"Szerelem-erotika

Vágyom Rád, s ez a vágy vadul perzsel
Izgalmam nő minden eltelt perccel

Szemed csillog, ajkad lágyan rezzen
Sóhajod felkorbácsolja lelkem

Zsibbadt tagjaimmal ölellek szorosan
Arcom hirtelen vad lángra lobban

Vállamat a válladnak feszítem
Ágyékom lassan tiéddel egyesítem

Remegő testedbe izzón olvadok
Látom rajtad, hogy Te is akarod

A szemem boldogan pillant szép szemedbe
Kezed kezembe zárom, így súgom: Szeretlek!"

"Olyan jó így most Veled,
A sötét megőriz, eltemet.
Nem tudnak rólunk az utcai
lámpák fénykörébe zárt emberek.
Nem mozdulok,
Hozzád simulva teljesen, végre vár a csend.
Egyensúlyban a világ,
Most kellek Neked,
És szükségem van Rád.

A zihálásod figyelem,
S ahogy dobog a szíved
Tenyered alatt megborzong,
A bőröm új életre így ébred.

Csak soha abba ne hagyd,
Ha nem csókolsz, a hajnal elmarad
S én hiányodba belehalok...
...nem létezem már, csak általad."

"Lehet, korai kijelentenem,
De meg kell, hogy tegyem,
Hogy elmondjam Neked,
TE VAGY AZ ÉLET NEKEM!
Te vagy az életem,
Ha Te nem vagy nekem,
Nem élet az életem,
Kérlek, legyél mindig velem!"

"A vágy fogságában
Hiányzol!
Hiányzik pillantásod,
meleg, ölelő tapintásod,
gyengéden átfonó, forró szorításod.

Hiányzik bódító, suttogó beszéded,
fájdalmasan lassú, puha érintésed,
hiányzik a lényed melegsége.

Míg ujjhegyeiddel végig simítasz,
lassan-lassan tested hevével átitatsz,
s én hogy szomjamat csillapítsam,
csak arra vágyok,
hogy veled testem tüzét eloltsam.

Vágyom Rád!
De mennyire?!
Nem is éreztem még tán, ily kínzó sóvárgást
női test, s lélek iránt, mit irántad érzek!
Milyen békés és nyugodt vagy.
Oly meghitt és akarattalan,
hogy percenként akarok elmerülni benned,
s azt akarom hogy, mint a csendesen hömpölygő folyó,
úgy ölelj meg!

Máskor meg vad, s szikrázó vagy,
tüzed, mint a fáklya lángja ég
engem akarsz, s te szomjazol,
s én megadom magam,
hagyom, hogy testem oltsa e forró szenvedélyt.

Te elmerülsz bennem,
s én benned.
Elnyújtózunk egymásban,
s élvezzük minden percét e kéjnek,
mely bennünk egymás iránt kölcsönösen ébredt."

"Álomból valóság
Ölemben fekszel, s én kezemmel simítom homlokod,
S mert igazán csak Téged szeretlek, Te vagy kit csókolok,
Kedves, szelíd szemeidbe bámulok boldogan,
Tudom, álmaimban sem leszel többé otthontalan.

Bárcsak lehetne szívem szívednek otthona, s egyben palota,
Hadd legyek, álmodban lelkednek boldog vigasza.
Melletted állnék napfényben, viharban
Álmodozó, forró, s vágyódó órákban.

S hogy álom-e ez, vagy lesz egyszer édes való
Nem tudhatom, nem válaszolsz, mert alszol, de jó,
Eszem megnyugtat, hogy bár most álmodozok,
De érzem, egyszer még való lesz mind, mit gondolok."

