"Nem esik messze az alma a szájától . "
A kocka el van vesztve.
A kocka el van vesztve.
"Nem elég tisztességtelennek lenni, még tisztességesnek is kell látszani"
Szégyen a tudás de hasznos.
Szégyen a tudás de hasznos.
"Kicsi a sors-de verős"
************
Fel a fejjel. Semmi remény.
************
Fel a fejjel. Semmi remény.
" Addig nyújtózz amíg a vakaród ér "
A sólyommadárnak nem lesz galamb fia.
Sok jó ember kis helyen gonosz lesz.
Varga Viktor: Zöld az ég
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Így én, keresem a feketét a fehérben
Keresem a vonalat a tenyérben
De érzem azt, hogy nekem így jó, jó, jó
Ceruzával rajzolt fantomkép esküszöm, pont mint én!
Hát mit is tettem, bár csak érteném!
Itt járok mégis szabadon én, vonz a veszély!
Bár őrültnek látszom de nézz meg jól, kinek is árthatnék?!
Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Rám vigyorog a tükröm oly furcsán néz valamilyen laza trükkel már megint új arcot cserél
De érzem azt hogy nekem így jó, jó, jó
Legurult az égről most a hold, biztosan teljesen tele volt
Velem is megtörtént de nekem így jó, jó, jó
Felnőhetnék csak becsapás, hogy nagynak látsz.
A külsőség is csak kifogás, egy megtévesztő máz.
Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Nem kéne semmit szólnom
A kérdéseim kisbetűkre szórom
Hányszor volt már túl veszélyes ami szívből szólt!
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó,
tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó!
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Így én, keresem a feketét a fehérben
Keresem a vonalat a tenyérben
De érzem azt, hogy nekem így jó, jó, jó
Ceruzával rajzolt fantomkép esküszöm, pont mint én!
Hát mit is tettem, bár csak érteném!
Itt járok mégis szabadon én, vonz a veszély!
Bár őrültnek látszom de nézz meg jól, kinek is árthatnék?!
Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Rám vigyorog a tükröm oly furcsán néz valamilyen laza trükkel már megint új arcot cserél
De érzem azt hogy nekem így jó, jó, jó
Legurult az égről most a hold, biztosan teljesen tele volt
Velem is megtörtént de nekem így jó, jó, jó
Felnőhetnék csak becsapás, hogy nagynak látsz.
A külsőség is csak kifogás, egy megtévesztő máz.
Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Nem kéne semmit szólnom
A kérdéseim kisbetűkre szórom
Hányszor volt már túl veszélyes ami szívből szólt!
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó,
tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó
Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó!
Hazug embert előbb utol érik, mint a sánta kutyát! 
nem sokan olvastátok..... 1848..
1948-2012. márc. 15.
Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN
Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.
S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?
S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?
Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!
Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN
Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.
S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?
S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?
Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!
Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
1948--2012.márc.15.
Kormorán: Március 15.
Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.
Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.
Nemzetiszínű lobogó
Röpült a szemek előtt,
Behasadt fecskefarka
Verte a zöld levegőt.
Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Kormorán: Március 15.
Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.
Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.
Nemzetiszínű lobogó
Röpült a szemek előtt,
Behasadt fecskefarka
Verte a zöld levegőt.
Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
2012. 03. 14. szerda 08:00
Hello Kedves Moderátorok!
Kicsit jöttem megint kelélemetlenkedni:Nem lepődök meg, ha ez a hszem is a kukában végzi ))
Véleményem, van volt és lesz... persze egy laza tiltással ez megoldható.
Figyelmetekbe ajánklom: Blogok-sex rovatot...
2011.03.11, óta ott virít...senkinek se tűnik fel )))
De itt megtanultam... nem egyforma a mérce.... van akit centire, van akit kilóra mértek )))
Munkátokhoz, kitartást, és sikert kívánok
.
Szép napot Nektek...
Kicsit jöttem megint kelélemetlenkedni:Nem lepődök meg, ha ez a hszem is a kukában végzi
))Véleményem, van volt és lesz... persze egy laza tiltással ez megoldható.
