Istentől gazdagon megáldott,boldog karácsonyi ünnepeket és örömökben ,egészségben gazdag,békés Újesztendőt kívánok minden Tündérkert lakónak !











Szep teli almokat !


A sör nem ital ,az asszony nem ember, a medve nem játék es a Tünderkert nem giccs topic.
(Ez egy válasz joki üzenetére (2008. 12. 10. szerda 18:42), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 12. 10. szerda 18:42


Mit mond az Erdélyi ember? a sör nem ital az asszony nem ember és a medve nem játék!

Mit mond az Erdélyi ember? a sör nem ital az asszony nem ember és a medve nem játék!









Juhász Gyula:
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.


megmérettetik...
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.





Egy földre tévedt Angyal jött ma ide

Juhász Gyula:
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.


megmérettetik...
(Ez egy válasz Katinka2 üzenetére (2008. 12. 04. csütörtök 19:51), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 12. 04. csütörtök 19:51
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.




Kedves Szoni!
Bocsi, én vagyok Katicika, de rég óta nem lehet használni a Katinkát a Katicika meg törlésre került, ha nem baj továbbra is csak képezek, meg verselek nektek!
Üdvüzlettel: Katinka
Bocsi, én vagyok Katicika, de rég óta nem lehet használni a Katinkát a Katicika meg törlésre került, ha nem baj továbbra is csak képezek, meg verselek nektek!
Üdvüzlettel: Katinka

Kedves Szoni!
Bocsi, én vagyok Katicika, de rég óta nem lehet használni a Katinkát a Katicika meg törlésre került, ha nem baj továbbra is csak képezek, meg verselek nektek!
Üdvüzlettel: Katinka
(Ez egy válasz Szoni üzenetére (2008. 12. 04. csütörtök 19:16), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 12. 04. csütörtök 19:16
Bocsi, én vagyok Katicika, de rég óta nem lehet használni a Katinkát a Katicika meg törlésre került, ha nem baj továbbra is csak képezek, meg verselek nektek!
Üdvüzlettel: Katinka


Nem illdomos valakinek visszaelni a nevevel. Katinka csak egy van,a szamozastol függetlenül. Szerintem ez a plagium egy "elnezest..." megerdemelne.


Nem illdomos valakinek visszaelni a nevevel. Katinka csak egy van,a szamozastol függetlenül. Szerintem ez a plagium egy "elnezest..." megerdemelne.



Márton Gábor
Élet
Néha oly értelmesnek tűnik,
oly tökéletes s rendezett,
néha vicsorgó arcok a sötétben,
vak káosz és őrület
Néha látom a rendezettséget
az atomtól a kozmoszig,
de én nem férek a képbe,
a rendszer kilök s eltaszít
Néha egész a peremig jutok,
a megváltás egy karcsapás,
de a part eltűnik előlem,
s feltűnik egy új óceán
Néha a gépek élőnek tűnnek,
s az élők gépeknek,
néha elmosódnak a körvonalak,
csak halvány foltok lebegnek
Néha az egész egy gyönyörű szimfónia,
virágok nyílnak a szívekben,
néha csak torz zörejek halmaza,
görcsös félelem a testekben
Tudom, csupán egy porszem vagyok,
egy kis fuvallat elfújhat,
de ha hangom szabadon engedem,
az istenek is elbújnak
A világ egy hatalmas tükör,
látod benne minden mozdulatod,
az okokat, következményeket,
az életed s halálod
Ha mosolyogsz rá, visszamosolyog,
ha gyűlölöd, gonosz lesz hozzád,
ha közömbös vagy, ő sem törődik veled,
de ha szereted, ő is szeret és vigyáz rád
Nyisd ki lelked és megtehetsz dolgokat,
amiket talán senki más, minden olyan,
amilyennek teremted,
Az élet: kölcsönhatás.

Itt a tél...
Régen volt már az utolsó kéj...
Havazik, havazik
Farkunknak egyszer leáldozik.
Hol van már az:
"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja"
Régen volt már az utolsó kéj...
Havazik, havazik
Farkunknak egyszer leáldozik.
Hol van már az:
"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja"
Szep almokat Tünderkert !




Öreg október
Be jó lenne még azt mondani mindig:
Szívem fürösztik tavaszi kegyek,
a napsugár is éget,
virágosak a rétek,
és holnap kirándulásra megyek.
Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor,
és boldog marad mindig, aki boldog.
De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők - mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet...
Szatmár, 1925. október
Be jó lenne még azt mondani mindig:
Szívem fürösztik tavaszi kegyek,
a napsugár is éget,
virágosak a rétek,
és holnap kirándulásra megyek.
Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor,
és boldog marad mindig, aki boldog.
De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők - mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet...
Szatmár, 1925. október

Ioan Eminescu: Künt őszi szélben
Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.
(Ford. Dsida Jenő )
Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.
(Ford. Dsida Jenő )
