Nagyon nagy tehetség vagy! Nagyon nagy költő veszett el benned. Folytasd ezt a gyönyörű romantikus és sokat mondó verset. Hátha kiadásra kerül egyszer!
Szép!!!
Juhász Gyula: Egy hangszer voltam én...
Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.
Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.
Szemem siettet
Szemem siettet: Látni, látni még,
amíg felettem beborul az ég,
amíg a sűrű fátyol rámborul
és minden szép szín ködbe komorul.
Szemem siettet: Látni, látni még,
amíg felettem beborul az ég,
amíg a sűrű fátyol rámborul
és minden szép szín ködbe komorul.
József Attila: Ringató
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
Érik a gabona...
Érik a gabona,
Melegek a napok,
Hétfőn virradóra
Aratásba kapok.
Érik szerelmem is,
Mert forró a szivem;
Légy te aratója,
Édes egyetlenem!
Érik a gabona,
Melegek a napok,
Hétfőn virradóra
Aratásba kapok.
Érik szerelmem is,
Mert forró a szivem;
Légy te aratója,
Édes egyetlenem!
Petőfi Sándor
Világoskék a csillagos éjszaka....
Világoskék a csillagos éjszaka,
Tárva-nyitva a szobámnak az ablaka,
Az ablakból tekintetem az égen,
Lelkem pedig angyalomnak ölében.
A csillagos ég és az én angyalom
Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom.
Én legalább a világot bejártam,
De ezeknél szebbet sehol nem láttam.
Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé
A megé a messze kéklő hegy megé.
A fogyó hold talán az én barátom,
Oly halvány, hogy már csak alig látom.
Magasan áll a fiastyúk az égen,
Szólanak a kakasok a vidéken,
Hajnalodik, hüvös csipős szél támad,
Hüvös szárnya legyintgeti orcáimat.
Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek
Lefekünni és álmodni: de minek?
Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,
Mint amily szép most előttem az élet.
Világoskék a csillagos éjszaka....
Világoskék a csillagos éjszaka,
Tárva-nyitva a szobámnak az ablaka,
Az ablakból tekintetem az égen,
Lelkem pedig angyalomnak ölében.
A csillagos ég és az én angyalom
Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom.
Én legalább a világot bejártam,
De ezeknél szebbet sehol nem láttam.
Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé
A megé a messze kéklő hegy megé.
A fogyó hold talán az én barátom,
Oly halvány, hogy már csak alig látom.
Magasan áll a fiastyúk az égen,
Szólanak a kakasok a vidéken,
Hajnalodik, hüvös csipős szél támad,
Hüvös szárnya legyintgeti orcáimat.
Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek
Lefekünni és álmodni: de minek?
Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,
Mint amily szép most előttem az élet.
Áprily Lajos
Pilinkéz, porka hó
Pilinkéz, porka hó, szitálj,
fehéredjék a barna táj.
Tüntess el minden föld-sebet,
boríts fázó vetéseket.
A lombtalan fát cicomázd,
derítsd a bút, enyhítsd a gyászt.
Pilinkéz, porka hó, szitálj,
ragyogtass, idealizálj.
Csillagformájú kis pihe,
Lebbenj pillám közé, ide.
Ma légy cseppentő gyógyszerem,
gyógyítsd gyengülő szemem,
hogy zúzmarák, derek, havak,
még lássalak. Még lássalak.
Pilinkéz, porka hó
Pilinkéz, porka hó, szitálj,
fehéredjék a barna táj.
Tüntess el minden föld-sebet,
boríts fázó vetéseket.
A lombtalan fát cicomázd,
derítsd a bút, enyhítsd a gyászt.
Pilinkéz, porka hó, szitálj,
ragyogtass, idealizálj.
Csillagformájú kis pihe,
Lebbenj pillám közé, ide.
Ma légy cseppentő gyógyszerem,
gyógyítsd gyengülő szemem,
hogy zúzmarák, derek, havak,
még lássalak. Még lássalak.