Figyelmetekbe ajánklom: Blogok-sex rovatot...
2011.03.11, óta ott virít...senkinek se tűnik fel
)))De itt megtanultam... nem egyforma a mérce.... van akit centire, van akit kilóra mértek
)))Munkátokhoz, kitartást, és sikert kívánok
.Szép napot Nektek...
Dsida Jenő
Tavaszi ujjongás
Tarka virágnak
Illata kábít, -
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh -
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.
Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; -
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! -
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket...
Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!
Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! -
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!
Tavaszi ujjongás
Tarka virágnak
Illata kábít, -
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh -
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.
Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; -
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! -
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket...
Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!
Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! -
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!
Istennek megvannak az eszközei és a módja, hogy dolgozzon az emberek szívében és nem tudjuk, hogy az egyes emberek milyen közel állnak hozzá. De cselekedeteiken keresztül felismerhetjük, vajon a rendelkezésére állnak-e vagy sem. Az életmódunk az, amely kinyilvánítja, hogy az Övé vagyunk. Nincs jogunk elítélni, ítélkezni, olyan szavakat mondani, amelyek sebezhetnek... . Kik vagyunk mi, hogy elítéljünk másokat?
Jean-Michel di Falco
******************
Nevetséges és szomorú, mily nehezen tanuljuk meg a türelmet és okosságot.
Hermann Hesse
**********Adj türelmet, Istenem.
De azonnal!
Rácz Zsuzsa
Jean-Michel di Falco
******************
Nevetséges és szomorú, mily nehezen tanuljuk meg a türelmet és okosságot.
Hermann Hesse
**********Adj türelmet, Istenem.
De azonnal!
Rácz Zsuzsa
Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem.
Voltaire
***************
A lét küzdelem; Ha megoldasz egy problémát, helyébe másik lép, mert a küzdelem az élet természetes állapota.
Ismeretlen
***************
Ne a bajaidat tartsd számon, hanem mindazon jót, amelyben részesültél.
Kínai közmondás
Voltaire
***************
A lét küzdelem; Ha megoldasz egy problémát, helyébe másik lép, mert a küzdelem az élet természetes állapota.
Ismeretlen
***************
Ne a bajaidat tartsd számon, hanem mindazon jót, amelyben részesültél.
Kínai közmondás
Még várom a szépet, jót
Semmi máshoz nem foghatót
Évek helyett élet
Szürke helyett színeket
Elhittem sok fénylő szót
Néhanap csak a bíztatót
Lengetik a zászlót
Fonják csak a hálót...rám
Egy fokkal szebben az ördögnél
Egy angyal mégis csak értem él
Sohasem kér, de mindig ad
Szívem szabad marad
Én láttam már másokat
Célba jutni egy perc alatt
Azt diktálja szívem
Méltó helyem nem lelem
Ott állok bent, középen
A küzdőtéren, bár nem kértem
Teszem csak a dolgom
Jobb időkre várakozom
Egy fokkal szebben az ördögnél
Egy angyal mégis csak értem él
Sohasem kér, de mindig ad
Szívem szabad marad
...mégis rab
(Ossian)
Semmi máshoz nem foghatót
Évek helyett élet
Szürke helyett színeket
Elhittem sok fénylő szót
Néhanap csak a bíztatót
Lengetik a zászlót
Fonják csak a hálót...rám
Egy fokkal szebben az ördögnél
Egy angyal mégis csak értem él
Sohasem kér, de mindig ad
Szívem szabad marad
Én láttam már másokat
Célba jutni egy perc alatt
Azt diktálja szívem
Méltó helyem nem lelem
Ott állok bent, középen
A küzdőtéren, bár nem kértem
Teszem csak a dolgom
Jobb időkre várakozom
Egy fokkal szebben az ördögnél
Egy angyal mégis csak értem él
Sohasem kér, de mindig ad
Szívem szabad marad
...mégis rab
(Ossian)
Összejött a pénzem, tele a zsebem
Újra elmegyek oda, ahol csodát tesznek velem
A tetkó-szalonban vár rám a tű
A rengeteg minta olyan gyönyörű
Refrén:
Millió tűszúrás, mégis élvezem
Tele a karom, de még szabad a kézfejem
Tele a mellkasom, tele a lábam
A tetoválások ellepték a hátam
Harcosok, koponyák, sárkányok, lángok
A testemen végig ameddig ellátok
Mindig van új ötlet, tudom már jól
A tetovált büszkeség örökre szól
Nem érdekel soha, hogy mit gondolnak mások
Az életemhez tartoznak a tetoválások
Eggyé váltak velem, mint a test és a lélek
Büszke leszek rájuk, ameddig élek
(Vendetta: Tetovált büszkeség..)
