Kedves Swingerpar! Könyörgöm, fel nem húzd (húzzátok) az orrotokat.
De viccelődős hozzászólásom komolynak szánt lényege az volt, hogy ím, itt a lehetősége annak, hogy ne csak bírálj, ne csak ítélkezz, hanem mutasd meg, írd le a topikON véleményedet. Remélem, hogy mindez e topik stílusának és szellemiségének megfelelő (tudományoskodó, okoskodó, kicsit mélyebben szántóbb gondolatokkal megterhelt) lesz.

Kedves Swingerpar fórumozó társunk, barátunk, barátnőnk, elvtársunk, elvtársnőnk!
Ha legalább egy kattintást követően ejtetted volna meg a nem is igazán kisstílű válaszodat, akkor nem csak sejtenénk, hanem tudnánk annak igazi címzettjét. Vagy legalább egy megszólítás névvel vagy valami ilyesmi…
Ne értsd félre, nem akarok neked támadni, nem akarlak cikizni, nem akarlak baszogatni (ha szeretnéd keresünk ezekre idegen szavakat) , de érdekelne, hogy mi volt az a visszatarthatatlan ösztönző erő, melynek nem bírván ellenállni megejtesz egy (amúgy ironikusnak, humorosnak tekinthető) hozzászólást olyan témához kapcsolódván, ami téged nem is igazán érdekel, no meg komolytalannak is tartasz.
Aztán másodjára az ezt megérdeklődő pár soros hozzászólásra (??) egy olyan hosszú topikOFF gondolatfolyamot eresztesz el, mely igen furán veszi ki magát…
De tény, van igazság abban, amit írsz, mindenki a saját szintjén kommunikál. Éppen ezért itt a lehetőség, ha idetévedtél e topikba, aminek én kifejezetten örülök, kérlek légy topik ON, hadd lássuk a Te véleményedet.

Amúgy Bártya elvtárs bár mondogatta, hogy szerénység, ám aztán igen szerénytelenül felháborodott azon, hogy őt nem akarták meggyilkolni.
„Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni? Bástya elvtárs már szart se ér”

Hozzászólásodra igazándiból nagyon nehéz bármiféle ellenpéldával reagálni, merthogy igazad van. Európában patriarchális társadalom fejlődött ki. Sőt, hiába van ez a fene nagy demokrácia, de már az alapoknál problémák voltak. Az ókori (na nesze neked, megint a múltból kell eredeztetni) demokráciára több példa van, és ahány annyiféle, de talán a legismertebb az Athéni volt. Az akkori demokrácia, a szólás joga azonban csak a SZABAD férfiakra vonatkozott. A nők, a rabszolgák, az adósrabszolgák, a nem athéni polgárok jogai sehol nem voltak az ATHÉNI férfiakéhoz képest.
Háát igen… Aztán jött a kereszténység, mely a nőknek kuss, és a nők helye amúgy is otthon a gyerekek mellett van nézetet vallotta. Miért is vagyunk akkor azon meglepődve, hogy még mindig kicsit-kicsit kevéssé versenyképes a nők jelenlegi helyzete? Bár az igazságnak tartozunk annyival, hogy az elmúlt 100 évben többet javult a nők helyzete, mint az elmúlt 5000 évben összességében. És ez a folyamat napjainkban is zajlik.
De mindezek ellenére a nem egyenlő fizetéseket és egyéb dolgokat összemosni azzal, hogy mik a lelki tényezői a férfinél és nőnél a többszereplős szexuális játszadozásoknál, a többes szex pszichológiájánál, hát bizony igen merész képzet és gondolattársítást jelent.

És mielőtt nagyon-nagyon sajnálni kezdenénk a nőket, és úgy vélhetnénk, hogy kiszolgáltatottak a férfiak kényének kedvének, azért nem árt tudatosítani azt, hogy a világtörténelem tele van meghatározó nőalakokkal, és hogy többnyire tényleg egy nő áll minden sikeres férfi mögött.
Valamint a nők igenis nagyon tudják zsarolni, irányítani a férfiakat a… szerteágazóan sokrétű adottságaik révén…

A pornót már érdemes felhozni, hiszen nagyon nagy szerepe van abban, hogy különféle szexuális vágyak, szokások kialakuljanak, kialakultak. Pozitív és negatív hozadéka egyaránt van.
Azt sem szabad egyértelműsíteni, és ad hoc igazságként kijelenteni, hogy a pornó a férfiaknak készül, a nők meg nem is nézik meg miegyéb. Ez nem igazán igaz. Főleg annak tükrében, hogy készülnek kifejezetten nőkre szabott pornófilmek is.

A linket próbáltam megnyitni, nekem nem sikerült. 404-es hibakódot jelez.

No igen. Ha jobban belegondolunk, egész jó hangulata van e topiknak.
A hozzászólások száma közelít a százhoz, ám senki értelmi és érzelmi potenciálja, anyukájának munkaköre és egészsége és egyéb dolgai nem lettek megkérdőjelezve, felemlegetve, ellenben értelmes beszélgetés zajlott, még ha a beszélgető partnerek néha elbeszél(ünk)nek a másik mellett. De ezt némi öniróniával képes kezelni mindenki... remélhetőleg.
Azért ez nem kis dolog.

A hozzászólásom ironikus és nem szarkasztikus volt. Nem mindegy!

„és a nők természetszerűleg monogámok”

No, ez nem igaz. Mert bár rá lehetnek kényszerítve a monogámiára egy patriarchális társadalomban, azonban a matriarchális társadalmakban a férfiak érdeke a monogámia és nem a nőké.

Cáfolatokat nem láttál? Dehogynem!
Ha nekem írsz, akkor ne Kanellos-ra hivatkozzál, hogy Ő mit mondott és mit nem, hanem arra, hogy én mit mondok! Egyszerűbb így a kommunikáció!

„A szerelmes férfival kapcsolatos kérdésemet is nagy igyekezettel magyarázzátok félre, csak hogy később a saját igazatokat támasszátok alá”

Az a kérdés inkább tűnt állításnak, sem mint ártatlan kérdésnek. Egyszer. És mivel állításnak tűnt, ezért lettek felhozva az állítást cáfolandó ellenpéldák. Másodsorban arra akartunk többen is rávilágítani, hogy mivel sokan sokfélék vagyunk, ezért a motivációk is sokfélék. NEM SZABAD általánosítani, nagy alapigazságokat kimondani. Mert nincs értelme.

„Oda akarok kilyukadni (ha már kérded), hogy ez a dolog korántsem olyan egyszerű és egyféle képen élhető, minthogy itt páran elhitetni igyekeznek. Legalább két, teljesen eltérő nézőpont is van.”

