Nagyon szép.Gratula!!! Pussz.../"Nem számit kihez szól"/ pussz..

József Attila: Bolyongok

Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
És csak reám várnak.

Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.

Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,
Ott fognak igazán engemet szeretni,
Igazán szeretni.

1921. szept. 24.

Sík Sándor: Nézz fel a kékbe

Lezárom a könyvet, letörlöm a tollat,
Még nedves a lap, de a munka kész.
Keresztet a könyvre, a szívre, a szájra:
Ez a pont, ez a csend, ez a teljesedés.
A munka, a munka, a munka egész!

S most nézz fel a kékbe: még nem vagy a túlé,
De itt sem egészen a rőt nap alatt!
Nincs fontos a földön és nincsen a napban,
Aminek odatárd szabadult magadat,
Csak az új, csak az új, csak az új feladat

Ezt a verset a "Várandós szex" topic-ba, E-rektor címére általam beszúrt kép mellett találtam, gyönyörű:

D. J.: Dal az elmaradt vallomásról
-
Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csuda szó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.
-
Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.
-
S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.
-
S megkopva lassan
megyek egy hűs gödörig,
megyek a sírgödörig
s a vallomás is
fakul és üszkösödik,
-
csak mélyül a csend
s őszibb lesz mind a vidék,
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyiték.
-
...Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény,
szó, ami néma
és mégis költemény,
-
minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő,
-
házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
szerelem, szerelem,
karácsonyfádon gyertya leszek.
-
Viharban dörgés,
mely lángoló csodákra hív,
háborgó csodákra hív
s egy világnak zengi, mire
kicsi volt s gyönge a szív.
-
Karom a földre cikázik
haragos villám gyanánt,
csattanó villám gyanánt
s lesujt körülötted
mindenkit, aki bánt...

A sok szavalás megárthat az egészségednek.

Ez az ezeredik GG-vers
szavalj, miközben farkat versz

Puszta Sándor: Bennünk fénylő csillag

sírásra görbült a szánk
mikor a legszebben akartunk énekelni

gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni

induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni

a jóságot még ma
el kéne kezdeni

óh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni

Reményik Sándor: Vagy-vagy

Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél.

Vagy az Úristen, - vagy az emberek.
Vagy a kolostor, - vagy fészek-meleg.

Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.

Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!

Dr. Kátay Katinka
Hello

Kivert a kutya, mert az,
ha koncát marva gazdát mar,eszik,
s míg fenyítő ujjbegyével elszalad,
a nap éppúgy sziromlik, és sós a szík!

Alfától indultam, s ez már az Omega!

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.

Kátay Katinka
LÁTLELET

A füst szembedől,- el nem fogadott áldozat, - az istenek,
úgy látszik, készakarva Káint oltanák belém. A gyerek,
nagy-kékszemű, ártatlan, köreit számlálva fúj, csücsörít.
"- Figyúzz reám, haver, a csajszi is tutira lökte, s te itt
szobrozol a rusnya francba, töktotálra buggyant siheder,
nyomjad mán tömpe agyizmaidnak, frankón tropára ver
a tag, naná, hogy bazinagy állat",,, Fojt a mánelés "jurop",
ahogy az ablakon át bemér, rámfarol, tarkájába lop.
Kiold a Tankcsapda is, valahogy viháncos zsib-zaj éled:
vonul huszonegyedik századán az öntudatlan élet.

Kosztolányi Dezső: Fasti

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
Tócsákba fürdenek alant a fák,
A földön itt-ott van csak még fehér folt,
A légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
Viszik a zavaros szagos vizet,
A lány piros tojást tesz el merengve,
A boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
Megrészegül az illaton a föld,
S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

Kelet felől egy sírnak mélyiből,
Elrúgva a követ, fényes sebekkel
Száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Csendes tavaszi dal

Gyöngyvirágos szép tavasznap,
Testvérül ma elfogadj,
Kisgyereknek, szép-igaznak,
Önmagamnak visszaadj.
Fürge szellő, lég suhanca,
Légy te most a mesterem.
Míg szökellve szétsuhansz a
Friss füvön, jer, játssz velem!
Új tavasz, legyünk ma egyek!
Add, ma mindent elfeledjek,
Ami nem dal, nem derű,
Nem győzelmes-egyszerű.

