Hihihahahehe!
Tamást és Bécit!
De már tényleg mehetne oda egy normális pasi!

A link! Ezért nem veszek zacskós tejet! (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 11. 20. kedd 22:25), amit ide kattintva olvashatsz)

hello cicókáim
nézzetek be a konyhatopicba...beraktam egy csúcs linket
gyurciiiiii...elmentél aludni? kit fogok most leszopni?

Szerintem meg fogod kapni...de csak holnap és figyelj mert
surdapapa néwen fog jelentkezni...

Csak még annyi,hogy jóccakát mindenkinek... (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 11. 20. kedd 22:07), amit ide kattintva olvashatsz)

Követelem az Én Ekhardomat!(asztalracsapós smájli) (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:53), amit ide kattintva olvashatsz)

Hmmm...ez nagyon kedwes wolt töled Charl...
Naon tetszett Ekhard úr sztorija...
Köcce még egyszer...nm semmi wót olwasni...jóóól bele jöttek a wégére... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Juj!(nagyon fülelős smájli)
Szerintem a "nemzeti jelképekhez" nem kellene hozzányúlni!
Ez a house, rave vagy mifene nem bejövős Nekem! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 20:45), amit ide kattintva olvashatsz)

Hát én meghallgattam...ez így f.s...még engedélyt sem adtam wolna erre a carra...más zenét nm talált...ez olyan kicsit gyalázós...nm?...w...csak én waok földhőzragadt...w sokaknak már csak ennyit jelent a himnusz....megkérdezném szíwesen az engedélyezőt is....-fej wagy gyomor?- (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 20:45), amit ide kattintva olvashatsz)

V. rész

Elképzeltem, anyám is milyen tömören érzi magában, amit érez. "Mard el a mellem, hallod, mard el a mellem... jaj, a mellemben is ott a farkad, a mellemben is... jaj, megőrülök." "Csak nyugodtan", hörögte Ekhard úr, teljes fölénye tudatában. "Jaj, tizenöt éve élek... tisztességes házasságban... ez nem tisztességes... hogy a férjem... egyszer se baszott meg így, én ezt nem érdemeltem... a férjem nem érdemli"! Hadart összevissza, bár nem minden logika nélkül, anyám. "Nem érdemli, hogy hű legyek hozzá, jaj, istenem, nem érdemli..." Melle föl-le táncolt. Ekhard most engedelmeskedett a felszólításnak, elkapta a dudákat. Nagy-jó kedve lehetett, mert ő maga elkezdett felfújt pofával dudálni. Ez volt mindennek a teteje. És utána hol az egyik, hol a másik bimbót vette szopásba. Persze, dudálás nélkül immár. "Megint... megint jön... én megőrülök, te... mit csinálsz te velem, egyfolyton élvezek..."
Anyám már a szavakat se formálta rendesen. "Egyfolytán... élvezek... te... hallod, élvezek..." És karjait az égnek vetette, lábai helyett. "Na, akkor" - ismételte egyre az Ekhard úr. "Te, énbelőlem kifolyik minden... kifolyik az élet, megölsz engem, te... jaj, hát megint... hát megint... megint!" Nem sok időbe telt, és Ekhard úr a találó mondások helyett hörgésekbe kezdett, és elkezdte emelgetni anyámat, egyértelműen az elsülés érdekében. Markolta vadul anyám melleit, aki azonban nyilván semmi fájdalmat nem érzett. Hanem valami mást, azt, hogy az egyik visszahuppanáskor belesül az Ekhard úr farka a lukába. "Jaj... te..." Ennyit mondott csak - mondott? -, aztán egy darabig csend volt, mozdulatlanság.

