját s tövisét,
>Virág, lomb ékesít; a tüske véd,
Szépség, ifjúság, hatalom velem!Ť
De nemsokára a vidék felett,
Tornyosúltak setétlő fellegek;
A sebes zápor gyorsan megered,
Leverve róla szirmot, levelet.
Majd zugó szél üvölt, - vadrózsa árva
Fejét a föld szennyes porába mártva.
S mig álmodnék kevélyen, boldogan:
Ifjúság, szépség, veszve, veszve van!
Ő puszta kóró, él, de halva már,
Reá undok pók hálót kötni jár;
De íme látja, hogy csak álmodott...
Oh, - felsohajt: vadrózsa nem vagyok
-----------------------------------
A kertbe majd egy gyászos nő belép,
Könnyek borítván bánatos szemét,
Málvát, rozmarint, szegfüt szaggata,
És - letörve volt a kert liljoma...!
Gyászos terítőn, benn halvány halott,
Halavány kis leányka nyúgodott, -
Ennek merev kezébe adta őt,
Hol irtózata s kínja egyre nőtt.
Keskeny koporsót hoztak azután,
Belé-záratván a virág s leány;
Rögtön setét lőn... ő a holttal... ah!
- Hullván a hajnal hűvös harmata,
Felébredt, és szólt a virág, szegény:
Hála, hogy vagyok kis ibolya én!
Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
Szerényen élni s észrevétlenűl;
Hol szaggató kéz és zápor nem ér,
És a vihar bántatlan átrepűl.
Fedezz el, lágy fű s leveles bokor!
Folyjon kis éltem, amikép folya:
Ne legyek én rózsa, vagy liliom;
Legyek illatos szerény ibolya!
Tompa Mihaly 1853
(Ez egy válasz Katinka üzenetére (2006. 11. 01. szerda 19:23), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 11. 01. szerda 19:23
Ah én boldogtalan, kicsiny virág!
Ki élek búsan, észrevétlenűl:
Nem jő én hozzám szellő, napsugár
A pillangó is rajtam átrepűl;
Csak néha látom a kéklő eget,
Ki szeretettel adta színemet,
Fölém kinyulnak a sötét galyak;
Elém irígy, rút fűvek állanak,
Még a szép világot sem láthatom:
Ah, én boldogtalan vagyok nagyon!
Szép tavasz-estén a kis ibolya
Sorsa felett imígy panaszola,
S irigylő gondolattal átfutott
Szegfüt, violát, rózsát s liljomot.
A hold fölebb fölebb, majd délre hág,
S még ébren van a merengő virág;
A lágy szellőben ingó bokrokon
Reszketve omlik szét az éji fény,
Végre elaludt e gondolaton:
Ah, bár vadrózsa tudnék lenni én!
---------------------------------
Boldog volt a virág s szólt csendesen
Látván virágit, lombját s tövisét,
>Virág, lomb ékesít; a tüske véd,
Szépség, ifjúság, hatalom velem!Ť
De nemsokára a vidék felett,
Tornyosúltak setétlő fellegek;
A sebes zápor gyorsan megered,
Leverve róla szirmot, levelet.
Majd zugó szél üvölt, - vadrózsa árva
Fejét a föld szennyes porába mártva.
S mig álmodnék kevélyen, boldogan:
Ifjúság, szépség, veszve, veszve van!
Ő puszta kóró, él, de halva már,
Reá undok pók hálót kötni jár;
De íme látja, hogy csak álmodott...
Oh, - felsohajt: vadrózsa nem vagyok
-----------------------------------
A kertbe majd egy gyászos nő belép,
Könnyek borítván bánatos szemét,
Málvát, rozmarint, szegfüt szaggata,
És - letörve volt a kert liljoma...!
Gyászos terítőn, benn halvány halott,
Halavány kis leányka nyúgodott, -
Ennek merev kezébe adta őt,
Hol irtózata s kínja egyre nőtt.
Keskeny koporsót hoztak azután,
Belé-záratván a virág s leány;
Rögtön setét lőn... ő a holttal... ah!
- Hullván a hajnal hűvös harmata,
Felébredt, és szólt a virág, szegény:
Hála, hogy vagyok kis ibolya én!
Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
Szerényen élni s észrevétlenűl;
Hol szaggató kéz és zápor nem ér,
És a vihar bántatlan átrepűl.
Fedezz el, lágy fű s leveles bokor!
Folyjon kis éltem, amikép folya:
Ne legyek én rózsa, vagy liliom;
Legyek illatos szerény ibolya!
Tompa Mihaly 1853
(Ez egy válasz Katinka üzenetére (2006. 11. 01. szerda 19:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Csurgai Sándor
A rög
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
Fennragadt felhői a széllel vegyülve
Szállnak messzi földek fölé,
Ott tömören összegyűlve
Szakadnak gyomra s nemes fára,
Így lehelve, suttogva köré
Életet, teljét szomjának.
Fellélegzik a talaj, örül
Koronás fának, meglapult gyomjának,
Melyeket szárnyasok, patások vesznek körül.
Mind eleget tesz gyomrának,
De a vizet itt nem látta egy sem.
Valamennyi kérte; hadd mehessen,
Hadd igyon a patakhoz érve,
Ám egy húsevő szólt: - Az összes vesszen!
S rajtuk minden társam összevesszen!
Erről szólt a vadakhoz, erről szólt az érve.
Majd jóllakottan felmérve,
Hogy szomja immár igen nagy,
Elindult a patakhoz s röhögve
Gondolta, hogy azért nem is kár,
Kit a világ veszni hagy.
Ivott. Utoljára bár,
Nagyokat kortyolt s közben egy rögre
Lépett úgy, hogy a patakba csúszott;
A zuhatag nyelte el dübörögve.
A víz partra dobta,
Hol a dögevők támadtak a dögre.
Amit hagytak, azt ahogy szokta;
A föld nyelte el. Ezt a tenger
Ekképp magába mosta vissza.
A tenger a földre mordult:
- Amit én adtam, ilyen bűzt nem hagyott!
Mire a föld őfelé így fordult:
- Mindegy, növény, állat vagy ember;
Mind saját mocskát issza.
Nem is lennél tenger,
Ha medred tőlem nem lenne adott.
E szavaktól pörög föl a henger,
Mely kever belőlük életet és iszapot.
Forgásától sötét és fényes a kép,
Amitől létezik a mocsok, amitől létezik a szép.
