irigykutya barátom tollából:

Ebben mennyi igazság van!!!!

Amikor én még...

Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet ?


1.- A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.

2.- Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.

3.- A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva !

4.- Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.

5.- Védősisak nélkül bicikliztünk.

6.- A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett

7.- Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
* A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereinken.
* Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal,bokrokkal , de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk!

8.- Ha kimentünk játszani egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.

9.- Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem ?

10.- Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz,hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban és még sem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.

11.- Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk mégsem voltak súlyproblémáink mert állandó mozgásban voltunk.

12.- Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.

13.- Nem volt Playstation-ünk, Nintendonk, X box-unk, videójátékaink,színes televíziónk 99 csatornával, videókameránk, dolby surround,mindentudó telefonjaink, számítógépeink, Internet... De voltak barátaink.

14.- Vágytunk egymás társaságára rossz volt egyedül.

15.- Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.

16.- Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk. Nem rohantak velünk pszichológushoz, senkit nem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, hyperaktív lett volna. Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

17.- Szabadok voltunk.
Voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk. Megtanultunk minden helyzetben lábon maradni.


Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, mondd el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják,hogy tök unalmasak voltunk,és csak mi fogjuk tudni,hogy nem unalmasak voltunk,hanem boldogok!

(kurvára bírom az ilyen régi képeket, jahhh: mi a szex benne? persze a kurva szó... )

Ez jó!
De szerintem nincs a punci mellőzve. Ezekről mindig a punci jut eszembe:
- Renault
- rombusz
- kulcsluk
- nő
- bedugni ige
- nyalni ige
- pöcök
- stb.
Vagy akkor kezeltessem magam? Inkább kezelgetem az asszonyt! (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2008. 02. 19. kedd 13:14), amit ide kattintva olvashatsz)

régen itt javították a számítógépeket...

Miért van az, ha nemi szervekről van szó, lépten-nyomon mellekbe és fallikus szimbólumokba botlunk - de punciba soha. Nagy általánosságban elmondható, a női nemi szervtől még mindig tartunk, mellőzzük, mintha meg is vetnénk olykor, ám akadnak olyanok, akik úgy döntöttek, ennek véget kell vetni.



Ezen közé tartozik Vagina Lady, aki nem összekeverendő Eve Enslerrel, a Vagina-monológok írójával, bár kétségtelen, a monológok 1996-os debütálásával Eve Ensler lényegében előkészítette a terepet a Vagina Ladynek. Miután kellőképpen felrázta a világot a monológjaival, a női nemi szerv dicsérete trendivé vált, ami bizonyos feminista körökben mind a mai napig szokás. Bár tudományosan nem bizonyított, hogy a Vagina Lady mindezek hatása alatt áll, mégis valószínű.

Vagina Lady, a San Franciscó-i származású kézművesnő 2001-ben kezdett el vaginakosztümöket és textilszobrokat készíteni, majd egy 2002-es Halloween-partin belebújt az egyik kosztümbe, és mint vagina jelent meg a bálon. A merész ötletnek óriási sikere volt. Maga a kosztüm egy nagy gallérra hasonlít, amit a fej tart pontosan a csikló helyén. (Ahogy a fej az emberi test legkerekebb és legérzékenyebb pontja, úgy a csikló is a puncié.) A jelmezek a legkülönbözőbb anyagokból készülnek: bársonyból, szaténból, bőrből, műszőrméből, csipkéből, és természetesen megannyi színben pompáznak. Első megjelenése óta a Vagina Lady meglehetősen aktív, nemcsak a különböző San Franciscó-i rendezvények állandó résztvevője, hanem folyamatosan utazgat az államok között , népszerűsítve a női nemi szervet és magát a nőiséget.
(origo)

FRANCOIS DE MAYNARD: VIDULJ FEL, MERT ITT JÖVÖK...

Vidulj fel, mert itt jövök, drágám
és kézben tartom farkamat.
Ki tudja, milyen holnap vár ránk,
de, még miénk a mai nap.

Egyszer csak rám szakad a vénség,
és kedvem-nedvem elapad.
Majd testem legvirgoncabb részét
férgek rágják a föld alatt

Testünk, mondják feltámad, bárha
egy dologról hallgat a pap.
Attól félek: a túlvilágra
nem viszem át farkamat.



