a fémes lehellet csak poén vólt! (Ez egy válasz ghorrag üzenetére (2007. 09. 23. vasárnap 00:14), amit ide kattintva olvashatsz)

ő lenne az első ürgyerek?

(Ez egy válasz sanyisanyi74 üzenetére (2007. 09. 13. csütörtök 22:22), amit ide kattintva olvashatsz)

Űrhajótüzek


1967-ben három amerikai űrhajós halt meg abban az tűzben, ami még a Föld felszínén tartozkodó Apollo I űrhajó fedélzetén ütött ki. Az abban az időben az amerikai űrpogramban általános szokásnak megfelelően az űrhajón belül levegő helyett lényegében tiszta oxigén volt. Egy kisebb balesetben tűz keletkezett az űrhajón, ami aztán gyorsan terjedve olthatatlanná vált, és a három űrhajós halálát okozta.

Az amerikai hatóságok meg akarták tudni, hogyan lehet ilyen vészhelyzeteket elhárítani, ezért ember nélküli, vagyis robotokkal vezérelt űrrepülések során távvezérléssel gyufát gyújtottak meg a súlytalanság állapotában 100%-os oxigénatmoszférában. Az első kísérletekben még ezzel nem sikerült tüzet okozni. Az 1990-es években az űrrepülőgép repülései során az űrhajósok további kísérleteket végeztek a zárt terekben, a súlytalanság állapotában terjedő tüzek tanulmányozására. Vajon miért nem tudtak az első kísérletekben tűzet okozni, és mi derült ki a későbbi vizsgálatokból?

A Föld felszínén a gravitáció elősegíti az égést. A meleg levegő könnyebb a környező levegőnél, ezért felfelé száll, míg a friss oxigént tartalmazó hidegebb levegő nehezebb a környezeténél, így lefelé terjed. Az ilyen keveredésből származó, nagyrészt a hőmérsékletkülönbség miatt létrejövő áramlások tartanak egy gyufát égésben a Földön, mert oxigént biztosítanak a folyamathoz.

Az űrben sem az űrhajósok, sem a különböző tárgyak nem esnek semerre, így a hideg levegő sem terjedhet lefelé. Az égéstermékek, például a szén-dioxid, a meggyújtott gyufa közelében maradnak. Az égéstermékek így keletkező rétege kioltja a gyufát hasonlóan ahhoz, ahogy a Földön egy tűzoltőpokróc vagy szén-dioxidos tűzoltókészülék eloltja a tüzet. Az égéstermékek nem hagyják el az égés helyének közvetlen közelét, mert nem könnyebbek a környező levegőnél. Ahol semminek nincs súlya, ott nincs értelme könnyebb és nehezeb dolgokról beszélni. Így aztán az égéstermékek kis rétege szinte azonnal el is fojtja a tüzet.

Szellőztető ventillátorok nélkül az emberek is megfulladnának az űrhajókban a saját maguk által kilélegzett levegőben. A Földön a kilélegzett levegő melegebb és így könnyeb is a környezeténél, így aztán emelkedni kezd, a helyébe hidegebb és több oxigént tartalmazó friss levegő kerül. Ha valaki túl sokáig egy helyben maradna a súlytalanság állapotában, holtan esne össze, aza pontosabban: holtan lebegne tova.

Jó lehet veled élni...

Vannak még hasonló kísérleteid? (Ez egy válasz ghorrag üzenetére (2007. 09. 22. szombat 12:20), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez érdekes.

Viszont ha űrhajós lennék, nem szívesen végeznék kísérleteket a zárt terekben, a súlytalanság állapotában terjedő tüzek tanulmányozására.

Magamra gyújtsam az űrhajót????
(Ez egy válasz ghorrag üzenetére (2007. 09. 23. vasárnap 16:22), amit ide kattintva olvashatsz)

Mit tehetünk, ha jön egy aszteroida?

Érdekes cikk

Részlet:

Leszállás
Bruce Willisék landolása az Armageddon aszteroidáján messze nem olyan vad sci-fi, mint gondolnánk: már két aszteroidán is sikerült landolnia űrszondának. Az első a NASA NEAR Shoemaker szondája volt, ami 2001. februárjában az Eros 433 jelű aszteroidára szállt le (ez a 13*33 kilométeres, krumpli alakú szikla a második legnagyobb ismert földközeli aszteroida), de landolás közben megsérült, és nem tudott többet felszállni. A japán Hayabusa szonda már szerencsésebb volt 2005. szeptemberében: sikeresen leszállt a 25143 Itokawa aszteroida felszínén, ahol talajmintákat gyűjtött, és jelenleg útban van hazafelé; a tervek szerint 2010-ben ér vissza a Földre.

