"Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
te légy az ágyam, ha elszunnyadok
te légy az árnyék, ha bánt már a fény
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy az írás és te légy a szó
te légy a friss méz és te légy a só
te légy a csónak az idő vizén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a jókedv és te légy a gond
te légy a vessző és te légy a pont
te légy a léggömb a múltam egén
és te légy a sírom, ha meghalok én.

Te légy a virág, ha elmúlt a nyár
te légy a mécses, ha későre jár
te légy a tűzhely az élet telén
és te légy a sírom, ha meghalok én."

"Szeretlek és ezt nem tagadom,
Érzelmeim rejteni nem bírom.
Szeretlek s érzem TE is szeretsz,
Csak azt nem értem enyém miért nem lehetsz.
Napról napra gyötör a gondolat,
Éjszaka fülemben hallom hangodat.
Veled álmodom, Veled ébredem,
Te vagy ki élteted életem.

Érzem elér végzetem,
Ha életem veled nem élhetem.
Igen, Te sokat jelentesz nekem,
Hát arra kérlek mondj Igent Kedvesem!"

"Sóhajt kedvesen az erdő köröttem,
Zordon fák ágai alatt csendesen,
Elgondolkodva lépkedek magamban,
Rőt leveleken az őszi avarban,
Elmúlnak percek s hosszú órák
Találgatom miképpen lelem módját
Legszebb titkom, hogy eljusson Te hozzád
Eléd állni, várni szólni nem merek
Kiáltom gyáván a csendnek."

"Sétáltunk az erdőben
Kezem a kezedben
Önfeledten ballagtunk
Telve szerelemmel
Még a csupasz fák is
Virágokat bontottak
Fantáziánkban csodás
Illatokat ontottak

Egymás csókjában és
Szerelmében fürödtünk
Minden mi valós volt
Eltűnt körülöttünk

Éreztem kedvesem, hogy
Mennyire szeretsz
A boldogság ösvényein,
Kézen fogva vezetsz

Tegnap még azt mondtam
Nagyon is kedvellek
De mára már rájöttem:
Halálosan SZERETLEK !"

"Meglátlak és szívem dobban,
Szeretlek én egyre jobban.
Szemed csillog, arcod ragyog,
Imádlak én nagyon-nagyon.
Veled lenni csodálatos,
A szépséged is bámulatos.
Aranyos vagy és gyönyörű,
Humorod is nagyszerű.

Szerelmes vagyok mindenedbe,
Egész fantasztikus lényedbe.
Imádom varázslatos mosolyod,
Bizsergetően finom csókod.

Megvagy végre megleltelek,
El többet nem engedlek.
Nekem teremtett az ég,
Kerestelek már rég.

Te leszel a kedvesem, társam,
Boldogságom megtaláltam.
Együtt leszünk mindig már,
A közös élet minket vár.

Szerelmesen éldegélünk,
Jóban-rosszban együtt küzdünk.
Boldogan élünk majd kedvesem,
Te leszel a feleségem.

Ennyi a vágyam, Veled lenni,
Mindenkor boldoggá tenni.
Együtt élni az életet,
Szerelmesen, amíg lehet."

"Édes Kicsi Szerelmem!
Miért nem vagy most itt Velem?
Miért nem fogod a kezemet?
Miért nem öleled a szívemet?

Mikor láthatom tündöklő szemedet?
Mikor érinthetem bársonyos kezedet?
Mikor ölelhetlek át megint?
Mikor csókolhatlak szívem szerint?

Mikor mikor? Oh mond már!
Hogy fussak, szaladjak Tehozzád.
És Én mindent itt hagyok,
és csak Tehozzád szaladok.

Kicsi Szerelmem nem bírom Nélküled!
Az ágyam oly magányos és hideg.
Szeretnélek, szeretnélek végre magamhoz ölelni,
szeretnélek, szeretnélek újra csókjaimmal szeretni!

Hiányzol nagyon Egyetlen Szerelmem!
A nappalok is éjszakák lettek a szívemben.
Csak alszok és álmodok Terólad,
hogy újra itt vagy és végre újra láthatlak.

Úgy szeret a szívem Téged,
ahogy egy fa a nedvességet,
ahogy egy holdsugár az eget,
ahogy egy kisgyermek a telet.

Szeretlek, Szeretlek, csak ezt kiáltom Feléd!
Szeretlek, Szeretlek, csak erre gondolok Én!
Szeretlek, Szeretlek TÉGED kicsi Angyalka!
csak nehogy meghaljak, ebbe a Nagy Fájdalomba!

