Ismeretlen szerző: Ily szegényen mint én

Isten küldte földre, égi szeretet
Menny és föld ura az, ki ma született,
Menny és föld urának istálló jutott,
S ő az egész földnek megváltást hozott.

Bölcs király ha lennék, hoznék aranyat,
Bárányt, hogyha pásztor, Jézusom fogadd.
Ily szegényen, mint én, mit adjak Neked?
Vedd el ajándékul szívem s lelkemet!

Szegény vagyok látod,
Mit adjak Neked?
Vedd el szent Megváltóm
Szívem s lelkemet!

Arany János: Karácsonyi éjszakán

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül
Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek,
Üdvözítőt hirdet az emberiségnek?

Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol
S éji táncaikhoz rémeknek világol?

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,
Akár bujdosó lány - én megyek utána!

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen
Akkor is jó helyre - a temetőbe viszen.

ÉLD AZ ÉLETET !

Az élet egy lehetőség, ragadd meg !
Az élet szépség, csodáld meg !
Az élet boldogság, ízleld meg !
Az élet egy álom, valósítsd meg !
Az élet kihívás, menj elébe !
Az élet kötelesség, teljesítsd !
Az élet játék, játszd végig !
Az élet értékes, vigyázz rá !

Az élet egy kincs, őrizd meg !
Az élet szeretet, élvezd !
Az élet egy titok, fedezd fel !
Az élet egy ígéret, tartsd meg !
Az élet szomorúság, győzd le !
Az élet egy himnusz, énekeld el !
Az élet egy harc, fogadd el !
Az élet egy kaland, kockáztasd !
Az élet öröm, érdemeld ki !

Az élet az élet, óvd meg !

Kalkuttai Teréz anya

NE rejtözz el úgyis látlak! rádcsukom a szempillámat.benn zörömbölsz a szívemben s elsímulsz a tenyeremben.elsímulsz az arcom bőrén mint vadvizen a verőfény.nagyon jó vagy jó meleg vagy.nagyon jó így hogy velem vagy.mindenekben megtallálak s öröm markol meg ha látlak.NÉZZ rám szólok a szemedner ne fuss el nagyon szeretlek!

Miskolczy Kálmán: Magyar Karácsony

Fehér Karácsony!
Tündököl az alvó házakon,
A Béke halk harmóniája
Ömlik be minden ablakon.

Csend és éjszaka!
Puhán von be mindent az ég hava,
Istenem, bár el soh'se múlna,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!

Isteni kisded!
Mosolyod melegít ma minden szívet,
Csodálva nézzük bájlón fénylő,
Ragyogó, ég-kék szemeidet.

Hallga, csak, hallga!
Mintha most ezernyi nagy harang zúgna,
Neki zúg, cseng, bong neki zeng mind,
A szívünk ma őneki húzza!

Zúgjon is mind ma!
Lelkünkben halk hang súgja és zsongja:
Az Ô ajándéka, Néki köszönjük,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!

Móra László:
Karácsonyi csengő

Csingilingi, cseng a csengő,
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknem elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.

Égi szánkót hajt az angyal.
És mire az estihajnal
Megjön a szép fenyőgallyal,
Cseng a csengő, jő az angyal.

Itt a Jézus angyalkája,
Égben termett csodafája,
S mindent, mindent aggat rája
A kis Jézus angyalkája.

Arany diót, arany csengőt,
Ezüst lepkét, ringót rengőt,
Amilyen még földön nem nőtt,
S csilingelő arany csengőt.

Kérünk Jézus angyalkája,
Ahol sok a koldus, árva,
Hol jóságod legtöbb várja,
Ott pihenj meg legtovábbra.

Hozz örömet, békességet,
A szíveknek melegséget,
Karácsonyi szép meséket,
S az Istennek dicsőséget.

Borsiczky Imre: Karácsony - újév

Eljön a karácsony és a sok szép lapok,
Miket bizony több világrészből kapok,
S a könyv-ajándék, mit a hazai jóság
Küld: egytől-egyig megfogható valóság.

Majd az új esztendő is gyorsan beköszönt,
- Kapunk jókívánságot, akár egy özönt -
Imánkban hisszük: az Isten halhatatlan,
És a jövő, ... a holnap ... megfoghatatlan!

Petőfi Sándor: Futó folyam hullámai....

Futó folyam hullámai
Az ember miljon vágya;
Perc hozza őket, perc ragadja el.
A sors azért nem szokta teljesíteni,
Azért nem hallgat rája;
Jól tudja: mikorra egy kegyét leejti,
Az ember már régen mást esdekel,
S hogy kérte amazt, el is felejti.