Zelk Zoltán: Két szó
Két szó a lerombolt szvak
Közül mégiscsak megmaradt.
Két szó, ezer szín és ezer
Árnyalat, gondolat.
Két szó a lerombolt szvak
Közül mégiscsak megmaradt.
Két szó, ezer szín és ezer
Árnyalat, gondolat.
Tenyér
Hozzád forrasztanak csókjaim,
ahogy fészküket az ereszhez
csókolgatják a szomjas fecskék,
Ölelgetésed úgy kötözget
köréd, mint madár a fészkét
szálankint illesztgeti ághoz.
Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult körmeimet te tűröd.
Hozzád forrasztanak csókjaim,
ahogy fészküket az ereszhez
csókolgatják a szomjas fecskék,
Ölelgetésed úgy kötözget
köréd, mint madár a fészkét
szálankint illesztgeti ághoz.
Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult körmeimet te tűröd.
Shelley
A szerelem filozófiája
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
A szerelem filozófiája
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Balázs Fecó/Korál : Homok a szélben
Ne kérd, hogy ígérjem meg azt amit nem tudok
Szeretlek és melletted vagyok
De tudom jól, hogy eljön majd a nap
És nem lesz semmi ami majd visszatart
Mert sehogysem tudtam megnyugodni még
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.
Homok a szélben azt mondod az vagyok
Homok a szélben lehet, hogy az vagyok
Homok a szélben tudom, hogy az vagyok
Homok a szélben megváltozni nem tudok.
Meder nélküli folyó leszek nélküled
És meglehet, hogy sokszor tévedek
És minden reggel máshol ér talán
És senki nem fog emlékezni rám
És nem tudom, hogy mi történhet még
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.
Homok a szélben azt mondod az vagyok
Homok a szélben lehet, hogy az vagyok
Homok a szélben tudom, hogy az vagyok
Homok a szélben megváltozni nem tudok.
Ne kérd, hogy ígérjem meg azt amit nem tudok
Szeretlek és melletted vagyok
De tudom jól, hogy eljön majd a nap
És nem lesz semmi ami majd visszatart
Mert sehogysem tudtam megnyugodni még
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.
Homok a szélben azt mondod az vagyok
Homok a szélben lehet, hogy az vagyok
Homok a szélben tudom, hogy az vagyok
Homok a szélben megváltozni nem tudok.
Meder nélküli folyó leszek nélküled
És meglehet, hogy sokszor tévedek
És minden reggel máshol ér talán
És senki nem fog emlékezni rám
És nem tudom, hogy mi történhet még
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.
Homok a szélben azt mondod az vagyok
Homok a szélben lehet, hogy az vagyok
Homok a szélben tudom, hogy az vagyok
Homok a szélben megváltozni nem tudok.
Piramis : Sasok és angyalok
Én már nem hazudnék sem másnak sem neked
De értek már néhány dolgot és tudom jól, hogy nem lehet
Mert azt hiszed, hogy szárnyaim látod mégis vannak angyalok
És félek a lelked is összetörne ha megtudnád, hogy csak sas vagyok
Minden szerelmem már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!
Már nem hagynálak el a földön semmiért,
De a kalitkákba én már nem férek be Bár csak értenéd!
Ha hív az ég és vár az ég és kér az ég a szívem megdobog
Ha visszahúzol engem azonnal meghalok
Minden érzésem már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!
Értsd meg én úgy szeretlek akár az életem
Ha repülni szállni vágyom is néha mindíg visszaérkezem
Ne is kívánd soha, hogy megváltozzam mert én már nem tudok.
Romlott gonosz őrült angyal lennék, de királyi sas vagyok!
Minden gondolatom már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!
Én már nem hazudnék sem másnak sem neked
De értek már néhány dolgot és tudom jól, hogy nem lehet
Mert azt hiszed, hogy szárnyaim látod mégis vannak angyalok
És félek a lelked is összetörne ha megtudnád, hogy csak sas vagyok
Minden szerelmem már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!
