Egy régi hagyományt szeretnék feleleveníteni. Itthagyok Surdinak egy képet

Jóóóóóóóóó reggggggggeeeeeellllllttttttt napppaliiiiiiii!

Gyurci!
küldtem mélt a vízmelegítő vs boyler boxmérkőzésről (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 11. 20. kedd 16:05), amit ide kattintva olvashatsz)

Jó reggelt!

Képzeld, Hipp, kb. 3 napja fedeztem fel ezt a Lilly babát. A lányom is nagyon bírja. Nekem feláll a szőr a hátamon attól ha egy kisbabát úgy mozgatnak, mint egy felnőttet (lásd a táncos rész), de a dal aranyos.

Szép napot mindenkinek!

Ekhard úr nekem is kellemes perceket szerzett tegnap. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 21. szerda 08:07), amit ide kattintva olvashatsz)

Szép jó reggelt mindenkinek!
Hát nem semmi ez az "Ekhard úr", nagyon tetszett.
Remegett a kávéscsésze a kezemben.
Legyen szép napotok!
Charlotte! Tegnap az unokámmal többszrör ezt hallgattuk, ő kivülről fújja, mutasd meg a kisdednek: KATT IDE! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Jó reggelt!

A tejszínhabot majd én prezentálom mellé...ahogy mostanság állnak(!)a dógok úgy nézem egyre többet
termelek...

Pruncikám...most legszíwesebben ide ültetnélek az asztalra elém....és kezdésnek szét nyalogatnám a gyönyörű puncidat....aztán epreznél nekem egy picit...

Szia Prune!
Eper-gésagolyó!!!!
Egy kis tejszínhabot adnak hozzá grátiszként! (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 11. 21. szerda 07:17), amit ide kattintva olvashatsz)

ma írok a jézuskának levelet és ezt fogom tőle kérni:

Szép jó reggelt Mindenkinek!
Jaj, erre a "ideális férjre" azt álmodtam, hogy tocsogok a tejben!
Pedig nem is vagyok Kleopátra!
Ja, és ahhoz nem elég 1 liter, és még méz is kell!

Jáááááááááááááááááááááááj



És jó éjt mindenkinek! (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 11. 20. kedd 22:25), amit ide kattintva olvashatsz)

az a legédesebb, amikor a szájába veszi a zacsit (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 11. 20. kedd 22:36), amit ide kattintva olvashatsz)

Hihihahahehe!
Tamást és Bécit!
De már tényleg mehetne oda egy normális pasi!

A link! Ezért nem veszek zacskós tejet! (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 11. 20. kedd 22:25), amit ide kattintva olvashatsz)

hello cicókáim
nézzetek be a konyhatopicba...beraktam egy csúcs linket
gyurciiiiii...elmentél aludni? kit fogok most leszopni?

Szerintem meg fogod kapni...de csak holnap és figyelj mert
surdapapa néwen fog jelentkezni...

Csak még annyi,hogy jóccakát mindenkinek... (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 11. 20. kedd 22:07), amit ide kattintva olvashatsz)

Követelem az Én Ekhardomat!(asztalracsapós smájli) (Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:53), amit ide kattintva olvashatsz)

Hmmm...ez nagyon kedwes wolt töled Charl...
Naon tetszett Ekhard úr sztorija...
Köcce még egyszer...nm semmi wót olwasni...jóóól bele jöttek a wégére... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Juj!(nagyon fülelős smájli)
Szerintem a "nemzeti jelképekhez" nem kellene hozzányúlni!
Ez a house, rave vagy mifene nem bejövős Nekem! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 20:45), amit ide kattintva olvashatsz)

Hát én meghallgattam...ez így f.s...még engedélyt sem adtam wolna erre a carra...más zenét nm talált...ez olyan kicsit gyalázós...nm?...w...csak én waok földhőzragadt...w sokaknak már csak ennyit jelent a himnusz....megkérdezném szíwesen az engedélyezőt is....-fej wagy gyomor?- (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 20:45), amit ide kattintva olvashatsz)

