Még egy részlet a 9 és fél hétből:


ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy gyereké, aki ködkürtöt utánoz, ennyi textília mögül teljesen hatástalan. Most először néz rám ma este érdeklődő, sőt elbűvölt tekintettel. Szeme alig néhány centiméternyire az enyémtől, a csiklóm mentén egészen könnyedén mozog valami föl, le. Ujjai sikamlósak az olajtól, csöpögnek az olajtól; sikoltás közben vált át a testem azoknak a hangoknak a ritmusára, amelyek nem is nagyon különböznek azoktól, amelyek a kéj csúcsának közeledtét szokták jelezni - és felérek a csúcsra.
Kibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy kéjmámor, kánikulát jósolnak.

'A fájdalom, úgy mondják, a gyönyör előcsarnoka' De Sade

Ez jut eszembe erről az idézetről. (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 14. szombat 22:47), amit ide kattintva olvashatsz)

lehet,hogy egyszerüen csak tetves volt? (Ez egy válasz mia w. üzenetére (2006. 10. 05. csütörtök 17:41), amit ide kattintva olvashatsz)

ó dehogy!!!! ....bár ki tudja!!!!!!! (Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 10. 14. szombat 22:57), amit ide kattintva olvashatsz)

"Milyen gyönyörű is mindez: azég, a lágyan hullámzó tenger, a part és a lány melle, főleg a lány melle. Megengedett magának egy lapos pillantást: a két kebel csúcsos, feszes, bimbójuk rubinpiros, nagyok, de keskeny mellkason nyugszanak. Az emberiség felének van melle, a figyelmét mégis éppen ez a kettő köti le."
(Arthur Herzog: A kos jegyében)

" az óvszer megölte ugyan a szerelmet, viszont sokkal egyszerűbb lett vele a szex. van az óvszerben valami, amitől a nők úgy érzik, mintha azzal a szex nem is számítana. mint egy női kesztyű. bőr nem érintkezik közvetlenül bőrrel. így könnyebben ágyba bújnak az emberrel."

candace bushnell: szex és new york

Vagina-monológok (a részlet első része)

"Leszbikusként," - mondta, - "azt akarom, hogy leszbikus szemszögből közelítsd meg a dolgot, mindenféle heteroszexuális-kontextus nélkül. Például én nem azért kívántam a nőket, mert nem szerettem a férfiakat. A férfiak még csak nem is voltak részei ennek az egyenletnek."
Azt mondta: - "Beszélned kell arról, hogy milyen behatolni egy vaginába. Különben nem beszélhetsz a leszbikus szexről."
"Például," - mondta, - "szeretkezem egy nővel. Bennem van, és én is bent vagyok magamban. Vele együtt baszom magam. Négy ujj van bennem: kettő az övé, kettő az enyém."
Nem vagyok biztos benne, hogy akartam a szexről beszélni. Viszont, hogyan beszélhetnék a vagináról, ha nem beszélek arról, mi történik vele szex közben? Aggódom, hogy túl direkt, túl izgató lesz a darab. Vajon azért beszélek a vaginákról, hogy izgalomba hozzam, felizgassam az embereket? És, ha így van, rossz dolog lenne az?
"Mi, leszbikusok," - mondta, -, jól ismerjük a vaginát. Megérintjük. Nyalogatjuk. Játszunk vele. Ingereljük. Észrevesszük, mikor duzzad meg a csikló. A sajátunkat is észre vesszük. "
Rádöbbenek, hogy zavarban vagyok, miközben hallgatom. Több oka is van ennek: az izgatottság; a félelem; az, ahogy imádja a vaginát, és amilyen felszabadult viszonyban van vele; az én távolságtartásom; és a félelem, hogy mindezt elmondjam Önök, a közönség előtt.
"Szeretek játszani a vagina peremével," - mondja -, "az ujjaimmal, az ujjperceimmel, a lábujjaimmal, a nyelvemmel. Szeretek lassan, nagyon lassan beléhatolni, aztán belenyomni három ujjamat. "
"Vannak más lyukak, más nyílások is: ott van például a száj. Ha szabad az egyik kezem, a szájába dugom az ujjaimat, a vaginájába dugom az ujjaimat, egyszerre mozgatom őket, a szája szopja az ujjaimat, a vaginája szopja az ujjaimat. Mindkettő szopja, mindkettő élvezi."
Rájövök, hogy nem tudom, mi a helyes. Még csak azt sem tudom, hogy mit jelent ez a szó. Ki dönti el? Rengeteget tanulok abból, amit mond. Róla, magamról.
"Aztán itt van a saját nedvességem," - mondja. - "Belém hatolhat a partnerem. Megtapasztalhatom a saját nedvességemet, hagyom, hogy belém csúsztassa az ujjait, a szárasba, a vaginámba, ugyanaz. Kihúzom a kezét a pinámból. A térdének dörzsölöm a nedvességemet, hadd érezze. Végigcsúsztatom a nedvességemet a lábán, amíg a combjai közé nem ér az arcom. "
Vajon, ha beszélünk a vagináról, akkor azzal tényleg tönkretesszük a csodát? Vagy ez is csak egy olyan tévhit, amely a vaginát sötétben tartja, az ismeretlenségre, kielégítetlenségre ítéli?
"A nyelvem a csiklójához ér, átveszi az ujjaim helyét. A szám behatol a vaginájába."
Ahogy kimondjuk ezeket a szavakat, azok merésznek, veszélyesnek, túl direktnek, túl konkrétnak, hibásnak, feszültnek, vibrálónak és élőnek hatnak.
"A nyelvem a csiklójához ér, átveszi az ujjaim helyét. A szám behatol a vaginájába."

