Vannak határok, de nem ott, ahol az emberek látni vélik.
Duncan Shelley
******************
A látszólag legérthetetlenebb jelenségeknek is mindig van valami magyarázata.
Pelham Grenville Wodehouse
**************
Duncan Shelley
******************
A látszólag legérthetetlenebb jelenségeknek is mindig van valami magyarázata.
Pelham Grenville Wodehouse
**************
Kissminek születésnapjára....
bocsi picit megkéstem, de 8 napig érvényes
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Weöres Sándor
bocsi picit megkéstem, de 8 napig érvényes
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Weöres Sándor
Reményik Sándor:
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
»Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém.«
Vass Albert
Vass Albert
Ismerős Arcok:
Tényleg csak engem zavar
Hogy bármerre indulok
Északnak, nyugatnak, délnek
Vagy keletnek fordulok
Által a "gúnyhatáron"
Ugyanúgy otthon vagyok
Csak halkabban kéne mondjam
Nehogy meghallják "azok"
Kiknek a lelki nyugalma fontos
- mert érzékenyek ám nagyon!
Azt mondják, tartsam a pofám
Jobb lesz, ha annyiban hagyom
De hogyan lehetne hagyni
Hogy magyar ne magyarként éljen?!
Te, ott a Kárpátok alján
Bácskába' lenn, vagy épp Felvidéken
Erdélyben, Küküllő partján
Vagy ahol csak magyarok élnek
Együtt vagyunk a bajban
Hát együtt szóljunk a szélnek
Hogy gyűjtsön erőt tavaszra
S ki nem ide való, azt mindet
Söpörje ki e hazából
Ne hagyjon mást itt, csak minket!
Tényleg csak engem zavar
Hogy bármerre indulok
Északnak, nyugatnak, délnek
Vagy keletnek fordulok
Által a "gúnyhatáron"
Ugyanúgy otthon vagyok
Csak halkabban kéne mondjam
Nehogy meghallják "azok"
Kiknek a lelki nyugalma fontos
- mert érzékenyek ám nagyon!
Azt mondják, tartsam a pofám
Jobb lesz, ha annyiban hagyom
De hogyan lehetne hagyni
Hogy magyar ne magyarként éljen?!
Te, ott a Kárpátok alján
Bácskába' lenn, vagy épp Felvidéken
Erdélyben, Küküllő partján
Vagy ahol csak magyarok élnek
Együtt vagyunk a bajban
Hát együtt szóljunk a szélnek
Hogy gyűjtsön erőt tavaszra
S ki nem ide való, azt mindet
Söpörje ki e hazából
Ne hagyjon mást itt, csak minket!
Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk.
Shirley Conran
********************
Okos dolog fontosnak lenni, de a legfontosabb dolog okosnak lenni.
Kínai közmondás
Shirley Conran
********************
Okos dolog fontosnak lenni, de a legfontosabb dolog okosnak lenni.
Kínai közmondás
Endrődi Sándor: A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.
Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.
Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.
A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.
Gárdonyi Géza
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.
Gárdonyi Géza
2011. 06. 21. kedd 17:39
Anya-Fia sex... én is csatlakozom a bezárást kérőkhöz.
Nem tudok mindent,
s amit tudok azt sem értem.
Meghalt a mesemondó bennem
rövidre szabott időben.
Pedig a végtelenbe születtünk,
hol galambok szállnak az égbe,
Amiért könnyezünk,
az magunk temetése.
Melléd ül egy angyal,
de elmenekülsz buta érveléssel.
Félsz érinteni szárnyát,
mert a múlt csontig éget.
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol,
mondod, csak mondod
a félkrajcárt sem érő bölcsességet.
Nem veszed fel a telefont,
Ez az istálló kiégett.
A paripák messze futottak,
Ki a szabad térbe.
Vakon botorkálsz utánuk
Lenézel a mélybe,
Csak egy lépés hiányzik,
Az utolsó...
Egy kéz hiányzik,
Pedig száz nyúlna érted...
Új kunyhót építeni félsz,
fészked eddig védett.
Csodákról szólnak álmaid,
a semmiről írsz meséket.
Azt hitted tudsz mindent,
most mégsem érted.
Meghalt a mesemondó benned
rövidre szabott idejében.
Pedig aznap este hullott az első hó,
jégkristályok készítettek koronát neked,
A forralt bort, kenyeres lángos illata,
a vásár forgataga volt az áldás.
Veled
Aztán a csend. Aztán a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
És nem hallod azóta a cipőd alatt
a ropogó havat.
És nem látod azóta a rügyező fákat
az ölelő napsugarat.
Nem ismered fel azóta
A belső hangokat.
csend van, félelem,
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
Nem vetted észre,
Angyal szállta a válladra.
Szárnyával suhintott, nézz messzire,
S a pillanat volt a csoda, nem számítottál már semmire.
csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
Egy nap döntöttél,
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava.