Már nem hagynálak el a földön semmiért,
De a kalitkákba én már nem férek be Bár csak értenéd!
Ha hív az ég és vár az ég és kér az ég a szívem megdobog
Ha visszahúzol engem azonnal meghalok
Minden érzésem már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!
Értsd meg én úgy szeretlek akár az életem
Ha repülni szállni vágyom is néha mindíg visszaérkezem
Ne is kívánd soha, hogy megváltozzam mert én már nem tudok.
Romlott gonosz őrült angyal lennék, de királyi sas vagyok!
Minden gondolatom már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!
don_pepe - Fantáziálgatások
Vad vágyak hajtják ma testem,
lángoló tűzzel teli a lelkem,
szenvedélyes szerelem perzseli szívem,
erotikus gondolatok keringenek bennem.
Mikor érzéki kalandozásra indulna forró nyelvem,
Te gyengéd csókokkal lehelnéd remegő testem,
s ölelnélek, míg kezed szorítaná kezem,
majd lassan eggyé válnánk test a testben.
Testedben a testem, csak mi ketten,
ritmusra mozognánk egy az egyben,
míg gyönyörtől remegő hangon súgnád fülembe nevem,
s én csak azt suttognám - SZERETLEK EGYETLENEM.
by - don_pepe
---------------------------------------------
Ha többet szeretnél a verseimből, nézz be ide, s keresd a nevem: www.netrera.com/verseim
Vad vágyak hajtják ma testem,
lángoló tűzzel teli a lelkem,
szenvedélyes szerelem perzseli szívem,
erotikus gondolatok keringenek bennem.
Mikor érzéki kalandozásra indulna forró nyelvem,
Te gyengéd csókokkal lehelnéd remegő testem,
s ölelnélek, míg kezed szorítaná kezem,
majd lassan eggyé válnánk test a testben.
Testedben a testem, csak mi ketten,
ritmusra mozognánk egy az egyben,
míg gyönyörtől remegő hangon súgnád fülembe nevem,
s én csak azt suttognám - SZERETLEK EGYETLENEM.
by - don_pepe
---------------------------------------------
Ha többet szeretnél a verseimből, nézz be ide, s keresd a nevem: www.netrera.com/verseim
Váci Mihály:
Kicsordulsz forrón a szememből
Kicsordulsz forrón a szememből,
végigragyogsz az arcomon.
Mint hű kutya - fényes szelekből,
édes nyomod kiolvasom.
Azt hittem, hogy majd Te emelsz föl
a bűneidhez angyalom.
Messze vagyok az istenektől,
és az ember nem rokonom.
Amivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, köt a gúzs.
Én fuldoklom, már alig élek,
S Te egyre jobban szabadulsz.
Kicsordulsz forrón a szememből
Kicsordulsz forrón a szememből,
végigragyogsz az arcomon.
Mint hű kutya - fényes szelekből,
édes nyomod kiolvasom.
Azt hittem, hogy majd Te emelsz föl
a bűneidhez angyalom.
Messze vagyok az istenektől,
és az ember nem rokonom.
Amivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, köt a gúzs.
Én fuldoklom, már alig élek,
S Te egyre jobban szabadulsz.
Ady Endre:
Egy csókodért
Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor környezélek.
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od'adnék,
Egy csókodért nem kell az élet!
Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!
Egy csókodért
Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor környezélek.
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od'adnék,
Egy csókodért nem kell az élet!
Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!
Egy szép leányhoz
Hajnalsugár csókolta bimbó,
Egészen gyermek, kisleány.
Ki-kipirul szép gyermekarca,
Majd gyorsan ismét halovány.
Ragyogó szeme vágyva fürkész,
Majd ábrándozva megpihen:
- Mennyi báj kedves gyermekarcán,
Mennyi vágy fénylő szemiben!
