Tündérkert: Erdély

Hasonló jókat Neked is! :) smile

Há' "mongyuk"! vigyor2

Úgy látszik, az "Imageshack..." túl kényes ehhez a képhez. Tehát:
Van, aki nem fázik! :)))))

Válasz orvos-2 üzenetére (1015) vigyor2

AZ IBOLYA ÁLMAI.

Ah én boldogtalan, kicsiny virág!
Ki élek búsan, észrevétlenűl:
Nem jő én hozzám szellő, napsugár
A pillangó is rajtam átrepűl;
Csak néha látom a kéklő eget,
Ki szeretettel adta színemet,
Fölém kinyulnak a sötét galyak;
Elém irígy, rút fűvek állanak,
Még a szép világot sem láthatom:
Ah, én boldogtalan vagyok nagyon!

Szép tavasz-estén a kis ibolya
Sorsa felett imígy panaszola,
S irigylő gondolattal átfutott
Szegfüt, violát, rózsát s liljomot.
A hold fölebb fölebb, majd délre hág,
S még ébren van a merengő virág;
A lágy szellőben ingó bokrokon
Reszketve omlik szét az éji fény,
Végre elaludt e gondolaton:
Ah, bár vadrózsa tudnék lenni én!
---------------------------------
Boldog volt a virág s szólt csendesen
Látván virágit, lombját s tövisét,
>Virág, lomb ékesít; a tüske véd,
Szépség, ifjúság, hatalom velem!Ť
De nemsokára a vidék felett,
Tornyosúltak setétlő fellegek;
A sebes zápor gyorsan megered,
Leverve róla szirmot, levelet.
Majd zugó szél üvölt, - vadrózsa árva
Fejét a föld szennyes porába mártva.
S mig álmodnék kevélyen, boldogan:
Ifjúság, szépség, veszve, veszve van!
Ő puszta kóró, él, de halva már,
Reá undok pók hálót kötni jár;
De íme látja, hogy csak álmodott...
Oh, - felsohajt: vadrózsa nem vagyok
-----------------------------------

A kertbe majd egy gyászos nő belép,
Könnyek borítván bánatos szemét,
Málvát, rozmarint, szegfüt szaggata,
És - letörve volt a kert liljoma...!
Gyászos terítőn, benn halvány halott,
Halavány kis leányka nyúgodott, -
Ennek merev kezébe adta őt,
Hol irtózata s kínja egyre nőtt.
Keskeny koporsót hoztak azután,
Belé-záratván a virág s leány;
Rögtön setét lőn... ő a holttal... ah!
- Hullván a hajnal hűvös harmata,
Felébredt, és szólt a virág, szegény:
Hála, hogy vagyok kis ibolya én!

Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
Szerényen élni s észrevétlenűl;
Hol szaggató kéz és zápor nem ér,
És a vihar bántatlan átrepűl.
Fedezz el, lágy fű s leveles bokor!
Folyjon kis éltem, amikép folya:
Ne legyek én rózsa, vagy liliom;
Legyek illatos szerény ibolya!

Tompa Mihaly 1853

(Ez egy válasz Katinka üzenetére (2006. 11. 01. szerda 19:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Katinka

2006. 11. 01. szerda 19:23

Csurgai Sándor

A rög

Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
Fennragadt felhői a széllel vegyülve
Szállnak messzi földek fölé,
Ott tömören összegyűlve
Szakadnak gyomra s nemes fára,
Így lehelve, suttogva köré
Életet, teljét szomjának.
Fellélegzik a talaj, örül
Koronás fának, meglapult gyomjának,
Melyeket szárnyasok, patások vesznek körül.
Mind eleget tesz gyomrának,
De a vizet itt nem látta egy sem.
Valamennyi kérte; hadd mehessen,
Hadd igyon a patakhoz érve,
Ám egy húsevő szólt: - Az összes vesszen!
S rajtuk minden társam összevesszen!
Erről szólt a vadakhoz, erről szólt az érve.
Majd jóllakottan felmérve,
Hogy szomja immár igen nagy,
Elindult a patakhoz s röhögve
Gondolta, hogy azért nem is kár,
Kit a világ veszni hagy.
Ivott. Utoljára bár,
Nagyokat kortyolt s közben egy rögre
Lépett úgy, hogy a patakba csúszott;
A zuhatag nyelte el dübörögve.
A víz partra dobta,
Hol a dögevők támadtak a dögre.
Amit hagytak, azt ahogy szokta;
A föld nyelte el. Ezt a tenger
Ekképp magába mosta vissza.
A tenger a földre mordult:
- Amit én adtam, ilyen bűzt nem hagyott!
Mire a föld őfelé így fordult:
- Mindegy, növény, állat vagy ember;
Mind saját mocskát issza.
Nem is lennél tenger,
Ha medred tőlem nem lenne adott.
E szavaktól pörög föl a henger,
Mely kever belőlük életet és iszapot.
Forgásától sötét és fényes a kép,
Amitől létezik a mocsok, amitől létezik a szép.