Vagina monológok (a részlet vége)

Szeretni a nőket, szeretni a vaginánkat, ismerni és megérinteni a vaginánkat, bizalmas viszonyba kerülni azzal, akik, amik vagyunk, tudni, hogy mire van szükségünk. Kielégíteni magunkat, megtanítani a szeretőinket, hogyan elégítsenek ki minket, jelen lenni a vaginánkban, hangosan beszélni róla, beszélni az éhségéről, a fájdalmáról, a magányáról és a humoráról, láthatóvá tenni, hogy többé ne pusztíthassák el titokban, következmények nélkül, hogy a mi középpontunk, lényegünk, motorunk, álmunk ne lehessen soha többé elszakított, megcsonkított, néma, megtört, láthatatlan vagy megszégyenült.
"Beszélned kell arról, hogy milyen behatolni a vaginába", - mondta. - "Rajta," - mondom, - "kerülj beljebb."

pete gyönyörködik a látványban: esmé teste és mögötte az ablak, meg a szállingózó hó. pete neal cassidy mottójára gondol: "a szex az egyetlenszent és fontos dolog az életben", és ezt igaznak is érzi ebben a pillanatban, különösen azzal együtt, amit ő gondol erről, a szex az zene, és a zene szex.
-Istnem
-Istnem igen
-Istenem, kurva jó
-Basszál

pete reméli, hogy nem fog a pokolban égni. utána összebújva fekszenek a matrac szélén, az ablaknál, és esmé pete mellén pihenteti a fejét...

"...aszex az egyetlenszent és fontos dolog az életben..."-ez szép!!! Meg igaz is...

a következő jelenet egy gyóntatófülkében játszódik:

-ó, istenem... az a helyzet, hogy ha meglátok egy helyes nőt, sőt gyakran akár csak egy közepeset-mert mindegyikben van valami vonzó, valami olya vonás, ami szexis,- rögtön elönt valami. hirtelen szép lesz az élet. és nem tehetek róla, de rögtön arra gondolok, hogy milyen szuper lenne, milyen mennyei, ha lefeküdhetnék vele.
-elképzelni még nem bűn.
- de mi van, ha nemcsak elképzelem? mi van ha nős vagyok, és meglátok egy másik nőt, és meg kell szereznem, és meg is szerzem? ez házasságtörés.
-igen.
-és az bűm.
-igen
-mi van, ha mondjuk csak orális?
-az orális szex is szexuális kapcsolatnak számít.
- de nem az egyesült államok elnöke szerint, aki végül is a szabad világ vezetője.
-nem vall nagy erkölcsi erőre, hogy erre az álláspontra helyezkedett
-féltem, hogy ide fogunk kilyukadni...


