Camping ágyra tettem... hálózsákot meg magamra zártam...
Így csak a bogár nem jutott be...

Charlotte: az sem rossz... akkor fel a tetőre écakázni
Nézd a jó oldalát... télen mindenki Benneteket fűt (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 07. 17. kedd 13:46), amit ide kattintva olvashatsz)

Inkább kikapcsolom a számítógépet, mert csak fűti a kurva meleg lakást.

Meg dolgozom, mint tudod.

Meg beteg a kisded, ápolom. (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 07. 17. kedd 13:46), amit ide kattintva olvashatsz)

a 7végi telkemen oljan hűvös pince van!

jer hozzám ott biztosan kedved támad!!!

Moncy!
felénk undorító fekete bogarak rajzanak mostanság! nem hiszem itt is lenne kedved a szabad ég alatti alváshoz!
Sárlottom!
hol jártál, h felém sézel mostanság? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 07. 17. kedd 13:38), amit ide kattintva olvashatsz)

Nincs kert. Emeletes házban lakunk. A legfelső emeleten :-( (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 07. 17. kedd 13:41), amit ide kattintva olvashatsz)

Ki a matraccal a kertbe...
Én écaka kint aludtam... egy darabig (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 07. 17. kedd 13:38), amit ide kattintva olvashatsz)

Szép napot mindenkinek!

Nincs kedvem semmihez ebben a melegben. Éjszaka is 28-30 fok van a lakásunkban - rohadt lapostető. Uuuuuuuuuutálom a kánikulát!!!

na a multkor kikosarazol?!

most meg felajánlod a puncid?!!

na gyere egy gyógynyalásra!

téged nem is kerestünk, mert szóltál, h csütörtökig nem vagy!

de ennyire örülünk Neked:
(Ez egy válasz Rosemary üzenetére (2007. 07. 17. kedd 12:50), amit ide kattintva olvashatsz)

na vazz!
de 1forma cipellőt 20tunk fel megint!

nálunk is ablakcsere lenne. ráadásull páljázati pízbű!
de ha a kecskefejű közösképviselőnkön múlik tuti bukta!
a hónap végére össze kéne szedni az önerőt, de csak tökölnek!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 07. 17. kedd 11:12), amit ide kattintva olvashatsz)

Na sziasztok! Látom jól elvoltatok, amig nem voltam... De most sem leszek sokáig, ugyanis én elvileg nyaralok a Tiszán a haverokkal, de hazaküldtek, hogy vigyek nekik fagyit, meg még piát, szóval, most egy kis ideig itthon leszek, had várjonak... 12 km bringáztam, jól kitörte a fenekem, és főleg a puncim az ülés...Most ápolásra szorul...Fiúk ki vállalkozik? (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 11:01), amit ide kattintva olvashatsz)

Ne kiabájjá mán' te gyerek! Fred bátyád nem úgy van mint a Senki Alfonz, néha ténykedni is kell, mert nem lesz az adsl-re píz. Jó kibabráltak velem az iparosok, ablakcserék lettek volna, és rossz méretet hoztak. Nem sok híja volt, tökön nem rugdostam őket, megint 3 hét várakozás, ablakszárnyak vissza, kupleráj leküzdése.
Ekkora melóban nem érek rá a szennyes ügyeiddel foglalkozni, addig örülj amíg nem látod Fred bátyád te fattyú. na! menjé oszt dógozzá! (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 07. 17. kedd 10:29), amit ide kattintva olvashatsz)

hé hippppppppp

Te vén hóhányó!

merre hüpppppögsz?

vagy Neked /is/ sok a melód?

na végre egy nekem való reggeli! de csak akkor ha ilyetén való használat előtt nem ganalyászásra használták!

és utánna a téjesz elnököt agyoncsapja a villám?

reggelt!

tegnap este össz 10 hsz? /benne a lotyó féle 3 réses történettel!/
mi ez a negativitás?

willonyos meg be se gyün a nappaliba?!!!

má csak a buliba jár! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 07. 17. kedd 07:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Jóó reggelt...
+issza kw és irány a butyi....




Moncy:köcce a reggelit...nm sütnék rád semmit...szép napot mindenki...

Egy kis villásreggeli és szép napot mindenkinek!

Nem mondok semmit, mert rámsütöd a végén h. gonoc nőszemély vagyok (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 20:56), amit ide kattintva olvashatsz)

Charlotte! téged ha nem lennél ki kéne találni.
Köszönjük. (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 23:30), amit ide kattintva olvashatsz)

Köszönöm az esti mesét...jó éjszakát .... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 07. 16. hétfő 22:57), amit ide kattintva olvashatsz)

(befejezés)


Holott én nagyon is ott tartottam, ezt kétségbeesett gyönyörben vonagló testem is elárulta neki. Mégsem volt mit tenni. Azaz hát tennivalónk boven volt, az adott lehetoségek közt. Markolászta kis meztelen seggemet, én meg a farkát dolgoztam meg virgonc ujjakkal. Fasza hegyével a vágatomat ingerelte. "Kicsi angyalom, légy őszinte, basztál már? Istenigazából?" Tétováztam. Elmondjam neki a Roberttel esett dolgokat? Vagy hát mi is a helyzet? Mit mondhatok a "múltamról"? Fejem - s közben farkát - ráztam, mondtam: "Nem..."Erre ő: "Arany geci szájú kicsi mézem, miért hazudsz? Hát persze, hogy basztál te már, úgy éljek, Kázmér legyen a faszom, ha nem basztál..." Kázmér legyen a fasza! Hogy miket tudott mondani ez a drága Ekhard.