Földrész a hó alatt,
várja a napsugarat.
Harang hangja az ébredés,
születés.
Embert próbáló, rögös út,
mélységes, sötét kút.
Harang zúgja az álmodat:
szabad vagy...
REFR.:
Elrabolt csillagok,
ragyogjatok, szépen ragyogjatok,
utat mutassatok.
Szóljatok harangok,
tiszta hangok, sose hallgassatok,
a remény vagytok.
Célszalag, mely átszakad,
hiába mondták: "Nem szabad!"
Harang ontja a hangodat:
ember vagy...
Gyönyörűszép, vad vidék:
itt a kezdet, és itt a vég.
Harang sírja az álmodat:
magyar vagy!!!
(Ossian)
várja a napsugarat.
Harang hangja az ébredés,
születés.
Embert próbáló, rögös út,
mélységes, sötét kút.
Harang zúgja az álmodat:
szabad vagy...
REFR.:
Elrabolt csillagok,
ragyogjatok, szépen ragyogjatok,
utat mutassatok.
Szóljatok harangok,
tiszta hangok, sose hallgassatok,
a remény vagytok.
Célszalag, mely átszakad,
hiába mondták: "Nem szabad!"
Harang ontja a hangodat:
ember vagy...
Gyönyörűszép, vad vidék:
itt a kezdet, és itt a vég.
Harang sírja az álmodat:
magyar vagy!!!
(Ossian)
Bőrruhában, talpig vasban
Nyeregben már a Rocker-nemzedék.
Kispolgárok nem tudjátok
Milyen jó, ha szembe fúj a szél.
REFRÉN:
Szabad élet, száguldás, átmulatott éjszakák.
Csinos lányok, csak jár a szátok.
Gyerünk együtt nyomjuk a gázt!
Motorra szállnak a vad angyalok,
Útjukba nem állhat többé senki.
Motorra szálnak a vad angyalok,
Felbőg sok pokoli gép.
Átgázolnak minden falon,
A kerék nyomán megnyílik a Föld
Kispolgárok, tudjátok meg, akkor jó,
Ha szembe fúj a szél!
(Pokolgép)
Nyeregben már a Rocker-nemzedék.
Kispolgárok nem tudjátok
Milyen jó, ha szembe fúj a szél.
REFRÉN:
Szabad élet, száguldás, átmulatott éjszakák.
Csinos lányok, csak jár a szátok.
Gyerünk együtt nyomjuk a gázt!
Motorra szállnak a vad angyalok,
Útjukba nem állhat többé senki.
Motorra szálnak a vad angyalok,
Felbőg sok pokoli gép.
Átgázolnak minden falon,
A kerék nyomán megnyílik a Föld
Kispolgárok, tudjátok meg, akkor jó,
Ha szembe fúj a szél!
(Pokolgép)
Itt állok én a némák vezére,
itt állok én,
aki a mester után tévedt
Itt állok én
ki bűnösből - ember lettem -
itt állok én -
a múltért kell fizetnem.
Elárulom hitemet,
s míg ember lesz a földön -
megölik, mit Isten adott -
mit tőle kaptunk kölcsön !
