szoni szép történeted van, de több is lehet, klikelj a fotóra

A tündérasszony könnye

Szováta felett az erdoben, nem is olyan rég, volt egy szép tisztás. Bükkfa csipkézte széleivel, olyan volt, mint egy leterített medve. Itt élt fényes palotájában egy csodaszép tündérasszony. Bebarangolta az erdoket, mezoket és amerre járt, nyomában csak úgy fakadt a sok tarka virág.

Egy szép napon, amikor a környéket járta, megpillantott egy ügyes székely legényt, aki éppen a juhait orízte.

• De szép! – mondta, és egyszeriben beleszeretett.

Nem volt attól a perctol nyugta. De a tündértörvény tíltotta, hogy találkozzék vele. Csak az éj leple alatt ereszkedett le a Juhod völgyébe, hogy hallgassa kedvese keserves nótáját.

- Értem sír a furulyája! –sóhajtotta ilyenkor a szépséges tündérasszony, de ügyelt, hogy a kakasszóra visszaérjen börtönébe, a fényes palotájába. Nyomában ilyenkor csupa tuzvirág nyílott.

• Nélküled- így egy szép napon a tündérasszony- se szépnek, se

csúnyának nem érdemes lenni! –avval elhatározta, dacol a tündértörvénnyel, és találkozik a dali székelylegénnyel.

Le is ereszkedett a völgybe, homlokán a fénylo vacsoracsillaggal, de hogy közeledett kedvese esztenájához, meglátta, hogy egy szép leánnyal csókolózik.

- Te szerencsétlen halandó-, ezért keseruen meglakolsz mondta, és

azon nyomban a dali székely legény, az esztenája és a juhai vakkové változtak.

- Jaj nekünk! –borult a leány a szeretoje alakját megörzo hideg kore, de teste melegével sem tudta életrekelteni azt, aki egyszer kové változott.

- De a kegyetlen, csodaszép tündérasszony is keseruen meglakolt. Többé nem lelte helyét, arccal se fordult a palotája felé, csak a hegyeket járta, fehér fátylát a tövisbokrok megszaggatták, foszlányaiból sóvirág lett és ellepte a hegyeket.

• Sullyedj el! Tuzhelyed többé nem lehet otthonom- mondta, amit egyszer a tekintete a fényes palotája felé tévedt.

Eltünt bizony az és a helyén egy íszónyatosan mély gödör tátongott.

Szélei ma is állataink királyára emlékeztetnek.

- Jaj nekem is rogyott a földre a szívtelen tündérasszony, és szemébol, amelyet eddig még nem ásztatott soha könny, sóspatak fakadt.

Az elsullyedt palota helyén így keletkezett a Medve-tó, amelyet alulról még ma is az elkárhozott tündérasszony tuzhelyének parazsa fut és Szováta felett a viharban az o bánata jajong.

Nanááá...

Szüreti felvonulás, kisbíróval, bíró-bírónéval, utána szüreti bál...




(Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2007. 08. 21. kedd 08:32), amit ide kattintva olvashatsz)

felsősófalva,1938



kicsik,2002

Tényleg, kezdődnek a szüreti bálok .
Magyarországon szerveznek-e még szüreti bálokat, kora ősszel?

szebeni havas

észrevettem, jelzettem is .

Na az kakukktojás volt...
Senki nem vette észre h. nem erdélyi kép...


Tátra... Zöld tó...Wéber-csúcs, Papírusz-völgyek, a Lomnici-csúcs, Karbunkulus-torony övezi. (Ez egy válasz Hemo üzenetére (2007. 08. 17. péntek 14:04), amit ide kattintva olvashatsz)

Szia Moncy!
A 1640. srsz. hozzászólásodban szereplő kép, hol található pontosan Erdélyben? Nagyon szép a táj. (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 08. 12. vasárnap 16:46), amit ide kattintva olvashatsz)

Moncy! Törtem a kobakom de feladtam ... pedig kellett volna tudjam, de nem ...
Viszont játszhatunk még ilyet, hátha a másodikat kitalálom, adj még egy esélyt

Tökéletes válasz! Gratula!







(Ez egy válasz Mágnes25 üzenetére (2007. 08. 16. csütörtök 22:13), amit ide kattintva olvashatsz)

Moncyka!

I Mátyás király szülőháza Kolozsvárott.

Puszika! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 08. 14. kedd 22:18), amit ide kattintva olvashatsz)

Na Ki született itt?

Hölgyem ... mélységes hódolatom.
Kedvességét megszolgálom ... egy-két fűnyirással


(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 08. 12. vasárnap 16:56), amit ide kattintva olvashatsz)

Nagyvárad:

(Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2007. 08. 09. csütörtök 09:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Wass Albert

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok állása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,.
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vesz magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada,
mert erősebb a baltánál a fa,
s a csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is - szent, szent jóvátétel -,
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
a tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És leszen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad!

Wass Albert