Mint mámorfellegű agynak a világ,
Úgy forog minden körbe-körbe.
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
A hajó is visszatér mindig az öbölbe.
Kezünk durva keménységének dacára
Simogat, majd ismét szorul ökölbe.
Ellentétek ellenére a Mindenség forog.
Bajunk csak, hogy nem tudunk szállni.
E világnak a gyomra korog,
Máskor jóllakott vagy foszlik, mint a dög.
Nem lehet egyenesen, csak körbe-körbe járni,
Hisz a lépésre célzott gondolat is
Maga a rög.

Budapest, 1998. szeptember 26.

Hull a hó jaj de jóóó, izé, még várhatott volna de kisfiam boldog arcát látva, inkább mardok az első verziónál: jaj de jóóóó.

Van, aki nem fázik! :))))) vigyor2

Kányádit már régen nem érdekli annyira "saját népe", hogy különösképpen kötődne akár Nagygalambfalvához is, valami meghasonlás-féle forgatta őt inkább - úgymond -, "kozmopolita" irányba, szerintem az egyetemest keresi még a kisebbségi lét megfogalmazásában is, ami önmagában nem elitélendő, sőt!...Aztán meg a Sütővel ez utóbbi haláláig tartó konfliktusa is belejátszhatott a mi lelkünkkel már követhetetlen cselekvéseinek bekövetkeztébe....Ki tudja....?
Itt is ma pilinkézett a hó egy kevés ideig, aztán olyan hideg ereszkedett alá a Hargita lejtőiről, hogy csak... Megborzongtam a pulcsis vendég említésére.. :)))

Csurgai Sándor

A rög

Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
Fennragadt felhői a széllel vegyülve
Szállnak messzi földek fölé,
Ott tömören összegyűlve
Szakadnak gyomra s nemes fára,
Így lehelve, suttogva köré
Életet, teljét szomjának.
Fellélegzik a talaj, örül
Koronás fának, meglapult gyomjának,
Melyeket szárnyasok, patások vesznek körül.
Mind eleget tesz gyomrának,
De a vizet itt nem látta egy sem.
Valamennyi kérte; hadd mehessen,
Hadd igyon a patakhoz érve,
Ám egy húsevő szólt: - Az összes vesszen!
S rajtuk minden társam összevesszen!
Erről szólt a vadakhoz, erről szólt az érve.
Majd jóllakottan felmérve,
Hogy szomja immár igen nagy,
Elindult a patakhoz s röhögve
Gondolta, hogy azért nem is kár,
Kit a világ veszni hagy.
Ivott. Utoljára bár,
Nagyokat kortyolt s közben egy rögre
Lépett úgy, hogy a patakba csúszott;
A zuhatag nyelte el dübörögve.
A víz partra dobta,
Hol a dögevők támadtak a dögre.
Amit hagytak, azt ahogy szokta;
A föld nyelte el. Ezt a tenger
Ekképp magába mosta vissza.
A tenger a földre mordult:
- Amit én adtam, ilyen bűzt nem hagyott!
Mire a föld őfelé így fordult:
- Mindegy, növény, állat vagy ember;
Mind saját mocskát issza.
Nem is lennél tenger,
Ha medred tőlem nem lenne adott.
E szavaktól pörög föl a henger,
Mely kever belőlük életet és iszapot.
Forgásától sötét és fényes a kép,
Amitől létezik a mocsok, amitől létezik a szép.