IV. rész

"Játsszak a csöcsöddel? Jó nagy dudáid vannak", közölte anyámmal. "Most már nincs az, hogy jaj-én-rendes-nő vagyok, most már megkaptad rendesen, mi?" "Jaj, meg, jaj, te... basszál... lőj meg... lőj meg...!" Ekhard szinte tombolt rajta. Tehette ezt annál is könnyebben, mert alaposan megkapaszkodott anyám melleiben. És belelőtt anyámba. Aki eszeveszett örömmel fogadta magába a sűrű levet. "Jaj, érzem... - így sikoltozott fojtott hangon. - Jaj, te... Megvagy, megvoltál... hogy micsoda farkad van, hallod? Nem baj, ha felcsináltál, az se... a te gyereked lesz az... te, te... Még! Mit beszélek - kapott észbe akkor. - Jaj, ha a férjem... - folytatta -, ha az így tudna... csak lőni is, ahogy te... Kell a csöcsöm? Nesze, rágd, harapd..." Aztán elcsöndesültek. Feküdtek egymáson, némán. Az Ekhard úr, jól tudtam, messze lehetett a kimerültségtől. Vártam, mikor kezd újra akciózni. Kicsit fölemelkedett, nyilván jelezte anyámnak, mi legyen, hogyan várja, és anyám ráhajolt az Ekhard úr farkára. "Ilyen hamar föláll neked megint?", kérdezte ámuldozva anyám. "Te csődör...!" Aztán hirtelen a fejéhez kapott. "De szégyellem magam", ezt mondta. "Hát sose szégyelld", mondta az Ekhard úr, "most már egyre megy. De menjünk az egyről a kettőre is, akkor." "Jaj, ne... hátha jönnek", hadarta anyám. "Jaj, édes farkam, te... micsoda szép farkad van, micsoda szép szerszámod. Hadd fényesítsem ki!"

Azzal se szó, se beszéd, bekapta az Ekhard úr faszát. És szopta, és az Ekhard úron volt a nyögések sora, aztán kirántotta a "fényesített szerszámot" anyám szájából, és anyám nyilván csak ámult-bámult, hogy a szerszám még nagyobb. "Gyere... dugni" - mondta az Ekhard úr, de anyám riadtan nézhetett rá. "Mi? Hogy még egyszer? Képes vagy rá?" "Ötször is, ha kell", mondta az Ekhard úr, és legalább most nem tódított. Vajon holnap is az ágyat nyomja majd a konyhában?, gondoltam. Meddig jutnak, tényleg, hányig? Ez őszintén érdekelt. "Csak haza ne jöjjön senki", mondta anyám. "Nem fog", mondta Ekhard úr. "Ne is, jaj... mert nem bírom... nem bírom nélküled... gyere" - vetette rá magát megint az Ekhard úr faszára. "De ha félsz, jobb, ha ülve csináljuk", javasolta az Ekhard úr. "Gyere, ismered ezt a figurát?" Az egyik székre telepedett, sötét nadrágjából kiállt a fasza. El tudtam képzelni, milyen vörös. "Ó, te... így még jobb, így még jobb..." - ezt nyögte anyám. "Te csődör, te..." Ördögből az Ekhard úr ekképpen csődör lett. Nem tudtam, el merem-e ismételni neki majd a minosítését, ha én kerülök sorra egyszer megint. "Te csődör... te szép farkú csődör..." Így anyám. "Jaj, mintha a számon jönne ki... te... fölbaszol a torkomig, ha így csinálod, te..." Hát ez minden nőnek eszébe jut, tűnődtem. "Akkor jó" - mondta tömören az Ekhard úr.