A tudósok neutronok segítségével meg tudják határozni, hogy egy ismeretlen mintában milyen elemek vannak milyen mennyiségben. Neutronbesugárzás hatására a mintában lévő elemek elnyelik a neutronok egy részét és radioaktív izotópokká alakulnak. Minden egyes radioaktív izotóp egyedi, jellemző összetételű sugárzást bocsát ki. Így a kibocsátott sugárzás körültekintő elemzésével a tudósok meg tudják határozni, milyen izotópok vannak jelen a besugárzott mintában (kvalitatív analízis). Mivel a sugárzás intenzitása arányos a jelen lévő radioaktív anyag mennyiségével, a mintában lévő radioaktív elem mennyiségét is meg lehet határozni (kvantitatív analízis). A neutronbesugárzásos analízis a dinoszauruszok kihalásának tanulmányozásánál is nagy segítséget nyújtott.

Valószínűleg sokan hallottak már arról az elterjdet elméletről, amely szerint a dinoszauruszok kihalását egy nagyon nagy méretű üstökös Földnek ütközése okozta 65 millió évvel ezelőtt. Az üstökös az ütközés előtt kettéhasadt, az egyik rész az Amrikai Egyesült Államok mai Iowa államának területén, a másik a mexikói Yucatán-félszigeten csapódott be. A becsapódás következményeként a légkörbe nagy mennyiségű por került, amely évekig elzárta a földfelszínt a napfénytől. Végül ez az irídiumban igen gazdag por egyenletes rétegben lerakódott a Föld felszínére. Vajon hogyan jutottak a tudósok ezekre az érdekes következtetésekre?

Szakemberek neutronbesugárzásos analízist végeztek az úgynevezett krétai rétegen, amely nagyjából a dinoszauruszok kihalásával egy időben, 65 millió éve lerakódott üledékes kőzetekből áll. A besugárzó neutronok reakcióba léptek a 65 millió éves kőzetrétegekben lévő irídium atommagjaival a következő egyenlet szerint

193Ir + n ---> 194Ir

Az irídium-193 nem radioaktív, viszont az irídium-194 annyira radioaktív, hogy ha egy cm3 talajban egy gramm ezermilliomod részénél kevesebb is könnyen kimutatható. Miután elvégezték a krétai rétegen ezt az analízist, 1,89 x 109 radioaktív bomlást észleltek másodpercenként a talaj minden egyes cm3-ében. Más üledékes rétegek esetén, amelyek között a krétai rétegnél korábban és később keletkezettek is voltak, hasonló vizsgálat során csupán 7,87 x 107 radioaktív bomlást mértek másodpercenként egy cm3-ben.
A radioaktív bomlást matematikailag leíró egyenlet ilyen körülmények között hasznos fomája:

bomlási sebesség = kN

Ismerve az irídium-194 felezési idejét (19 óra), ki lehet számolni, hogy a talaj köbcentimétrenként mennyi irídiumot tartalmaz. Olyen talajokban, amelyek a krétai rétegnél korábbiak vagy későbbiek:

sebesség = kN = (0,693 / t1/2 = 7,87 x 107 194Ir atom / s / cm3 = [(0,693) (N) ] / [ (19 h) (3600 s / h) ]

N-t kiszámolva az egyenletből:

N = 7,77 x 1012 194Ir atom / cm3

A taljban lévő irídium-194 tömege tehát:

[7,77 x 1012 194Ir atom / cm3] x [194 g 194Ir / 6,02 x 1023 194Ir atom ] = 2,5 x 10-9 g 194Ir / cm3

Ugyanezzel a módszerrel a krétai rétegben is kiszámolható ugyanez a mennyiség:

Ugyanezzel a módszerrel a krétai rétegben is kiszámolható ugyanez a mennyiség:

sebesség = kN = (0,693 / t1/2 = 1,89 x 109 194Ir atom / s / cm3 = [(0,693) (N) ] / [ (19 h) (3600 s / h) ]

N-t kiszámolva az egyenletből:

N = 1,86 x 1014 194Ir atom / cm3

A taljban lévő irídium-194 tömege tehát:

[1,86 x 1014 194Ir atom / cm3] x [194 g 194Ir / 6,02 x 1023 194Ir atom ] = 6,0 x 10-8 g 194Ir / cm3

A krétai rétegben az irídium mennyiségének százalékos növekedése:

[(6,0 x 10-8 g / cm3 - 2,5 x 10-9 g / cm3) / (2,5 x 10-9 g / cm3) ] x 100% = 2300% növekedés az 194Ir koncentrációjában

Mindezek a számítások azt mutátják, hogy 65 millió évvel ezelőtt a földkéregben lévő irídium koncentrációja hirtelen 2300%-kal növekedett. Mivel a Földön található irídium általában Földön kívüli eredetű, a hatalmas üstökössel való ütközés jól magyarázza a tapasztalt jelenséget.

akartam egy tesla-generatort epiteni, de a kondenzator dielektrikumanak nem a megfelelö anyagot hasznaltam

kicsit szetegett a csodalatos kondenzatorom, ami nem volt mas, csupan alufolia es müanyag szemeteszsak retegek egymason...es ez föltekerve

ha valaki jobbat tud, az szoljon, mert nem adtam teljesen föl a remenyt!

most pedig kezdödik a meccs!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 09. 23. vasárnap 16:33), amit ide kattintva olvashatsz)

fogyokurazoknak ajanlom figyelmebe!

Ha valaki elakad egy nagy hóviharban, akkor igencsak nagy lehet a kísértés, hogy víz hiányában hó evésével próbalja kielégíteni vízszükségletét. Habár logikusnak tűnik, hogy a hó minden szempontból megfelel a víz helyett, ennek valójában az a veszélye, hogy a hóevés túl sok Kalóriát von el a szervezet melegen tartásától. Hogyan lehet ez?

Egy Kalória (táplálkozástani Kalória nagy K-val írva) egy liter víz hőmérsékletét egy Celsius fokkal emeli. Azonban egy Kalórai egyáltalán nem fogja megemelni egy liter hó vagy jég hőmérsékletét. Ha valaki megeszik egy liter havat, akkor szervezete 80 Kalóriát fog elfogyasztani csak arra, hogy megolvassza a havat, persze azt feltételezve, hogy nulla Celsius fokos volt a hó. Mialatt a szervezet felhasználja ezt a 80 Kalóriát a hó megolvasztásához, a hőmérséklet változátlanul 0 fok marad. A szervezetnek még további energiára van szüksége ahhoz, hogy a vizet a normális testhőmérsékletre, vagyis 37 °C-ra melegítse. Mindehhez újabb 37 Kalória szükséges. Tehát 1 kg hó felmelegítéséhez a szervezet összesen 117 Kalóriát használna fel.

Szerencsére több egyszerű módszer is van, amellyel a havat vízzé lehet alakítani, és a sok plusz Kalória elégetésével még a fagyhalál veszélyével sem kell szembenézni. Néhányan a veszélyes téli helyzetekre előkészített túlélőcsomagba gyertyát és üres konzervesdobozokat is tesznek, hogy meg tudják olvasztani és felmelegíteni a havat. Más lehetőség, hogy a havat egy fekete színű alapon álló edénybe gyűjtjük, majd az egészet kitesszük a napra. A fekete háttérből sugáró hő megolvasztja a havat és felmelegíti a vizet.

Táplálkozási szakértők szerint egy átlagos amerikai étrendje napi 2500 kalóriának felel meg. (A táplálkozástudományban a kalóriát Cal-ként, nagy kezdőbetűvel rövidítik. Rövidesen meglátjuk, hogy ez nem azonos a tudományos életben használt és szintén kalóriának nevezett, de kisbetűs cal-nak rövidített energiaegységgel.) Ezek szerint a elfogyasztott étel elégetése (oxidációja) átlagosan 2500 Cal energiát termel. Az emberi szervezet ezt a napi 2500 kalóriát használja fel az életfontosságú biokémiai reakciók fenntartásához.

Az amerikai egészségügyi hatóságok azt javasolják, hogy mindenki naponta legalább hat pohár vizet fogyasszon el. Hat pohár víz nagyjából másfél liter. A megivott vizet szervezetünk energiabefektetéssel felmelegíti testhőmérsékletre. Mennyi hő szükséges ahhoz, hogy másfél liter jéghideg (0 fokos) vizet felmelegítsünk testhőmérsékletre (37 fokra)? A számítások szerint ehhez 55 000 kalória hő szükséges.