Mint mámorfellegű agynak a világ,
Úgy forog minden körbe-körbe.
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
A hajó is visszatér mindig az öbölbe.
Kezünk durva keménységének dacára
Simogat, majd ismét szorul ökölbe.
Ellentétek ellenére a Mindenség forog.
Bajunk csak, hogy nem tudunk szállni.
E világnak a gyomra korog,
Máskor jóllakott vagy foszlik, mint a dög.
Nem lehet egyenesen, csak körbe-körbe járni,
Hisz a lépésre célzott gondolat is
Maga a rög.
Budapest, 1998. szeptember 26.
A rög
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
Fennragadt felhői a széllel vegyülve
Szállnak messzi földek fölé,
Ott tömören összegyűlve
Szakadnak gyomra s nemes fára,
Így lehelve, suttogva köré
Életet, teljét szomjának.
Fellélegzik a talaj, örül
Koronás fának, meglapult gyomjának,
Melyeket szárnyasok, patások vesznek körül.
Mind eleget tesz gyomrának,
De a vizet itt nem látta egy sem.
Valamennyi kérte; hadd mehessen,
Hadd igyon a patakhoz érve,
Ám egy húsevő szólt: - Az összes vesszen!
S rajtuk minden társam összevesszen!
Erről szólt a vadakhoz, erről szólt az érve.
Majd jóllakottan felmérve,
Hogy szomja immár igen nagy,
Elindult a patakhoz s röhögve
Gondolta, hogy azért nem is kár,
Kit a világ veszni hagy.
Ivott. Utoljára bár,
Nagyokat kortyolt s közben egy rögre
Lépett úgy, hogy a patakba csúszott;
A zuhatag nyelte el dübörögve.
A víz partra dobta,
Hol a dögevők támadtak a dögre.
Amit hagytak, azt ahogy szokta;
A föld nyelte el. Ezt a tenger
Ekképp magába mosta vissza.
A tenger a földre mordult:
- Amit én adtam, ilyen bűzt nem hagyott!
Mire a föld őfelé így fordult:
- Mindegy, növény, állat vagy ember;
Mind saját mocskát issza.
Nem is lennél tenger,
Ha medred tőlem nem lenne adott.
E szavaktól pörög föl a henger,
Mely kever belőlük életet és iszapot.
Forgásától sötét és fényes a kép,
Amitől létezik a mocsok, amitől létezik a szép.
Mint mámorfellegű agynak a világ,
Úgy forog minden körbe-körbe.
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
A hajó is visszatér mindig az öbölbe.
Kezünk durva keménységének dacára
Simogat, majd ismét szorul ökölbe.
Ellentétek ellenére a Mindenség forog.
Bajunk csak, hogy nem tudunk szállni.
E világnak a gyomra korog,
Máskor jóllakott vagy foszlik, mint a dög.
Nem lehet egyenesen, csak körbe-körbe járni,
Hisz a lépésre célzott gondolat is
Maga a rög.
Budapest, 1998. szeptember 26.
Hull a hó jaj de jóóó, izé, még várhatott volna de kisfiam boldog arcát látva, inkább mardok az első verziónál: jaj de jóóóó.