a könyv ua mint az előzőnél: mark lindquist:nevermind nirvana

...én most csak kibeszélhetném magam egy dugásból, azt pedig nem akarom. főleg amilyen nemi életem volt az utóbbi időben. szar dolog, ha az ember két klassz csajjal osztja meg a kéglit, mégse jár senkivel. mindenki azt mondja, micsoda mázlista, pedig kész szenvedés. de minél többet hajtogatom, hogy nem kefélem egyiket sem, annél kevésbé hiszik el. tisztára úgy érzem magam, mint az a pasas a "férfi a háznál" című filmben. az bizony, el tudnék viselni egy kaffantást. lucy is, a hangjából ítélve.
-fogjunk egy taxit.-sürget
a taxiban megcsókolom a száját. szüzességi üldözési fóbiámban azt várom, hogy szoros és hideg lesz, mert félreolvasom a jeleket, de nyitott, meleg és buja, és mielött észbe kapnék, már faljuk is egymást.


Irwine welsh: katolikus bűntudat (úgyis tudom, hogy szereted)

Mindenki hangosan nevetett, s a fejedelem, mintha durván s dárdával bökték volna meg, odanézett Kamuthy asszonykájára, aki lángba borult arccal s lesütött fejjel nevetett az ura goromba tréfáján.

Ott is hagyta a szemét az asszonyon, a nagy háborús lázban elvesztette előbbi nagy szívütését, de most egyszerre megint valami fájó, szorongó, nagy vágyakozás támadt benne a nyíló rózsabimbóhoz hasonlatos fiatalasszonyka után... Olyan tiszta volt, olyan egészséges s üde; nem is tudta mi ez, nem is ismerte soha a szerelmes fájdalomnak ezt a szorongását, de minél tovább nézte az asszonyt, annál kínzóbb volt valami odabent; hisz ő minden asszonyt szeretett, minden asszonyt megkívánt, de ezt a kis asszonykát, ezt nem úgy, mint mást.

(Móricz Zsigmond: Tündérkert)

anyuka én vagyok az... ne haragudj, hogy olyan mérges voltam pénteken. gondolkztam arról, amit mondtál, és tényleg van benne valami. úgyhogy bevásároltam, látnod kellene miket , és azt vettem fel szombat este, és ma hétfő van, de csak most hagytuk abba a zsákolást. úgyhogy most állok meg a blokkod előtt, útban a munkába. nem ellenőrzilek, csak hoztam neked egy kis valamit. Jézuskám anya, alig bírok járni, és akkora macskajajom van, mint egy ház, de OLYAN MARHÁRA BOLDOG VAGYOK!!!

h. fielding: a mázlista

a" Heptameront"olvasta valaki közületek?

A couloni réven, Niort közelében, volt egy révésznő, aki éjjel és nappal vitte át az utasokat. Történt egyszer, hogy az említett Niort városából két franciskánus barát kelt át vele a folyón, s más nem ült velük a csónakban. S mivel ez az átkelőhely a legszélesebbek egyike egész Franciahonban, hogy unalmukat elűzzék, kezdték szerelmükkel ostromolni; amire az asszony érdemük szerint megfelelt nekik. Ők azonban, kiket sem az átkelés nem fárasztott, sem a víz hidege nem hűtött le, de még az asszony felelete sem szégyenített meg, elhatározták, hogy erőszakot tesznek rajta, ha meg ellenkezik, a folyóba vetik. Az asszony, ki olyan okos és furfangos volt, amilyen ostobák és szemérmetlenek azok ketten, így szólt hozzájuk:

- Nem vagyok én olyan kemény szívű, amilyennek látszom; csak két dologban tegyetek kedvem szerint, s meglátjátok, jobban betöltöm vágyatokat, mintsem gondolnátok.

A barátok fogadkoztak, esküdvén a jámbor Szent Ferencre, hogy nem kérhet tőlük olyasmit, amit meg ne adnának, csak ők is megkapják, amire vágyakoznak.

- Először is arra kérlek benneteket, hogy ígérjétek meg esküvéssel, teremtett léleknek el nem áruljátok, ami közöttünk történt.

Ezt készséggel megígérték. Akkor így folytatta:

- Azt akarom, hogy egyiktek a másik után töltse kedvét velem, mert igencsak szégyellném magamat, ha mindketten egyszerre látnátok. Döntsétek el ti, melyikteké legyek először.

Ezt a kívánságát méltányosnak találták, és a fiatal átengedte az elsőséget az idősebbnek. S hogy egy kis szigethez közeledtek, az asszony így szólt a fiatalhoz:

- Páterkám, te itt imádkozzál, míg a társadat átviszem egy másik kis szigetre, itt a közelben; s ha már kedvét lelte bennem, visszatérvén ide, őt hagyjuk itt, s mi megyünk el együtt.

