figyi! egy erős edzett nő vagyok, engem már semmi nem ijeszt meg...ha most azt válaszolod, hogy "deénnagyonblablabla", akkor--->szükségem van kihívásokra , szóval dobj nyugodtan egy aktot

figyi! egy erős edzett nő vagyok, engem már semmi nem ijeszt meg...ha most azt válaszolod, hogy "deénnagyonblablabla", akkor--->szükségem van kihívásokra , szóval dobj nyugodtan egy aktot

én inkább nem riogatlak

hoppá-hoppá...két kis bikuci
azonnal küldjetek a mailcímemre egy-egy aktot magatokról

Válasz willy87 üzenetére (ma 16:23)
Válasz Tweek üzenetére (ma 17:45)

hoppá-hoppá...két kis bikuci
azonnal küldjetek a mailcímemre egy-egy aktot magatokról

Válasz willy87 üzenetére (ma 16:23)
Válasz Tweek üzenetére (ma 17:45)

Hamár horoszkóp, bika vagyok, én vagyok a falu bikája, én bőgök a többi meg baszik.

jááájjjj nefárajjjj!!!

mert oroszlán jegyű!
Te meg azért kefélsz, mert szűz vagy és tenni akarsz ellene! miiiiii?????

ffffffáááááááájjjjjjjj
haggyatokmán evvel a monoszkóp baromságval!

munkahelyet még nem hagytam ott... de főnökre már vágtam rá ajtót!

egyébként mázlista vagy: a fiam tegnap megérkeztünk az oviba.. mondjuk neki puszi?! /elköszönésképp/ erre rohan az ovónénihez lelkesen és az arcára nyomja a puszit... mi meg le vagyunk sz..va...

Jó reggelt!

Jelentem tisztelettel, a lányom sír az oviban utánam. És mivel elég heves természete és nagy hangja van a drágámnak, már az egész ovi ismeri, pedig még csak 3 napja jár

Óvónő szerint az a jó, ha az elején sírnak, mert akkor gyorsabban beszoknak. Legyen igaza.

Ettől függetlenül elszorul a szívem, hogy "magára hagyom". És kurvára hiányzik is a kis szaros.

Már az is kiderült róla, hogy öntörvényű és nem hajlandó behódolni a szabályoknak. Isteni mázlim, hogy az óvónő lánya is az oroszlán jegyében született és pont ilyen személyiség. Így legalább nem gondolják, hogy azért ilyen, mert mindent ráhagytam vagy azért, mert eredendően rossz.

És ami érdekes, a sírás ellenére is örömmel megy oviba. Ez jó hír. Persze ez még változni fog.

Nnnna, megyek takarítani, ha már ilyen sok szabad időm lett hirtelen.

Pusssz

és végül még egy hozzáfűznivalóm van a nosztalgiás kérdéshez:

hajdanában danában
ősapáink korában
olyan vala a nappali
hagy alig lehet beférni

ilyenkor vala az a dolog
surdi hétvégéra haza andalog
lészen egy egész hétvégi hsz termés
aztán surdi fél, hogy a sok hsz között elvész

ezért surdi nappaliba megjövé
reakcióival nappalit telelövé
nappali fala surdi válaszaival tele
egész oldalt surdí irta össze!

szóval ez a sok-sok tartalmas hasz, ami most itt van számomra oly nosztalgikus!

én nem jelentkezem, nem akarom hátralévő életemet teljesen tönkre tenni

na tessék ez se jó neked
na má megint basztatsz rossz kaját hoztam
ha neked nem kő majd más megeszi
Legyen szép napod

Evés? Jó téma...

Aki látott már, tudja, hogy nem tartozom az csepp emberek csoportjába.
Egész gyermekkoromtól (7 évesen kezdtem) kamaszkoromig aktívan sportoltam, úszás, vízilabda, majd bírkózás, és aikido volt a sportom, mindben napi 3-4 órás edzéssel. Ezért az átlagosnál jóval többet ettem mindig is, és bűr bírkózóként sem a pehelysúlyban indultam, akkoriban nem voltak nagy gondjaim a súlyommal.

Nagyszüleim Karcagon éltek, édesanyám is ilyen "vidéki" szemléletben főzött: jókat, finomakat, sokat.

Sosem volt olyan, hogy "már pedig ezt vagy azt meg kell enni", de a családban szinte senkit nem kellett sosem biztatni az evésre, tán azért, mert mindig nagyon jó ételket kaptam.

A lányom amolyan fél-vega (tán "bicsérdistának" is mondják), csak húst nem eszik, de tejterméket, tojást igen. Ez benne magától, egész kisgyerek kora óta alakult ki, és sem ellene, sem érte nem tettem soha semmit, bár néha részóltam, hogy nem unalmas-e a sajtos melegszenya kecsappal?

Jómagam mindig is tudtam az evésért enni. Szeretem a jó ételeket, a jó ízeket, igazi gourmand-nak vallom magam, szívesen kipróbálok új ízeket, szeretem a jó kajákat.

Tán azért nem híztam még el teljesen és végletesen, mert az édességek sosam vonzottak, csoki, süti, ilyesmi ha 2 havonta 1X van, untig elég.

Vallom, hogy egy-egy igazán jó evés felfogható egyfajta kulináris szex-nek. Nekem épp olyan fontos a főzés, kóstolgatás, mint maga a zaba. A főzés az előjáték, és utána a nagy zabálás a szex...

Gyerekek!

Evésről lesz szó most.

Nálunk állandó vita tárgyát képezi a "MENNYIT KELL ENNI" kérdés a férjemmel. Őt úgy nevelték, hogy a tányéron lévő összes falatot meg kell enni (persze az ember nem magának szed általában gyerekkorában, tehát a szülei által meghatározott adagot kellett mindig betömnie magába). Ez manapság is úgy néz ki, hogy látszik rajta, hogy már nem is hiányzik neki a jóllakottsághoz, de azért mindent elpusztít a tányérról (sokszor látszik is rajta, hogy gyakorlatilag rosszul van evés után).

Nálunk meg mindig annyit ettünk, amennyi jól esett. Én általában 1-2 falatot meghagyok, mert az már nem hiányzik a boldogságomhoz. Az uram ezen kiakad, hogy azt a keveset már miért nem eszem meg? Hát azért, mert akkor kipukkadok baz+!

Nnnnna, és ma azt mondta a gyereknek, hogy addig nem állhat fel az asztaltól, amíg mindent meg nem evett a tányérról. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Az én lyányomból nem nevel zabálógépet. Mindig utáltam az ilyen hozzáállást, hogy nem lehet az ételből meghagyni.


Nálatok hogy megy ez? Meddig esztek?

Jáú napot!

Ááááááá...wan ízlése..tehát ezt kihúzom...

Bááár némi mennyiségű fasírttal le lehet fizetnyi...