III. rész

És a "bika" buzgón folytatta. Mondta is a magáét: "Te... hát tudsz te, látod... te rendes nőszemély... És milyen rendes puncid van, hű, a nemjóját, de jó... forró, mint a láva... fortyogó, de mennyire. Megfingatlak, ne félj cseppet se. Jaj... nekem már jött volna... az előbb... de visszafogom. A te kedvedért." És zajosan keféltek tovább. Anyám vette át a szót. "Ó szentisten, jézusmária... de jó ez... de jól csinálod, te szar... de jól. Miattam nem sültél el? Miattam? Ó, de jó... baszszad, mard el a mellem is... szereted a nagy dudákat? Dudálj! Te, rohadt gané... bassz, te drága..." És így, ami belefért. Vagyis, ami az Ekhard úrból anyámba belefért, annak ilyen hatása volt elsőre. "Nyugalom", intette őt az Ekhard úr, "baszlak én téged, abban nem lesz hiba... de most megint visszatartottam... másba rég elsültem volna már... de neked az kell, hogy te élvezz... hát élvezz akkor, élvezz, na... rendesen..." Ekhard úr a tudását, mit tőlem szerzett, ekképpen fitogtatta, miközben a farkát anyámban, akit nem is oly végső soron, én kerítettem el neki, nyilván buzgón forgatta. De úgy, hogy anyám elélvezhessen "rendesen". "Te isten...", hörögte anyám, "nekem ilyenem még nem volt... a férjem hozzád egy senki... a férjem egy senki... egy szar senki, nem tud baszni... te, ördög..." Ekhard úrnak a jelek szerint a gyakori "leördögözés" lett osztályrésze házunkban. "Kefélj, te... csináld..." Anyám szinte nem talált szavakat, annál jobban hörgött és zihált.

"És ha most kihúznám? Hogy megint dugi-dugi...?" Ezt kérdezte az Ekhard úr. "Nyugi-nyugi, dugi-dugi!" Miket nem mondott! De anyám: "Te... nekem ez... most jön... jövök, megvan... te! Te isten! Gyönyör... te..." Összevissza beszélt, és rúgkapált. "Akkor hát?" Az Ekhard úr árnya firgettforgott. "Jöhetek én is, mi? Azt akartad, hogy meglegyen neked. Megvan, akkor most? Baszhatlak? Ami belefér?" "Ami belefér, te... ami belefér! Jaj, istenem, ha én ezt tudom, hogy ez a baszás...ha én ezt tudom... hogy te mit tudsz... így tudsz dugni... te... gyere!" És anyám elsírta magát, arcán a hála könnyei folyhattak, a boldogság patakjai. Ekhard úr sem állhatott messze attól, hogy - alul - eleredjen. És dugta, dugta anyámat nagy ügybuzgalommal, vadul. "Te, én már elmentem... megvolt" - közölte vele szinte minden összefüggés nélkül anyám. "Jó, azért jövök most én... ha megengeded..." Anyám nem nagyon értette, de Ekhard úr farka ékesebben szólt, mint a szája. Anyám váratlanul újra kitört, két nagy döfés közt: "Te... nekem megint jön... hallod? Elélvezek! Elélvezek másodszor is... te... hallod?" Ekhard hallotta, és a hallottak értelmében fokozta erőfeszítéseit. Fortélyait is bevetette.
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:01), amit ide kattintva olvashatsz)

II. rész


Az árnyjáték elárulta, hogy Ekhard úr e szavak kíséretében elővette, kihámozta a blúzból anyám melleit, tenyerébe tartotta a... Igen, mint azonnal mondta is: "Két drága gyümölcs". "Menjen már, hagyja abba ezt" - suttogta anyám. És újabb szabadulási kísérlet következett. De Ekhard sebtén odahajolt, megcsókolta anyám bal mellbimbóját. Láttam, ahogy a mell is, a test egésze is beleremeg. "Hagyja abba... hallja! Hagyja abba...!" A suttogó hang nyomatékos volt. De Ekhard a nyomatékot messze másképp képzelte. "Jaj, ne... mi van, ha beállít valaki..." Ekhard a beállítást is...! Tudtam jól. Anyám ott állt annál a nevezetes dupla ágynál. És Ekhard Mester keresetlen egyszerűséggel rálökte. Majd ő maga rögtön ott volt anyám két lába közt. Két lábával anyám pediglen kapálózni kezdett. "Ne... jaj, ne", suttogta, "nem akarom... én rendes nő vagyok... rendes nő..." "Ugyan, mi az", dörmögte Ekhard, "egyszerűen egy másik dákóval fog megismerkedni, és remélem, rendesen." Hogy milyen szellemes volt! "De nem... én még soha... mással még soha...! Kérem, hagyjon vagy sikítok..." Ekhard közben rég előkotorta a farkát, feltűrte anyám szoknyáját, a bejáratot kereste.

