Az élet erősebb nálunk, a létező világ mit sem törődik az egyénnel. Ez borzasztó - mondom egyszer, máskor meg: ez gyönyörű. Mindenesetre: erő ez, pusztító és teremtő, és hiába is próbálnánk kivonni magunkat a hatása alól, nem lehet kiszállni.

Szabó T. Anna

Rég olvastam, de ma újra elém került Gárdonyi. "Mindig különös nekem, mikor valakiről azt mondják: Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt. Olyan, mintha azt mondanák valakiről, hogy: - Úszni tanította ezt meg ezt a halat..."

"Felelős vagy a saját boldogságodért,
Így tehát ne másoktól várd,hogy boldoggá tegyenek,mert csalódni fogsz"

Amit elveszitettunk es nem tettunk meg erte mindent, hogy megtarthassuk, azt nem akartuk igazan. Ha mindent megtettunk es megis elveszett, akkor pedig nem is volt a mienk.

Sajnos véget ért ez a szép évszak. És szeretem ezt a verset. Tartalmában, furcsa történetében benne van minden kedves csintalan bohóság. Olykor magam is faragok esetlen rímeket ennek hatására (gyenge lírikus kísérletemet korábban osztottam meg eme rovatban), de nem érnek fel ennek valódi értékéhez. Ajánlom a sok kedves olvasón túl fáradhatatlan aminjainknak kik e forró évszakban is éberen, egyenlő mércével és értőn őrködtek az oldal felett. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 07. 30. kedd 23:19), amit ide kattintva olvashatsz)

Az elet
ha a sziv nezi: tragedia
ha az esz nezi: komedia

Szasz Zoltan

Mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon is mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan. - Platón

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár Örök kedvenc

Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek


Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -,
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.

Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden - ti vagytok a jóság -, meghitten - ti vagytok a csönd -,
jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,
ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért,
küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez,
a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.

Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szép fejűek, felhő-lépők, bátorítók,
szélben dzsiggelő bokorgyermekek, gondolkodó, felnőtt fenyők,
táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,
szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,
sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot -
simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,
ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s - tanácstalannak - tanácsot ad,
ölelő szerető, ki bánatot öl, nyugalmas öl, ki fiául fogad,
s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét,
üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem tüzét,
ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett -
köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.

"Kellemetlen félreértés
Alapos ok nélkül (gondolom én), vita nincs
Protestálnál? Akkor ott a kilincs
Jó ízlésű ítésznek a döntés súlya nem lehet könnyű
Ámde borúra mindig jön derű
Talán a leckét tanulván jobb lesz ha ezután
Okosabban, megfontolva serceg ceruzám
Ki szeretne ismét kirekesztett lenni
Belegondolva jobban azt hiszem senki
Elég az önmarcangolásból
Cuki leszek kapásból
Sörözök vígan és szeretek
Innen is minden fasza gyereket
Ciripelek mint tücsök nyáron
Sose lesz csend a tanyámon
Kalapot teszek, hogy ne tűzzön a nap
Ámbár van, hogy nyárutón jó mikor simogat
Kár lenne több szóért, ennyi pont elég."

" Amikor a tavasz kezdődik,

és meghallom a madárcsicsergést a szerelem jut először az eszembe.

Amikor az édes hajadon megvillan a napsütés, nincs annál szebb dolog.

Amikor felveszed az édes kis napszemcsid, és gördeszkázunk a forró nyári parton,

csak az jut eszembe, hogy szeretlek."

Vagy azt, hogy nem tudsz bánni, a késsel (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 03. 02. szombat 22:04), amit ide kattintva olvashatsz)

A sebeid azt tanusítják, hogy harcoltál "

"Az elet egyik nagy trefaja, hogy az aldas olykor a csapas alcajaban erkezik."

Robert Lawson

A gyűlölet még szorosabban összefogja az embereket néha, mint a szerelem.

Mika Waltari

Van még pár gondolat ott, ahonnan ez is jött.

"Ha nem hagyod, hogy bárki közel kerüljön hozzád, nem csak azt akadályozod meg, hogy esetleg megsebezzenek. Azt a fájdalommal terhes boldogságot is eldobod magadtól, ami mindig eltölti az embert, ha teljesen kitárja valakinek a szívét, és lesz, ami lesz, beleveti magát az életbe."

Nalini Singh (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 01. 25. péntek 21:52), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez nagyon igaz. Nem is olvastam eddig ezt tőled Szexi. De tetszik minden sora. Én is tanulom, hogy valamennyi helyzetben kiálljak magamért, ha kell. Egy német sörreklám jutott most eszembe:
Nicht immer, aber immer öfter..... ( Nem mindig, de egyre gyakrabban....) (Ez egy válasz X üzenetére (2018. 12. 11. kedd 16:06), amit ide kattintva olvashatsz)

Aki magában bízik, az másokban is bízik. Mert tudja, ha cserben hagyják - márpedig előbb vagy utóbb cserben hagyják, hiszen az élet már csak ilyen -, vissza tud vágni. Az élet egyik szépsége éppen ebben rejlik: a kockáztatásban.

Paulo Coelho

Értem én, hogy a Holf elérhetetlen, node hogyan értelmezzem a cunamit? (Ez egy válasz X üzenetére (2018. 12. 15. szombat 17:22), amit ide kattintva olvashatsz)

Apályok és dagályok végtelen sora tartja hullámzásban mindkettőt, a tengert és a nőt. A nőben valami nálánál nagyobb erő munkálkodik, a férfi viszont szilárd, akár a part, amely a tengert, a női természetet öleli. A férfi azt szeretné talán, hogy ha változik is, miatta változzon a nő, de bárhogy kívánja ezt a férfi, a nő az elkövetkező ötezer évben is csak a Hold szeretője marad.