Megpróbáltál élni, házat bevakolni,
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza.
Aztán újra csend lett, újra a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
(Kormorán)
s amit tudok azt sem értem.
Meghalt a mesemondó bennem
rövidre szabott időben.
Pedig a végtelenbe születtünk,
hol galambok szállnak az égbe,
Amiért könnyezünk,
az magunk temetése.
Melléd ül egy angyal,
de elmenekülsz buta érveléssel.
Félsz érinteni szárnyát,
mert a múlt csontig éget.
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol,
mondod, csak mondod
a félkrajcárt sem érő bölcsességet.
Nem veszed fel a telefont,
Ez az istálló kiégett.
A paripák messze futottak,
Ki a szabad térbe.
Vakon botorkálsz utánuk
Lenézel a mélybe,
Csak egy lépés hiányzik,
Az utolsó...
Egy kéz hiányzik,
Pedig száz nyúlna érted...
Új kunyhót építeni félsz,
fészked eddig védett.
Csodákról szólnak álmaid,
a semmiről írsz meséket.
Azt hitted tudsz mindent,
most mégsem érted.
Meghalt a mesemondó benned
rövidre szabott idejében.
Pedig aznap este hullott az első hó,
jégkristályok készítettek koronát neked,
A forralt bort, kenyeres lángos illata,
a vásár forgataga volt az áldás.
Veled
Aztán a csend. Aztán a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
És nem hallod azóta a cipőd alatt
a ropogó havat.
És nem látod azóta a rügyező fákat
az ölelő napsugarat.
Nem ismered fel azóta
A belső hangokat.
csend van, félelem,
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
Nem vetted észre,
Angyal szállta a válladra.
Szárnyával suhintott, nézz messzire,
S a pillanat volt a csoda, nem számítottál már semmire.
csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
Egy nap döntöttél,
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava.
Megpróbáltál élni, házat bevakolni,
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza.
Aztán újra csend lett, újra a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
(Kormorán)
Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban.
Voltaire
Voltaire
Nő és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak. Mindenki másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk előtt, sem elválásuk után. Mert őket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben esetlen minden baráti közeledés. Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb, egyedibb, megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésből. Hamar eldől. És kettejük között már soha nem lehet baráti érzés.
Csitáry-Hock Tamás
Csitáry-Hock Tamás
Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs nem engedheted meg, hogy elveszítsd.
Gandhi
Gandhi
Vámos Róbert: Szeretni úgy is lehet
Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened Neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott Veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek !
Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened Neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott Veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek !
2011. 06. 16. csütörtök 07:39
Versek rovat: kétszer tettem fel véletlenül...lécci töröljétek. kösz
(megoldva):tom
(megoldva):tom
Miért?
Miért kell élnem, ha fáj?
Miért vagyok szárnyszegett madár?
Miért nincs gyógyír az életre,
Csak a nagyszerű halál?
Se élni, se halni,
A lét kínja mar,
Bár szűnnék meg hamar.
Törött szárnyam
Tehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes
Önmagam megölni,
Mily nagyszerű tett,
Eldobni e gyászos életet.
Erőm még ehhez sincs,
Agyamban tombol a nincs
Mozdulatlan várom,
Hogy elér a vég,
S lelkem többé nem ég.
Nem kell több kín és gyötrelem,
Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,
Elmondja végső énekét.
Felejtsetek, nem is voltam,
Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.
Arany Viktor
Miért kell élnem, ha fáj?
Miért vagyok szárnyszegett madár?
Miért nincs gyógyír az életre,
Csak a nagyszerű halál?
Se élni, se halni,
A lét kínja mar,
Bár szűnnék meg hamar.
Törött szárnyam
Tehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes
Önmagam megölni,
Mily nagyszerű tett,
Eldobni e gyászos életet.
Erőm még ehhez sincs,
Agyamban tombol a nincs
Mozdulatlan várom,
Hogy elér a vég,
S lelkem többé nem ég.
Nem kell több kín és gyötrelem,
Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,
Elmondja végső énekét.
Felejtsetek, nem is voltam,
Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.
Arany Viktor
“Minek élünk, ha nem azért, hogy egymás számára könnyebbé tegyük az életet?” (George Eliot)
Nem érdekel, mások mit gondolnak arról, amit csinálok, de nagyon is érdekel, hogy én mit gondolok arról, amit csinálok!
Theodore Roosevelt
Theodore Roosevelt
A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved.
Peter Lippert
Peter Lippert
Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen
Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem
Refr.:
Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?
Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben
Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.
(Ismerős Arcok)
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen
Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem
Refr.:
Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?
Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben
Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.
(Ismerős Arcok)
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.
Charles Dickens
Charles Dickens
Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"
Karinthy Frigyes
(Ettől még szerintem lehet....)
Karinthy Frigyes
(Ettől még szerintem lehet....)