Megveszik, mi megvehető,
míg lesz emberi élet -
megölik majd magukban,
a jövőt, a reményt, a szépet -
A népnek látvány kell,
látvány kell nem élet -
ingyen lakoma, álhír -
vásár, hazug dicséret -
a népnek látvány kell,
látványos ígéret,
higgyen abban törvényes :
minden népítélet !
El kellett döntenem,
gazember leszek,
mert ez az én sorsom,
ez az én szerepem -
Sírhatok magamért -
és áshatom sírom -
de lesznek követőim,
ahogy a jövőt most látom.
Meg kellett tennem,
máskép nem lehetett -
Meg kell most tennem,
velem a bűn megszületett.
Oda kell adnom őt,
én legyek az első
ki bástyát épít a jövőnek,
új világot teremtő
Kit hova sorolnak,
kié lesz az érdem ? -
Ki volt a mester uram -
ne kérdd számon tőlem.
Mindenkori bűneim,
végleg megbánom -
de ezt az egyet : az utolsót
Uram - nem kívánom !
Jönnek majd új próféták,
jönnek akik tudják -
hogy a megfejtést, a jelszót
a mindenségben írják -
Én, csak ott állok
szerény kis emberként,
aki tette a dolgát -
aki nem kapott soha jelvényt -
Hé, uram légy igazságos -
adj nekem erőt
adj még kis időt -
Magam előtt látok
börtönrácsokat -
elszabadul a pokol -
megölnek ártatlanokat.
elárulja majd,
apa a gyermekét
szerető a szeretőjét,
testvér testvérét.
Uram én már határoztam -
gazember leszek -
Uram, erről az útról,
vissza nem térhetek -
Uram adj valaki mást
egy új égi követet -
Legyen más ki ellenem
a mestert követed,
Nem akarom,
nem akarom,
de mégis
nem akarom,
nem akarom,
de mégis ...
Sorsom én választottam,
ne sírjon senki értem -
Aki jobban tudta volna -
legyen övé az érdem !
(Kormorán: A némák vezére)
itt állok én,
aki a mester után tévedt
Itt állok én
ki bűnösből - ember lettem -
itt állok én -
a múltért kell fizetnem.
Elárulom hitemet,
s míg ember lesz a földön -
megölik, mit Isten adott -
mit tőle kaptunk kölcsön !
Megveszik, mi megvehető,
míg lesz emberi élet -
megölik majd magukban,
a jövőt, a reményt, a szépet -
A népnek látvány kell,
látvány kell nem élet -
ingyen lakoma, álhír -
vásár, hazug dicséret -
a népnek látvány kell,
látványos ígéret,
higgyen abban törvényes :
minden népítélet !
El kellett döntenem,
gazember leszek,
mert ez az én sorsom,
ez az én szerepem -
Sírhatok magamért -
és áshatom sírom -
de lesznek követőim,
ahogy a jövőt most látom.
Meg kellett tennem,
máskép nem lehetett -
Meg kell most tennem,
velem a bűn megszületett.
Oda kell adnom őt,
én legyek az első
ki bástyát épít a jövőnek,
új világot teremtő
Kit hova sorolnak,
kié lesz az érdem ? -
Ki volt a mester uram -
ne kérdd számon tőlem.
Mindenkori bűneim,
végleg megbánom -
de ezt az egyet : az utolsót
Uram - nem kívánom !
Jönnek majd új próféták,
jönnek akik tudják -
hogy a megfejtést, a jelszót
a mindenségben írják -
Én, csak ott állok
szerény kis emberként,
aki tette a dolgát -
aki nem kapott soha jelvényt -
Hé, uram légy igazságos -
adj nekem erőt
adj még kis időt -
Magam előtt látok
börtönrácsokat -
elszabadul a pokol -
megölnek ártatlanokat.
elárulja majd,
apa a gyermekét
szerető a szeretőjét,
testvér testvérét.