Lásd mint feljebb picit.
Annyit megismételve a nyomaték kedvéért, hogy a motivációk sokfélék, tehát nem kettő..

Nagyon úgy érzem, hogy azért véded tiszta erőből a nőket, a női nézőpontot, mert úgy véled, hogy itt majd mindenki a nőkre akar mindent rákenni (neeeem úúúúgy), és hogy a végén majd kihozzuk azt, hogy a férfiak csak azt teszik, amit a nők akarnak. Pediglen erről szó sem volt, de ha itt tartunk, akkor próbáljunk meg viszonylagos objektivitással beszélni e témáról, és az ellenkezőjéről se legyen szó!

Köztünk legyen szólva, nem igazán értem, hogy hova akarsz kilyukadni.
Hol jössz azzal, hogy már-már sajnálni kell a nőket, amiért azok a gaz bitang férfiak beáldoznák őket csak azért, hogy friss új „ropogós” puncira tegyenek szert.
Hol jössz azzal, hogy a szerelmes férfi nem is lehet poligám…
Hol azzal jössz, hogy nem lehet a fejlődésünkhöz, emberré válásunkhoz, életben maradásunkhoz szükséges ösztöneinket alapul venni ahhoz, hogy megértsük a bennünk rejtőző késztetéseket.
Hol jössz azzal, ha már mindenre igyekeztünk értelmes magyarázatot adni, hogy mily elmacsósodás uralkodik el itten … (pedig a matriarchális társadalmakból még példákat sem hoztunk fel)

És így tovább, és így tovább… amint egy érv meg van cáfolva, meg van magyarázva hogy miért is „így” vagy „úgy”, akkor gyorsan egy kis újabb szúrkapiszkás felvetés, megjegyzés.

Most komolyan, mit szeretnél hallani? Hogy a férfiak önzőek? Bezzeg a nők mily önfeláldozóak? Hogy a nők csak áldozatok? Hogy a szex is csak a férfiak kedvéért van? Hogy a férfiak gaz bitang módon új és újabb nőbe akarják belemártani kéjfullánkjukat? Hogy bezzeg a nők a hűség és az önmegtartóztatás mintaképei? Hogy a férfiak perverz állatok, bezzeg a nők ártatlan virágszálak?
Vagy mindezt fordítottan?

„„felejtsük már el, hogy akkor mi volt, Az az időszak végérvényesen a múltba veszett. Miért onnan keresünk mintákat?”
Nem teheted a múltból jöttünk év milliókat töltöttünk abba a korba onnan ered minden ösztönünk ezért ha mai érzelmeiddel tisztába akarsz lenni vissza kell menni a fejlődés fonalán. A múlt ismerete nélkül nem tudod értelmezni jelen helyzetedet sem.”

Abszolút egyetértek az általad leírtakkal. A vastagon kiemelt utolsó mondat abszolút igaz. Bár civilizáltnak, modernnek hisszük magunkat, de még mindig sokkal több bennünk az állati, az ősi, sem mint azt sokan hiszik. És ezzel nincs is semmi baj.
Valamikor mi, az „Atom-ó-kor (Köbüki után szabadon)” emberei is csak ilyen-olyan ok-okozati példaként fogunk szolgálni az utánunk ezernyi dekád múlva élő kései utódaink számára. És valószínűleg majd megállapítják azt, hogy bár a harmadik évezredben élt (ős)emberek picit különböztek kinézetükben és életkörülményeikben a 30 ezer évvel ezelőtti emberektől, de igazándiból ugyanannyira állatok voltak az ösztöneikben, a viselkedésükben...
És majd azt gondol(hat)ják, hogy „BEZZEG ŐK”… pedig…

Bizony. Nem lehet csak úgy kijelenteni azt, hogy a „szerelmes” az nem lehet „poligám”.

Azt nézem, hogy lényegében ugyanazt írtuk meg, csak gyorsabb voltál.

Még annyit fűznék hozzá a témához, amit a hozzászólásomból kifelejtettem, hogy nem csak a fórumozók százai igazolják elbeszéléseikben azt, hogy igenis létezik szerelmes poligám férfi, de a történelemből fennmaradt szokások és világirodalomban megírt példák is.
Az „eszkimófeleséges” példát mindenki ismeri, de meglepődne akkor, ha tudná, hogy az Európai kultúrában (nem csak a középkorban) a vendégbarátság fogalmába az is beletartozott, hogy a házigazdának a vendégségbe érkező vendégének illett éjszakára nőt biztosítania. És ha ez nem sikerült, vagy nem akarta, akkor a feleségét kínálta fel. Ez nem kényszer, hanem társadalmilag elfogadott viselkedésforma volt. Ugyanúgy mint az, hogy a harcba induló férfi a szerelmét-feleségét fiútestvérére vagy apjára, netán jó barátjára bízta, miszerint vigyázzon rá, és viselje gondját. A „gondviselés” nem csak a fizikai felügyeletet illetve az élelemmel való ellátást jelentette, hanem a szexuális igények kielégítését is.
Vagy gondoljuk végig azt, hogy mily sok kultúrában elfogadott még akár napjainkban is az, hogy a feleség kedves a főnökkel a férj tudtával és beleegyezésével azért, hogy plusz előnyökben részesülhessenek.
Vagy az ókorban (igaziból nem csak az ókorban, és nem csak az európai kultúrkörben volt-van így) a cennákon-ünnepségeken házigazda a felesége is részt vett, sőt köteles volt szórakoztató műsorokról-programokról gondoskodni, és mindent megtenni azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A férjek akkor voltak büszkék, ha minél többen megkívánták feleségüket.
Az orgia nem 20. századi találmány.

Szerintem az, aki visszaolvassa az eddig megejtett alig száz hozzászólást, az egészen biztosan megtalálhatja a választ, méghozzá azt a választ, amiben felsorolt okokban illetve motivációiban magára illetve párjára rá tud ismerni.
Hiszen túl sok lehetőség már nem igazán akad.
Volt a tudományos magyarázat, ahol a jobb DNS keresést, a saját átadását, a mentális-ösztöni kényszerek (és stb-k) kerültek kivesézésre.
Ám volt féltudományos-logikai magyarázat is nem kevés, melynek halmaza egészen biztosan sokszorosan átfedésben van a fentebb említett „tudományos” magyarázatokkal. Ezek a kíváncsiság, a monotonitás idegensége, az újdonság keresése, a házasság feldobása illetve helyrehozatalának vágya (kinek-kinek mi), érdekből történő felkínálás és még hasonlók…

Egészen biztos vagyok abban, hogy a magyarázat soha de soha nem lehet pofonegyszerű és nagy valószínűséggel nem lehet ugyanazt az inget mindenkire ráhúzni. Mert mindannyian különbözőek vagyunk, máshonnét jöttünk, máshova tartunk, mások a jellemünket és vágyainkat formáló hatások, események, történések, emberek .., és így tovább.