Ohh Édesem, ha most itt lennél Velem,
Én elhalmoználak mindenféle kincsekkel,
és a szenvedélyes szerelmemmel.
Hogy itt maradj Velem ÖRÖKKÉ,
és ne menj el SOHA SOHA TÖBBÉ!"

"Üres az éjem Nélküled!
A vágy rám-rám talál,
Ereimben a Borzongás lüktet,
Édes, mint a Halál,
S őrjít, akár a révület!
Hiányzol, jobban, mintsem gondolnád!
Bennem jajong a lélek,
Búsong és gyásztáncot jár,
Szinte már alig élek,
Megszállottan vágyok Rád!

Darabokra tép ez az éjjel
Csak tudnám, miért nem jössz?
Hogy perzselő, vad kéjjel
Ölelve, magadhoz kötözz,
Hogy a boldogság vessen széjjel!

Csillagzápor közepette csókolj,
Szeress, míg ragyog a Nap,
Ölelj, míg mosolyog a Hold,
Csak el soha ne hagyj!
S akkor szívem örökké birtokol!"

"Nektárt csepegtettél ajkamra tegnap éjjel,
Kínoztál tomboló, vad szenvedéllyel.
Felragyogott bennem a Nap,
Midőn kezed reámtapadt.
Ízlelgettél forrón, s hosszan
Szívünk egy ritmusra dobbant...
Az Éjszaka Királya palástját rádterítve
Elandalít. Zsongít sötét írisze,
Már csak szembogarad szikrázik,
S a villámló lég, mi közöttünk cikázik.
Az érzések felcsigáznak, áradnak szertelen,
Mint szerelmem, mely szüntelen...

A Szenvedély sodort egymáshoz
Hogy hűtlenek legyünk a Megszokáshoz
A Végzet gyújtotta lángját bennünk,
Csak azért, hogy ily' őrülten szerethessünk!
Kedves, Te vagy a Végzetem,
A halálom, s az életem!!

"Percek múltak az életemből,
S mégis éveknek tűnnek
Lángok gyúltak a félelemből
Melyek lassan kihűltek.

Érzések törtek rám, ismeretlenek
Elűzve magányom fellegeit,
S általad megismerve
Egyre közelebbről a boldogság gyermekeit.

Tiltott órák mik Veled teltek el
Szívemben maradnak, mint apró sóhajok
S mint ahogy kezed érintését nem feledem,
Bennem maradnak a gyönyörű napok.

Ennek az álomnak ne legyen vége soha,
Hadd álmodjam végig az életet,
Ölelő karjaid közt megbújva mindig
S várva örökké közelgő léptedet.

Rólad szól minden vers
Melyben Téged kereslek
De elmondani úgysem tudom...
Mennyire SZERETLEK!"

"Lopott percek
Ébren vagyok, vagy álmodok,
A lopott perceket számolom,
Illatod kísér és barna szemed,
Epedő ajkam suttogja neved
Kutató szemem figyeli szemed,
Remegő kezem keresi kezed,
Kínzó szomjúságom,
Csak a csókod oltja,
Lángoló vágyamat,
Ölelésed szítja,
Szólnod sem kell semmit,
Miért is tennél ilyet,
Hisz mit adhatok,
Az most már a Tied."

"Álomból valóság
Ölemben fekszel, s én kezemmel simítom homlokod,
S mert igazán csak Téged szeretlek, Te vagy kit csókolok,
Kedves, szelíd szemeidbe bámulok boldogan,
Tudom, álmaimban sem leszel többé otthontalan.

Bárcsak lehetne szívem szívednek otthona, s egyben palota,
Hadd legyek, álmodban lelkednek boldog vigasza.
Melletted állnék napfényben, viharban
Álmodozó, forró, s vágyódó órákban.

S hogy álom-e ez, vagy lesz egyszer édes való
Nem tudhatom, nem válaszolsz, mert alszol, de jó,
Eszem megnyugtat, hogy bár most álmodozok,
De érzem, egyszer még való lesz mind, mit gondolok."

"A vágy fogságában
Hiányzol!
Hiányzik pillantásod,
meleg, ölelő tapintásod,
gyengéden átfonó, forró szorításod.

Hiányzik bódító, suttogó beszéded,
fájdalmasan lassú, puha érintésed,
hiányzik a lényed melegsége.

Míg ujjhegyeiddel végig simítasz,
lassan-lassan tested hevével átitatsz,
s én hogy szomjamat csillapítsam,
csak arra vágyok,
hogy veled testem tüzét eloltsam.