"Lopott percek
Ébren vagyok, vagy álmodok,
A lopott perceket számolom,
Illatod kísér és barna szemed,
Epedő ajkam suttogja neved
Kutató szemem figyeli szemed,
Remegő kezem keresi kezed,
Kínzó szomjúságom,
Csak a csókod oltja,
Lángoló vágyamat,
Ölelésed szítja,
Szólnod sem kell semmit,
Miért is tennél ilyet,
Hisz mit adhatok,
Az most már a Tied."

"Percek múltak az életemből,
S mégis éveknek tűnnek
Lángok gyúltak a félelemből
Melyek lassan kihűltek.

Érzések törtek rám, ismeretlenek
Elűzve magányom fellegeit,
S általad megismerve
Egyre közelebbről a boldogság gyermekeit.

Tiltott órák mik Veled teltek el
Szívemben maradnak, mint apró sóhajok
S mint ahogy kezed érintését nem feledem,
Bennem maradnak a gyönyörű napok.

Ennek az álomnak ne legyen vége soha,
Hadd álmodjam végig az életet,
Ölelő karjaid közt megbújva mindig
S várva örökké közelgő léptedet.

Rólad szól minden vers
Melyben Téged kereslek
De elmondani úgysem tudom...
Mennyire SZERETLEK!"

"Nektárt csepegtettél ajkamra tegnap éjjel,
Kínoztál tomboló, vad szenvedéllyel.
Felragyogott bennem a Nap,
Midőn kezed reámtapadt.
Ízlelgettél forrón, s hosszan
Szívünk egy ritmusra dobbant...
Az Éjszaka Királya palástját rádterítve
Elandalít. Zsongít sötét írisze,
Már csak szembogarad szikrázik,
S a villámló lég, mi közöttünk cikázik.
Az érzések felcsigáznak, áradnak szertelen,
Mint szerelmem, mely szüntelen...

A Szenvedély sodort egymáshoz
Hogy hűtlenek legyünk a Megszokáshoz
A Végzet gyújtotta lángját bennünk,
Csak azért, hogy ily' őrülten szerethessünk!
Kedves, Te vagy a Végzetem,
A halálom, s az életem!!

"Üres az éjem Nélküled!
A vágy rám-rám talál,
Ereimben a Borzongás lüktet,
Édes, mint a Halál,
S őrjít, akár a révület!
Hiányzol, jobban, mintsem gondolnád!
Bennem jajong a lélek,
Búsong és gyásztáncot jár,
Szinte már alig élek,
Megszállottan vágyok Rád!

Darabokra tép ez az éjjel
Csak tudnám, miért nem jössz?
Hogy perzselő, vad kéjjel
Ölelve, magadhoz kötözz,
Hogy a boldogság vessen széjjel!

Csillagzápor közepette csókolj,
Szeress, míg ragyog a Nap,
Ölelj, míg mosolyog a Hold,
Csak el soha ne hagyj!
S akkor szívem örökké birtokol!"

"Édes Kicsi Szerelmem!
Miért nem vagy most itt Velem?
Miért nem fogod a kezemet?
Miért nem öleled a szívemet?

Mikor láthatom tündöklő szemedet?
Mikor érinthetem bársonyos kezedet?
Mikor ölelhetlek át megint?
Mikor csókolhatlak szívem szerint?

Mikor mikor? Oh mond már!
Hogy fussak, szaladjak Tehozzád.
És Én mindent itt hagyok,
és csak Tehozzád szaladok.

Kicsi Szerelmem nem bírom Nélküled!
Az ágyam oly magányos és hideg.
Szeretnélek, szeretnélek végre magamhoz ölelni,
szeretnélek, szeretnélek újra csókjaimmal szeretni!

Hiányzol nagyon Egyetlen Szerelmem!
A nappalok is éjszakák lettek a szívemben.
Csak alszok és álmodok Terólad,
hogy újra itt vagy és végre újra láthatlak.

Úgy szeret a szívem Téged,
ahogy egy fa a nedvességet,
ahogy egy holdsugár az eget,
ahogy egy kisgyermek a telet.