Na, mindegy, most már kitartottam állításom mellett, ő is kitartott állítása mellett, betartotta a farkát a két lábam közé. "Jaj, de jó..." - nyögtem. "Most érzek ilyet először." Hazudtam persze, hanem ő annyira boldog lett. "Tényleg? És jó? Jó? Te...! Te..." És vagdosta a bunkójával a zárt kaput. El is folyt hirtelen, ömlésének gyönyörű sugara volt, odaloccsant az egész adag a hasamra. Folyt le mindenfelé a lé. "Maradj így" - kérte. Elokotorta zsebkendőjét, szépen letörölgetett. De utána elölről kezdte a faggatózást. Látta a szememen talán, hogy a legszívesebben föllefetyelném ezt a sűrű levet? "Ne mondj nekem ilyet, hogy még sosem volt ebben az élményben részed" - erősködött. "Ismerem az ilyet."

Én azonban nem tágítottam - tágítani a legszívesebben valami máson tágítottam volna! De az idő, a kegyetlen idő! Majd, vigasztaltam magam, majd az is eljo, az a nap is, az az éj, dél, délután, mit tudom én, amikor tényleg megbasznak, de hogy szétmegyek tőle, úgy! - tagadtam tovább. "Jó, de akkor biztosan láttál már ilyesmit." Erre egyetértőleg bólintottam. "Hol?" - kérdezte mohón ő. "Jó, hát anyámat és apámat láttam így" - füllentettem. "Aha." De akkor tovább faggatózott: "És hogyan csinálták?" S nem maradt nyugton, míg "mindent" el nem meséltem neki. De amíg meséltem, fölgyűrte ismét a szoknyámat, játszott ujjaival a puncimon, úgy, hogy ismét elélveztem. Hát megadatott nekem, hogy felnőttel csinálhattam végre, és ettol jócskán büszke is lettem.

(folytatás)


Hogy ez mind megvolt, rémülten meredt rám. "Nem mondod el senkinek?", kérdezte teljesen kiszolgáltatottan. Már amilyenek elgecizés után a férfiak. Fejemet ráztam. Akkor megcsókolt, távozott. Pár napon át mindig csak futólag láttam. Kerülte a tekintetemet, mint aki szégyenkezik. Ez furcsán érintett, zavarba ejtett, igyekeztem is kerülni a találkozást.

Egy hétre rá azonban, ahogy épp a két bátyámmal játszottam - talán fogócskáztam - az udvaron, láttam, jön ő, Ekhard úr, megy föl a lépcsőn. Anyánk nem volt odahaza. Kis idő múlva belopóztam a házba. Szívem vadult vert, ahogy a konyhába léptem. A férfi vadul megragadott, keze - éreztem - remegett. Karjába vetettem magam, és azonnal élvezhettem a "teljes kiszolgálást", azt az ötujjasat. Leültünk egymás mellé, kezembe adta a farkát. Most végre módom volt, módomban állt, hogy alaposan szemügyre vegyem. Legalább kétszer olyan hosszú és vastag volt, mint Roberté. És hogy ívelt! Ma, hogy elmondhatom, jó pár ezer ily szerelmi szerszámot üdvözölhettem testemnek megannyi lukában, igen, ma sem tagadhatom: a legnagyobb gyönyört ez a fasz okozhatta volna nekem, az Ekhard úré.

Lettem volna csak pár évvel idosebb! Nekiestem úgy is, ahogy voltam, kicsit büszkén is a Roberttol tanultakra, és ő beleizzadt a kéjbe, ahogy következett a csuszi-puszi, így hörögte: "Kicsi mókusom, tessék, itt a farkam, kicsi drágagyöngy-ajkú leánykám, pici züllött kicsi lotyóm, csináld, csináld... tövig, tövig... ne kímélj, gyötörjed, gyűrjed, aranykezű csöpp szentem..." Ily szavakkal becézett, és már csak ettol is elélveztem. Nekem ilyeneket nem mondott még soha senki. Ha aranykeretbe foglalnának, akkor se érnék annyit, jól tudom, mint aminek akkor éreztem magam, az Ekhard úr áradó szavai és gecije nyomán.

Pár nap múlva, hogy megint alkalom adódott egy rendes kis kézi facsarásra és szájalásra, ugyanott folytatta - és ugyanúgy folytatta közben: "Picinyem, mókusom, csücsörim, édes szemérmetlen ajkú szerelmem..." Főleg ez utóbbi tett nagyon boldoggá. Vonaglott a valagam, mert ujjai ott ingerelték a vágatot, és tudtam, bármelyik pillanatban elélvezhetek én is. És közben csak áradtak ajkáról az arany szavak: "Ó, madárkám, röptében megbasználak, ha lehetne... De megbasználak, kicsi kincsem!" Kitéptem magam keze közül, végigterültem a földön, jöjjön, aminek jönnie kell - mert hátha jöhet. Hátha megbaszhat máris, ily zsengén. De nem, nem. Mondta is: "Ó, fájdalom, édes picinyem, még nem tartasz ott..."