"Menjen már, mondom, egyszer... az sehányszor se... Nem maga mondta?" Tényleg, micsoda ötletek hirtelen! Ekhard úr, Ekhard úr! "Ha valaki jönni talál..." Így még mindig, bár erőtlenebbül már, anyám. Ekhard úr szerszáma, az árnya, erősebbnek látszott azonban. "Senki se jön", mondta Ekhard úr, "rajtam kívül. De nem kívül, nem körülbelül... hanem... belül!" És kezdte erőteljes, általam oly jól ismert, döfölődő mozdulatait. "Jaj, kérem, ne tegye ezt... ne tegye ezt velem... mit akar?" Ekképpen anyám. Mit akar! Jó vicc, ő sem akart mást, én csak tudtam. Akkor anyám fölvihogott: "Hé, bele se talál, nagylegény..." Ez megint más hangvétel volt, és Ekhard érezhetoen felbosszankodott. "Hol a lika, jön a bika..." Ezt mondta. Ezt! Anyám zihált, de máskülönben néma maradt. És Ekhard mohó igyekezetét siker koronázta. Anyám égnek vágódó lábaiból arra következtettem, hogy Ekhard, a bika megtalálta, hol van "a lika". "Na tessék, most megkaptad", hörögte Ekhard úr, "és a többi is rendes lesz, te!" Ismertem az ütemes zihálást, sejtettem, mit érez anyám, csak azt nem tudtam, én magam mit tegyek. Kéjfülelőként-árnylesőként maradjak-e ott, vagy menjek le esetleg a pincébe, hátha jön a Horak úr - és kúr. Végül a kíváncsiság győzött, nem a kúrhatnámság, maradtam. Anyám kezdte viszonozni Ekhard úr igyekezetét.
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:00), amit ide kattintva olvashatsz)

Gyurkának esti mese:

(hosszú lesz, de érdemes elolvasni )

I. rész:

"Figyeljen rám", folytatta a kitartó Ekhard, "a lényeg az, hogy senki meg nem mondaná magáról, hogy már három gyereket szült. A teste másról árulkodik. Igen, a teste..." Anyám erre hosszasan hallgatott, és Ekhard Mester folytatta: "Vagyis hogy az arca, úgy értem... nem látszik rajta... nyilván másutt azért van ennek nyoma... ne vegye tolakodásnak..." "De, tolakodásnak veszem. Ugyan hol látszana rajtam, hogy hármat szültem", kiáltotta anyám, "a testem tisztára olyan, mint lánykoromban." Ekhard játszotta most a hitetlenkedot. "Menjen már, hát a nők melle is tanúsíthatja... a bimbók..." "A mellbimbóim ugyanolyan bimbózók, mint voltak, és a testem éppolyan kívánatos, mint valaha volt." "Hadd lássuk" - csapott le erre a kijelentésre Ekhard úr. De anyám kihúzta magát a nyilván ki tudja hányadszor ismétlődő ölelésből, tapizásból. "Ha nem hiszi, hát ne higgye. Nem vagyok én hittérítő!" Ezt mondta anyám. Hanem hát Ekhard úrnak, a csábítónak ugyan mondhatta! Mert a következo pillanatban már halk sikoly hallatszott, és az árnyjáték elárulta: Ekhard a könnyű blúzon át megmarkolta anyám bal mellét. Anyám hiába küzdött, a bal melle kiszabadult ugyan, de Ekhard úr akkor a jobb mellét kapta el.