Már néha gondolok a szerelemre


Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet-én istenem-milyen?
Találkoztamtán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben ?
Komoly és barna kislány lesz.Merengö.
A lelke párna,puha selyemkendö.


És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül.Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájo fejemre hüs borogatást rak.
És kacagása hegedü-zene.
Egy lány, ki én vagyok.Hozzám hasonlo.
Különös, titkos és ritkán mosolygo.
Az éjbe nézö.Fáradt.Enyhe.Csöndes.
Csak széttekint, és a szobánkba csönd lesz...

Petőfi Sándor: Nem sírok én...

Nem sírok én nem is panaszkodom;
Nem mondom én el másnak: mi bajom?
De nézzetek szinetlen arcaimra,
Ott föl van írva;
És nézzetek szemembe, mely kiégett,
S belőle kiolvashatjátok,
Hogy rajtam átok fekszik, átok,
Hogy fáj nékem, hogy nagyon fáj az élet!

Sik Sándor:
Újévi reménykedés

Hóval jöttél, fiatal esztendő,
Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő.
Napos és fehér, - ó ha az is volnál,
Naposabb, fehérebb a fekete ónál!

Szép hó, fényes, hűvös és metsző,
(Az üdvös értelem rokonának tetsző)
Jó melegítő, tiszta fehérség,
Borítsd be a rossz föld keserű kérgét!

Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg,
Holt-eleven szíve hátha fölenged.
Kripta-ürén a kifagyott mélynek
Hátha még pihegő magok is élnek.

Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is!
Vérben és mocsokban ha százszor vetél is,
Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő.
Hátha te lennél az, fiatal esztendő?

Hátha te lennél az, aki elbontod
Fejünk felől a fekete boltot,
Butaság fekete fellegei gátját,
S eget érhet újra az igaz imádság.

Kiálts, ne hallgass, igazak imája,
Hallja az Isten, hallja, kívánja!
Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre,
Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke!

Nektek is, népek gyilkosai, balgák,
Kiérzi az Isten szívetek hangját.
Amit kimondani magatok se mertek,
A szegény nyomorult, vacogó lelket.

Bélpoklos hazugság üvöltésén által
A pőre szív az, mit az Isten áthall:
,,Ments meg, ó ments meg magunktól minket,
S átkozott magunktól szegény mieinket!''

Ó hallom, hallom az ember hangját,
Élők és hullák sírják, sikongják:
,,Kit ember-okosság beteg ördöggé tett,
Mentsd meg önmagától az emberiséget!''

Fekete földön újévi fehérség:
Zsibbadt szívünkben reménység.
Isten, éveket, szíveket teremtő,
Teremtsen újjá ez az újesztendő!

Sik Sándor: Tiszavirág

Szint' áll a folyó libegése,
Hullámot alig vet a mély,
Alig érzik a szél pihegése,
Az ég is, a föld is alél.
Mondd már, tétova szívem,
Mért borzol e csókpuha szél?

Engedd el a rúdat, a csónak
Járását ismeri már!
Nem tudsz-e örülni a jónak,
Míg lángol a dél meg a nyár?
Nézd, hogy táncol a vízen
A sok pici percnyi bogár

EDDA: Fohász

Ház, mely betonkézzel átölel,
Ház, mely minden célnak megfelel.
A munkás jó szándékkal épített,
Kész lett, és hozzá többet nem tehet.
De tévedett!

Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk.
Ó, megfagyunk!

Kezed fognám, hogy vezess, de nem látlak sehol.
Érzem, hogy a lelkemben élsz, ólomból.

Ref.:
Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts!

Boldog élet, amire vágyunk,
Nem hitvány ígérettömeg.
Hamisat, rosszat eltemető tél,
Helyette hit, cél, mely mindent túlél, mely mindent túlél.

Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Uram, segítsd fiaid, hogy ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts,
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts!

Piramis : kívánj igazi ünnepet

Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt.
Ezüstbe és fehérbe öltözik a föld
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja

A világ bármely részén élsz és bárki vagy.
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb
Kivánj igazi ünnepet, Kivánj igazabb életet ahogyan én neked.
Kivánj a szónak nyílt utat és a dalnak tiszta hangokat
Kivándd, hogy mindíg úgy szeressenek ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Kivánd, hogy mindaz amit ma éjjel gondoltál
Ugyanúgy igaz legyen holnap, s holnapután.

