"Veled van értelme a szónak,
Veled szép a holnap,
Veled születnek az álmok,
Veled megemra találok.
Ne csapj be, bár merre lépek,
Ölelj magadhoz, s szeress míg élek!"

"Kezemet nyújtom, kérlek fogadd el!
Értsd meg, amir mondok, kérlek fogadj el!
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz.
Ha választanod kell kérlek engem válassz!!"

"Köszönöm kedves, hogy megismertelek,
Köszönö az első baráti szót,
Köszönöm az ölelést, az első csókot,
El se mondhatom ,milyen jó volt.
Köszönöm az édes perceket,
Amikor először súgtad halkan: SZERETLEK"

"Szoríts magadhoz kérlek,
szeretném érezni szíved melegét,
ne hagyd, hogy szerelmünk véget érjen,
hisz szorosabb, mint bármely kötelék!"

"Néha - néha elkap a sírás, a félelem,
Hogy lesz majd olyan, hogy nem leszel velem,
Hogy már csak emléked késztet majd fájdalomra Édes,
Pedig már most tudom, hogy én vagyok a vétkes."

jóreggelt mindenkinek
Lótusvirág szép ez a vers nekem tetszik nagyon jöhet a folytatás nem lustálkodni

Most egyenlőre ennyi. Ha tetszenek, akkor még szívesen megosztom a többit is veletek, ha nem, akkor meg nyugodtan vágjátok ki őket.

Szabó Lörinc: Intelem

Ki fájhat legjobban? Ki tudja,
hol vagy a legvédtelenebb?
A nő, akinek átadtad
rajongó, bolond testedet.

Az önzés, melyre jogot adtál,
szent lesz, szentséges háború,
ellened fordul, őröl és fojt,
mint az angina, mint a szú.

Az önzés melyre jogot adtál,
előbb sír, aztán követel,
boldog akar lenni, ha célját
romlásoddal éri is el:

még te, ha eltiprod, kijátszod,
akkor is zsákmánya vagy:
az ellenséged védi benned
a részvét és a bűntudat.

Ki árthat legtöbbet? Ki tudja,
a tőr szivedig merre vág?
A nő, kinél el mersz aludni,
a nő, aki lelkedbe lát.

Szabó Lőrinc: A kezdet volt csak...

De hát miért nem voltál elég, ha így
szerettelek? Lassan derült ki, hogy
mit értünk egymásnak: bűntudatod
sokszor hitte: jobb, ha, bárhogy, szakít
a fájó üdv új fájdalmakba vitt,
a közösségünk így maradt zaklatott,
ideiglenes: kegyetlen kapocs
zárta gyönyörét és tiltásait.
Gyöngék, gyávák, bolondok mind a ketten,
nem bíztam benned eléggé, s Te bennem
a legnagyobb jó voltál, életemben
s most mégis a kevésért siratlak
minden kincs a kezdete volt csak annak,
mit bűneim benned eltékozoltak.

Szép jó reggelt mindenkinek!

Gondoltam én is hozzászólok ehhez a fórumhoz. Nóci: a versek gyönyörűek, igaz még nem sikerült mindegyiket elolvasnom, de azon leszek.
Ha nem gond senkinek, akkor én is leírnám kedvenc szerelmes verseimet. Ezeket egy bizonyos hímneműnek gyűjtöttem össze, persze, ahhoz már nyuszi voltam, hogy oda is adjam neki, de lehet, hogy jobb is így, mert akkor lehet, hogy életem teljesen más pályát fut be és nem tapasztaltam volna meg azt a sok jót, ami azóta történt velem, mióta nem vagyok együtt vele. Tehát a versek:

Ez vagyok én

Én megmondtam most viszont tényleg megyek sziasztok barátaim puszika nektek és vigyázzatok a verseimre nehogy elszökjenek ja és itt egy mosoly h valami jót is lássatok tőlem (Ez egy válasz WebDragon üzenetére (2004. 09. 18. szombat 22:35), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez nagyon durva.... teljesen hatalmába kerített.
Nem igazán szeretem, amikor egy gyereken keresztül akarnak rám hatni... De elérte amit akart...

Az ütközéskor a nő szinte kirepült,
Majd sápadt virágként az úton elterült.
Keze s lába furcsa szögben feküdt az aszfalton,
Egy apró vércsepp jelent meg a gyönyörű ajkakon.

Szeme csodás kékje az eget fürkészi,
Míg egyik kezével gyermekét keresi.
Egyre távolabbról hallja a sírását,
Míg végül elveszti szeme ragyogását.

Utolsó gondolata tán a kicsihez szállt,
Ki még fel sem fogta azt hogy árvává vált.
A hatalmas robaj után most síri a csend,
Csak a kisgyermek sírása törti meg.

Lassító autókban, döbbent tekintettek,
A szörnyű tragédián sokan könnyeztek.
Két teljesen ismeretlen embert sirattak,
Kik értelmetlenül, szörnyű halált haltak.

Mindenfelől segítő emberek jönnek,
De, hiába itt már senki sem segíthet.
Szánakozva nézték a síró csöppséget,
Kit nem vígasztal többé anyai szeretet.

Soha nem hallhatja anyja nevetését,
Nem élvezheti annak gyöngédségét.
Soha nem focizhat együtt az apjával,
Nem állnak a tükör előtt az első borotvával.