"Na de ilyet! - kiáltotta Ekhard úr. - Na de ilyet! Tényleg, mint egy zsenge szűzlányé. Asszonyom, olyan a melle. Ezt én nem hittem volna. Életemben nem találkoztam ilyen esettel." Talán hízelgőnek vette, hogy ő egy "eset", tény, hogy anyám gerlehangon felnevetett, így mondta: "Látja, látja, maga szemtelen, kétségbe vonja egy tisztességes asszony szavát." "De ha láthatnám is" - folytatta Ekhard úr, és hangjából kivettem, hogy a legszívesebben már "folyatná" is. "Igen, igen, drága asszonyom, igen." És láttam, ráfeszíti anyám mellére a blúzt, de úgy, hogy a mellbimbók átrajzolódnak. "Egy ilyen nő... ilyen mellekkel... azért könyörög a férjének, hogy a második numerát is megkapja tőle? Ezekkel a csodás csöcsökkel..." Pofon most sem repült, ellenben anyám leszegte a fejét, így mondta: "Egy tisztességes asszony megadja magát sorsának." "Tisztesség ide-oda", fortyant fel Ekhard úr, "ha egy nő nem kapja meg a férjétől azt, ami neki kijár, hát mondja azt: hulljon a férgese. Igen, igen, ha mindez így van, hát tisztesség ne essék, a maga kedves férjére értettem ezt, asszonyom. Akkor kegyedet nem köti többé kötelesség. A természet megköveteli a maga jogait..."

Egy dídzsé feldolgozta a magyar himnuszt. Dj Tiesto néven fut a dolog, bár az ő rajongói azt mondják, hogy tuti nem ő csinálta. De ez most mellékes.

Hogy viszonyultok a kérdéshez?
Elfogadható, felháborító?

itt meg lehet hallgatni az ominózus zenét

Az uram azt mondja, miért ne? Ez is csak egy zene.

Szerintem viszont nem kéne ilyet csinálni.

Szép éjszakát mindenkinek!

Aha..

Másik falad nics ahowá lehetne rakni...a kéménytől 2méteren belül?? (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:58), amit ide kattintva olvashatsz)

ááááááá wazze! ezé mondtam má én eccer Neked, h Ő se normálisabb az enyímné

tudod mit! akkor lesz szarba az öreglyány, ha az unokáira kéne számítania! és ugyanúgy szarnának rá, mint Ő tette velük!

ja nem gipszkarton, hanem gipsz válaszfal. aszem 7 centis ... és semmi pántolással nem lehet megoldani? utálom az átfolyós vízmelegítőt! ezek szerint aszem nem úszom meg! (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:25), amit ide kattintva olvashatsz)

hüle munkahely!
surdinak dógoznija kellett!
látod én wok a legjobb a fejfályásodra! bevetted a rudamoncseppet, erre kovivá váltál, bevetted a farkamicint visszaváltoztál ánygyómnénjévé oszt még a fejfájásnak is annyi!

csak közbe ne hivatkoztá vón arra a qrva migrénedre! (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 11. 20. kedd 14:15), amit ide kattintva olvashatsz)

Gipsz mi?...gipszkarton fal?...én nm tennék boylert rá...mert bazi nehéz már magába is a boyler...hát még ha tele wan wízzel...már a 15cm-es téglafalat is átpántoljuk...pedig az tégla!
Erről eszembe jutott wmi...wárj mert most qwára röhögök...ez egy 3 éwes sztori...kész waok...má könnyezem...bruááá (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Hu!
Én a családi dolgokba már bele sem akarok gondolni! Elterelem Magamtól!

Nekem itt van az Én nagy olasz családom! Va bene!

Köszönöm! Már elmúlt a fejfájásom is! (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 20. kedd 15:44), amit ide kattintva olvashatsz)