Mint mámorfellegű agynak a világ,
Úgy forog minden körbe-körbe.
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
A hajó is visszatér mindig az öbölbe.
Kezünk durva keménységének dacára
Simogat, majd ismét szorul ökölbe.
Ellentétek ellenére a Mindenség forog.
Bajunk csak, hogy nem tudunk szállni.
E világnak a gyomra korog,
Máskor jóllakott vagy foszlik, mint a dög.
Nem lehet egyenesen, csak körbe-körbe járni,
Hisz a lépésre célzott gondolat is
Maga a rög.

Budapest, 1998. szeptember 26.

(Ez egy válasz Alina üzenetére (2006. 11. 01. szerda 14:56), amit ide kattintva olvashatsz)

Alina

2006. 11. 01. szerda 14:56

Igy akartam es igy helyes:

ELVESZITJÜK az ARCUNKAT

(Ez egy válasz Alina üzenetére (2006. 11. 01. szerda 14:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Alina

2006. 11. 01. szerda 14:23

Bekerülünk az UNIO-ba.
Harom szekely golfozik. Az ELSÖ belövi a golyot a bokrok köze.Elmegy utanna.
A MASODIK is belövi a bokrok köze.Elmegy utanna.
A HARMADIK var...varakozik...de nem jön senki vissza.Elmegy a bokrosba utana nezni mi a baj?
Mit lat?...Az ELSÖ es a MASODIK szeretkeznek.
A MASODIK: Esküszöm eszmeletlen volt!!!
A HARMADIK:De akkor szajrol-szajra elsösegelynyujtast kell addni!!!
A HARMADIK:Hat igy kezdödött........

Ha minden "jol " megy januar 1-töl" elveszitjük az arcunkat"

De ezt OTTHON akarom atelni

(Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2006. 11. 01. szerda 13:28), amit ide kattintva olvashatsz)

EgyFerfi

2006. 11. 01. szerda 13:28

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz.
- Miért? A Józsinál mi van?
- Nyomda...
nyes

Ha esetleg valaki a székelyekről szeretne irni ....
bee1

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz.
- Miért? A Józsinál mi van?
- Nyomda...
nyes

Ha esetleg valaki a székelyekről szeretne irni ....
bee1

A székely apa összehívja három fiát.
- No, pulyáim, hát melyiketek dűtötte bele a budit az árokba?
Persze egyik sem jelentkezik.
- No, akkó mostan elmesélem nektek, hogy a George Washingtonék is vótak hárman testvérek, osztán eccer az apjok megkérdte, hogy melyikük vót, aki a cseresnyefát kidűtötte. Hát, a George Washington, bizony nem szívessen, de jelentkezett, mert hát ű vót. No, ekkó az apja megdícsérte, mert hát ugye becsületessen bevallotta és büszke vót a fijára. Úgyhogy mostan újból mekkérdem, hogy melyiketek dűtötte a budit az árokba.
Kisvártatva jelentkezik az egyik gyerek:
- Hát én vótam az, apám.
No, kap is egy akkora nyakast, hogy a szeme jojózik, ki is fakad:
- De hát apám, hát a George Washingtonék?! Meg a cseresnyefa?! Nem kend meséte, hogy amikó jelenkezett, akkó az apja dícsérte, meg büszke vót?!
- Dehonnem. Csak hogy a George Washingtonnak az apja nem ült fönn a fán!
nyes

No, Katta ez javítsd ki beka3

Kézcsókóm drága feltetszet ébredni!!!! wave

Legyen szép napod és minden Magyarnak!!!! smile

(Ez egy válasz Katinka üzenetére (2006. 10. 31. kedd 04:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Katinka

2006. 10. 31. kedd 04:44

Meg még a "farkas" is ott jár, ahol emlegetik! :))))

(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 30. hétfő 13:32), amit ide kattintva olvashatsz)

Törölt felhasználó (29344)

2006. 10. 30. hétfő 13:32

fesd az ördögöt a falra és megjelenik! beka3

Egyszeri székely ajtaján kopognak, ki szol az öreg hogy ki az????Semmi válasz.ki szol másodszor is az öreg söt harmadszor is, és még mindig semmi válasz.Fogja az öreg a puskáját.és durr. Aztán ki nézz. Látja a fiát vérbe fagyva vonaglani S rá szol hogy mé nem szoltál fiam.Mire a fiu bolintottam apám bolintottam.