Juhász Gyula
Gyöngyök
Vannak dalok, mik titkosak,
Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai
Mély szenvedélynek.
Vannak gyöngyök, mik titkosak,
Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylők, nem valók
Az embereknek.
(köszönöm)
Gyöngyök
Vannak dalok, mik titkosak,
Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai
Mély szenvedélynek.
Vannak gyöngyök, mik titkosak,
Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylők, nem valók
Az embereknek.
(köszönöm)
ZORÁN:
Nekem nem elég a zene, nekem nem elég a szó
Nekem csak az elég, hogyha előadható
Nekem nem elég a mosoly, nekem nem elég a csend
Nekem csak az elég, hogyha nyugalmat jelent
Ha ha ha ha
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Ha ha ha ha
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Nekem nem elég a kapu, nekem nem elég a zár
Nekem csak az elég, hogyha tárva-nyitva áll
Nekem nem elég a kocsi, nekem nem elég az út
Nekem elég, ha oda is ér, ahova fut
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Nekem nem elég a betű, nekem nem elég a hír
Nekem elég, ha rólam is igazat ír
Nekem nem elég a szabad, nekem nem elég a kell
Nekem elég, ha melletted ébredhetek fel
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Nekem nem elég, ha vagyok, nekem nem elég, ha vagy
Nekem elég, ha a világ is szeretni hagy
Nekem nem elég a kályha, nekem nem elég a Nap
Nekem csak az elég, hogyha meleget ad
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Hogyha befogod a szemem, jobb, ha befogom a szám
Mert a vakvilágba nem beszélek, ne haragudj rám
Hogyha kinyitom a szemem, akkor kinyílik a szám
Amit látok, arról szólhatok csak, ne haragudj rám
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Nekem nem elég a zene, nekem nem elég a szó
Nekem csak az elég, hogyha előadható
Nekem nem elég a mosoly, nekem nem elég a csend
Nekem csak az elég, hogyha nyugalmat jelent
Ha ha ha ha
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Ha ha ha ha
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Nekem nem elég a kapu, nekem nem elég a zár
Nekem csak az elég, hogyha tárva-nyitva áll
Nekem nem elég a kocsi, nekem nem elég az út
Nekem elég, ha oda is ér, ahova fut
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Nekem nem elég a betű, nekem nem elég a hír
Nekem elég, ha rólam is igazat ír
Nekem nem elég a szabad, nekem nem elég a kell
Nekem elég, ha melletted ébredhetek fel
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Nekem nem elég, ha vagyok, nekem nem elég, ha vagy
Nekem elég, ha a világ is szeretni hagy
Nekem nem elég a kályha, nekem nem elég a Nap
Nekem csak az elég, hogyha meleget ad
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Hogyha befogod a szemem, jobb, ha befogom a szám
Mert a vakvilágba nem beszélek, ne haragudj rám
Hogyha kinyitom a szemem, akkor kinyílik a szám
Amit látok, arról szólhatok csak, ne haragudj rám
Nekem csak az elég, hogyha választhatok
Nekem csak az elég, amit elmondhatok
Korán keltem. Hol az arany?
A jóság fontosabb a bölcsességnél, s ennek felismerése már maga is bölcsesség.
Theodore Isaac Rubin
*************
Mindig az az erősebb, aki többet mosolyog, mint dühöng.
japán bölcsesség
Theodore Isaac Rubin
*************
Mindig az az erősebb, aki többet mosolyog, mint dühöng.
japán bölcsesség
"Az egoizmus az egyetlen gyógyszer, mely a butaságból eredő fájdalmat enyhíti."
Leahy, Frank
..................
„Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal....
Allen, Woody
Leahy, Frank
..................
„Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal....
Allen, Woody
Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár,
virág és – koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap.
Seress Rezső
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár,
virág és – koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap.
Seress Rezső
Mindig légy megfontolt, hogy biztos legyen a holnapod!
( Dombi László )
**************
Mindig bocsáss meg az ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket.
( Wilde, Oscar )
****************
A szerencse üvegből van, amikor a legjobban ragyog, akkor törik el.
( Publilius Syrus )
************
Az élet szenvedés.
( Buddha )
Magadnak, másoknak mindig olyant cselekedj, mondj és tégy, amit megbánnod sosem kell!
( Dombi László )
*****************
A bölcs nem kesereg azon, ami nincs, hanem annak örvend, amije van.
( Démokritosz )
**********
A legnagyobb és egyben legkisebb uralom, az önuralom.
( Leonardo da Vinci )
(Tudom mi az idézet...:p)
( Dombi László )
**************
Mindig bocsáss meg az ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket.
( Wilde, Oscar )
****************
A szerencse üvegből van, amikor a legjobban ragyog, akkor törik el.
( Publilius Syrus )
************
Az élet szenvedés.
( Buddha )
Magadnak, másoknak mindig olyant cselekedj, mondj és tégy, amit megbánnod sosem kell!