V. rész

Elképzeltem, anyám is milyen tömören érzi magában, amit érez. "Mard el a mellem, hallod, mard el a mellem... jaj, a mellemben is ott a farkad, a mellemben is... jaj, megőrülök." "Csak nyugodtan", hörögte Ekhard úr, teljes fölénye tudatában. "Jaj, tizenöt éve élek... tisztességes házasságban... ez nem tisztességes... hogy a férjem... egyszer se baszott meg így, én ezt nem érdemeltem... a férjem nem érdemli"! Hadart összevissza, bár nem minden logika nélkül, anyám. "Nem érdemli, hogy hű legyek hozzá, jaj, istenem, nem érdemli..." Melle föl-le táncolt. Ekhard most engedelmeskedett a felszólításnak, elkapta a dudákat. Nagy-jó kedve lehetett, mert ő maga elkezdett felfújt pofával dudálni. Ez volt mindennek a teteje. És utána hol az egyik, hol a másik bimbót vette szopásba. Persze, dudálás nélkül immár. "Megint... megint jön... én megőrülök, te... mit csinálsz te velem, egyfolyton élvezek..."
Anyám már a szavakat se formálta rendesen. "Egyfolytán... élvezek... te... hallod, élvezek..." És karjait az égnek vetette, lábai helyett. "Na, akkor" - ismételte egyre az Ekhard úr. "Te, énbelőlem kifolyik minden... kifolyik az élet, megölsz engem, te... jaj, hát megint... hát megint... megint!" Nem sok időbe telt, és Ekhard úr a találó mondások helyett hörgésekbe kezdett, és elkezdte emelgetni anyámat, egyértelműen az elsülés érdekében. Markolta vadul anyám melleit, aki azonban nyilván semmi fájdalmat nem érzett. Hanem valami mást, azt, hogy az egyik visszahuppanáskor belesül az Ekhard úr farka a lukába. "Jaj... te..." Ennyit mondott csak - mondott? -, aztán egy darabig csend volt, mozdulatlanság.

IV. rész

"Játsszak a csöcsöddel? Jó nagy dudáid vannak", közölte anyámmal. "Most már nincs az, hogy jaj-én-rendes-nő vagyok, most már megkaptad rendesen, mi?" "Jaj, meg, jaj, te... basszál... lőj meg... lőj meg...!" Ekhard szinte tombolt rajta. Tehette ezt annál is könnyebben, mert alaposan megkapaszkodott anyám melleiben. És belelőtt anyámba. Aki eszeveszett örömmel fogadta magába a sűrű levet. "Jaj, érzem... - így sikoltozott fojtott hangon. - Jaj, te... Megvagy, megvoltál... hogy micsoda farkad van, hallod? Nem baj, ha felcsináltál, az se... a te lesz az... te, te... Még! Mit beszélek - kapott észbe akkor. - Jaj, ha a férjem... - folytatta -, ha az így tudna... csak lőni is, ahogy te... Kell a csöcsöm? Nesze, rágd, harapd..." Aztán elcsöndesültek. Feküdtek egymáson, némán. Az Ekhard úr, jól tudtam, messze lehetett a kimerültségtől. Vártam, mikor kezd újra akciózni. Kicsit fölemelkedett, nyilván jelezte anyámnak, mi legyen, hogyan várja, és anyám ráhajolt az Ekhard úr farkára. "Ilyen hamar föláll neked megint?", kérdezte ámuldozva anyám. "Te csődör...!" Aztán hirtelen a fejéhez kapott. "De szégyellem magam", ezt mondta. "Hát sose szégyelld", mondta az Ekhard úr, "most már egyre megy. De menjünk az egyről a kettőre is, akkor." "Jaj, ne... hátha jönnek", hadarta anyám. "Jaj, édes farkam, te... micsoda szép farkad van, micsoda szép szerszámod. Hadd fényesítsem ki!"