A fiatal kiugrott a partra, hogy megvárja társa visszatértét, akit a révésznő átvitt egy másik szigetre. Hogy partot értek, úgy tett, mintha a csónakját ki akarná kötni egy fához, s így szólt a baráthoz:

- Páterem, keress helyet, ahol lefekhetünk.

A barát bement a szigetre, hogy alkalmas helyet keressen; mihelyt az asszony látta, hogy kinn van a parton, elrúgta magát a fától, s visszaevezett a folyóra, magukra hagyva a derék atyákat, s jó hangosan odakiáltotta nekik:

- Várjatok derék urak, míg az Úr angyala el nem hozza nektek a vigasztalást, mert éntőlem ugyan nem kaptok semmit, amiben örömötök telnék!

A két szegény szerzetes, felismervén a turpisságot, térdre vetette magát a víz partján; kérlelték az asszonyt, ne tegye őket csúffá, s fogadkoztak neki, hogy semmit nem kívánnak tőle, csak vigye őket szépen át a réven. Ő azonban, egyre távolodván, így felelt nekik:

- Kötözni való bolond volnék, ha újra kezetekre adnám magam, miután megszabadultam tőletek. (Ez egy válasz para11 üzenetére (2007. 01. 14. vasárnap 20:25), amit ide kattintva olvashatsz)

Ráhanyatlottam a lányra, de ez a bitang Judy a lélegzetemet is elállította. Működésképtelen lettem. Ott maradtam térdelve, a lány meg a combom között. Judy még közelebb húzódott. Magamon éreztem a kezét, és oda vezetett, ahová kellett. Majdnem elfolytam, annyira felizgatott. Jean Asquith mozdulatlan maradt, és amikor pillantásom az arcára esett, még nyáladzott. Félig kinyitotta a szemét, aztán becsukta, és éreztem, hogy mozogni kezd, a farát mozgatja, Judy pedig ezalatt a másik kezével engem simogatott alul.
Judy felemelkedett, odament a kapcsolóhoz, és leoltotta a villanyt. Mégsem mert mindent világosságban csinálni. Visszajött, és azt gondoltam, hogy újra akarja kezdeni, de fölém hajolt, és tapogatott. Még a helyemen voltam, és ő hasrafordulva a hátamra feküdt, de ezúttal ellenkező irányban, és a keze helyett most a száját éreztem magamon

Könyvajánló

IRÉNE PUNCIJA
Louis Aragon

Olvasható hát immár magyar nyelven is a KÖNYV! A francia kultúra, a nagy Louis Aragon pirulva-büszkén rejtegetett-mutogatott regénye! Miként egy kései méltatója írja róla: az Irčne voltaképpen nem is erotikus mű, csupán egy ifjú ember dühkitörése. Hát csak lassan a testtel! Az Irčne ízig-vérig erotikus alkotás, csakhogy a huszadik század egyik legnagyobb írójának erotikus képzetei, megjelenítései, szürrealisztikus fantáziálásai nem lehetnek hétköznapiak. Igen, düh! De hozzá kell tenni, hogy ha a szavaknak van értelme és rendeltetése, akkor ezek a szavak bűvös árnyalatokkal, szerelemmel, forró vággyal és, hát igen, haraggal, kíméletlenséggel írják, ölelik, imádják körül azt!

no, csak nem behalni látszik ez a topik? Akkor feldobjuk: Tibor Fisher Agyafúrt agyag című könyvét ajánlom. A péniszgyűrűtől kezdve a csoportszexig minden megtalálható benne, egyébként korhatár nélküli könyv, csak úgy mondom...

FRANCOIS DE MAYNARD: VIDULJ FEL, MERT ITT JÖVÖK...

Vidulj fel, mert itt jövök, drágám
és kézben tartom farkamat.
Ki tudja, milyen holnap vár ránk,
de, még miénk a mai nap.

Egyszer csak rám szakad a vénség,
és kedvem-nedvem elapad.
Majd testem legvirgoncabb részét
férgek rágják a föld alatt

Testünk, mondják feltámad, bárha
egy dologról hallgat a pap.
Attól félek: a túlvilágra
nem viszem át farkamat.