( Dombi László )
*****************
A bölcs nem kesereg azon, ami nincs, hanem annak örvend, amije van.
( Démokritosz )
**********
A legnagyobb és egyben legkisebb uralom, az önuralom.
( Leonardo da Vinci )
(Tudom mi az idézet...:p)
Juhász Gyula: Trianon
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!
Beregszászi Olga dalszövegeiből
Mi nem felejtünk, nem felejthetünk!
Hideg kéményünk, korpás kenyerünk,
Az emberroncsok, árvák, özvegyek.
Az elszakított folyók és hegyek,
Mind azt kiáltja, azt zúgja nekünk,
Hogy nem felejtünk, nem felejthetünk!
Mi nem felejtünk, nem felejthetünk.
A délharangszó hirdeti nekünk,
S hirdetni fogja századokon át,
Nándorfehérvár örök himnuszát:
Hol voltak akkor, kik most ellenünk?
Mi nem felejtünk, nem felejthetünk!
Bár gúzsba kötve, mind a két kezünk.
De igazságunk, élő és örök,
A mélységből is messze mennydörög:
//: Inkább, ha kell, egy szálig elveszünk,
De nem felejthetünk! ://
Mi nem felejtünk, nem felejthetünk!
Hideg kéményünk, korpás kenyerünk,
Az emberroncsok, árvák, özvegyek.
Az elszakított folyók és hegyek,
Mind azt kiáltja, azt zúgja nekünk,
Hogy nem felejtünk, nem felejthetünk!
Mi nem felejtünk, nem felejthetünk.
A délharangszó hirdeti nekünk,
S hirdetni fogja századokon át,
Nándorfehérvár örök himnuszát:
Hol voltak akkor, kik most ellenünk?
Mi nem felejtünk, nem felejthetünk!
Bár gúzsba kötve, mind a két kezünk.
De igazságunk, élő és örök,
A mélységből is messze mennydörög:
//: Inkább, ha kell, egy szálig elveszünk,
De nem felejthetünk! ://
Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele!
Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagy világon.
Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa
Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szûz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.
De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.
Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövõ századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.
E sebek és e fájdalom örök.
Ettõl vonaglik minden magyar rög
Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág
Ettõl nem gyógyulnak az unokák.
Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak
Ettõl reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kõvé ettõl vállnak
Kemény kövek élõ szívként fájnak.
Amíg élünk ettõl fájunk, égünk
Sírban ettõl nem lesz pihenésünk
Ettõl szorul a kezünk ökölbe
Ettõl sír a gyermek anyaölben.
Fenyõmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.
Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versailles-ig lobogjon az üzenet
Hogy megroppant bár karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!
Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagy világon.
Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa
Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szûz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.
De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.
Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövõ századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.
E sebek és e fájdalom örök.
Ettõl vonaglik minden magyar rög
Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág
Ettõl nem gyógyulnak az unokák.
Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak
Ettõl reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kõvé ettõl vállnak
Kemény kövek élõ szívként fájnak.
Amíg élünk ettõl fájunk, égünk
Sírban ettõl nem lesz pihenésünk
Ettõl szorul a kezünk ökölbe
Ettõl sír a gyermek anyaölben.
Fenyõmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.
Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versailles-ig lobogjon az üzenet
Hogy megroppant bár karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!
Weöres Sándor: A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
Menyusnak szeretettel.....
Születésnapodra
Még milliónyi élmény vár,
Minden csoda most Téged vár!
Mesék válnak most valóra,
Ma reggelre virradóra!
Izgatottam, elpirulva,
Nézed merre tart az óra.
Mert a mai nap csak Tiéd,
Nem vagy Te még öreg, vénség!
Elszaladt egy év melletted,
Mégsem tanultál eleget.
Ezt folytathatod jövőre,
Reményteli esztendőre.
Sok mindent kívánnék Veled,
Mindent odaadnék Neked!
De sosem fogom ezt tenni,
Mert most kevés lenne ennyi.
Csak magam adom oda teljesen,
Ebben van szerető szívem, lelkem.
Kívánni most Neked csak ezt tudom:
Boldog Születésnapot Angyalom!
György László
Születésnapodra
Még milliónyi élmény vár,
Minden csoda most Téged vár!
Mesék válnak most valóra,
Ma reggelre virradóra!
Izgatottam, elpirulva,
Nézed merre tart az óra.
Mert a mai nap csak Tiéd,
Nem vagy Te még öreg, vénség!
Elszaladt egy év melletted,
Mégsem tanultál eleget.
Ezt folytathatod jövőre,
Reményteli esztendőre.
Sok mindent kívánnék Veled,
Mindent odaadnék Neked!
De sosem fogom ezt tenni,
Mert most kevés lenne ennyi.
Csak magam adom oda teljesen,
Ebben van szerető szívem, lelkem.