Vágyom Rád!
De mennyire?!
Nem is éreztem még tán, ily kínzó sóvárgást
női test, s lélek iránt, mit irántad érzek!
Milyen békés és nyugodt vagy.
Oly meghitt és akarattalan,
hogy percenként akarok elmerülni benned,
s azt akarom hogy, mint a csendesen hömpölygő folyó,
úgy ölelj meg!

Máskor meg vad, s szikrázó vagy,
tüzed, mint a fáklya lángja ég
engem akarsz, s te szomjazol,
s én megadom magam,
hagyom, hogy testem oltsa e forró szenvedélyt.

Te elmerülsz bennem,
s én benned.
Elnyújtózunk egymásban,
s élvezzük minden percét e kéjnek,
mely bennünk egymás iránt kölcsönösen ébredt."

"Lehet, korai kijelentenem,
De meg kell, hogy tegyem,
Hogy elmondjam Neked,
TE VAGY AZ ÉLET NEKEM!
Te vagy az életem,
Ha Te nem vagy nekem,
Nem élet az életem,
Kérlek, legyél mindig velem!"

"Olyan jó így most Veled,
A sötét megőriz, eltemet.
Nem tudnak rólunk az utcai
lámpák fénykörébe zárt emberek.
Nem mozdulok,
Hozzád simulva teljesen, végre vár a csend.
Egyensúlyban a világ,
Most kellek Neked,
És szükségem van Rád.

A zihálásod figyelem,
S ahogy dobog a szíved
Tenyered alatt megborzong,
A bőröm új életre így ébred.

Csak soha abba ne hagyd,
Ha nem csókolsz, a hajnal elmarad
S én hiányodba belehalok...
...nem létezem már, csak általad."

"Szerelem-erotika

Vágyom Rád, s ez a vágy vadul perzsel
Izgalmam nő minden eltelt perccel

Szemed csillog, ajkad lágyan rezzen
Sóhajod felkorbácsolja lelkem

Zsibbadt tagjaimmal ölellek szorosan
Arcom hirtelen vad lángra lobban

Vállamat a válladnak feszítem
Ágyékom lassan tiéddel egyesítem

Remegő testedbe izzón olvadok
Látom rajtad, hogy Te is akarod

A szemem boldogan pillant szép szemedbe
Kezed kezembe zárom, így súgom: Szeretlek!"

De mond mire mégy?



Egy lány ül az osztályteremben
Kibaszottul hisz az istenben.

Azt hiszi a hülye fejével
Hogy mindent az isten vezérel.

Nem iszik, nem baszik, nem tévézik
Mert az istennek az nem tetszik.

Csak egyedül ül magányosan
A baloldali első padban.

De mondd, mire mész azzal
Hogy vasárnap a templomba mész a családdal?

Mit kaptál az istentől?
Szeretetet, sok pénzt,
Netán szépséget vagy temérdek észt?

Nem veszed észre
Az isten csak álca.

Ez csak a vallások ördögi kreálmánya
Így tevén szert pénzre, hatalomra.
S jogot a politikai beleszólásra.

S te bedőltél te ostoba
S ezért döntöd az egész életedet romba.

Eljárhatnál bulikba, társaságba
Nézelődhetnél a nagyvilágba'.

Szert tehetnél rengeteg barátra
És mellette még mehetnél nyugodtan templomba.

Nem hiszem hogy az isten azt szereti
Ha valaki a dolgokat túlzásba viszi.

Te pedig csak az istenben hiszel
Meglásd, egy nap pszichopata leszel.

Bejössz a suliba egy baszott nagy gépfegyverrel
S minden osztálytársaddal végzel.



Dühödet, szorongásodat nem szabad visszafojtani
Mert akkor az egyszer ki fog robbanni.

Embertársaidnak fogsz ártani
És a kibaszott pokolba fogsz kerülni.

Elvisz a sátán a pokol legeslegaljára
És ráhúz a két és fél méteres faszára.

És akkor már minden hiába
Hiába voltál olyan szentéletű csicska.

Tehát ha jót akarsz az életben
Lázadj fel a vallási terror ellen.

Mondd meg otthon : apa, anya
Én ma kibaszottul nem megyek templomba.

A Bankban lesz valami orgia
Inkább elmegyek oda.

Mindehhez sok szerencsét kívánok neked
Nem lesz könnyű megváltoztatni életed.

Ha megteszed akkor az életed visszanyered
De ha nem, akkor annyi neked.


:) Szép költemény írta anonimus :)

Bár már soxor hallottam e nevet még sosem mutatták be nekem :)

ezt minden hátsó gondolat nélkül csupán a művészet kedvéért találtam ... :)

Ez a vers azt hiszem az idők végezetéig aktuális marad...