Elnézem ezt az édes arcot,
Elnézem némán, hosszasan.
Szivemben kínos emlék ébred,
Amely a multon átrohan...
- Ilyen volt Ő is: rózsabimbó,
Ilyen volt Ő is: szép leány,
Ki öntudatlan bűbájával
Rabjául tartott oldalán...
Elnézem ezt az édes arcot,
Valósággá lett lelkemet
És, míg a mult ismét kitárul,
A szívem úgy sejt, úgy remeg:
- Ha olyan lesz, ha elragadja
Magával őt is a világ!...
Óh, látom sorsod - jó előre -,
Szegény, korán hervadt virág.
A teremtés legszebb gyöngyéről
Úgy rendelték az istenek,
Hogy egektől kölcsönzött báját
Ne léha ajkról hallja meg.
Egy férfinak nemes szerelme
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fenséges öntudatra jut!
Hajnalsugár csókolta bimbó,
Egészen gyermek, kisleány.
Ki-kipirul szép gyermekarca,
Majd gyorsan ismét halovány.
Ragyogó szeme vágyva fürkész,
Majd ábrándozva megpihen:
- Mennyi báj kedves gyermekarcán,
Mennyi vágy fénylő szemiben!
Elnézem ezt az édes arcot,
Elnézem némán, hosszasan.
Szivemben kínos emlék ébred,
Amely a multon átrohan...
- Ilyen volt Ő is: rózsabimbó,
Ilyen volt Ő is: szép leány,
Ki öntudatlan bűbájával
Rabjául tartott oldalán...
Elnézem ezt az édes arcot,
Valósággá lett lelkemet
És, míg a mult ismét kitárul,
A szívem úgy sejt, úgy remeg:
- Ha olyan lesz, ha elragadja
Magával őt is a világ!...
Óh, látom sorsod - jó előre -,
Szegény, korán hervadt virág.
A teremtés legszebb gyöngyéről
Úgy rendelték az istenek,
Hogy egektől kölcsönzött báját
Ne léha ajkról hallja meg.
Egy férfinak nemes szerelme
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fenséges öntudatra jut!
Ady Endre: Jázmin nyitott...
Jázmin nyitott a kertetekben,
Kissé regényes, de nyitott.
Talán akkor támadt lelkünkben
Az elválasztó, mély titok.
Talán akkor jutott eszembe,
Hogy ámitom csak önmagam
S talán te is másra gondoltál,
Míg rám borultál szótalan...
Eszünkbe jutott mindkettőnknek
Az édes, kínos pillanat,
Mikor szivünk először nyílt meg
A nyíló jázminlomb alatt,
Mikor nem vágy volt a szerelmünk,
Csak titkos, bűvös sejtelem:
Talán akkor jutott eszünkbe,
Hogy ez már nem a szerelem!...
Jázmin nyitott a kertetekben,
Kissé regényes, de nyitott.
Talán akkor támadt lelkünkben
Az elválasztó, mély titok.
Talán akkor jutott eszembe,
Hogy ámitom csak önmagam
S talán te is másra gondoltál,
Míg rám borultál szótalan...
Eszünkbe jutott mindkettőnknek
Az édes, kínos pillanat,
Mikor szivünk először nyílt meg
A nyíló jázminlomb alatt,
Mikor nem vágy volt a szerelmünk,
Csak titkos, bűvös sejtelem:
Talán akkor jutott eszünkbe,
Hogy ez már nem a szerelem!...
Nélküled
Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-lehullok, de sóhajom
utánad - felemel.
Olyan csend van így nélküled,
Hogy szinte hallani,
Amit még utoljára
Akartál mondani.
Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-lehullok, de sóhajom
utánad - felemel.
Olyan csend van így nélküled,
Hogy szinte hallani,
Amit még utoljára
Akartál mondani.







Nóci






Sexfanpár