Kívánni most Neked csak ezt tudom:
Boldog Születésnapot Angyalom!
György László
Reményik Sándor:
Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
Szabadon repülök
Ellenszegülök
A szélnek
Bármilyen zivatar
Jöhet nekem a vihar
Én nem félek.
Icethunder
**************
Ellenszegülök
A szélnek
Bármilyen zivatar
Jöhet nekem a vihar
Én nem félek.
Icethunder
**************
Kicsit még harcolok... gondolom újabb tiltás 
"Nem a helyesirás a lényeg hanem a mondanivaló." nos remélem akinek nincs mondanivajója az ezután tiltva lesz
Nem lényeges, de fontos (lenne) a helyesírás.... köszi.....
Gondolom ezért véglegest kapok :(
(ITT, és ezért biztosan nem fogsz semmit sem kapni! sem hideget, sem meleget! amúgy igazad van, DE!... nem az a jellemző, hogy egy ilyen honlapon az emberek többségének a helyesírás lenne az erőssége, ill. a fontos, viszont akinek "nincs mondanivalója", és mégis "belepiszkít" a fórumba, de alapvető szabályokat nem sért, azt mindenkinek el kell viselnie! ne feledd, egy fórumot nagyságrenddel többen olvassák, mint amennyien hozzá is szólnak, legyen az építő jellegű és értelmes hsz., vagy semmitmondó böszmeség, benyögés, ikon, v. hasonló felesleges megnyilvánulás!) :tom
"Nem a helyesirás a lényeg hanem a mondanivaló." nos remélem akinek nincs mondanivajója az ezután tiltva lesz
Nem lényeges, de fontos (lenne) a helyesírás.... köszi.....
Gondolom ezért véglegest kapok :(
(ITT, és ezért biztosan nem fogsz semmit sem kapni! sem hideget, sem meleget! amúgy igazad van, DE!... nem az a jellemző, hogy egy ilyen honlapon az emberek többségének a helyesírás lenne az erőssége, ill. a fontos, viszont akinek "nincs mondanivalója", és mégis "belepiszkít" a fórumba, de alapvető szabályokat nem sért, azt mindenkinek el kell viselnie! ne feledd, egy fórumot nagyságrenddel többen olvassák, mint amennyien hozzá is szólnak, legyen az építő jellegű és értelmes hsz., vagy semmitmondó böszmeség, benyögés, ikon, v. hasonló felesleges megnyilvánulás!) :tom
Juhász Ferenc
Te ekével, te kalapáccsal, tollal
Te ekével, te kalapáccsal, tollal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa illatával,
te ekével, te kalapáccsal, tollal,
a gőzfűrész ferde fém-fogával,
a vas az erejével,
a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek,
a föld azzal, hogy kenyeret terem,
teljes erejéből,
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa illatával,
kinek karja van, a két kezével,
kinek karja nincs, a mosolyával,
a nap csobogó sugarával,
teljes erejéből,
kinek fényes a lelke, szép szavával,
akire hallgatnak a vizek,
az dalával
szelidítse meg a vizeket,
az erős gyúrja meg a fémet,
adjon lelket a lelkes anyagnak,
teljes erejéből,
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
építse, építse, építse ezt a hazát!
*************
Koós Attila:
Ki szóval, ki tettel
Ki szóval, ki tettel,
ki egyéb más szeretettel
vonz és vállal feladatot,
többet, mint mit jussba kapott:
Biztasd hát a jámbort,
ki erdőkbe téblábolt,
de zsúfolt csönd riasztja -
reszkess érte, miatta
te is. Mert nyújtózó féltésed
egyszer majd visszaölel téged,
s addig minden simogatásod
néked ringat tiszta álmot.
Ki szóval, ki tettel,
vagy egyéb más szeretettel
örökséget vonz és vállal
ingyen: békére jut önmagával.
**********
Lukács Lóránt:
Hiábavalóság
Árnyak, árnyak és megint csak árnyak.
Árnyak ülnek a szavakon,
aztán mint komor sólymok felszárnyalnak.
Nem tudom elmondani velük, hogy mit érzek.
Hisz mindig is csak lovagoltam a szavakon.
A mélyeken, a semmitmondóakon, az árnyaltakon.
És össze-vissza beszélek.
Az utóbbi időben nem tudtam neked megmutatni,
hogy bimbódzik a naplemente.
Hogyan szökik szárba tűzvörös virága,
és hogyan borítja az oxigént a lemenő nap lángba.
Te ekével, te kalapáccsal, tollal
Te ekével, te kalapáccsal, tollal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa illatával,
te ekével, te kalapáccsal, tollal,
a gőzfűrész ferde fém-fogával,
a vas az erejével,
a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek,
a föld azzal, hogy kenyeret terem,
teljes erejéből,
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa illatával,
kinek karja van, a két kezével,
kinek karja nincs, a mosolyával,
a nap csobogó sugarával,
teljes erejéből,
kinek fényes a lelke, szép szavával,
akire hallgatnak a vizek,
az dalával
szelidítse meg a vizeket,
az erős gyúrja meg a fémet,
adjon lelket a lelkes anyagnak,
teljes erejéből,
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
építse, építse, építse ezt a hazát!