Azzal se szó, se beszéd, bekapta az Ekhard úr faszát. És szopta, és az Ekhard úron volt a nyögések sora, aztán kirántotta a "fényesített szerszámot" anyám szájából, és anyám nyilván csak ámult-bámult, hogy a szerszám még nagyobb. "Gyere... dugni" - mondta az Ekhard úr, de anyám riadtan nézhetett rá. "Mi? Hogy még egyszer? Képes vagy rá?" "Ötször is, ha kell", mondta az Ekhard úr, és legalább most nem tódított. Vajon holnap is az ágyat nyomja majd a konyhában?, gondoltam. Meddig jutnak, tényleg, hányig? Ez őszintén érdekelt. "Csak haza ne jöjjön senki", mondta anyám. "Nem fog", mondta Ekhard úr. "Ne is, jaj... mert nem bírom... nem bírom nélküled... gyere" - vetette rá magát megint az Ekhard úr faszára. "De ha félsz, jobb, ha ülve csináljuk", javasolta az Ekhard úr. "Gyere, ismered ezt a figurát?" Az egyik székre telepedett, sötét nadrágjából kiállt a fasza. El tudtam képzelni, milyen vörös. "Ó, te... így még jobb, így még jobb..." - ezt nyögte anyám. "Te csődör, te..." Ördögből az Ekhard úr ekképpen csődör lett. Nem tudtam, el merem-e ismételni neki majd a minosítését, ha én kerülök sorra egyszer megint. "Te csődör... te szép farkú csődör..." Így anyám. "Jaj, mintha a számon jönne ki... te... fölbaszol a torkomig, ha így csinálod, te..." Hát ez minden nőnek eszébe jut, tűnődtem. "Akkor jó" - mondta tömören az Ekhard úr.

III. rész

És a "bika" buzgón folytatta. Mondta is a magáét: "Te... hát tudsz te, látod... te rendes nőszemély... És milyen rendes puncid van, hű, a nemjóját, de jó... forró, mint a láva... fortyogó, de mennyire. Megfingatlak, ne félj cseppet se. Jaj... nekem már jött volna... az előbb... de visszafogom. A te kedvedért." És zajosan keféltek tovább. Anyám vette át a szót. "Ó szentisten, jézusmária... de jó ez... de jól csinálod, te szar... de jól. Miattam nem sültél el? Miattam? Ó, de jó... baszszad, mard el a mellem is... szereted a nagy dudákat? Dudálj! Te, rohadt gané... bassz, te drága..." És így, ami belefért. Vagyis, ami az Ekhard úrból anyámba belefért, annak ilyen hatása volt elsőre. "Nyugalom", intette őt az Ekhard úr, "baszlak én téged, abban nem lesz hiba... de most megint visszatartottam... másba rég elsültem volna már... de neked az kell, hogy te élvezz... hát élvezz akkor, élvezz, na... rendesen..." Ekhard úr a tudását, mit tőlem szerzett, ekképpen fitogtatta, miközben a farkát anyámban, akit nem is oly végső soron, én kerítettem el neki, nyilván buzgón forgatta. De úgy, hogy anyám elélvezhessen "rendesen". "Te isten...", hörögte anyám, "nekem ilyenem még nem volt... a férjem hozzád egy senki... a férjem egy senki... egy szar senki, nem tud baszni... te, ördög..." Ekhard úrnak a jelek szerint a gyakori "leördögözés" lett osztályrésze házunkban. "Kefélj, te... csináld..." Anyám szinte nem talált szavakat, annál jobban hörgött és zihált.

"És ha most kihúznám? Hogy megint dugi-dugi...?" Ezt kérdezte az Ekhard úr. "Nyugi-nyugi, dugi-dugi!" Miket nem mondott! De anyám: "Te... nekem ez... most jön... jövök, megvan... te! Te isten! Gyönyör... te..." Összevissza beszélt, és rúgkapált. "Akkor hát?" Az Ekhard úr árnya firgettforgott. "Jöhetek én is, mi? Azt akartad, hogy meglegyen neked. Megvan, akkor most? Baszhatlak? Ami belefér?" "Ami belefér, te... ami belefér! Jaj, istenem, ha én ezt tudom, hogy ez a baszás...ha én ezt tudom... hogy te mit tudsz... így tudsz dugni... te... gyere!" És anyám elsírta magát, arcán a hála könnyei folyhattak, a boldogság patakjai. Ekhard úr sem állhatott messze attól, hogy - alul - eleredjen. És dugta, dugta anyámat nagy ügybuzgalommal, vadul. "Te, én már elmentem... megvolt" - közölte vele szinte minden összefüggés nélkül anyám. "Jó, azért jövök most én... ha megengeded..." Anyám nem nagyon értette, de Ekhard úr farka ékesebben szólt, mint a szája. Anyám váratlanul újra kitört, két nagy döfés közt: "Te... nekem megint jön... hallod? Elélvezek! Elélvezek másodszor is... te... hallod?" Ekhard hallotta, és a hallottak értelmében fokozta erőfeszítéseit. Fortélyait is bevetette.
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 20. kedd 21:01), amit ide kattintva olvashatsz)