Ma akko kilenc !



(A piros lajbis mintha en lennek... ) (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 12. 10. hétfő 11:34), amit ide kattintva olvashatsz)

hmmm de édes a bosszú!

A bosszú kicsit odébb van, Fercsikém, csak nehogy Te légy a szenvedő alany!

(Ez egy válasz DTFú üzenetére (2007. 12. 11. kedd 17:48), amit ide kattintva olvashatsz)

mi folyik már megint itt???
jeromos Feri ez rád is vonatkozik!
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 12. 11. kedd 21:36), amit ide kattintva olvashatsz)

Ja, hogy Ő a jeromos Fercsike???! Akkor minden más színben "kuszálódik" tovább! Ferikém,az Isten hozott a bosszúddal egyetemben a Tündérkertben: akkor ez a bosszú édes leend! (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 12. 11. kedd 21:40), amit ide kattintva olvashatsz)

tom: te is jócskán benne vagy!
Katika: keversz vkivel.

nem akarok offolni, de akkorát röhögtem, hogy rámkopogtak megkérdezni, hogy mi bajom van...

Bocs, Ferikém, erre magam is rájöttem, de sajnos, csak miután már "beléd" léptem...
Dehát így van ez: aki bogár után indul...!

Már messze a nyár is...

Adjátok vissza a hegyeimet!

Hegy(es)ek...




(Ez egy válasz new1 üzenetére (2007. 12. 13. csütörtök 09:33), amit ide kattintva olvashatsz)

Jó reggelt!
Katicikának okulásképpen, hogyan is illik/kell beköszönni egy topicba:

Tom...ez nagyon szép! (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 12. 15. szombat 08:51), amit ide kattintva olvashatsz)

Keresztury Dezső:
Mindig velem vagy

Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg szinéből, szád izéből,
ölelésedből, csipőd halk ivéből
újrateremtelek.

Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a viz, szinéről
szemed néz vissza rám.
Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

A táj szép a lány gyönyörű!!!!!!!! (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 12. 09. vasárnap 13:16), amit ide kattintva olvashatsz)

Alvó ablakok


Milyen mély a csend. A félreeső tó színére egy-egy akáclevél
libeg le néha. A csillagok aranypettyekkel szórták tele a csillámló
vizet; az akácok: mesteri ujjak fekete szőttesei - s az országút, mint
fehér füstöt, szórja fel porát. A szél átsuhan a fűszálakon, fésüli
lágyan a fövényt.

Milyen mély a csend!

S a házak ablakai mind-mind elfeketültek. Alszanak az
elcsigázott emberek, s tündérálmokat ölelnek magukhoz párnáikkal.

És én megyek az utcán árnyékommal, mely tréfásan nyomomba
szegődött. Az ablakok feketén pislognak, holdfényverésben; elfedte
őket a földi fény.

Elfeketült ablakok.

És egyszerre a falu mélyéről egy utas indul. Ezüst a vándorbotja,
hab a szakálla, homlokán málnakoszorú - nyomában csiripelnek a madarak,
megcsobbannak a vizek, kibontják szirmaikat a virágok, zümmögnek a
méhek - és a vándor megkopogtat ujjaival minden ablakot.

És kinyílnak az ablakok, mosolygó arcok bukkannak ki az üvegek
mögül, felfénylenek az utcák, csaholnak az ebek, szárnyaikkal
verdesnek a kakasok. Jer, vándor, kopogtasd meg lelkem ablakát is.
Rezzentsd fel a reggel szavával ájult álmomat.

De a vándor a hegycsúcson áll már, napsugárba fogózva az egekbe
lép. - Nyomában itt remeg a málnaillat s a szél, mely az erdőket
nyugtalanítja.

Dsida Jenő

Szep jo napot.....

Katinak