Volt egy nagyon gyönyörű pár,egy barna fiú és egy barna lány.Boldogok voltak hosszú éveken át,bár csak ilyen lenne az egész világ !Igen,....de örökké semmi sem tarthat,a fiú útja másfelé haladt,szerelmük mostmár csak egy emlék maradt.Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte,körülötte megváltozott minden,sajnos ő nem felejt könnyen.Aki most ránéz az utcán,azt kérdi magától;"Miért?"-Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól,most pedig épp,hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok,s a lány azóta is egy srác miatt zokog.Egy srác miatt ki most másra mosolyog,s másnak küldözget óriási virágcsokrot.Szerették egymást hosszú éveken át,nem mondták,hogy elhervadt a virág.Fájdalom s könny ragyogot a szemében,hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon,olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon.Kár,hogy már engem nem tudsz szeretni,és sikerült ily hamar elfelejteni.Nekem ez nem megy ily könnyen,még most is emiatt folyik könnyem.Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik!Nem láttál hulló csillagot?Én voltam az ki eltávozott!A temetőben egy harang fájdalmában kondul,a sok kisírt szem,a kis sír felé fordul,a sírban egy lány nyugodt,ki már hónapok ota nem mosolygott.Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá,de sajnos késő volt már!A srác éppen kihívoan mosolygott egy szöke lány szemébe,mikor a postás levelet adott kezébe.A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt!A fiú könnyes szemmel meredt a papírra,őrülten futott a temetőbe,sírva.Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre,ráborult bocsánatot kérve.Rájött nem kellett más szerelme,csak azt az egy lányt szerette.Sírva átkozta magát,miért nem jött elöbb erre rá.Szél fújt át az éji temetőn,és a fiú bánatosan,fejét a kis sírról felemelte.Fájdalmas hangon valaki megszólalt:"SZERETLEK."
A fiú ráismert a hangra,majd újra ráborult a kis sírra."Bocsáss meg nekem."

Száguldás

Csikorog a gumi, bömböl a motor;
Megcsúszik a kerék, a kavicsba kotor.
Eszem mondja: fékezz! De nem lassíthatok.
Hiszen tőled még oly messze vagyok.

Kint tombol a vihar, esik, síkos az út,
Nem is sejtem még, hogy egy apró, meglazult
Csavaron múlik, hogy élek, vagy halok.
Újabb kanyar, kicsit még közelebb vagyok.

Víz csillog az úton: szemed ragyogása;
Ingadoznak a fák: derekad hajlása;
Gyönyörű arcod szemem elé úszik.
A hátsó kerék megint kipörög, megcsúszik.

Minden kis szépségben téged látlak újra,
S nem tudom már visszarántani az útra
Megpördülő autóm; ez a halál, érzem.
Mondj el egy utolsó imát kérlek értem.

Mikor elhagynak...

Szerettél, lángoltál; mindhiába.
Visszahulltál a magány kínjába,
Elárultak; mégis hűvösnek kell lenned,
Mert mikor elhagynak, senki sem tudhatja,
Mi megy végbe benned.

Szeretnél tombolni, ordítani,
Semmire nem vágysz, csak pusztítani,
De kifelé mégis nyugodtnak kell lenned,
Mert mikor elhagynak, senki sem tudhatja,
Mi megy végbe benned.

Ezernyi kis emlék szanaszéjjel,
Nem hagynak aludni egész éjjel,
Reggelente mégis pihentnek kell lenned,
Hisz mikor elhagynak, senki sem tudhatja,
Mi megy végbe benned.

Próbálsz felejteni; nagy nehezen
Részben sikerül is, nem teljesen,
Eltitkolt fájdalmad tépi még a lelked,
De mikor elhagytak, senki sem tudta meg,
Mi ment végbe benned.