Nincs valahol hiba ebben a számításban? Elképzelhető az, hogy valaki napi 2500 kalóriányi ételt fogyasszon el, és hat pohár hideg víz megivásával azonnal 55 000 kalóriát el is hasznlájon? Milyen szenzációsan könnyű fogyókúra lehetne ebből! Sajnos azonban ez nem így működik.

A táplálkozátudományban használt, nagybetűs Cal-nak rövidített kalóriát ugyanis a többi tudományágban kilokalóriának nevezik, vagyis valójában 1 Cal 1000 cal-lal egyenlő. Így tehát az átlagos amerikai 2500000 kalóriát, vagy 2500 kilokalóriát fogyaszt egy nap alatt. A táplálkozástudományban elterjedt szokás szerint azonban a kilokalóriát nevezik kalóriának, ami rengeteg, az előzőekben leírt, vizes fogyókúrához hasonló téves következtetésre vezethet vagy félreértést okozhat más tudományágákban.

Másfél liter jéghideg víz valóban felhasznál 55 000 kalóriát, de ez csupán 55 kcal a szokásos ételekkel naponta átlagosan elfogyasztott 2500-ból. Azonban a jól lehűtött italok fogyasztása nem elvetendő ötlet így sem. Ugyanis közel négy kilométernyi séta fogyaszt el 55 kcal-t a szervezetben.

tesla tekercs és reakattogj! (Ez egy válasz ghorrag üzenetére (2007. 09. 23. vasárnap 16:59), amit ide kattintva olvashatsz)

az alufolia nem mutat semmifele elvaltozast

tehat a passzivalodott alufolai nem oxidalodik, es nem kepez amalgamot higannyal egyeb behatasok nelkül

a cikked szerzöje kicsit tulzoan nyilatkozott ( na jooo..nem kicsit ) (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 09. 22. szombat 14:09), amit ide kattintva olvashatsz)

ez lemaradt
KISÉRLETEK klikelj reá! (Ez egy válasz yanek77 üzenetére (2007. 09. 24. hétfő 06:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Túlságosan tudományos vagy!
Ezzel szvszerint csak magadat szórakoztatod és a topicot unalmassá teszed (most mondhtatod, hogy aluliskolázott bunkó, de...), a topic eredeti célja nem professzori szintű elméleti magyarázatok lettek volna!
Vegyél példát pld. charlotte érthetőbb és számomra sokkal érdekesebb felvetéseiről!
(Ez egy válasz ghorrag üzenetére (2007. 09. 23. vasárnap 16:48), amit ide kattintva olvashatsz)

egy kis erotika nem árt a topicba!

(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 09. 23. vasárnap 16:38), amit ide kattintva olvashatsz)

ez kicsit kezzel foghatobb:

Félrevezető reklámok és hőmérsékleti skálák


A tudósok ritkán használják hőmérséklet mérésére a Celsius fokot, vagy az Amerikában elterjedt Fahrenheit fokot. Számukra a Kelvin a leggyakrabban használt skála. Lássuk csak, hogyan viszonyulnak ezek egymáshoz. Ha odakint 21 Celsius fok van, az 70 Fahrenheit foknak vagy 294 Kelvinnek felel meg (a Kelvin szót fok nélkül használják!). Miért a Kelvint kedvelik a tudósok? Mielőtt erre válaszolnánk, ismerkedjünk meg egy hirdetési trükkel, amivel gyakran csapják be az embereket.

Gyakran láthatunk manapság olyan diagramokat, amelyek egy A és egy hasonló B termék használóinak elégedettségét ábrázolják. Mondjuk az A termékkel a felhasználók 98%-a, a B-vel 96% elégedett. Ez nem nagy különbség, de ha valaki (feltehetően az A termék gyártója ) olyan oszlopdiagramot készít, ami 0% helyett 94%-nál kezdődik, akkor könnyen azt a benyomást keltheti, hogy a vevők kétszer olyan elégedettek az A termékkel, mint a B termékkel. Ha 0%-ról kezdenék az ábrázolást, akkor jóval őszintébb lenne az ábra, és kiderülne, hogy alig van különbség a vásárlók két termékről alkotott véleménye között.

