Tündérkert: Erdély

Szép napot! :) smile

Jékely Zoltán
OMNIA VINCIT...

Soha ilyen hatalmas, fura indát!
Nem is növényi, már állati inkább,
amint kígyózva nő mind közelebb,
oda ahol érzi a testedet
s az éjszakában rózsás lültetéssel
- vad ösztönösség, ám megáldva ésszel -
tapogat ablakot, repedt falat,
tíz méteres egy pillantás alatt:
és megtalál s mohón követelőzve
álmod bársonyába orozva tör be
s forró húsodban a gyönyörűség
csillagszóró pompával veti szét!

AMETISZT ÉJSZAKA

Itt vagy, a szíved hevesen ver,
kattant a zár: kettesben vagyunk,
akár az a két ősi ember,
kitől kaptuk lelkünk, agyunk.

Itt vagy, a szívem hevesen ver,
ketten vagyunk, kattant a zár -
mint ama két szép ősi ember,
kit bűnbeesés perce vár.

Szigetre úszunk, ring a bárka,
egy-két csapás, puhán kiköt;
belegázolunk a hínárba.
Jobbb, ha lehúzod a cipőd.

Ametiszt-színű éjszakában
nem ismerünk mát, holnapot;
már mentás partot ér a lábam -
messze rúgom a csolnakot.

Testünkben huncut isten ontja
parázsló napja sugarát,
e négy fal itt a horizontja -
Ledobhatod minden ruhád!

MÉG NEM...

Kebled parázsa balmarkomban égett.
Kardként meghajló tested a karomban
hidalva hátramerevült
s kacagtál, mint kit nem foghat a vétek...
Jaj, hogy ismét diadalmas-goromba
nem lehettem!

De boldog,
boldog voltam, mert régesrég kioltott
tüzem kigyúlt veszetten!
S általad adatott meg újra égnem.

Mert mint aki csak odázza a dolgot,
suttogtad húnyt szemmel lihegve:
- Még nem!

EZ SEM ELÉG

Meghittségben közös ájulásig jutottunk;
nyöszörgés, sóhajtás, halálsikoly vegyült,
de hol az egyik, hol a másik ért
hamarabb mindig az üdvözüléshez
s rádöbbentünk: egy test nem lehetünk.

Lihegésed azért
örökké legyezni fogja az arcom
s fel-fellebbenti majd
a szemfedőmet is!

találtam egy érdekes verset:):):)
Csukás István: Ima a bölcsőhely nevéért

Szeretfalva szeret-e,
két karjába temet-e,
világvégi magányában
sóhajt Gyergyóremete.
Lábujjhegyen jár a reggel,
elindul mint ezer éve,
lesegeti álmos szemmel
Ecel, Uzon és Lovéte.
Kivétel a fürge Kelnek,
mert ott mindig korán kelnek.
Zábrány, Zaránd, Öthalom,
ottan sincsen nyugalom,
dohog Déva, Fogaras:
Pipirigen kukorékol a kakas!
Magyarzsombor, Szászlekence,
begyújtva már a kemence,
Piskolton is pislákol,
hogy mindenki harákol,
dől a füst, fuldoklik Orlát,
fogja mindenki az orrát,
Billéden is billeget,
bekormozza az eget.
Végre azért megvirrad,
fényben nyújtózik Arad,
Keresztényszigeten kelve,
harangszóval, énekelve,
úgy dicsérik az Urat.
Szásztyúkoson tyúk fő,
szaglászik is Csermő,
tésztát dagaszt Alkenyér,
délre kisül a kenyér.
Farkaslakán farkast fognak,
Nagydisznódon miskárolnak,
libád után ne is kutass,
befogadta Marosludas.
Szálva,
Naszód,
Nagyilva,
megérett már
a szilva!
Tasnádszántó, Érkörtvélyes,
ott a körte igen édes,
a csupasz fát rázza
Gödemesterháza.
Almásmezőn alma terem,
leszedé Alsódetrehem,
kacag Kata, Szelistye,
alma kéne, hogyisne!
Szelíden szól Somkerék:
egyél somot, van elég!
Bélbor, Borszék borozgat,
Alsórákos orozgat.
Gyergyóbékás békát nevel:
megelégszünk mi ennyivel!
Rábólogat Magyarbodza:
sorsunkat az élet hozza.
Vitatkozik Kolozsborsa:
ki s ki milyen, olyan sorsa!
Nagy hangodat meg ne bánd,
így inti őt Mezőbánd.
Gyulakuta kutat is,
folyik a nagy kutatás,
bőven buggyan az ivóvíz,
csöbörrel jön Kászonaltiz,
helyeselget Járavize:
mindenkinek jár a vize!
Újszentannán keresztelnek,
jövőnk ága minden gyermek,
nyílik kapu, ugat kutya:
jön a rétyi retyerutya!
Zsibó, Darlac, Zsidve,
vagyon erős hitbe;
Ugra, Zágon, Székelyderzs,
ajkukon kél nóta, vers;
fejecskéd a fénybe mártom,
szózatol Dicsőszentmárton.
Marosborgó, Borgóprund,
a szalonnát meg ne und,
Oklánd, Vargyas, Muzsna, Torja,
legyen mindig malac-tarja,
Zsiberk, Kőhalom, Metesd,
a rokont hússal etesd,
el-elmereng ezen Hégen,
ha ma nincs is, így volt régen.
Alsóaklos, Szolcsva,
becsukhat a korcsma,
kész az ebéd, hazavár
Kudzsir, Porcsesd, Resinár,
ebéd után lesz lepény,
örvend Teke és Lupény.
Tele kamra, tele csűr,
elégedett is Nagycsűr,
Börvély, Kaplony, Szaniszló
szava sosem panaszló,
lesz aratás, ha volt vetés,
bizakodik Lugos, Vetés,
kell, ha az ember családos,
hümmög Szalacs és Csanálos.
Fejéhez kap Apold, Berve,
jól meg vagyunk mi keverve!
Itt egy falu, ott egy vár -
koronája Kolozsvár!