Kivánj igazi ünnepet, Kivánj igazabb életet
Békés karácsonyt mindenkinek

Sztrilics Ágnes:
az én szívem

fellobbanó
Tűz
bennem a
Szó
csipkebokor
száraz ága
szívem

hitem mécse
fáklya
daloló szívem
Isten harsonája
hajnal előtt -

szívem
kőkemény
értelmem
üres lett
Nélküled -

kiforrtak
belőlem a
szavak
elnémult
szívem
kép-telen
száraz

a Szent
nem érint
Szeretet
elkerül
megfagy
kőszívem
ilyen
egyedül

tagjaim fájnak
a lelkem fáradt
szívem
szárnyaszegett
meg ne mondd
senkinek

irgalmatlanul
igazad volt
imátlan vagyok
közömbös és
kemény
zárt ajkam
száraz szívem
mégis
irgalmadért
eseng
Igazság -

közel léptél hozzám
közelebbre
önmagamnál
Szívedre vontál
szívemre hajoltál
miért maradtam
mégis-idegen
Tőled s magamtól
árva
idegenségembe
bezárva

haragudtam Rád
napokig
vádaskodtam
tegnapig
kemény kődarab
a szívem
ma -

most már tudom
kutam mélyén
zúgó vizeink
örvénylő szélén
sárkány lapul
örvénylő titok
az ember szíve
most már tudom

Azt hiszem Reflex a nevük.. és még az is az ő zenéjük: "Ez a szerelem fáj még nekem is".. kicsit mulatós jellegű a zenéjük.. de a szöveg a lényeg... az sokat mond..

Lányszépség dícsérete

1

Valaki másnak kéne mostan jönni,
Ki nálam mégis szebben tud köszönni,
Ki nem dadog, látván szépségedet:
Bátor, bolondos, lelkes nagy-.

Ki így köszönne: "Szépség, bárhová lépsz,
Neked lobog fel mindenütt a lángész
S mint ó remekművet, mely isteni,
Úgy megcsudál az alkotó zseni.

Ki trónusán a Nemlátottat várja,
Hódol neked művészek büszke álma,
Pedig halkan szólsz s mégis általa
Ledől a közöny Jerichó-fala!..."

Igen, tán így, de szebben, lelkesebben,
Mint tűzimádónak vak rengetegben
Áldó hozsánna zengne ajkirúl,
Ha körülötte az erdő kigyúl.

S én nem birom, bocsáss meg szép Valóság!
Csak lelkem tép még egy utolsó rózsát
S mint bánatkertész kis örömvizét,
Szirmát elődbe halkan hinti szét.

2

Mint vércsevágy a röpke vadgalambot,
Úgy űzöm a félénk szépséget én.
Mert búfelhős lelkem sötét egén
Valaki szeme fényeket zuhantott

S hallgatva várja most a méltó hangot,
Tudom, ki áldva csügg dicséretén.
S én szétmarcangolom, ha meglelém,
Mint vércsevágy a röpke vadgalambot.

S mely szárnyát fáradtan vonszolja, földön,
Mint ázott és beteg madár vergődöm,
Nem tudván méltón szólni szépségednek.

S várom remegve, mosolyogjon kedved,
Mert jó, ha vergődésemen mulat:
Csak vergődés a méltó hódolat.

József Attila: A szemed

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.

Szerelmes kiszólás

Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó, mély szemét apassza, törje,
Dús bronzhaját a vágy cibálja szét,
Lelkét sorvasztó forróság gyötörje,
Ajkát a kín harapja össze, még
Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe!
Magányos éj gázolja át eszét
És jajgató szerelmi őrületben
Az én nevem sikítsa vad beszéd:
Ó, hívjon akkor, hívjon engem, engem!

József Attila

Megláttalak: a szó megszakadt, árnyék a kék ég alatt
Szemedben már égett a vágy: vártuk az éj illatát.

Hosszú az éjszaka izzik a szív szava
Vágyom a testedet, gyere ne várj!
A hold az ég felett csak nekünk integet
Szerelem istene most ne hibázz!

Nincs többé más: egy szívdobbanás, csak ketten és semmi más
Hozzám bújtál: átkaroltál, testünk az ösztönre járt.

Mesés egy éjszaka, szétszórva sok ruha
Villámok ostroma, vad égi tánc
Forró az éjszaka izzik a szív szava
Hűtsd le a testemet, gyere ne várj!

(ugyancsak isteni zene.. hm... amúgy ez van szombat óta , rem. sokáig tart és nem kell bús-könnyes verseket idevágnom!!)