Milyen jó lenne ha újra velem lennél és karjaimba esnél
S akkor nem választhatna el senki minket, ezt megigérem neked
Nem fognak érdekelni a rossz szándékú pletykák
mert nem akarok újra búcsút inteni
Megpróbálnék újra bízni benned, ha már az elsőt el is vesztetted
de annyira szeretlek, hogy még ezt is megbocsátom neked Kedvesem
Tudom naív vagyok, s reményekben élek,álmok ringatnak,de csak íly módón tudom jobban érezni magam.
Lehet jobb lenne ha elfelednélek örökre
de nem megy mert még mindig többet érzek mint amit kellene
S most büszkeségemet félretéve úgy odafutnék hozzád s elmondanám hogy legbelül mi zajlik le bennem s, hogy valójában mit is érzek
Nem tudom mit tegyek, hogy velem legyél újra?
Bízhatok még a sorsba?
Hát nem tudom csak várok s irok és várom hogy az élet újra összehozzon vele.
S lehet, hogy ezekkel csak megalázom magam s rájövök milyen gyenge is vagyok valójában, ha nincs velem az akit szeretek
Szomorúan telnek el a napjaim, mert mindig csak emlékezek s eszembe jut ezer kérdés
Mért pont velem?mért akarta a sors, hogy szevedjek?s még jönne a sok kérdés de néha felesleges feltenni...
Még nagyon fiatal vagyok s remélem lesz majd más de most senki nem tudja velem elfelejtetni azt a csodát
A csodát, hogy megtaláltuk egymást s megtudtam milyen az igazi szerelem
Milyen is?
Tudod mi az átsírni számtalan éjszakát?
Várni a válaszát de tudod nem jön rá felelet?
Felébredni úgy, hogy nincs már veled?
Próbálod elhinni, hogy ez nem történhetett meg veled!
Csupán egy álom bárcsak az lenne....de nem!
Most úgy fáj a szívem, de reménykedem, hogy talán újrakezdhetjük még egyszer...

Széttúrt álmaid közé lépve
Hallod saját sóhajod,
Fájó tettek tűzre dobva,
Nem égnek el... otthagyod.

Nézed őket: régi dolgok
Mégis félelem fog el,
Ha megtörténnek újra, mi lesz?
Senki sem felel...

Menekülni kéne innen,
Futni messze, jól tudod.
Új életet kezdve máshol,
De a szíved konok...

Hát nem egy nap termése az biztos
Ígérem állom a szemorvosi csekket csak olvasd őket tovább (Ez egy válasz junior32 üzenetére (2004. 09. 17. péntek 17:21), amit ide kattintva olvashatsz)

hmmm nóci honnan ez a sok vers már ki akadt a szemem az olvasásban azért gratula

Búcsúzik a szívem tőled,
Örökre összetörted,
mi értelme van így élni,
Szomorúvá tetted életem,
Szerettelek szívem teljes melegével.
Hát itt a vége?!
Nem hittem,hogy valaha ez megtörténik velünk.
Nem nyilt ki szíved felém?
Bezártad előttem?
Csak kíváncsiságod ami felém hajtott,
Vagy szíved mely szeret?
Fontos vagyok neked?
Nem féltesz, hogy elveszítesz?
Kell,hogy tudjam mert nem tudok így élni,
Tudnom kell ,hogy szíved mit érez!
Szólj már hozzám, mondjad mit érzel,
Mikor veszel már végre észre??

Ha már rengeteget szenvedtél,
s minden gondot megelégeltél.
végy egy mély lélegzetet,
s kezd előlről az életet,
keress egy más egy jobb utat,
egy olyat melyet már nem ő mutat.
Ezen az úton indulj el,
s a boldogságot ne kerüld.
Mosolyogjon sebzett szived,
próbáld meg feledni azt amit talán már nem lehet..
Soha ne térj le a neked szánt útról,
még akkor sem ha vonz a múlt újból és újból.
Ne gondolj arra ami rossz volt és fájt.
ne légy leszakítható eldobott virág.
ne legyél olyan mint a nyárfa, mit elfújhat a szél
hisz van aki szeret s csak érted él.
legyél olyan mint a fenyő, bölcs és határozott,
rájössz majd, hogy ez az út neked csak jót hozott.
Ne gondolj vissza haraggal arra aki megtört,
biztos nem akarta mégis ezt okozta.
ő csak egyszerűen kihagyott életéből,
egy darabot sem akart letörni szerető szívedből.
abból a szívből ami akkor sok darabra hullott.
de ma már erős szív ként új erővel dobog.