Uram én már határoztam -
gazember leszek -
Uram, erről az útról,
vissza nem térhetek -
Uram adj valaki mást
egy új égi követet -
Legyen más ki ellenem
a mestert követed,
Nem akarom,
nem akarom,
de mégis
nem akarom,
nem akarom,
de mégis ...
Sorsom én választottam,
ne sírjon senki értem -
Aki jobban tudta volna -
legyen övé az érdem !
(Kormorán: A némák vezére)
Menyusnak
Nem csak a szerelemben, de a barátságban is létszükséges az érzelemnyilvánítás, még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló: a felek rajonganak egymásért.
(Vavyan Fable)
Nem csak a szerelemben, de a barátságban is létszükséges az érzelemnyilvánítás, még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló: a felek rajonganak egymásért.
(Vavyan Fable)
2012. 02. 14. kedd 08:22
Igen igazad van... nem is szeretném bárki kedvét elvenni bármitől...
De szeretném jelezni esztelen hozzászólások sok értelmes ember kedvét elvették a fórumozástól....
bocs
De szeretném jelezni esztelen hozzászólások sok értelmes ember kedvét elvették a fórumozástól....
bocs
Törékeny jégen járunk
A mélység már vár, elnyel az ár
Egymáshoz ritkán szólunk
Hajsza van csak, megállni kár
Talán egyszer az életben
Rádtalál az Egyetlen
Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
Elsodornak a dolgok
Nem fontosak, nem igazak
A közöny páncélja megvéd
De megöli majd az álmaidat
Talán nem jön el sosem
Ezer közt az Egyetlen
Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
Hibát csak másban látunk
Becsapjuk így önmagunkat
Nem érezzük át régen
A legfontosabb szavainkat
Törvény ez, vagy véletlen
Miért ő az Egyetlen?
Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
...Rád vár
...Némán vár
A mélység már vár, elnyel az ár
Egymáshoz ritkán szólunk
Hajsza van csak, megállni kár
Talán egyszer az életben
Rádtalál az Egyetlen
Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
Elsodornak a dolgok
Nem fontosak, nem igazak
A közöny páncélja megvéd
De megöli majd az álmaidat
Talán nem jön el sosem
Ezer közt az Egyetlen
Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
Hibát csak másban látunk
Becsapjuk így önmagunkat
Nem érezzük át régen
A legfontosabb szavainkat
Törvény ez, vagy véletlen
Miért ő az Egyetlen?
Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
...Rád vár
...Némán vár
Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.
Refrén:
Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.
Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.
Refrén:
Egy tiszta...
Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.
Refrén:
Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.
(Ossian)
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.
Refrén:
Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.
Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.
Refrén:
Egy tiszta...
Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.
Refrén:
Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.
(Ossian)
dehogynem
jó a cset ))
))
Ne várj színes álmokat,
ne reméld, hogy egy perc alatt
valaki mindent helyre tesz;
csak egy álom ez.
Homonyik Sándor
ne reméld, hogy egy perc alatt
valaki mindent helyre tesz;
csak egy álom ez.
Homonyik Sándor
Hegedűs Géza - Két szonett a türelemről
I.
Türelmes légy: mások komoly hitét
lábbal ne gázold. Gondold néha félve,
hogy az igazság talán más hitébe
rejtőzik el. Hisz; nagy titok a lét...
S az igazságnak tömérdek színét
tükrözte már a múltak tenger éve.
Mit magad vallasz, tudjad bár betéve,
s harcolni kelsz, hogy tűnjék a sötét -
mégis derengjen halvány lángú fénnyel
a lelked mélyén bölcs és enyhe kétely,
hogy másutt is tán igazság terem.
Megértést kérve hirdetett hitednek,
hallgasd meg azt is, mások mit felelnek.
Türelmes légy, hogy békesség legyen.
II.
Ne légy türelmes, hogyha megaláznak,
igaz hitedet védd, ahogy tudod.
Ha vérre szomjas jelszavakra lázad,
gyűlöld az önkényt és erőszakot.
Ki embert ölni biztatja az embert,
ki szavaidra börtönnel felel,
ki mást igázni húzza ki a fegyvert;
a fegyver által ő pusztuljon el.