A Kelvin hőmérsékleti skála 0 K-nál, azaz nulla kelvinnél kezdődik, mintha a az előbbi százalékos példában a 0%-ról kezdődő ábrázolást használnánk. A Celsius és a Fahrenheit skála nem kezdődik tényleges nulla foknál. Lehetségesek 0 Celsius foknál vagy 0 Fahrenhiet foknál kisebb hőmérsékletek is, ezek valójában télen elő is fordulnak a mérsékelt éghajlatokon. Nem lehetséges viszont 0 K-nál kisebb hőmérséklet. Ha Kelvinben mért hőmérsékletet egy másik, ugyancsak Kelvinben mért hőmérséklettel haonlítünk össze, akkor tényleges képet kaphatunk a két hőmérséklet viszonyáról. Például 100 K éppen kétszer olyan meleg, mint 50K. Viszont 100 Celsius fok nem kétszer annyira meleg, mint 50 Celsius fok, és 100 Fahrenhiet fok sem kétszer olyan meleg, mint 50 Fahrenheit fok.

OK!
értem a célzást (nem is zavarom tovább "köreidet"!),
további jó szórakozást és fóumozást! (Ez egy válasz ghorrag üzenetére (2007. 09. 25. kedd 13:24), amit ide kattintva olvashatsz)

Tudunk hibernálni!

Sokáig csak sci-fi filmekben látható tudományos fantasztikumnak tartották a hibernációt, a kutatók azonban most azt állítják, áttörés várható: hamarosan képesek lesznek embereket is szervezetük károsodása nélkül hibernálni, akár hónapokra is.

Amerikai kutatók olyan, só és víz keverékébôl álló plazmát fejlesztettek ki, amellyel megvalósítható a hibernáció, vagyis a szervezet károsodás nélküli lefagyasztása, majd felolvasztása. Most bostoni, Los Angeles-i és pittsburghi kutatóintézetek versenyeznek azért, hogy ki hajthatja végre a valószínűleg még idén megkezdôdô emberkísérleteket. A plazma a Daily Mail közlése szerint gyorsan 10 Celsius-fokra hűti a vért. A szervezet anyagcseréje ezen a hômérsékleten lelassul, miközben az oldat késlelteti a sokkos rohamokat, és a szövetek is csak csekély mértékben károsodnak. A tudósok disznókon már sikeres kísérleteket hajtottak végre: az állatokat több órára hibernálták, kiolvasztás után a sertések magukhoz tértek.

A véletlen hibernációk még inkább megerôsítik az esélyeket. Tavaly egy japán üzletember, Ucsikosi Micutaka hegyi kirándulásra indult barátaival, de a 35 éves hivatalnok lezuhant egy szikláról. Túlélte a balesetet, pedig az esés következtében megsérült a gerince, így képtelen volt megmozdulni. Amikor 24 nappal késôbb megtalálták a mentôk, azt tapasztalták, hogy a férfi gyakorlatilag téli álomba merült. Testhômérséklete alacsony volt, a szokásos 36 fok helyett csupán 22. Ezzel párhuzamosan lelassult a szívverése és az egész anyagcseréje is.
1999 májusában sikerült egy norvég síelôt újjáéleszteni azt követôen, hogy több mint egy órát töltött el a jeges vízbe merülve: amikor megtalálták, már a klinikai halál állapotában volt, szíve és légzése megállt, testhômérséklete pedig tizennégy fokosra csökkent. Mindezek ellenére késôbb mégis felépült, mind szellemileg, mind pedig fizikailag.
Egy másik példa a kanadai Erika Nordby esete, aki kisgyermekkorában éjszaka eltévedt az erdôben, és csaknem halálra fagyott: amikor megtalálták, a szíve már két órája megállt, testének hômérséklete pedig mindössze tizenhat fokos volt.
Korábban arra is volt már példa, hogy egy emlôrákos, kemoterápiás kezelésen átesett nô petefészkét lefagyasztották, majd hat évvel késôbb visszaültették.
Egy másik alkalommal 21 éve lefagyasztott spermiummal végeztek sikeres megtermékenyítést: a gyermek apja még 17 éves korában kérte hímivarsejtjeinek lefagyasztását, miután hererákot diagnosztizáltak nála. A kutatók szerint felfedezésük elsôsorban a gyógyításban használható majd komolyabb sérülések kezelésénél, a magas lázzal járó állapotok, illetve az agyvérzés, de a rákos betegek sugárkezelése során is hasznát lehetne venni. Ráadásul a transzplantációra szánt szerveket is tovább tudnák tárolni.






Jelentkeznétek önkéntesnek hibernációs kísérlethez?

Ha nem lehetne dugni az űrben ,hogy lennének az ufókok?