Lehet mar csuszkalni a Hargitan?
Klikkelj a normál/tömörített mérethez

Ezt köszi szepen...EDES SZILVA!

(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 12. 23. szombat 12:56), amit ide kattintva olvashatsz)

MmePrune

VIP

2006. 12. 23. szombat 12:56

Szélyes Sándor:Székely Karácsony

Hóba temetkezett csíki havasokon
Áron egymagában, fönn a Madarason
Uram, fohászkodik, Fiad megszületett.
Karácsony este van, hogyha megteheted
Te, aki rendezed ezt a nagy világot,
Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot.
Hallottalak Áron, de nem mondottad kinek.
A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól:
Áron jókedvemben kaptál,
legyen úgy, nem bánom,
de még mielőtt a kérést teljesíteném
valamit meg kéne magyarázni nékem.
Én a székelyekről hallottam eleget,
mondtak már rólatok hideget, meleget.
Tudom, hívők vagytok, sokat imádkoztok,
de szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelyeknek valljátok,
s kiválasztott népem neveit hordjátok
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
az egész Biblia egész Ábrahámig,
Ha jól meggondolom, szinte már
úgy vélem, hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem.
Aztán, ha jól értem magyar beszéded,
s mégis a székelyek boldogságát kéred.
Miféle náció, mert a nyelve magyar.
Ó, Uram, szólt Áron, hisz a székely is magyar
Csak egy kicsivel több,
Úgy legalább három vagy négy fokkal.
Ott álltak a fenyők keményen vigyázva,
gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
megkondult Csíksomlyó Máriás harangja.
Szelíd korholással szólott az úr hangja:
Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet,
Ez a kicsivel több megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg Te is,
Kicsit ezért több a szenvedéstek is.

Inkabb "egyebb" utan...

(Ez egy válasz para11 üzenetére (2007. 01. 13. szombat 19:51), amit ide kattintva olvashatsz)

para11

2007. 01. 13. szombat 19:51

épp pisilés utáááán!!!!! nyes

épp pisilés utáááán!!!!! nyes

Man hogyne lennenek!

A régi néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének, ahol a néphagyomány egyébként a mai napig számos várat régen tündérek által lakottnak vagy általuk építettnek tart. Ezek a régi várak az aranyi, dévai, kecskekői, firtosi, tartodi, torjai és a kolozsvári várak.

A tündérek társas viszonyban élnek, és érdekes, hogy a mondák többnyire csak tündérlányokról mesélnek, férfiakat csak nagyon ritkán emlegetnek.
Tündérországba mindazonáltal csak nagyon ritkán juthat el halandó, ehhez a tündérek kegyeltjének, választottjának kell lenni, és akkor is csak kemény próbák kiállása és megingathatatlan hűség tanúságtétele után juthat el hozzájuk. Aki hűtlenséget mutatott, varázslattal visszaküldték és gyakorta sanyarú pásztoréletmódra ébredt fel az ilyen, soha nem tudván, hogy került ki tündérhonból.

Tehat:ennyiert lehet venni egyet...
A monda viszont azt tartja, hogy régen a tündérek éjjelente rendszeresen átjártak a mi világunkba Csallóközben, mikor annak még nem ez volt a neve, hanem Macskarév. Egy öreg fűzfa alatt terítették meg asztalukat, és bárki csatlakozhatott hozzájuk, és annyit szedhetett, amennyit akart és miután fölállt, a tündérek sarujából aranypor hullott a nyomába. Miután egy gazember egyszer hálátlanul viselkedett a tündérekkel, azok nem jöttek többet. Amíg a tündérek erre a helyre jártak, annyira szép volt, hogy "aranykert"-nek hívták, de miután eltűntek, Csallóköz lett a neve.
Más legendák szerint a hajdani erdélyi tündérvárakban időközönként a mai napig megjelennek néha a tündérek, akik az adott várban laktak. Így a Mezőbánd melletti Pogányvárban kilencévente megjelenik két tündér, a Déva várában lakott tündér pedig hétévente tér vissza.
PS. Tamas batyanknak es szol....

Kedves Sonkas!
Mi megigertünk valamit,kerlek te is alkalmazkodj a "jatekszabalyokhoz" !
ejnye1

Gondolom tudod miröl van szo!
Ps. Az OFF-topicban csak teged szidnanak az "ilyesmiert" .
wave