A legnagyobb vesztes lassan elcsitul,
Könnyes szemeire csendes álom borul.
Álmában talán egy angyal simogatja,
Fülébe a kedvenc énekét dúdolja ...

Ez a kedvencem,ettőla hideg kiráz,lehet már írtam egyszer akkor elnézést de nem emlékszem rá hogy melyikeket másoltam át régi fórumról

Volt egyszer egy boldog és szép fiatal pár,
Szerelmük gyümölcseként egy kis fiuk is volt már.
Egy szép nyári délelőtt kirándulni mentek,
Az autójukkal sok-sok kilométert tettek.

A volánnál ült a vonzó, sármos apa,
Alig fért el az ülésen sportos alakja.
Büszkén és élvezettel vezette az autót,
Mely státusz szimbólumnak is jó volt.

Mellette ült szép, ifjú felesége,
A férj egyik kezét a nő vállára tette.
Mögöttük a hátsó ülésen,
Csecsemőjük aludt egy gyermek ülésben.

A sportos autó teteje le volt engedve,
Hangszórójából halkan szólt a zene.
A zene ütemét a volánon a férj dobolta,
Felesége pedig a dallamot dúdolta.

Mindketten gyönyörködtek a tovatűnő tájba,
Majd megálltak enni egy árnyas parkolóba.
A csomagtartóból kis kosár került elő,
A legtetején egy kockás terítő.

Ráterítették a szú ette asztalra
Került pohár, tányér, kés, kanál és villa.
Mikor a kosár tartalmát kirakták,
Az asztal köré ülve megkezdték a traktát.

Gondos női kezek állították össze a menüt,
Egészséges ételek látszottak mindenütt.
Volt grillezett pulyka és sok- sok saláta,
És többféle sajt is desszertként utána.

Volt gyümölcs is, mit az asszony szemezgetett,
Miközben szerelmesen a férjére nézett.
Minden pillantásukból sütött a szerelem,
Arcukon látszott az őszinte érzelem.

Jóféle vörösbor is került a pohárba,
Mit sűrűn kortyolgatott az ifjú apuka.
A zöld fűre puha pokrócot fektettek,
S azon a kicsivel együtt hemperegtek.

Mindketten a kisgyermekük kedvét keresték,
Miközben egymást is simogatni kezdték.
Vidáman kacagva telt el a pár óra,
Aztán ismét egy üveg bor lett felbontva.

A melegbe jól esett a férjnek az ital,
Nem számolt akkor semmi tilalommal.
Nem gondolt arra, hogy is fog vezetni,
Sőt kezdett egyre magabiztosabbá válni.

Gondosan összepakolták a maradékokat,
Utánuk csak a lenyomott fű maradt.
Visszaszálltak a kényelmes autóba,
És elindultak haza, vissza otthonukba.

A CD lejátszón hangosabban szólt a zene,
Az autót a férj fél kézzel vezette.
Lábát a gázpedálra jobban rányomta,
Az autó a levegőt szinte hasította.

A férj sorra előzte le az autókat,
Gyorsan maga mögött hagyva az idilli tájat.
Nem voltak bekötve úgy száguldottak,
Lélekbe szinte már otthon is voltak.

Hátul a kicsinek nem tetszett az éles levegő,
Tiltakozásul a leghangosabb sírását vette elő.
Meglepetten fordultak a szülők hátra,
Egy pillantást vetettek a síró babára.

De ennyi is elég volt, hogy megtörténjen a baj,
Hatalmas csattanás egy másik kocsival.
Az ütés a kocsit messze repítette,
S az irányításra alkalmatlanná tette.

De nem is lett volna aki irányítsa,
Hisz a férj holtan borult a kormányra.
Az ütés ereje a kocsiba préselte,
A saját volánja lett a végzete.



folyt.köv

Van, aki könnyen megkapja akit szeret,
Van, aki szenved sír, míg övé lehet,
Van, aki könnyen tud feledni,
S van, aki meghal, mert nagyon tud szeretni.

Nem könyv ezek nekem flopyn,cd-n vagy gépen vannak elmentve,van köztük saját kútfő is van köztük összeválogatott is ismerősöktől és egyéb helyekről a többi titok (Ez egy válasz X üzenetére (2004. 09. 18. szombat 22:20), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez szerintem eyg gyöngyszem.. :


ROBERT BURNS: EGY HÖLGY KRIPTÁJA

E szép barokk
sírban a holt
ezer farok
hüvelye volt.

/Faludy/

Szabó Lőrinc: Nem nyúlok Hozzád, csak nézem, hogy alszol...

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,

kitakarózva, önfeledten - Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez - Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen-
Igazad van - Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Nem mondtam, hogy nem tetszik,csak az érdekelne, hogy mi a könyv címe amiből ezeket a verseket írod.

na jóvan akkor jóéjt látom senkinek nem tetszik semmi amúgy meg nem kötelező olvasni..

Sosem akartam tudni
milyen az élet nélküled,
Most mégis egyedül kell,
hogy tovább éljek.

Reggelente magányosan,
egyedül ébredem,
Nem ölelsz már magadhoz,
hogy melegítsd a testem.

Csak bámulok a semmibe,
s hiába kérdezem:hol vagy már?
Lassan rádöbbenek:
Árva szívem hiába vár!

Wazze mi ez a halál utáni vágy? ez az elképesztő elkeseredés?
Nincs aki felrázzon?
Ennyire nem kell senki után keseregni... majd jön egy másik, aki kicsit más, de legalább annyira jó... vagy jobb...