Mikor megismertelek tudtam, hogy te vagy kire vártam rég,
de a csalódás hamar élért.
Hisz csak játék voltam a szemedben,
egyetlen csókot adtál nekem, ami akkor a mindent jelentette,
s én azt hittem, ez az igazi SZERELEM.
De tévedtem, mert a barátnőd várt már téged,
S én a mennyországból a pokolba értem.
Fáj, hogy nem vagy már velem,
de túlélem, mert nem te vagy az egyetlen.
Szeretlek még egy darabig,
míg egy új arc, egy új gondolat, egy új érzés ragad el,
s te csask a múlté leszel.
Nem fog fájne, ha az emlékedre gondolok,
csupán egy tapasztalattal lettem gazdagabb,
s egy érzéssel, ami neked hamar elmúlt.
DE NEM BAJ, HISZ EMLÉKED ÖRÖKRE MEGMARAD.

1.Nem azért szeretlek aki Te vagy hanem azért aki én vagyok melletted.
2.Senki sem érdemli meg könnyeidet aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
3.Csak mert valaki nem ugy szeret Téged ahogy Te szeretnéd az még nem jelenti azt hogy nem szeret Téged szíve minden szeretetével.
4.Az igazi barát a kezedet fogja és a szívedet símítja.
5.Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod hogy sohasem lehet a tiéd.
6.Sose felejts el mosolyogni még akkor sem ha szomoru vagy.Lehet hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7.Lehet hogy csak egy ember vagy a világon de valakinek te jelented az egész világot.
8.Ne vesztegesd arra az idődet aki nem tart érdemesnek arra hogy veled töltse az idejét.
9.A sors talán azt akarja hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
10.Ne sírj mert vége lett!Mosolyogj mert megtörtént!
11.Mindig lesznek emberek akik nem fognak bántanide nem szabad feladnod a hitet!csak legyél óvatos!
12.Légy jobb ember és tudd hogy ki vagy mielőtt valaki újal találkozol akitől azt reméled hogy ismer Téged!
13.Ne küzdj túl erősen!A legjobb dolgok váratlanul törénnek!

Búcsúlevél:
Most hogy köztünk minden végetért
Te akartad igy hát bucsuzom én
Gondolom sajnálod amit értem tettél
Nem akratm hinni hogy most hűtlen lettél
Csalodott szerelmem neked köszönhettem
Gondold el kedvesem hogy esett ez nekem
Lesz majd iső és gondolsz majd rám és
Ott fogsz sirni ahol senki sem lát
Elfoglak feledni bárhogy is téged
Utolso levelem küldöm most neked
Választ még küldhetsz ha valaha szerettél
Kölcsönös levél emlékként sokat ér
S ez emlékeztetni fog az elmult időkre
ezek után most felejts el mindörökre
Egyedül maradni szomoru gondolta
ha neked most jobb légy boldogabb
De eszedbe jut ha bánat tépi szivedet
Hogy azt csaltad meg ki téged igazán szeretett
De bármi is fog történni az életben
ezt a levelet el ne dobd szét ne tépd
a levél nem hibás
csupán a sors semmi más!

Eljött értem a halál!
Jött és majdnem együtt mentünk tovább,
Nem tudtam, hogy mit tegyek sírjak vagy nevessek,
Ott ültem és remeget midenem,
Forgott velem a korterem, meg a szék amin ültem,
Szemeim körbe-körbe forogtak kerestek egy kiútat,
hangokat hallottam, kérdések repültek felém,
De egyikre sem tudtam értelmeset kinyögni,
Lassan csukodtak le a szemim,
Gyorsan körülnéztem, hogy utoljára látok e valamit,
Nem láttam semmit, csak egy nagy sárga falat,
Ott volt elöttem majdnem a képembe zuhant,
Akkor észre vettem egy kicsiny rajzott a falon,
Bizots kisgyerek rajzolta,
Mert kicsit maszatos volt nagyon,
Rávolt írva ,,Boldog Karácsonyt Anyu",
Ott ültem és magam elött láttam egy fehér rengeteget,
Lassan elindultam már felé, hátulról egy mély hang közbeszólt,
,,Jólvagy?" Kérdezte a hang, nem láttam semmit csak fehér foltokat,
Felfogtam és probáltam volna válaszolni gyorsan,
De nem tudtam kimondani amit gondoltam, Halkan kisugtam
,,Furcsán érzem magam",
Megragadott az a fehér alak és szépen lerakott egy ágyra,
Kiabáló hangokat hallottam, ,,Vízet, vérnyomásmérőt gyorsan",
Én csak feküdtem szívem csak úgy kalapált,
Nem tudtam másra gondolni csak arra:
Ennyi volt, Nincs tovább!!