A kegyetlen ne várjon kegyelemre.
Te résen állj: vigyázz az emberekre,
s ha tenni kell, ne késlekedj sokat.
Ne légy türelmes: mitsem ér a béke,
ha megaláznak - embernek se véve -
akár téged, vagy akár másokat.
I.
Türelmes légy: mások komoly hitét
lábbal ne gázold. Gondold néha félve,
hogy az igazság talán más hitébe
rejtőzik el. Hisz; nagy titok a lét...
S az igazságnak tömérdek színét
tükrözte már a múltak tenger éve.
Mit magad vallasz, tudjad bár betéve,
s harcolni kelsz, hogy tűnjék a sötét -
mégis derengjen halvány lángú fénnyel
a lelked mélyén bölcs és enyhe kétely,
hogy másutt is tán igazság terem.
Megértést kérve hirdetett hitednek,
hallgasd meg azt is, mások mit felelnek.
Türelmes légy, hogy békesség legyen.
II.
Ne légy türelmes, hogyha megaláznak,
igaz hitedet védd, ahogy tudod.
Ha vérre szomjas jelszavakra lázad,
gyűlöld az önkényt és erőszakot.
Ki embert ölni biztatja az embert,
ki szavaidra börtönnel felel,
ki mást igázni húzza ki a fegyvert;
a fegyver által ő pusztuljon el.
A kegyetlen ne várjon kegyelemre.
Te résen állj: vigyázz az emberekre,
s ha tenni kell, ne késlekedj sokat.
Ne légy türelmes: mitsem ér a béke,
ha megaláznak - embernek se véve -
akár téged, vagy akár másokat.
Boldog és bölcs, aki ezzel ébred: ma jobb akarok lenni, mint tegnap voltam.
Fénelon
*************
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.
Charles Dickens
****************
A szabadság szeretete mások szeretete. A hatalom szeretete önimádat.
Fénelon
*************
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.
Charles Dickens
****************
A szabadság szeretete mások szeretete. A hatalom szeretete önimádat.
S sextett király vágtat... szavak lován... ))
))
2012. 02. 01. szerda 08:15
Csatlakozom a kérésedhez... bár azt látom az illetékeseket nem zavarja... helyesírás kritikáért kaptam én már tiltást
Blogok: pop_sebi_alin..... remélem gyorsan megoldjátok.....
Blogok: pop_sebi_alin..... remélem gyorsan megoldjátok.....
Jó így, ha eső hull vagy hó.
Jó így, hogy az idő változó.
Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk,
És még mindig emberből vagyunk.
Zorán
Jó így, hogy az idő változó.
Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk,
És még mindig emberből vagyunk.
Zorán
Weöres Sándor: A kő és az ember
Rejtőzködnöm nem lehet.
Rejtőzködnöm nem lehet.
Elmentem a kősziklához,
hogy elrejtsem képemet.
Szólt a szikla:
soha el nem rejtelek!
Ó, szólt a szikla:
soha el nem rejtelek!
Rejtőzködnöm nem lehet.
Szólt a szikla: megindulok,
eltiporlak, tágulj tőlem,
megindulok, eltiporlak,
tágulj tőlem, szólt a szikla.
Rejtőzködnöm nem lehet.
Elmentem a kősziklához,
ráhullattam könnyemet.
Szólt a szikla:
én is égek, szenvedek!
Ó, szólt a szikla:
én is égek, szenvedek!
Rejtőzködnöm nem lehet.
Szólt a szikla: én is mennybe
mennék, mint te, én is égek.
Én is mennybe mennék, mint te,
én is égek, szólt a szikla.
Rejtőzködnöm nem lehet.
Rejtőzködnöm nem lehet.
Rejtőzködnöm nem lehet.
Elmentem a kősziklához,
hogy elrejtsem képemet.
Szólt a szikla:
soha el nem rejtelek!
Ó, szólt a szikla:
soha el nem rejtelek!
Rejtőzködnöm nem lehet.