Azt hiszem, ez válasz g0d1v4-esnek is a felvetéseire. Tehát hiába kérdezi azt, hogy

„Viszont a kérdésemre, miszerint, a szerelmes férfi miért nem poligám erre nem kaptam választ. Pedig akkor is működhetnének az ősközösségi kooperációs formák.”

Merthogy nem lehet kimondani azt, hogy igenis NEM POLIGÁM a szerelmes férfi. Ezt butaság lenne alapigazságként elfogadni. Számtalan példa igazolja azt, hogy a szerelmes férfi igenis lehet poligám.

Konklúzió:
Betegek vagyunk mi mindannyian! Monogámok és a többest szeretők, hűségesek és hűtlenek, homokosok és leszbikusok, biszexek és aszexuálisok. Hiszen mindenkinél van valami „ defekt-problem”…

„Mert közben tudat alatt abban bíztok, hogy a másik férfi nőjét kapjátok cserébe... ennyi.”

Ez az állítás nagyon gyenge lábakon áll. Szerintem! Ugyanis sok férfit teljes mértékig kielégít az, hogy újra és újra csak férfit vonnak be a nő örömére. Tehát még az sincs, hogy bi.
Nálatok más a helyzet! Te szállítottad a nőt magadnak és férjednek egyaránt. A férjed élvezi a helyzetet, ám attól kiakadna, ha másik férfi „tenne magáévá” téged. Sok az olyan eset, amikor a nők elfogadják a beugró harmadikat, aki férfi, de egy nőt sohasem engedne a férje közelébe.
No, ez hogy van akkor?

„a férfi szétszórja a magját a széllel, a nő meleg fészket épít”

Ez mindig is így volt. De utalva a másik hozzászólásodra, miszerint félig tele vagy félig üres van az a pohár,m azért a nőket sem kell félteni. Ha a szomszéd Tibi tetszik neki, akkor azt meg fogja tudni szerezni anélkül, hogy a férje és Tibi-né bármit is megsejtsen. Ugyanez igaz fordítva is. Ha a férj féltékeny természet, de rákattan a Tibi-né asszonyságra, akkor meg fogja próbálni megszerezni ha a fene fenét eszik, méghozzá úgy, hogy sem Tibi nem sejt erről semmit, sem az asszonyát nem kell felkínálni cserealapnak.

„Hoppá egy zárójeles megjegyzés a cikkben (az emlősök 95 százaléka nem monogám ! )”

Kakukktojás. Nem véletlenül terjedt el e kifejezés. Állítólag az USÁban készítettek egy felmérést, és eszerint a családokban közel 15 százalékra tehető azoknak a gyerekeknek az aránya, ahol az apa úgy hiszi, hogy az övé a gyerek, ám ez nem így van…

A cikk nagyon érdekes volt, bár töredelmesen bevallom, hogy háromszor is nekifutottam, ám ennek ellenére sem kap(hat)tam választ arra, hogy mi férfiak miért osztjuk meg a párunkat másik férfival (erre inkább a „spermaháború” adhat hellyel-közeli magyarázatot). Mert az érthető, hogy a nők „szingli kalandozóként”, avagy párkapcsolaton belül akár többesben, akár suttyomban-nyíltan félrelépegetve is keresik a legjobb DNS-t, ám ezen közben a saját testükön belül is szelektálnak. De ez utóbbit eddig is tudtuk.
Szóval érdekes.

Jing & Jang.
Csak lazán, csak kényelmesen, ám mindig figyelve a jóra és a rosszra egyaránt. Ez adhatja a nem unalmas, ám tevékeny kiszámíthatóságot és izgalmas biztonságot. Mert a görcsösség, az erőlködés valóban ugyanúgy magában hordozhatja a monotóniát, mint az unalmas egyhangúság. Ezért kell megtalálni az arany középutat. Ez azonban mindenkinek más és máshol található.
Alkoholos példa…

Bocsi, nem tudtam megállni, hogy ne fordított szemszögből írjam meg…

„Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.”

Feladtad a leckét.
Mivel nincs a zsebemben a bölcsek köve, sőt, még elképzelésem sincs arról, hogy hogyan is nézhet ki, ezért picit szubjektív véleményt tudok csak megejteni.
Szerintem nincs értelme olyannak-olyanba nekikezdeni, amit az egyik fél akar, a másik nem. A házasság, a párkapcsolat közös elhatározásból született meg, lett létrehozva. Ketten vannak, egy ember egy szavazat. Két szavazat kell minden fontos döntés meghozatalához.
Most gondold végig.
A nő mindenáron szeretne egy másik nőt is bevonni a hálószobai játszadozásokba, és egyfolytában a témáról zsolozsmázik, majd szegény pasit kész tények elé állítja. Márpedig neki kell, mert vágyja, mert szeretné. Meg különben is, élvezni fogja mindenki. Szegény pasi meg inkább ráhagyja. Aztán eljön a nagy esemény, a nő lelkes, már napok óta nem tud aludni, elképzeli azt, hogy hogyan fogják kényeztetni a másik nővel az imádott férjét. A férj igyekszik lelkesedést mutatni, ám valójában csak ímmel-ámmal vágyja a dolgokat, hagyja hogy kényeztessék, sőt még simogatja, nyalogatja és meg is dugja az idegen nőt. Teszi ezt azért, hogy ne bántsa meg a feleségét, no meg ismeri a mondást, hagyd magad, előbb szabadulsz. Na meg sejti, minden csoda három napig tart... De ha nincs szerencséje, akkor tovább, márpedig nem okos dolog a férfit akarata ellenére olyan helyzetbe kényszeríteni, amilyet nem vágyik. Szép lassan megszűnik a bizalom, elillan a szeretet és a szerelem, kiszolgáltatottság és elégedetlenség érzése fog eluralkodni rajta.

Persze hogy belemélyedünk. Nem okoskodsz, nem okostojáskodsz, mint ahogyan mások sem. A fórumozás alapja és lényege a kommunikáció.

„Lehet létjogosultsága annak is, ha valaki spontán, azonmaé és aznap estére keres lehetőséget, de csak akkor ha a megélt kudarcot is kezelni tudják. És sokszor ez a kudarc észrevehető a görcsösségen, az ismétlődő keresgélések megszövegezésében is.”