A görög antológiából

Paulosz Szilentiariosz

Markolom a mellét... ajakát ajakamra... vakító
vállát, drága nyakát szomjasan issza szemem.
Még nem egészen enyém a gyönyör, még harcol a kislány,
még nem akarna szegény ágyra borulni velem.
Aphrodité s Pallás harcol: buja vágy s szűziesség;
s két istennő közt reszketeg olvadok én.

Lányoknak is:

háááát!

el kell, h keserítselek!
én nem wok a vonatok megszállotja! nekem minden ami régiség jöhet!

tégi pénzek, régi réz tárgyak, falvédők!
tehát minden ami nosztalgia

pl a régi Lolobridgidát is bevállalnám!


de arról a TV csatornáról írhatnál bővebben, esetleg videót ide/turisztikába. de akár privibe is jöhet. (Ez egy válasz X üzenetére (2008. 01. 16. szerda 02:10), amit ide kattintva olvashatsz)

Papa!Már csak jó értelemben véve :téged is "a mozdony fűstje megcsapott"?.Vagy csak a nosztalgia szólalt meg benned.(Van egy"BAHN" tv csatorna amely elkápráztatja nézőket a régi és új vasúti csodákról.Nem beszélve arról,hogy a kis csűhögök milyen gyönyörü Alpes-i tájakon viszik az utasokat a mai napig is. (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2008. 01. 15. kedd 12:53), amit ide kattintva olvashatsz)

a nagycenki vasút múzeumot se hagyd ki! /már ha láttad a Sárl topicjában!/ (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2008. 01. 15. kedd 12:42), amit ide kattintva olvashatsz)

tecccenek is nagyon, mert imádom ezeket a régi kütyűket...a gyerekkoromra emlékeztetnek (persze a XXI. sz. technikájáért is oda vagyok...mert azokból élek...)






nagyimnak pont ilyen volt:






(ha arra járok megnézem!)

Azok a szép napok

Egy kis kocsmában gyakran összejöttünk
Ürítgettünk néhány pohár sört
Másokon mi annyi jót nevettünk,
S tervezgettük ifjan a jövőt.

Azok a szép napok,
Csak arra gondolok,
A tánc, az élet véget sosem ér.
Az élet oly nehéz,
De győzni kell és kész,
Az ifjúság a jövőtől nem fél.

Aztán jöttek dolgos szürke évek,
Hová tűnt a sok lázas remény?
A kis kocsmában találkoznék véled,
Megkérdezném: Emlékszel-e még?

Azok a szép napok,
Csak arra gondolok,
A tánc az élet véget sosem ér.
Az élet oly nehéz,
De győzni kell és kész,
Az volt csak szép, ó igen az volt szép.

A kocsmánk előtt megálltam ma este,
Minden úgy volt, ahogy azelőtt.
A poháron az üvegképem lestem,
S idegenként figyelgettem őt.

Azok a szép napok,
Csak arra gondolok,
A tánc az élet véget sosem ér.
Az élet oly nehéz,
De győzni kell és kész,
Az volt csak szép ó igen az volt szép.

Az ajtón át egy ismerős hang csendült,
Látom arcod, szólítod nevem,
Ó barátom. idősebbek lettünk,
De közös álmunk megmaradt nekem...

Figyú Tom!....ööö...izé...ezek a "nosztalgikusretrós"mellek naggyooon rondák! (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 12. 30. vasárnap 15:01), amit ide kattintva olvashatsz)

Karády Katalin : Álltam a hídon

Még Rólad beszél egy összegyűrt levél,
Mit foltossá áztatott a sűrű sírás.
Mért tűnik el minden szép a szerelemben?
Mért jön holnap már az én helyembe más?

Álltam a hídon, és a Te fényképed néztem.
Lágy hullámok kergetőztek a Dunán.
Fél óra se múlt, mióta elváltam Tőled,
Virágodtól illatos még a szobám.

A hídon mellettem elsuhantak a párok,
S a régi fényképen még nevettél felém.
Zavarostul emlékek rátörtek a szívemre
És a mások boldogságát irigyeltem én.

Miközben álltam a hídon, valami fellázadt bennem,
És a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé, és én csak kábultan néztem,
Hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz a vén Dunán.
Elindult egy könny a kép után.