*************
Koós Attila:
Ki szóval, ki tettel
Ki szóval, ki tettel,
ki egyéb más szeretettel
vonz és vállal feladatot,
többet, mint mit jussba kapott:
Biztasd hát a jámbort,
ki erdőkbe téblábolt,
de zsúfolt csönd riasztja -
reszkess érte, miatta
te is. Mert nyújtózó féltésed
egyszer majd visszaölel téged,
s addig minden simogatásod
néked ringat tiszta álmot.
Ki szóval, ki tettel,
vagy egyéb más szeretettel
örökséget vonz és vállal
ingyen: békére jut önmagával.
**********
Lukács Lóránt:
Hiábavalóság
Árnyak, árnyak és megint csak árnyak.
Árnyak ülnek a szavakon,
aztán mint komor sólymok felszárnyalnak.
Nem tudom elmondani velük, hogy mit érzek.
Hisz mindig is csak lovagoltam a szavakon.
A mélyeken, a semmitmondóakon, az árnyaltakon.
És össze-vissza beszélek.
Az utóbbi időben nem tudtam neked megmutatni,
hogy bimbódzik a naplemente.
Hogyan szökik szárba tűzvörös virága,
és hogyan borítja az oxigént a lemenő nap lángba.
Lukács Lóránt:
Depresszió
Sötétség van bennem.
És fekete csend.
Néha kinyújtom óvatos kezem.
Fogódzkodót keresek.
De sehol sem lelek.
Folyton visszacsúszik tapogatózó kezem.
Olyan mintha egy gigantikus veremben
ülnék, melynek jégből vannak falai.
Talán te tudnál segíteni.
Hogy tudnék innen kitalálni.
Ha a sötétség jön, jó éjszakát kívánni.
***************
Viszonylagos
Viszonylagos. Minden olyan viszonylagos.
Bizonytalan, makacs és átlátszóan tárgyilagos.
A lét fekete.
A nemlét fehér.
A létnek eltűnt már több mint a fele.
A nemlét kapujában már kacag a hóhér.
Engem felakasztottak az élet sárgán vigyorgó vállfájára.
Az idő kínos igyekezettel küszködi fel könnyeit szeme magasságába.
Hogy engem elsirasson.
Senki se háborgasson.
Fekete létem téged meghasson.
Hollétem iránt senki se találgasson.
Nyugodtan bánts engem.
Ha szavaiddal mélyen lelkembe,
fogaiddal bőrömbe marsz,
én elviselem.
Hányd szememre a napfény ragyogását,
és én nem lépek hátrább.
Hitesd el velem a smaragd zöldjét.
Terítsd elém az ég merész kékjét.
És én hiszek neked.
Vess meg, átkozz meg, áldozz fel.
És én sokkal nyugodtabb leszek.
Depresszió
Sötétség van bennem.
És fekete csend.
Néha kinyújtom óvatos kezem.
Fogódzkodót keresek.
De sehol sem lelek.
Folyton visszacsúszik tapogatózó kezem.
Olyan mintha egy gigantikus veremben
ülnék, melynek jégből vannak falai.
Talán te tudnál segíteni.
Hogy tudnék innen kitalálni.
Ha a sötétség jön, jó éjszakát kívánni.
***************
Viszonylagos
Viszonylagos. Minden olyan viszonylagos.
Bizonytalan, makacs és átlátszóan tárgyilagos.
A lét fekete.
A nemlét fehér.
A létnek eltűnt már több mint a fele.
A nemlét kapujában már kacag a hóhér.
Engem felakasztottak az élet sárgán vigyorgó vállfájára.
Az idő kínos igyekezettel küszködi fel könnyeit szeme magasságába.
Hogy engem elsirasson.
Senki se háborgasson.
Fekete létem téged meghasson.
Hollétem iránt senki se találgasson.
Nyugodtan bánts engem.
Ha szavaiddal mélyen lelkembe,
fogaiddal bőrömbe marsz,
én elviselem.
Hányd szememre a napfény ragyogását,
és én nem lépek hátrább.
Hitesd el velem a smaragd zöldjét.
Terítsd elém az ég merész kékjét.
És én hiszek neked.
Vess meg, átkozz meg, áldozz fel.
És én sokkal nyugodtabb leszek.
Mottó: "mily titokkal nyitsz s zársz nem tudom. de szemed hangja méllyebb a rózsánál, és senkinek, még az esőnek sincs íly csepp keze"
Versek: Lukács Lóránntól PIROSTANGÁnak
Szerelem
Emlékszel? Egyszer azt mondtam:
előző életemben vámpír voltam.