Bármilyen furcsán hangzik, de a kudarcot, a csalódást, a sikertelenséget magában hordozza minden elsietett, elkapkodott döntés és cselekedet.
Nem hiszem el azt, hogy valaki annyira el lehet keseredve, hogy már minden mindegy, csak valakivel lehessen szexelni. És jön az újrázás, új hirdetés, új partnerek, és jó esetben a nagy számok törvénye alapján egyszer-egyszer még pozitív élménnyel is gazdagodni lehet. De milyen áron?
Néha olyan érzésem van, mintha a rohanó világban még a szexualitásban is a mennyiség felé tendálnának el sokan. Kapkodva esznek, kapkodva élnek, kapkodva dolgoznak, kapkodva nevelnek gyereket, kapkodva szexelnek… Nem kiismerik a dolgokat, hanem ha valami nem tetszik, akkor azt elhajítják jó messzire, pedig lehet, csak a nézőponti-viszonyulási polaritás volt helytelen… Ezt akár a házasságokra is rá lehet húzni. Ahelyett hogy párbeszédet kezdenének az emberek, ahelyett hogy megpróbálnák megjavítani, helyesen kezelni, inkább felrúgnak mindent.

A buszexualitásról. Nem véletlenül írtam azt, hogy a nők inkább teszik a mi kedvünkért, sem mint saját magukért. Tisztelet a kivételnek. Bolond az a férfi, aki nincs ezzel tisztában.
Magától értetődő az, ha a férfiak reménykednek abban, hogy nekik is jut valami, hogy ők sem maradnak ki a buliból. Ebben lehet, hogy a „potyázás” is szerepet játszik, de szerintem még inkább az, hogy részesei kívánnak lenni a párjuk örömének. Hűűű de szépen hangzik.

Újfent saját példát felhozva. Tudom azt, hogy a feleségem kíváncsi, érdeklődő a nők felé is, de azt is tudom, hogy nem fog ezért nekilátni zizegni. Na meg azt is, hogy gyakorlatban lehet, hogy visszariadna egy másik nő puncijától.
Ám ha valamikor mégis kipróbálná a dolgot, biztos vagyok abban, hogy ha azt kívánná, akkor vagy ott sem lennék fizikai valómban a neves eseményen, vagy ha úgy szeretné, hozzá sem érnék a másik nőhöz. Engem jobban izgat az, hogy láthatom, ahogy más érintését is élvezi, ahogy mástól is élvez, ahogy más … Igazándiból ez a lényeg akkor is, ha férfi a harmadik.
A férfi homoszexualitásssal kapcsolatban a férfiak többsége igencsak homofób nézeteket vall. Ezen nincs is mit meglepődni. Mint ahogyan azon sem, hogy a nők sem tartják vonzónak ezt. Amíg egyik sem kötelező, addig nem kell félni sem neked, sem nekem, és másoknak sem.

„Még picit vissza a folytonos új iránti vágyhoz, a kereséshez... biztos, hogy azt keresték, amit találtak? Mert néhol azt látom, még megfogalmazni sem nagyon tudja, mire is vágyik, csak azt tudja, valami másra, másként... Tudom, a megtapasztalás a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer, de mi van, ha rossz irányba megyünk az erdőben?”

Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást, és hogy kíváncsiak vagyunk a világ „csodáira”. Nem szeretek általánosságokat puffogtatni, de szerintem addig működhet jól egy kapcsolat, míg mindketten képesek a másikban valami újat, valami vonzót, valami izgalmasat újra és újra felfedezni. Fontos, hogy ne csak a megszokások alakítsák együttléteiket, hanem újra és újra találjanak valami olyat, ami vonzóvá és értékessé varázsolja a másikat. Ez nem jön magától, nem véletlenül akad rá ilyesmire senki sem, hanem kitartó munkával keresni kell. Csak az találhat, aki oda is figyel a másikra. Egy kapcsolatba ahhoz, hogy jól működjön, bizony energiát kell fektetnie mindenkinek. Energia befektetés az is, ha új és új játszadozásokat találnak ki saját örömükre, vagy ha mással másokkal színesítik szexuális életüket.
Csak sohasem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi volt az eredendő, eredeti cél.
Fűszer.

Az alkoholra, mint minden másra igaz az, hogy mértekkel az egészségért. Mert a MÉRTÉK az, ami a kulcsa mindennek. Soha semmit nem szabad túlzásba vinni, mert a túlzásba vitt „dolog” szinte egészen biztosan valami módon, valamilyen formában, de vissza fog ütni a túlzásokba eső emberre.

Szerintem nincs semmi baj az elméleti okoskodásokkal. Van ezernyi olyan topik, ahol igen lényegre törő, ám sekélyes információáramlás, beszélgetés zajlik. Emelem kalapom e topik nyitója előtt. Jó ötlet volt!

Az anális szex érdekes dolog. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, szeretem a merész játszadozásokat, de nem lettem elvakult anális-szex rajongó. Puncirajongó, ciciimádó (és úgy egészében NŐI test imádó) annál inkább maradtam.
Biszexualitás. És itt a női biszexualításra gondolok, mert Te is azt hoztad elő. Meg vagyok arról győződve, hogy a nőkben jóval erősebb a saját neme iránti vonzódás, illetve egy másik női test elfogadása, mint nálunk férfiaknál a másik férfi felé. Úgy hiszem, hogy ezzel nincsen semmi baj.
Ámde a nők többségének általában soha nem jutna eszébe egy másik nővel ágyba bújni, csak úgy. Mert inkább vezérlik őket érzelmek, mint ösztönök. A másik nővel való játszadozást, ágyba bújást szinte majdnem mindig a férfiak, a mi kedvünkért teszik meg. Mert tudják, izgat minket a nők leszbi játszadozása, és hát sokan úgy gondolják, hogy miért is ne tegyék meg ezt, ha azt látják, hogy a férfiaknak (avagy az imádott férfinak) nyála csorog már a gondolatra is, a látványtól meg száj tátva marad, rendszer lefagy.

A 38 (állóhajó) hozzászóláshoz…
Tény, kissé slendriánul fogalmaztam, hiszen nem csak a fájdalomról szól a BDSM és az S/M sem. A kiszolgáltatottságról, a bizalomról, a határok feszegetéséről, különféle szerepek alakításáról…stb.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a mi lájtos kikötözős, szembekötözős, bilincses, ostoros játszadozásainkat is be lehetne sorolni „ezen” kategóriákba még annak ellenére is, hogy fájdalom sehol, semmilyen szinten nincs jelen.