Félre tőlem, téli rontás,
Zúzmarázó kételyek,
Sziromrázó részrebontás,
Gondok, árnyak, éjjelek.
Drága köntös, egyszerűség,
Tiszta tóga, légy ruhám;
Kék-fehér tükröd, derűs ég,
Arcom nézze vissza rám.
Zaj ha bennem, elcsituljon,
Csendnek ujja rám simuljon.
Angyalujjú rejtelem,
Tiszta béke, légy velem!

Sík Sándor

Búzavirág

Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.

Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.

Sík Sándor

Hallod-e testvér mi történt mostanság? Feltámadt Krisztus az igaz világosság.
Ígérte azt, hogy feltámada vala, de ki tudta volna, hogy Ő Isten Fia?
Kereszttel váltotta meg Krisztus a világot, vallásos versekkel járom az országot.
Viszem a jó hírt, hogy Krisztus feltámadt, a szomorú suivekből szálljon el a bánat.
Remélem senki nem veszi zokon, ha én ezt a verset lassan abbahagyom.
Elmondtam nektek végre a lényeget, e kölnivízzel megöntlek titeket.
Újuljon meg tőle szívetek, lelketek, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepet.
Szabad-e locsolni?

Katinka
REGGEL VELED

Körmözi, csilló jégvirág, táncát,
szirmain áttört szőttes az ég,
tejtükör-éjen dér haja szánt át,
csikland, a mély most zeng kicsikét.

Zúzmara-pajkos hallali ének
hajlik a kertre, áznak a fák,
mintha csak álmod játszna a fénynek
tán sose hallott vágy-muzsikát.

Lassan az érről fölmeri csendben
hűs pirkadatnak arcát a hold,
jégbibe-táncban izzik a kertem,
kéje beszökken, árad, felold.

Zizzeni, foncsor jégvirág, táncát
szirmai százát kékli az ég,
kék ugar méhén vér tüze szánt át
fölcsap a mélység, lehull, elég.

Szerelmes kiszólás

Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó, mély szemét apassza, törje,
Dús bronzhaját a vágy cibálja szét,
Lelkét sorvasztó forróság gyötörje,
Ajkát a kín harapja össze, még
Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe!
Magányos éj gázolja át eszét
És jajgató szerelmi őrületben
Az én nevem sikítsa vad beszéd:
Ó, hívjon akkor, hívjon engem, engem!

Grtulálok.A kérdés hogy kihez szól.Pussz...

Élt egyszer egy indián úgy hívták pápu-apó
ennek született egy fia azt elnevezték pót pápu-apónak
ennek is született egy fia azt elnevezték papa pótló pótpápu-apónak
ez a papa pótló pót pápu-apó igen szeretett pempő szálat szopogatni,ezért elnevezték pempőszál szopó papa pótló pót pápu-apónak
ez a pempőszál szopó papa pótló pót pápu-apó igen szeretett még papagájra is pufogtatni,ezért elnevezték papagájra pufogtató pempőszál szopó papa pótló pót pápu-apónak
ennek a papagájra pufogtató pempőszál szopó papa pótló pót pápu-apónak igen puha volt a popója ezért elnevezték puhapopójú papagájra pufogtató pempő szál szopó papa pótló pót pápu-apónak
ez a puha popójú papagájra pufogtató pempőszál szopó papa pótló pót pápu-apó igen irigyelte a póni lovat mert neki még puhább volt a popója ezért el akarta azt tőle lopni, ezért elnevezték póniló popó lopó puha popójú papagájra pufogtató pempőszál szopó papa pótló pót pápu-apónak
ez a póniló popó lopó puhapopójú papagájra pufogtató pempőszál szopó papa pótló pót pápu-apó ott lakott a limpopói folyó mellett,ezért elnevezték limpopói póniló popó lopó puhapopójú papagájra pufogtató pempőszál szopó papa pótló pót pápu-apónak....

József Attila: Március

A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.

1935 vége