Van, aki nem fázik! :)))))


Kányádit már régen nem érdekli annyira "saját népe", hogy különösképpen kötődne akár Nagygalambfalvához is, valami meghasonlás-féle forgatta őt inkább - úgymond -, "kozmopolita" irányba, szerintem az egyetemest keresi még a kisebbségi lét megfogalmazásában is, ami önmagában nem elitélendő, sőt!...Aztán meg a Sütővel ez utóbbi haláláig tartó konfliktusa is belejátszhatott a mi lelkünkkel már követhetetlen cselekvéseinek bekövetkeztébe....Ki tudja....?
Itt is ma pilinkézett a hó egy kevés ideig, aztán olyan hideg ereszkedett alá a Hargita lejtőiről, hogy csak... Megborzongtam a pulcsis vendég említésére.. :)))
Itt is ma pilinkézett a hó egy kevés ideig, aztán olyan hideg ereszkedett alá a Hargita lejtőiről, hogy csak... Megborzongtam a pulcsis vendég említésére.. :)))
Csurgai Sándor
A rög
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
Fennragadt felhői a széllel vegyülve
Szállnak messzi földek fölé,
Ott tömören összegyűlve
Szakadnak gyomra s nemes fára,
Így lehelve, suttogva köré
Életet, teljét szomjának.
Fellélegzik a talaj, örül
Koronás fának, meglapult gyomjának,
Melyeket szárnyasok, patások vesznek körül.
Mind eleget tesz gyomrának,
De a vizet itt nem látta egy sem.
Valamennyi kérte; hadd mehessen,
Hadd igyon a patakhoz érve,
Ám egy húsevő szólt: - Az összes vesszen!
S rajtuk minden társam összevesszen!
Erről szólt a vadakhoz, erről szólt az érve.
Majd jóllakottan felmérve,
Hogy szomja immár igen nagy,
Elindult a patakhoz s röhögve
Gondolta, hogy azért nem is kár,
Kit a világ veszni hagy.
Ivott. Utoljára bár,
Nagyokat kortyolt s közben egy rögre
Lépett úgy, hogy a patakba csúszott;
A zuhatag nyelte el dübörögve.
A víz partra dobta,
Hol a dögevők támadtak a dögre.
Amit hagytak, azt ahogy szokta;
A föld nyelte el. Ezt a tenger
Ekképp magába mosta vissza.
A tenger a földre mordult:
- Amit én adtam, ilyen bűzt nem hagyott!
Mire a föld őfelé így fordult:
- Mindegy, növény, állat vagy ember;
Mind saját mocskát issza.
Nem is lennél tenger,
Ha medred tőlem nem lenne adott.
E szavaktól pörög föl a henger,
Mely kever belőlük életet és iszapot.
Forgásától sötét és fényes a kép,
Amitől létezik a mocsok, amitől létezik a szép.
Mint mámorfellegű agynak a világ,
Úgy forog minden körbe-körbe.
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
A hajó is visszatér mindig az öbölbe.
Kezünk durva keménységének dacára
Simogat, majd ismét szorul ökölbe.
Ellentétek ellenére a Mindenség forog.
Bajunk csak, hogy nem tudunk szállni.
E világnak a gyomra korog,
Máskor jóllakott vagy foszlik, mint a dög.
Nem lehet egyenesen, csak körbe-körbe járni,
Hisz a lépésre célzott gondolat is
Maga a rög.
Budapest, 1998. szeptember 26.
(Ez egy válasz Alina üzenetére (2006. 11. 01. szerda 14:56), amit ide kattintva olvashatsz)
A rög
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
Fennragadt felhői a széllel vegyülve
Szállnak messzi földek fölé,
Ott tömören összegyűlve
Szakadnak gyomra s nemes fára,
Így lehelve, suttogva köré
Életet, teljét szomjának.
Fellélegzik a talaj, örül
Koronás fának, meglapult gyomjának,
Melyeket szárnyasok, patások vesznek körül.
Mind eleget tesz gyomrának,
De a vizet itt nem látta egy sem.
Valamennyi kérte; hadd mehessen,
Hadd igyon a patakhoz érve,
Ám egy húsevő szólt: - Az összes vesszen!
S rajtuk minden társam összevesszen!
Erről szólt a vadakhoz, erről szólt az érve.
Majd jóllakottan felmérve,
Hogy szomja immár igen nagy,
Elindult a patakhoz s röhögve
Gondolta, hogy azért nem is kár,
Kit a világ veszni hagy.
Ivott. Utoljára bár,
Nagyokat kortyolt s közben egy rögre
Lépett úgy, hogy a patakba csúszott;
A zuhatag nyelte el dübörögve.
A víz partra dobta,
Hol a dögevők támadtak a dögre.