„Sokaknál látom, hogy valahogy csakis a többesezésben, a folytonos vándorlásban látnak fantáziát, más már nem is érdekli őket”

Minél többet tapasztal valaki, minél vadabb és vadabb dolgokba veti bele magát, annál kevésbé lesz képes reagálni a megszokott, az egyszerű ingerekre. Hiszen a szokványos dolgokat már kevésnek tartják izgatónak, a párjuk már önmagában nem érdekes, csak akkor, ha mások is körül veszik őket, és egyre inkább csak a különleges, erőteljes ingerek indítják be vágyaikat.
Leveleztem több olyan párral is, akik sok-sok éve benne vannak a swingeres-többes játszadozásokban. És volt, aki még büszke is volt arra, hogy ők otthon kettecskén már nem is szeretkeznek, mert nem igénylik. Ahhoz képest, hogy az együttélés alfájának és ómegájának kéne lennie a férfi és nő közti intimitásnak, az érzelmektől, a vágytól fűtött együttléteknek, és puff, pont ez nincs meg.

„Szinte fáj, ahogy a szexet erővel akarják megfosztani bárminemű érzésektől, pusztán fizikai kontaktussá, testgyakorlássá redukálni. Szexet, most, bárkivel. Nem látom teljesen át, de nem biztos, hogy ez jó irányba mutat.”

Szerintem nincs ezzel semmi baj. Kinek a pap, kinek a papné. A szex szólhat simán a testiségről, és szólhat a szerelem, a testi-lelki vonzalom beteljesedéséről is.
Vannak, akik ránéznek valakire, még a nevét sem tudják, de már jöhet az ágybabújás. Dolgozik az ösztön, a kaland és a testi vágy. És bár nőknél is van erre példa, de a férfiaknál lazán és könnyedén megy az alkalmi szex. Ösztönlények vagyunk, csak máshogyan vagyunk kódolva mi férfiak, és máshogyan a nők.
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”. A fene tudja, de én nem, vagyok arról meggyőződve, hogy ennyire le szabad-e egyszerűsíteni a szexualitást, a kölcsönös örömszerzést.

A 40-es hozzászóláshoz.
Az evolúciónak is van zsákutcája, még akkor is, ha a szelekció mellett néha kontraszelekció is előfordul. Ez újra és újra bebizonyosodik a dolgos hétköznapokban.
Az, hogy valakinek még fizetnek is azért, hogy a feleségét/barátnőjét megdughassák, nem több az ő részéről, mint futtatás. A párja részéről meg nem több, mint puszta prostitúció. Meglepődnék azon, ha megállnának ezen a szinten, bár a hozzászólásban le is van írva, hogy nem egyszeri alkalomról van szó.
Van, aki a szaktudását bocsátja áruba, van aki a munkaerejét és van aki a testét (avagy a párjáét). Mindenki úgy jut pénzhez, ahogyan az sikerül. No és úgy, amit elbír a gyomra.

Tele van a társadalmunk képmutatással illetve tabukkal. Ez talán az ezer éves keresztény behatás eredménye lehet. Azért gondolom így, mert nem csak reánk jellemző, hanem az un. fejlett nyugatra is. Az alkohol nagyon jó példa, részeges-swingeres összehasonlításban bár más aspektusból is érdemes végig gondolni. Az alkoholfogyasztás elfogadott, bezzeg a többi tudatmódosító meg nem. Félreértés ne essék, véleményem szerint inkább az alkohol, mint bármi más, főleg azért, mert igen kevesek képesek mértéket tartani, és talán kevesebben halnak bele egy erős ittasságba, mint egy túladagolásba.

Minden vérmérséklet, illetve kedv kérdése. Van, amikor az ember fia és leánya végig szeretné játszani a „repertoárt”, és van, amikor csak a minimál-összebújásra vágyik. De ez így a jó, főleg hogy tudja mindkettő, következőleg akár egy izgalmasan-merészet is játszhatnak… ha szeretnének.

Szerintem embere válogatja azt, hogy kinek mi az elfogadható, a vonzó.
Feltételezem azt, bár tudom, hogy nem mindig jó az, ha az ember magából indul ki, szóval feltételezhető, hogy nagyon sokan kipróbálnak, végigjátszanak igen sokféle játszadozást a felsoroltak közül. Ha egy pár kicsit is felszabadultabb, főleg annyira, hogy felmerüljön az, vajh, milyen lehet hármasban, netán négyesben, akkor a kvázi szelídebb dolgok miért ne kerülnének kipróbálásra, gyakorlásra?
Csak ezek nem bírnak akkora „hírértékkel” még egy ilyen portálon sem, hogy sok hozzászólást prezentáljon. No meg míg sok mindent kettecskén lehet játszogatni, addig a többszereplős szexhez partnereket is kell találni, ergo szükséges bizonyos fokú nyilvánosság a keresgéléshez, a tapasztalatok megosztásához.
Azt sem szabad kihagyni, hogy míg akár egy szerepjáték, egy ubis-üveges-bibris stb-s hancúrozás, szex a parkban, autóban, medencében …stb, lájtos kikötözés, olajos erotikus+jóni masszázs, szemtakaró használata (és még sorolhatnám) még viszonylag kommerszebb dolog, könnyebb ilyesmire rávezetnie egymást a férjnek és feleségnek, addig azért egy kvázi vadidegent befogadni a hitvesi ágyba, és kezdeni is vele valamit, bizony, merészebb vállalkozás. Éppen ezért jóval többen álmodoznak róla, mint ahányan valóban át is élik az ilyen kalandot. Valamint szerintem sokan vannak olyanok, akik hozzánk hasonlóan bár átéltek ilyesmit, de különleges fűszerként tekintenek rá, tehát nem gyakorolják napi, heti, havi rendszerességgel a többes játszadozást, de a fantáziájukat izgatja, jól esik feleleveníteni az emlékeket, jól esik beszélni róla.

Az „igazi BDSM, S/M szerintem nagyon sokaktól távol áll. Mert ahogy mondtad, külön világ. Sokan nem tudják a fájdalmat és a szeretkezés örömét egy helyre elkönyvelni (én sem). Valószínűleg nagyon kevesen művelhetik igazán jól ezt a válfaját a szexuális játszadozásoknak. Ők ezt művészetnek is tartják, amit nem áll szándékomban kétségbe vonni.

„Kérdeznék én is: miért pont a többesre vannak annyian rákattanva, miért nem más egyéb, legalább annyira szórakoztató és mindenképpen változatosságot rejtő fétisre, perverzióra, nonkonform szexuális játékokra?”