Sütött a nap azon a délelőttön mikor a fiú álmaiért újra próbát tett.
Nézte a kék eget és egy halk imád mondott el, s közben remegett
Fájó lélekkel gondolt ezer emlékre, de már nem látta maga előtt a reményt, a jövőt
Csak egy mérhetetlen fájdalmat és eldőlt!
Eldőlt, el hevert a lelke, s talán a teste is
Olyan gyenge volt, hogy alig dobogott a szíve is
A nap vakított, a szeme alig látott valamit
De nem is volt fontos mert már csak egy dolgot tudott gondolkodni

Nézte a képet amikor még együtt voltak, együtt mosolyogtak egymásért, a napért
Azért mert jó volt egymást szeretni azért!
Visszagondolt arra a percre mely még talán most is ott van előtte
Ott! Pont ott az mellett amikor elhagyta és azt mondta neki nem szereti és elment mellőle
De ő már azt sem tudta mit tegyen csak lépett egy nagyot
S a szerelmének képével mindent, (az életét is) hátra hagyott

Sütött a hold azon az éjjelen, nem járt már arra senki sem
A fiú testét már csak a víz nézi meg
Nem tudják azt, hogy miért halt meg ott
S mit akart tenni pontosan előtte
Azt hogy messzire elhagyta a szerelme
Búcsút intett a reménynek annak, hogy tudjon élni, tudjon hinni azért ami a legszebb volt neki
S már csak a hold, s a víz simogatja arcát
Érti meg lelkét soha más senki!!!

Nem tudom elmondani hogy mit is érzek
S legbelül meghasad a szívem annyira szenvedek
Nem ért meg senki hisz nem ők élték át azt a fájdalmat
Amit akkor okozott mikor végleg otthagyott

Fáj de kibirom hogy megmutassam nem esett akkora seb rajtam
S élem az életem s kifele nem látja senki azt ami legbelül van
Mert odabenn még mindig őt szeretem s csak vele lennék boldog egész életemben

Mi is a szerelem?
Emlékszem mikor még együtt voltunk,mennyire vártuk azt a percet hogy együtt lehetssünk
És amikor megláttuk egymást szívünk szaporán vert s hogy átölelhesselek hogy a karomba tartasalak csak az volt a lényeg
Nem számított hogy jo formádba vagy-e mert elvakitott a szerelem
Minden percben csak Rád gondoltam s képtelen lettem volna elfogadni akkor a bucsut
De mint minden kapcsolat a miénk se tarthatott örökké
Emlékszem rá mikor kimondta:"Nem úgy szeretlek mint régen..."
Ennél a mondatánál egy világ dőlt össze bennem csak sirtam sirtam s nem is fogtam fel igazán hogy mi is történt aznap délután
Telt mult az idő s még mindig csak Őt kerestem s sokan mondták ne búsulj s nyugtattak ezerszer
De rájöttem és sok szenvedés árán beláttam hogy aki egyszer otthagyott azt nehezen akarva de el kell tudni felejteni!

Megül a nagy meleg utcán és udvaron, csak a legyek dugnak néhány kutyaszaron. A virág is kókadt, a fán a gyümölcs aszott, árnyékban egyí mecsaka alszik, egész éjjel baszott.

Most ébredtem fáradtan,
vakarom a tököm bágyadtan,
felnézek a goldengétre,
megy innen a fenébe.

(vicz)

by: IGOR

Vágy

Hozzád simulok
Hogy érezzem illatod
A valóság mely eddig üldözött
Most messze földön dohog.

Mert álmodom és sírok
Hosszú perceken át
Félek, hogy otthonom
Már nem az én hazám

Mert a világon egyedül a képzelet lehet
Ahol talán még csendesen foghatom
a kezed.

1kor kedveltem, ma csalódtam,
elásta magát, mint kutya a szarát!
én találtam ki! by. IGOR