Amit hagytak, azt ahogy szokta;
A föld nyelte el. Ezt a tenger
Ekképp magába mosta vissza.
A tenger a földre mordult:
- Amit én adtam, ilyen bűzt nem hagyott!
Mire a föld őfelé így fordult:
- Mindegy, növény, állat vagy ember;
Mind saját mocskát issza.
Nem is lennél tenger,
Ha medred tőlem nem lenne adott.
E szavaktól pörög föl a henger,
Mely kever belőlük életet és iszapot.
Forgásától sötét és fényes a kép,
Amitől létezik a mocsok, amitől létezik a szép.
Mint mámorfellegű agynak a világ,
Úgy forog minden körbe-körbe.
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
A hajó is visszatér mindig az öbölbe.
Kezünk durva keménységének dacára
Simogat, majd ismét szorul ökölbe.
Ellentétek ellenére a Mindenség forog.
Bajunk csak, hogy nem tudunk szállni.
E világnak a gyomra korog,
Máskor jóllakott vagy foszlik, mint a dög.
Nem lehet egyenesen, csak körbe-körbe járni,
Hisz a lépésre célzott gondolat is
Maga a rög.
Budapest, 1998. szeptember 26.
(Ez egy válasz Alina üzenetére (2006. 11. 01. szerda 14:56), amit ide kattintva olvashatsz)
Igy akartam es igy helyes:
ELVESZITJÜK az ARCUNKAT (Ez egy válasz Alina üzenetére (2006. 11. 01. szerda 14:23), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 11. 01. szerda 14:23
ELVESZITJÜK az ARCUNKAT (Ez egy válasz Alina üzenetére (2006. 11. 01. szerda 14:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Bekerülünk az UNIO-ba.
Harom szekely golfozik. Az ELSÖ belövi a golyot a bokrok köze.Elmegy utanna.
A MASODIK is belövi a bokrok köze.Elmegy utanna.
A HARMADIK var...varakozik...de nem jön senki vissza.Elmegy a bokrosba utana nezni mi a baj?
Mit lat?...Az ELSÖ es a MASODIK szeretkeznek.
A MASODIK: Esküszöm eszmeletlen volt!!!
A HARMADIK:De akkor szajrol-szajra elsösegelynyujtast kell addni!!!
A HARMADIK:Hat igy kezdödött........
Ha minden "jol " megy januar 1-töl" elveszitjük az arcunkat"
De ezt OTTHON akarom atelni
Harom szekely golfozik. Az ELSÖ belövi a golyot a bokrok köze.Elmegy utanna.
A MASODIK is belövi a bokrok köze.Elmegy utanna.
A HARMADIK var...varakozik...de nem jön senki vissza.Elmegy a bokrosba utana nezni mi a baj?
Mit lat?...Az ELSÖ es a MASODIK szeretkeznek.
A MASODIK: Esküszöm eszmeletlen volt!!!
A HARMADIK:De akkor szajrol-szajra elsösegelynyujtast kell addni!!!
A HARMADIK:Hat igy kezdödött........
Ha minden "jol " megy januar 1-töl" elveszitjük az arcunkat"
De ezt OTTHON akarom atelni
Bekerülünk az UNIO-ba.
Harom szekely golfozik. Az ELSÖ belövi a golyot a bokrok köze.Elmegy utanna.
A MASODIK is belövi a bokrok köze.Elmegy utanna.
A HARMADIK var...varakozik...de nem jön senki vissza.Elmegy a bokrosba utana nezni mi a baj?
Mit lat?...Az ELSÖ es a MASODIK szeretkeznek.
A MASODIK: Esküszöm eszmeletlen volt!!!
A HARMADIK:De akkor szajrol-szajra elsösegelynyujtast kell addni!!!
A HARMADIK:Hat igy kezdödött........
Ha minden "jol " megy januar 1-töl" elveszitjük az arcunkat"
De ezt OTTHON akarom atelni (Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2006. 11. 01. szerda 13:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 11. 01. szerda 13:28
Harom szekely golfozik. Az ELSÖ belövi a golyot a bokrok köze.Elmegy utanna.
A MASODIK is belövi a bokrok köze.Elmegy utanna.
A HARMADIK var...varakozik...de nem jön senki vissza.Elmegy a bokrosba utana nezni mi a baj?
Mit lat?...Az ELSÖ es a MASODIK szeretkeznek.
A MASODIK: Esküszöm eszmeletlen volt!!!
A HARMADIK:De akkor szajrol-szajra elsösegelynyujtast kell addni!!!
A HARMADIK:Hat igy kezdödött........
Ha minden "jol " megy januar 1-töl" elveszitjük az arcunkat"
De ezt OTTHON akarom atelni (Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2006. 11. 01. szerda 13:28), amit ide kattintva olvashatsz)