Szerepjáték? Szexi, különleges ruhák viselése? Szex különös, érdekes helyszíneken? Nem megszokott tárgyak bevonása a szexuális játszadozásokba? Kikötözés? Szemtakaró? Olajos masszázs? Házpornó illetve erotikus videók és fotók készítése? Mert ezeket szerintem sok pár gyakorolja, játssza.
Vagy ezeknél is „keményebb” dolgokra gondolsz?

„- Miért van az hogy sok párnál a férfi nem tudná elviselni hogy párját más pasival lássa egy többes alkalmával de nőt boldogan magamellé engedne a párjához, és így magának?
- Miért van sok olyan férfi aki azt mondja hogy ha ő szeret valakit akkor nem menne többes élménybe bele, viszont egyedül csatlakozna bárhova harmadiknak?”

Mert önző. Mert féltékeny. Mert bizonytalan magában. Mert az ösztöne és vadászszenvedélye szerint minél több nőt szeretne magáévá tenni. Mert úgy hiszi, neki szabad megtennie azt, amit a nőnek nem szabad. Maradi felfogás szerint ha a férfinak van sok nője, akkor az „nagy kan”, ha a nőnek van sok pasija, az „kurva”.

A kalandorok és agglegények nem véletlenül vannak jelen nagy számban, és nem véletlenül nyomják kicsinyes és átlátszó piárszövegüket. Nekik az az érdekük, hogy ha már nem akadt párjuk, akkor minél több nőt/párt becserkészhessenek, és heves egyetértésükkel bizonyítsák be azt, hogy bizony, őket igenis milyen jó dolog befogadni az ágyakba. Pedig a valóság többnyire sokkal nyilvánvalóbb. Szeretnének egy jót dugni, azonban a testi-szellemi-anyagi kvalitásaik kevesek ahhoz, hogy nőt találjanak. Pedig a nők többsége nem is annyira válogatós… Úgyhogy el lehet képzelni azt, hogy kik a megmaradó maradékok. Állandóan kurvázni meg ugyebár drága dolog.
(Már elnézést kérek mindenkitől, kicsit gonoszdi voltam, de akinek nem inge, ne vegye magára)

Sajnos (dehogyis sajnos) túlfejlődtem magam és mivel gerincet növesztettem csontból, ezért a politikusi pályára alkalmatlanná váltam. De lépjünk is tovább a szórakoztatóbb témákra! Legyünk topik ON-ok. Ami nem összekeverendő a Copi-con-nal…

Meglévő fix, tehát abszolút stabil alapténynek vettem azt, hogy a férj+feleség közt erős érzelmi töltés, méghozzá pozitív érzelmi töltés van, olyasmik mint szeretet, megbecsülés, tisztelet, vágy, örömet nyújtani akarás, törődés …stb. Szerintem nem alkalmas a többes játszadozások felé nyitás, idegenek intim szférába való beengedése akkor,ha egy kapcsolat vagy házasság bizonytalan, billegős. Nem segíti az ilyesmi a párkapcsolatok rendbehozatalát, ám a mielőbbi megszűnését annál inkább. Külön kategóriát képviselnek azok, akik megszokásból vagy érdekből együtt vannak, és csak a könnyebbség miatt indulnak együtt kalandozásra. Van ilyen is sok, de úgy hiszem, nem őróluk beszélgetünk.
Így érthető, hogy miért vallom én is azt, amit te is leírtál a „A többes szexben szerintem… „ kezdetű, illetve az azutáni mondatoddal.
Nem tudom kihagyni, de tán megbocsátható számomra az, ha kicsit vulgárisabban fogalmazva úgy írom le, hogy jó érzés, ha láthatom, hogy imádott, óvott-féltett feleségem idegen ajkaktól, ujjaktól éli át a gyönyört újra és újra. Fantasztikus érzés látnom azt, ha idegen farok hatol be oda, ahova én szoktam, ha idegen ujjal akadok össze puncijában, punciján, hasán, nyakán… De fura gyönyörérzés az ilyen, hiszen közben féltékenység és féltés mar újra és újra az ember bensőjébe. És tudom, hogy a gyönyörről szól minden, de ha az, akinek bizalmat szavaztunk fájdalmat okozna páromnak, darabokra kapnám. Szóval fura érzés.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy bár próbáltuk, volt pár kisebb kalandunk, de mi nem vagyunk ágyról-ágyra szédelgők. Nekünk ez nem életforma, csak fűszer. Olyan különleges fűszer, amit bőven elég csak hosszú-hosszú időnként újra megízlelni… ha szeretnénk. Ha mindketten szeretnénk. Mert ez a lényeg.

„Az én ölem az én váram”. Ez így van. Bár sokan mondogatják, hogy nem szappan, nem kopik. Ez tény, ám az állatsorból némileg kiemelkedettebben azért hadd döntsük már el, hogy kivel igen, és kivel nem. Bár véleményedtől eltérően szerintem sohasem lehetsz biztos abban, hogy akinek bizalmat szavazol, akinek megnyílsz, az valóban fog tudni valami különlegeset, valami pluszt, valami csodálatosat nyújtani számodra. Mert hiszem azt, hogy embereknek bizonyos szintig egymásra kell hangolódniuk, meg kell ismerniük a másikat. Vannak „sablondolgok”, de ahány ember, annyiféle. Kötve hiszem, hogy mindig minden elsőre tökéletesen működhet. Össze kell csiszolódni… mondhatni szó szerint.

A felvetésed abszolút jogos… is lehet.
Mert bár biztosak lehetünk abban, hogy sokan vannak olyan férfiak, akik nem igazán kellenek egy nőnek sem, ám szerintem sok olyan férfi van, akinek eszében sincs megállapodni, egy tartós kapcsolat sokféle nyűgét és sokféle előnyét magára, nyakába venni. No meg sokan kedvelhetik azt, hogy egy már megművelt kertbe ültethetik el magjaikat. Nem csak képletesen értve…
Tapasztalatom szerint kelendőbbek, vonzóbbak a párok számára azok a férfiak, akik kapcsolatban élnek. Tehát az „egy nőnek sem kellő” férfiak többségére a pároknak is csak nagyritkán esik választásuk.

Egészen biztosan hatja a férfiakat a saját DNS-ük továbbadásának vágya, illetve a nőket a minél jobb minőségű DNS megszerzése.
De szerintem ezekkel együtt illetve ezeken túl van két olyan dolog, ami egészen biztosan hajtja a férfit és nőt, illetve a párokat az új kalandok, szokatlan helyzetek átélésének irányába.
Ezek nem mások, mint a KÍVÁNCSISÁG, és a VÁLTOZATOSSÁG IGÉNYE.
Ha következő kérdésekre, kijelentésekre gondolunk, akkor talán érthetőbb is.
Milyen lehet? Hogy nézhet ki? Már kicsit unalmas vele, bár jó, de szeretem, nem akarom elhagyni. Mástól mást kaphatok. Más másfélét nyújthat neki. Milyen lehet az íze? Hogyan élvezhet? Milyen a technikája? Szűkebb? Nagyobb? Hogy mozog?
Vagy egyszerűen csak azért tetszik, mert másmilyen, mert különbözik attól, amit megszoktam.