Talán ilyen voltam:
Drakula emlékezik.
Fekszem a sötétben,
gondolataim járnak egy helyben.
Szövetség a sötétség erőivel.
Szerelem volt ez.
Szerelem a templomban,
Szerelem gyors tempóban.
Szerelem lassú ritmusban.
Szoros a koporsó födelem fölöttem.
Nyelvemen felbukkan a vér íze,
nyughatatlan minden része.
Hideg, mégis égető az emléke.
Fogaim átharapták az időt.
Testem átvészelte a teret.
Aludtam délelőtt,
és végig a telet.
Elvonulnak előttem az ívelt nyakak.
Melyekbe fogam belemélyedt.
Nem vallhattam soha szégyent.
Erőm ijesztő volt,
szemeim összeszűkültek.
De most csak kereszt alakú haragot érzek.
Fekete keserűséget.
Különös nyugtalanságot.
Tompa bánatot.
Kies bizonytalanságot.
Most már bánom,
hogy nem találtam meg a párom.
Kit hiába kerestem, kutattam.
De, hogy téged most látlak, feloldódnék
egy csókodban.
Némán, egybeforrtan.
És ha éjjel együtt ébrednénk,
szemedben az örök sötétséget észlelném.
Ugye van ebben valami kézzelfoghatóan
hátborzongató?
És valljuk meg. Van benne titokzatos szépség is.
***********************
Belenéztem
Belenéztem a friss hajnal szemébe,
s meglepett a hasonlóság a te szemeddel.
Ugyanazt a fényes vágyat láttam benne.
és ugyanazt a szégyenlős ártatlanságot.
És látom a halhatatlanság skarlátszín titkát.
És a szerelem örvényét, mely olyan, mint
az Univerzum spirálja.
Tele van csillagokkal, csillagködökkel,
és nincs olyan ember, aki ezt bírálja.
Versek: Lukács Lóránntól PIROSTANGÁnak
Szerelem
Emlékszel? Egyszer azt mondtam:
előző életemben vámpír voltam.
Talán ilyen voltam:
Drakula emlékezik.
Fekszem a sötétben,
gondolataim járnak egy helyben.
Szövetség a sötétség erőivel.
Szerelem volt ez.
Szerelem a templomban,
Szerelem gyors tempóban.
Szerelem lassú ritmusban.
Szoros a koporsó födelem fölöttem.
Nyelvemen felbukkan a vér íze,
nyughatatlan minden része.
Hideg, mégis égető az emléke.
Fogaim átharapták az időt.
Testem átvészelte a teret.
Aludtam délelőtt,
és végig a telet.
Elvonulnak előttem az ívelt nyakak.
Melyekbe fogam belemélyedt.
Nem vallhattam soha szégyent.
Erőm ijesztő volt,
szemeim összeszűkültek.
De most csak kereszt alakú haragot érzek.
Fekete keserűséget.
Különös nyugtalanságot.
Tompa bánatot.
Kies bizonytalanságot.
Most már bánom,
hogy nem találtam meg a párom.
Kit hiába kerestem, kutattam.
De, hogy téged most látlak, feloldódnék
egy csókodban.
Némán, egybeforrtan.
És ha éjjel együtt ébrednénk,
szemedben az örök sötétséget észlelném.
Ugye van ebben valami kézzelfoghatóan
hátborzongató?
És valljuk meg. Van benne titokzatos szépség is.
***********************
Belenéztem
Belenéztem a friss hajnal szemébe,
s meglepett a hasonlóság a te szemeddel.
Ugyanazt a fényes vágyat láttam benne.
és ugyanazt a szégyenlős ártatlanságot.
És látom a halhatatlanság skarlátszín titkát.
És a szerelem örvényét, mely olyan, mint
az Univerzum spirálja.
Tele van csillagokkal, csillagködökkel,
és nincs olyan ember, aki ezt bírálja.
Amper : Anya
Mikor elõször tekint szemünk a fényre
Örömtõl könnyezõ asszony vesz a kézbe
Te vagy kinek szíve a szívemmel dobban
És velem maradsz mindig, jóban és rosszban
Biztosan szívedben õrzöd azt a napot,
Mikor megszülettem én és fiadként vagyok
Emlékszel a szóra, mit elõször mondtam
És emlékszel arra is, hogy milyen gyerek voltam
Láttad ha sírok, láttad ha nevetek
S legbelül tudtad, mi az, amit keresek
Gyermeki csodát, az örök vidámságot,
Te nyújtottad nekem a kellõ biztonságot
Mikor újszülött kacajjal ébresztett a hajnal,
Csak jöttél hozzám mindig fáradhatatlan
Sírásomból tudtad, hogy mit is akarok,
Fiad voltam akkor és az is maradok!
Sok éve már annak, hogy megszülettem,
De igazi békét csak melletted leltem.