Szeretlek, Szeretlek, csak ezt kiáltom Feléd!
Szeretlek, Szeretlek, csak erre gondolok Én!
Szeretlek, Szeretlek TÉGED kicsi Angyalka!
csak nehogy meghaljak, ebbe a Nagy Fájdalomba!

Ohh Édesem, ha most itt lennél Velem,
Én elhalmoználak mindenféle kincsekkel,
és a szenvedélyes szerelmemmel.
Hogy itt maradj Velem ÖRÖKKÉ,
és ne menj el SOHA SOHA TÖBBÉ!"

"Meglátlak és szívem dobban,
Szeretlek én egyre jobban.
Szemed csillog, arcod ragyog,
Imádlak én nagyon-nagyon.
Veled lenni csodálatos,
A szépséged is bámulatos.
Aranyos vagy és gyönyörű,
Humorod is nagyszerű.

Szerelmes vagyok mindenedbe,
Egész fantasztikus lényedbe.
Imádom varázslatos mosolyod,
Bizsergetően finom csókod.

Megvagy végre megleltelek,
El többet nem engedlek.
Nekem teremtett az ég,
Kerestelek már rég.

Te leszel a kedvesem, társam,
Boldogságom megtaláltam.
Együtt leszünk mindig már,
A közös élet minket vár.

Szerelmesen éldegélünk,
Jóban-rosszban együtt küzdünk.
Boldogan élünk majd kedvesem,
Te leszel a feleségem.

Ennyi a vágyam, Veled lenni,
Mindenkor boldoggá tenni.
Együtt élni az életet,
Szerelmesen, amíg lehet."

"Leszáll az est,jön egy manó: apró, álmot hozó,
piciny zsákja vállát nyomja,aludni fogsz ő már tudja.
Bebújik melléd az ágyba,s füledbe súgja:
Jó éjszakát kívánok Te drága!"

(Ezt tegnap este kaptam

"Sétáltunk az erdőben
Kezem a kezedben
Önfeledten ballagtunk
Telve szerelemmel
Még a csupasz fák is
Virágokat bontottak
Fantáziánkban csodás
Illatokat ontottak

Egymás csókjában és
Szerelmében fürödtünk
Minden mi valós volt
Eltűnt körülöttünk

Éreztem kedvesem, hogy
Mennyire szeretsz
A boldogság ösvényein,
Kézen fogva vezetsz

Tegnap még azt mondtam
Nagyon is kedvellek
De mára már rájöttem:
Halálosan SZERETLEK !"

"Sóhajt kedvesen az erdő köröttem,
Zordon fák ágai alatt csendesen,
Elgondolkodva lépkedek magamban,
Rőt leveleken az őszi avarban,
Elmúlnak percek s hosszú órák
Találgatom miképpen lelem módját
Legszebb titkom, hogy eljusson Te hozzád
Eléd állni, várni szólni nem merek
Kiáltom gyáván a csendnek."

"Szeretlek és ezt nem tagadom,
Érzelmeim rejteni nem bírom.
Szeretlek s érzem TE is szeretsz,
Csak azt nem értem enyém miért nem lehetsz.
Napról napra gyötör a gondolat,
Éjszaka fülemben hallom hangodat.
Veled álmodom, Veled ébredem,
Te vagy ki élteted életem.

Érzem elér végzetem,
Ha életem veled nem élhetem.
Igen, Te sokat jelentesz nekem,
Hát arra kérlek mondj Igent Kedvesem!"

"Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
te légy az ágyam, ha elszunnyadok
te légy az árnyék, ha bánt már a fény
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy az írás és te légy a szó
te légy a friss méz és te légy a só
te légy a csónak az idő vizén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a jókedv és te légy a gond
te légy a vessző és te légy a pont
te légy a léggömb a múltam egén
és te légy a sírom, ha meghalok én.