Azt emberi elme nagyon nehezen tűri a monotonitást, nagyon nehezen viseli el az egyhangságot. Kell neki az új inger. De az ember mindez mellé még kíváncsi is. Jó-jó, szereti a megszokott finomat és kényelmeset, de ott van a sustorgó kisördög, aki éberen tartja kíváncsiságát, kalandvágyát.
Nem véletlen az, hogy mi férfiak, szinte szemünkkel vetkőztetjük le a számunkra kívánatosan kinéző nőt. Hogy érinteni, ízlelni akarjuk. Hogy magunknak akarjak, akár csak egy alkalomra is. Nem véletlen, hogy egy kivillanó comb, szoknya alól előfehérlő csipkebugyi, a pólón átsejlő mellbimbó még több és több megismerésének vágyával tölt el minket. Ettől még szeretjük a feleségünket, eszünkbe sem jut elhagyni őt, de a vaníliafagyi után kik-ki szívesen kóstol bele a puncsba is.
Akik régóta vannak egy nő mellett, azok tanúsíthatják, hogy többségüknek a párja már attól képes szokatlanul heves izgalomra, ha másképpen közelítenek, másképpen nyúlnak hozzá. Ha netán új „szerepet” vesznek fel. Nem véletlenül népszerűek a szerepjátékok.

Akik azt hiszik, hogy komplikáltabbá tesz a dolgot az, hogy a férfiak szeretik másik férfival is látni párjukat, az téved. Mert bár egy hármas (vagy négyes) egészen más helyzetet teremt a nemek arányát illetően a megszokott 1 ffi+1nő helyett, de ugyanúgy ott van a változatosság és a kíváncsiság. És bár jöhet a megszokott sablonszöveg, hogy így még többet ad párjának, még különlegesebb élményben részesíti feleségét és stb… Amikben van valami igazság is, de nem csak ezekről szól…Mert minden mellett itt jön a képbe a spermaháború néven elhíresült mű mondanivalója. Versenyhelyzet teremtődik, ami versenyhelyzet még jobb teljesítményre sarkalja a férjet és az „idegen” férfit egyaránt. Aminek a nő a haszonélvezője. Sokszorosan…

Meglepő, hogy egyesek beérik egy szimpla szopással, majd befejezettnek tekintik a szexet. Szerintem ez az igénytelenség és önzőség iskolapéldája. A dugást kihagyni meg egyenesen idiótaság!
A sztori amúgy izgalmas, és még a hibák ellenére is élvezhető, érthető.

Olyasmi lehet, mint a masszázs. Lehet jelentkezni szendén, ártatlanul, hiszen csak masszázs. De valóban csak masszázs?

Hát hogy mi a tervünk, mit szeretünk, az valszeg sejthető…
De hogy kinek milyen a technikája, az csak megtapasztalható…

Szia! Köszönöm a választ!

Sajnos itt több hozzászólás célja inkább ennek-annak a klubnak a lejáratása volt. Pedig pont ennek van a legkevésbé értelme.
Mert érthető az, hogy a torta mérete évek óta ugyanakkora, és hogy mindenki igyekszik minél nagyobb szeletet kihasítani belőle, ám ezt nem így kéne tenni…
Szerintem inkább a pozitív különbségekre kéne kihegyezni a klubtulajdonosoknak, és a funkluboknak a figyelmet. Ez nem jelenti azt, hogy a negatívumokat el kéne hallgatniuk a hozzászólóknak, de a problémákat úgy is el lehetne mondani, hogy másokat nem aláznak meg…

Ha csak véletlenül is rágondolok, nagyon-nagyon felizgat. Talán mert igen régen, kb novemberben játszottunk ilyet utoljára…

Meggyújtok egy füstölőt, a szobát elsötétítem, felkapcsolok egy sólámpát. Imádom a sejtelmes sárga fényét. A szobában itt-ott lerakok pár teamécsest, mert a lobbanó-libbenő lámpafény erotikusabb, bujább, misztikusabb légkört nyújt…
Lesöprök mindent az asztalról, majd ráterítek egy lepedőt.
Asszonykámnak a szemét bekötöm, és felsegítem az asztalra, ahol a hasára fekszik, feje alá teszi mindkét karját. Csak kényelmesen...
Kézbeveszem az általam kikevert finom illatú masszázsolajat, kicsit a tenyerembe löttyintek, és válltól indulva masszírozni kezdem a buja, asszonyosan szexi testét… Az olaj kellemesen langyos, így a bőrén szinte simogatóan lágyan szalad szét, amerre kezem jár…
Először egy kis izomlazító masszázzsal kezdek, csak az izmokra, ízületekre koncentrálva, majd szép fokozatosan átváltok erotikus(abb) masszírozásra… de nagyon vigyázok arra, hogy csak túl erősen még ne izgassam erogén zónái, csak lágyan, pillanatokra érintve… nehogy hamar szárnyára kapja az orgazmusa főnixe. Van még idő…
A cicik oldalát, a nyakat, a bimbóudvart, a combok belsejét, a vénuszdombot, a nagyajkakat, a gátat, a popsiját, majd irány úja felfelé, hogy aztán megint visszatérhessek csodaszép puncija környékére…
Ám(de) túl sokáig sem hagyhatom „szenvedni”, lassan megkönyörülök rajta… Ilyenkor már a cicijei, mellbimmbói masszírozásától is képes elélvezni, főleg ha könyököm a vénuszdombját érinti…
Majd nekikezdek egy fincsi puncimasszázsnak, amit huncut húzással jóni masszázsból ellesett fogásokkal is kombinálok… Mindig hatásos.
Imádom ahogy újra és újra elélvez. Pedig még csak most jön a szeretkezés java...
A továbbiakat a fantáziátokra bízom…

Hűűűűűű de vágyom…

Csak sorjában... nem kapkodni, mint pap a ...

Győőőőőőőőőőztem!

Szép napot kívánok mindenkinek!

Mezőkövesdi jóbarátaink régóta invitálnak a fürdőbe. Mesélték, szoktak szaunázni is, de azt soha egy szóval sem említették, hogy van ott naturista szauna is. Mert ők eddig mindig csak fürdőruhában szaunáztak. Ráadásul eléggé random, össze-vissza módon.
Ez a Balneo egy hotel, és nem a „fürdő”?