Szólt a szikla: megindulok,
eltiporlak, tágulj tőlem,
megindulok, eltiporlak,
tágulj tőlem, szólt a szikla.
Rejtőzködnöm nem lehet.
Elmentem a kősziklához,
ráhullattam könnyemet.
Szólt a szikla:
én is égek, szenvedek!
Ó, szólt a szikla:
én is égek, szenvedek!
Rejtőzködnöm nem lehet.
Szólt a szikla: én is mennybe
mennék, mint te, én is égek.
Én is mennybe mennék, mint te,
én is égek, szólt a szikla.
Rejtőzködnöm nem lehet.
Hajszoltuk, üldöztük
Reménnyel, örömmel
Foggal és körömmel
Kívántuk, kerestük
Hittel és kétséggel
Válasszal, kérdéssel
Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Elhittük, megleljük
Ébren is álmodtunk
Bíztunk és csalódtunk
Szabadság fantomja
Ne keresd másban
Csak önmagadban
Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok
Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok
/Ossian/
Reménnyel, örömmel
Foggal és körömmel
Kívántuk, kerestük
Hittel és kétséggel
Válasszal, kérdéssel
Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Elhittük, megleljük
Ébren is álmodtunk
Bíztunk és csalódtunk
Szabadság fantomja
Ne keresd másban
Csak önmagadban
Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok
Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok
/Ossian/
Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.
Pam Brown
Pam Brown
Ha egy régóta éhező kutyának enni adsz, nem fog megharapni. Na ez az alapvető különbség a kutya és az ember között.
Mark Twain
*************
Mark Twain
*************
Ismerős Arcok: Mennyit ér..
Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen
Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem
Refr.:
Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?
Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben
Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.
Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen
Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem
Refr.:
Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?
Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben
Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.
Teréz anya: Az élet himnusza
Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!
Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!
Félj kevesebbet, remélj többet; egyél kevesebbet, rágj többet; siránkozz kevesebbet, lélegezz többet; beszélj kevesebbet, mondj többet; gyűlölj kevésbé, szeress jobban; s minden jó a tied lesz.
Svéd közmondás
Svéd közmondás
Kedveled, de nem tudod,
barátod vagy haverod?
Jó vagy rossz - melyik lehet?
Elmondják majd a hegyek.
Fenn a szakadék tetején,
élet és halál peremén,
egy kötélbe markolva
megtudod kicsoda.
Sziklákon, ha vinnyogott,
és össze-vissza kapkodott,
remegett és jajgatott
segítségért ordított.
Akkor ő csak egy idegen,
Ne szidd meg, de kergesd el.
Ne vidd őt a hegyekbe
S róla ne énekelj.
De ha egyszer sem nyafogott,
bár dühöngött, káromkodott
mikor a mélység lerántott
átkozott, de megtartott.
Ha minden csatában követett,
a tetőn együtt sírt veled,
akor úgy mint magadban -
bízz benne nyugodtan.
Hobo Blues Band
barátod vagy haverod?
Jó vagy rossz - melyik lehet?
Elmondják majd a hegyek.
Fenn a szakadék tetején,
élet és halál peremén,
egy kötélbe markolva
megtudod kicsoda.
Sziklákon, ha vinnyogott,
és össze-vissza kapkodott,
remegett és jajgatott
segítségért ordított.
Akkor ő csak egy idegen,
Ne szidd meg, de kergesd el.
Ne vidd őt a hegyekbe
S róla ne énekelj.
De ha egyszer sem nyafogott,
bár dühöngött, káromkodott
mikor a mélység lerántott
átkozott, de megtartott.
Ha minden csatában követett,
a tetőn együtt sírt veled,
akor úgy mint magadban -
bízz benne nyugodtan.
Hobo Blues Band
Ősi norvég vers: Tanulj!
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!"
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!"