Te légy a virág, ha elmúlt a nyár
te légy a mécses, ha későre jár
te légy a tűzhely az élet telén
és te légy a sírom, ha meghalok én."

A verseket nem én írtam! Idéztem őket!

Tudom h. az idézetek nem pótolják a szeretteinket, viszont örömmel tölti el, ha távol vagyunk és így tudathatom Vele mit érzek Iránta.

Ne hagyd elveszni, az álmok kellenek!
Küzdöttem én is ellenük sokat,
de álmok nélkül élni nem lehet;
kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!
Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint...
az érzés, ami áthat, felragyog,
mint a napfény mely minket melegít.

Úgy szeretnék végre hozzád bújni,
hogy beszívhassam bőröd illatát,
ölelő, óvó karodba besimulni,
s érezni leheleted lágy fuvallatát!

Testedhez testem tapadna akkor,
forró ajkad végre megcsókolna,
s e szépséges, vágyott pillanatkor
szerelmem valóban a tied volna.

Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.
Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,
hogy karodban fekszem, és ölellek...
s ne kelljen reggel mindent elfeledni!

Csak adni vágyom, elvenni sosem!
Csak szeretni, és nem ellopni mástól...
csak érezni, hogy van még érzelem,
ami megment a dermesztő magánytól.

Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!
Népesüljön be velük minden éjszakád.
mert álmok nélkül élni nem lehet.
Álmodj hát velem! Szép jóéjszakát!"

"Mondd, hogy Te is akarod,
Akarod a csodát
Bár nem tudod, mi ez
S nem tudod okát...
Mondd, hogy Te is akarod
Hallani a hangom
S egy szép napon kezeddel
Simítani arcom
Mondd, hogy Te is akarod
Kimondani egyszer
Amit szíved dalol
De megvallani nem mer

Mondd, hogy Te is akarod
Álmodni a szépet
És hogy álmod ne vigyék
El a múló évek.

Mondd, hogy Te is akarod
A szeretet-fáklyát
Aminek Te táplálod
Égig érő lángját

Mondd, hogy Te is akarod
Miről mesél szemed
S nem hagyod, hogy megfosszon
Tőle józan eszed.

Mondd, hogy Te is akarod
- De hallgasson a hangod
Szíved tiszta énekét
Mutassa az arcod

Mondd, hogy Te is akarod
Néma könnyel kérni
Nem akarsz csak létezni
Szeretnél már élni

Mondd, hogy Te is akarod
Amit én szeretnék
Több legyen, mint álom
S ne csak múló emlék...

Mondd, hogy Te is akarod
Hogy kedvesednek lássál
S megadhassam mindazt
Amit tőlem vártál

Mondd, hogy Te is akarod
Hisz ugyanazt érzed
Bevallanád bűnödet
De nem találod vétked...

Mondd, hogy Te is akarod
De ne mondd soha többet!
A kimondott vágyak
Édes álmot ölnek...

Mondd, hogy Te is akarod
Amit súgok Néked
Mindig Veled maradok
Mert - SZERETLEK Téged!"

"Itt vagy velem, gondolatban...
Tegnap este óta lelkem nem háborog
Elcsitultak benne azok a viharok,
Szemem előtt most már hatalmas cél lebeg
Szeretném elnyerni édes kis szívedet

Vágyom utánad, kincsem
Remélem nem álom
Ketten legyünk egyszer
Módját megtalálom
Hozzám simul tested
Vállamon a kezed
Szívünk dobbanását
Mindet érezheted
Drága, kedves napsugár
Ragyogsz ma is kicsit rám?
Hetente úgy hét napon
Szeretném, ha mosolyod
Nekem szólna, rám ragyogna
Szívedben kis helyem volna...

Messze vagyok, Tőled távol
Ó ha tudnád, hogy hiányzol
Bárcsak itt lehetnél velem
Hogy szeretném ezt, Istenem!
Egész úton szól egy dallam
Itt vagy velem, gondolatban..."