imádom és szeretem az én kis charlikámat N A G Y O N !!!!!

Ma megyek hozzááááá
Nem feleségül!!!!!!!!!!!!!
Azt még nem!
Majd mesélek!
By

CB úgy eltűntetek Charli-val tán a mézesheteket töltitek? (Ez egy válasz Crazy-Baby üzenetére (2004. 10. 06. szerda 02:30), amit ide kattintva olvashatsz)

Szia Tom, és szia Moncy !!!

Nem tüntem /-ünk/, el csak nem járok ide, azaz ritkán,.....hogy miért? nos egy ember miatt akit ha meglátok feláll a szőr a hátamon, meg azért is mert sokat változott a chat és a forum is.....negativ irányban!!!
Olvasgatni olvasom a forumot, csak nem irok bele!!, szóval azért figyellek benneteket!!
Jók legyetek, mi is azok leszünk.......puszika nektek!!

2006-07-28 19:25 ujabb bejelnkezés a legrégebben nézett forumba(2004-12-16

Volt benne részem ...csodás volt
Amúgy ez a téma megint csak csatlakozik a csetes ismerkedés témájához , amiről a véleményem ismert ..miszerint miért ne találhatnánk meg éppen a cseten a partnerünket vagy akár a társunkat

Igen... volt benne részem.. furcsa volt... az úriember jobban ismerte a cicim a**** és a ***** jókat nevettünk... viccesen meg is jegyeztem--> örülök.. hogy szemtől szembe "állunk" élőbe is szemügyre vehetem) nooo nem a kukiját nem bántam meg semmit... még akkor sem mikor megtudtam.. hogy nem volt teljesen őszinte.... ...izgalmas dolog chaten huncutkodni.. ismerkedni... de kell az élő kontaktus.. bármilyen netes kapcsolatról beszélünk... a mosoly a tekintet a kémiai kötés(illatok.. ízek) Az érzéseket nem lehet megfogalmazni papírra vetni.. csak sután sikerül (néha)amiket átélek... Lehet, hogy éppen ez a megfogalmazhatatlanság az ami miatt érzéseknek nevezzük őket és nem "tényeknek".
A tényeket körül lehet írni, pontosan meg lehet határozni... egy-egy érzésenek viszont örülhetünk, ha a közelébe érhetünk néha leírt szavak segítségével. Az nagyon nehéz ám! Még az irodalom vagy bármilyen művészet nagyágyúinak is csak éppen hogy sikerült néha. Boldog lehetek, ha egy-két szót ki tudok nyögni, préselni magamból, ami olyan "mintha" az lenne, pedig leírhatatlan és megközelíthetetlen.
Csak csendben maradva és csukott szemmel lehet odaérni.. csak úgy lehet "beszélni" róla, ha nem használok szavakat, ha ki sem nyitom a szám, ha egy hang sem jön ki a torkomból... Akkor lesz a legőszintébb.. akkor mondhatom el a legtöbbet, ha csendben maradok. Ha szépen írok.. sosem elég szép, ha szomorút..sosem lehet elég szomorú, ha a jókedvem próbálnám megfogalmazni..azt sem lehet elég vidáman tenni.. Mert érzéseket nem lehet leírni, azokat csak megélni lehet... és később esetleg elmesélni, mit éltem meg akkor, de az már csak az árnyéka lesz a valódi átéltnek, csak egy vázlat, egy skicc a valóságos látott képről... Most is csak próbálok a közelébe érni...
Én úgy gondolom kell s jó dolog a személyes kontakt.. még akkor is ha csalódásokat is tartogat...

(Ez egy válasz X üzenetére (2011. 07. 06. szerda 08:49), amit ide kattintva olvashatsz)