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz.
- Miért? A Józsinál mi van?
- Nyomda...
Ha esetleg valaki a székelyekről szeretne irni ....
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz.
- Miért? A Józsinál mi van?
- Nyomda...

Ha esetleg valaki a székelyekről szeretne irni ....

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz.
- Miért? A Józsinál mi van?
- Nyomda...
Ha esetleg valaki a székelyekről szeretne irni ....
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz.
- Miért? A Józsinál mi van?
- Nyomda...

Ha esetleg valaki a székelyekről szeretne irni ....

A székely apa összehívja három fiát.
- No, pulyáim, hát melyiketek dűtötte bele a budit az árokba?
Persze egyik sem jelentkezik.
- No, akkó mostan elmesélem nektek, hogy a George Washingtonék is vótak hárman testvérek, osztán eccer az apjok megkérdte, hogy melyikük vót, aki a cseresnyefát kidűtötte. Hát, a George Washington, bizony nem szívessen, de jelentkezett, mert hát ű vót. No, ekkó az apja megdícsérte, mert hát ugye becsületessen bevallotta és büszke vót a fijára. Úgyhogy mostan újból mekkérdem, hogy melyiketek dűtötte a budit az árokba.
Kisvártatva jelentkezik az egyik gyerek:
- Hát én vótam az, apám.
No, kap is egy akkora nyakast, hogy a szeme jojózik, ki is fakad:
- De hát apám, hát a George Washingtonék?! Meg a cseresnyefa?! Nem kend meséte, hogy amikó jelenkezett, akkó az apja dícsérte, meg büszke vót?!
- Dehonnem. Csak hogy a George Washingtonnak az apja nem ült fönn a fán!
No, Katta ez javítsd ki
- No, pulyáim, hát melyiketek dűtötte bele a budit az árokba?
Persze egyik sem jelentkezik.
- No, akkó mostan elmesélem nektek, hogy a George Washingtonék is vótak hárman testvérek, osztán eccer az apjok megkérdte, hogy melyikük vót, aki a cseresnyefát kidűtötte. Hát, a George Washington, bizony nem szívessen, de jelentkezett, mert hát ű vót. No, ekkó az apja megdícsérte, mert hát ugye becsületessen bevallotta és büszke vót a fijára. Úgyhogy mostan újból mekkérdem, hogy melyiketek dűtötte a budit az árokba.
Kisvártatva jelentkezik az egyik gyerek:
- Hát én vótam az, apám.
No, kap is egy akkora nyakast, hogy a szeme jojózik, ki is fakad:
- De hát apám, hát a George Washingtonék?! Meg a cseresnyefa?! Nem kend meséte, hogy amikó jelenkezett, akkó az apja dícsérte, meg büszke vót?!
- Dehonnem. Csak hogy a George Washingtonnak az apja nem ült fönn a fán!

No, Katta ez javítsd ki

Kézcsókóm drága feltetszet ébredni!!!!
Legyen szép napod és minden Magyarnak!!!!
(Ez egy válasz Katinka üzenetére (2006. 10. 31. kedd 04:44), amit ide kattintva olvashatsz)





Meg még a "farkas" is ott jár, ahol emlegetik! :))))
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 30. hétfő 13:32), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 30. hétfő 13:32
Törölt felhasználó (29344)

fesd az ördögöt a falra és megjelenik!

Egyszeri székely ajtaján kopognak, ki szol az öreg hogy ki az????Semmi válasz.ki szol másodszor is az öreg söt harmadszor is, és még mindig semmi válasz.Fogja az öreg a puskáját.és durr. Aztán ki nézz. Látja a fiát vérbe fagyva vonaglani S rá szol hogy mé nem szoltál fiam.Mire a fiu bolintottam apám bolintottam.
fesd az ördögöt a falra és megjelenik!
(Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2006. 10. 30. hétfő 12:48), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 30. hétfő 12:48


Segitenél mint amigo miiiiii? Kiáltsam Krisztus Krisztus, ez ám a magyar virtus

Felse merült bennem ez a lehetőség!!!!
(Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2006. 10. 30. hétfő 12:48), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 30. hétfő 12:48






Segitenél mint amigo miiiiii? Kiáltsam Krisztus Krisztus, ez ám a magyar virtus

Segitenél mint amigo miiiiii? Kiáltsam Krisztus Krisztus, ez ám a magyar virtus
(Ez egy válasz menyus 100 üzenetére (2006. 10. 30. hétfő 11:10), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 30. hétfő 11:10


igy igaz,szép nagy ha a méhecskélyéhez mérjük!!
Nade nem bántalak hisz a földim vagy és mint ilyen segitek ha bajba kerülsz!!!!