Két zsivány: 
Eljött a hajnal, elébe mentem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Mert ma érzem meghalok
Ha meghalok majd, mint annyi társam,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha meghalok majd, mint annyi társam,
Legyél te az, ki eltemet
A hegyvidéken temess el engem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon
A hegyvidéken temess el engem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon
Az ő virága, a vén Zsiványé,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Az ő virága, a vén Zsiványé,
Ki a szabadságért halt meg
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Mert ma érzem meghalok
Eljött a hajnal, elébe mentem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Mert ma érzem meghalok
Ha meghalok majd, mint annyi társam,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha meghalok majd, mint annyi társam,
Legyél te az, ki eltemet
A hegyvidéken temess el engem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon
A hegyvidéken temess el engem,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon
Az ő virága, a vén Zsiványé,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Az ő virága, a vén Zsiványé,
Ki a szabadságért halt meg
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Ó Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao, ciao
Ha vén Zsivány vagy, vigyél el innen,
Mert ma érzem meghalok
Ossian:
Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el
Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár
Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el
Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár
Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom
Váci Mihály: Még nem elég
Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
szendykének: Isten éltessen...
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
Johann Wolfgang von Goethe
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
Johann Wolfgang von Goethe
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
/Veronica A.Schoffstall/
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
/Veronica A.Schoffstall/
B.Ú.É.K. Mindenkinek
Szilveszter éjjel
Ülünk egy széken
Kettesben, úgy, mint rég
A szemedet nézem
S hirtelen érzem
Felszáll velünk a szék
Kirepül az ablakon
Átsuhan a városon
Vigyázok, hogy el ne szédülj, s átölel karom
Részegek a csillagok
Pezsgőt iszik fenn a Hold
Álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...
Különös szilveszter
Köszön egy hóember
Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék
Különös szilveszter
Köszön a hóember
Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép
Egy rozoga házban
Rózsaszín kádban
Kék asszony énekel
Százéves kútnál
Vidéki kislány
Kéri, hogy vegyük fel
Keresztül a városon
Benézünk sok ablakon
Vigyázok, hogy el ne szédülj, átölel karom
Részegek a csillagok
Pezsgőt iszik fenn a Hold
Álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...
Különös szilveszter
Köszön egy hóember
Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék
Különös szilveszter
Táncol a hóember
Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép
(Cserháti Zsuzs)
Szilveszter éjjel
Ülünk egy széken
Kettesben, úgy, mint rég
A szemedet nézem
S hirtelen érzem
Felszáll velünk a szék
Kirepül az ablakon
Átsuhan a városon
Vigyázok, hogy el ne szédülj, s átölel karom
Részegek a csillagok
Pezsgőt iszik fenn a Hold
Álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...
Különös szilveszter
Köszön egy hóember
Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék
Különös szilveszter
Köszön a hóember
Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép
Egy rozoga házban
Rózsaszín kádban
Kék asszony énekel
Százéves kútnál
Vidéki kislány
Kéri, hogy vegyük fel
Keresztül a városon
Benézünk sok ablakon
Vigyázok, hogy el ne szédülj, átölel karom
Részegek a csillagok
Pezsgőt iszik fenn a Hold
Álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...
Különös szilveszter
Köszön egy hóember
Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék
Különös szilveszter
Táncol a hóember
Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép
(Cserháti Zsuzs)
Drága Franciabugyi2 barátnőm!
Sajnos késésben vagyok, de annál nagyobb szeretettel kívánok nagyon boldog névnapot!
Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Vörösmarty Mihály
Sajnos késésben vagyok, de annál nagyobb szeretettel kívánok nagyon boldog névnapot!
Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Vörösmarty Mihály
Drága Menyus!
Névnapodon szeretettel köszöntelek:
Úgy áldjon meg Isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.
(Vörösmarty M)
Névnapodon szeretettel köszöntelek:
Úgy áldjon meg Isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.
(Vörösmarty M)
Ady Endre:
Karácsony – Ma tán a béke...
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…
Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…
Áldott karácsonyt Mindenkinek!
Karácsony – Ma tán a béke...
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…
Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…
Áldott karácsonyt Mindenkinek!
Magyarország
Morgana
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