Egy, a swingerezés iránt érdeklődő pár a hozzászólások egy részét olvasva egészen biztosan égnek álló hajjal mond le mindenféle klublátogatásról… sőt tán a próbálkozásokról is egy-egy igen fura hozzászólást meglátván, azt olvasgatva.
Sajnos némely, ilyen-olyan hozzászólást generáló ember nem tartja be a legelemibb fórumos-kommunikációs szabályokat sem, pedig azt pont egy ilyen kényes-intim témánál fokozottabban szükséges kéne, hogy legyen.

********************************

(moderálva)

A héten hétköznapokon többször is tiszteletünket tettük a Szentgotthárdi szaunavilágban. Még mindig a kedvencünk. A színvonal magas, a miliő kellemes.
Érezhető a válság, mert mindig nagyon kevesen voltak, ráadásul többségükben osztrákok látogatták, magyarok inkább csak az esti órákban lettek többen. Igen gyakran csak mi kettecskén voltunk a szaunákban.

Textiles.

"Ilyenekkel" a Tik-takban nem találkozhattok! Mi négyszer voltunk ott, és az általad leírthoz hasonló tolakodó, arrogáns emberekkel nem találkoztunk. Ha valaki közeledni szeretett volna, az kérdezett, vagy ha ippeg vállon, könyöknél, térdnél ejtett meg lágy érintést, hogy felhívja magára a figyelmet. És mindig mindenki tudomásul vette azt, hogy a NEM az NEM.

"Kivi" ??? Huh....

„de ez maradjon egy incselkedő finom kis előjáték”

Egyetértek ezzel. Mindennek meg van a helye. Izgalmas órákon keresztül játszadozni, huncutkodni a végső beteljesülés nélkül. Lehet az úgy is nagyon kellemes. Aztán majd valahol (például egy szállodai szobában) bekövetkezhet a frenetikus hancúr.

Bár köztünk legyen szólva érdemes más aspektusból is megnézni a fürdőzést.
Ki ne látott volna olyan embereket, főleg idősebbeket, akik szinte egész nap ki sem mozdulnak a vízből. Kár lenne azt feltételezni, hogy a kisdolgukat (és még jó, ha csak erről van szó) visszatartják. Háááát, ezek a „dolgok” semmivel sem kevésbé gusztustalanok, mint a szexszel együtt járó váladékok. Érdekes, ezeknek az embereknek senki nem szól egy szót sem, hogy „csókolom, 10 óra alatt hogyhogy egyszer sem volt kint?”

Szia! Nem voltál kioktató. Úgy vélem, félreértetted azt, hogy miért írtam azt, hogy kár volt… Pedig az első három sorban ott volt a lényeg.
Az FKK-t példaként csaptam a hozzászóláshoz, hogy látható legyen, nem csak a szaunakultúra az, ami hm, hiányos…

Szia! Kár volt másik topikot nyitni.
Aki csak az „ingyenműsort”, csak a szexet látja akár a szaunázásban vagy akár a nudizásban, annak hiába mondasz bármit is. Sokan fordítva ülnek azon a bizonyos lovon.

Az „átlagnudista” a nudizmusban, a meztelen fürdőzésben, úszásban, napozásban a szabadság érzését, a ruha által rákényszerített uniformizált kötelékektől való megszabadulást, a naturális-természetes életérzést látja. A szaunázást kedvelő a pőrén való ücsörgést a forróságban teljesen természetes, jóérzést nyújtó, az egészségét karbantartó folyamatként éli meg. Ez így van rendjén.
Még azzal sincs semmi baj, ha netán egy férfi vagy nő kobakjában netán erotikusan huncut gondolatok támadnak partnerük, vagy egy csinos ellenkező nemű valaki irányában, hiszen az emberek nem csak néznek, hanem látnak is. Márpedig senki sem vak. Azonban nem illik senkit sem megbámulni. Valamint nem, illik senkit sem zavarba hozni semmiféle módon.
Főleg nem illik azért nudizni vagy szaunázni menni, hogy ott kukkoljon bárki is. Más az ok-okozati összefüggés. A kukkolókat általában mindenki kiszúrja, elkerüli. No meg kidobják úgy, hogy a lábuk nem éri a földet. Ha a tengerparton FKK telepen, avagy csak úgy találomra valahol megállva nudizunk, érdekes, tizedannyi kukkoló nincs, mint teszem azt kishazánkban…
Ha egy pár nem bír magával és könnyedebb vagy merészebb játszadozásba kezd, az nem fog bírni magával sem élményfürdőben, sem strandon, sem ruhás szaunában, sem termálfürdőben, sem ruhamentes szaunában, sem a vízpartokon.

Sziasztok!
Sajnos az igazán jó szaunás élményekért el kell távolodni Budapesttől. Anno még Esztergomban is tele volt a szauna papucsos, fürdőruhás, nyakig beburkolózott emberekkel, na meg kukkolókkal.
Nagyon kellemes Sárvár is, de nekünk az igazi nagy kedvencünk a Szentgotthárdi szaunavilág. Rá tudtok keresni a neten. Több különböző féle-fajta szaunakabin is van, ám az igazi kincs a kinti medence. Szaunából ki, zuhany, majd lehet a lépcsőn bemenni a medencébe, ami két méter után már ki is vezet a szabad ég alá. Nagyon kellemes.

Más.
Jár valaki Szentgotthárdi Spa & Wellnessbe? Mi november 25-től egy hétig a környéken pihenünk, és a kirándulások mellett 4-5 Szentgotthárdi szaunázást is beterveztünk.

Mert mindkettőről, az msn-ről és a skype-ról is lehet felvételt (mentést) készíteni, így mindkettővel vissza is lehet élni.
Ezt minden picit is óvatosabb és okosabb pár tudja.

Elhiszem, hogy neked sem mindegy. De tapasztalásom szerint nagyon sokaknak igen. Mint minden itt, a GG-n jelenlévő pár, én is mesélhetnék arról, hogy milyen toprongyos intellektusú levelek érkeztek, érkeznek.

A csatlakozni kívánónak annyi a szerepe, a dolga, hogy elküldi levelét.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a végleges igen vagy nem döntés az mindig a pároké. Hiszen a párok jóval többet kockáztatnak, mint a hozzájuk csatlakozó férfi, ráadásul a nagyszámú jelentkező miatt bőven van lehetőség a válogatásra.
Mert bár a topikcím sokaknál áll, ám nem mindegy, hogy kivel, hogyan…