Egy volt a szív és egy volt a lélek
Hisz mesébe illõ valóság az élet
E hatalmas kincset csak Te adhattad nekem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Bár nem emlékszem én már az elsõ percre,
De örülök annak, hogy veled lehettem
Életet adtál és felneveltél
Két karodba zárva magadhoz öleltél,
Hiszem, hogy a szeretet a legerõsebb érzés,
Remélem ez számodra soha nem lesz kérdés.
A régmúlt emlék csak a jóról mesél,
Az anya mindig anya marad, amíg csak él.
Mikor utoljára tekint szemünk a fényre
Bánattól könnyezve vársz engem az égbe.
Mikor elõször tekint szemünk a fényre
Örömtõl könnyezõ asszony vesz a kézbe
Te vagy kinek szíve a szívemmel dobban
És velem maradsz mindig, jóban és rosszban
Biztosan szívedben õrzöd azt a napot,
Mikor megszülettem én és fiadként vagyok
Emlékszel a szóra, mit elõször mondtam
És emlékszel arra is, hogy milyen gyerek voltam
Láttad ha sírok, láttad ha nevetek
S legbelül tudtad, mi az, amit keresek
Gyermeki csodát, az örök vidámságot,
Te nyújtottad nekem a kellõ biztonságot
Mikor újszülött kacajjal ébresztett a hajnal,
Csak jöttél hozzám mindig fáradhatatlan
Sírásomból tudtad, hogy mit is akarok,
Fiad voltam akkor és az is maradok!
Sok éve már annak, hogy megszülettem,
De igazi békét csak melletted leltem.
Egy volt a szív és egy volt a lélek
Hisz mesébe illõ valóság az élet
E hatalmas kincset csak Te adhattad nekem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Bár nem emlékszem én már az elsõ percre,
De örülök annak, hogy veled lehettem
Életet adtál és felneveltél
Két karodba zárva magadhoz öleltél,
Hiszem, hogy a szeretet a legerõsebb érzés,
Remélem ez számodra soha nem lesz kérdés.
A régmúlt emlék csak a jóról mesél,
Az anya mindig anya marad, amíg csak él.
Mikor utoljára tekint szemünk a fényre
Bánattól könnyezve vársz engem az égbe.
Köszönöm Anyám
Emléked az idő tőlem elrabolja,
nincs már ki féltőn, óvón átkarolna.
Tested enyészeté, porlad lenn a sírban.
Ki ringattál egykor, halkan dalt dúdolva,
fáradt kezed, arcom többé nem simítja.
A sírodnál köszöntelek drága, jó Anyám,
Köszönöm az életet, amit testedből adtál.
Köszönöm az éveket, a fájón szépeket,
minden féltő szavad, s a kedveset.
Minden mosolyod és bús könnyedet,
nekem adtál mindent, mit csak lehetett.
Száz emlék súlya nyomja sajgó szívem,
Mit Tőled kaptam, meg sem köszönhetem.
Itt hagyom a könnyeim harmatként a síron,
Öleljen a holdsugár, a nap fényével simítson.
Szerettelek nagyon, amíg csak éltél,
Legyen áldott a föld, hova megpihenni tértél!
Nagyné Kiss Erzsébet
**************
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
*******************
Az édesanya
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Emléked az idő tőlem elrabolja,
nincs már ki féltőn, óvón átkarolna.
Tested enyészeté, porlad lenn a sírban.
Ki ringattál egykor, halkan dalt dúdolva,
fáradt kezed, arcom többé nem simítja.
A sírodnál köszöntelek drága, jó Anyám,
Köszönöm az életet, amit testedből adtál.
Köszönöm az éveket, a fájón szépeket,
minden féltő szavad, s a kedveset.
Minden mosolyod és bús könnyedet,
nekem adtál mindent, mit csak lehetett.
Száz emlék súlya nyomja sajgó szívem,
Mit Tőled kaptam, meg sem köszönhetem.
Itt hagyom a könnyeim harmatként a síron,
Öleljen a holdsugár, a nap fényével simítson.
Szerettelek nagyon, amíg csak éltél,
Legyen áldott a föld, hova megpihenni tértél!
Nagyné Kiss Erzsébet
**************
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
*******************
Az édesanya
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Reviczky Gyula: Husvét
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámast az isten-ember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az iste-ember
Győzedelmesen
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámast az isten-ember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az iste-ember
Győzedelmesen
Zsoltinak szeretettel:
Első Emelet : Boldog Névnapot
Reggel szólt a rádió,várta minden hallgató,mit mond a hírolvasó
Azt,hogy tart a tűzszünet,meg,hogy az ár emelkedett,lesz még új rendelet
Kicsit később,az egyik hír után,valaki rólad is beszélt
Az álmod félig átölelt és nem figyeltél még.
Majd jött a délelött,s az öröm beléd költözött,a szomszéd úgy rád köszönt
Aztán jött a sok barát,és velük beszélgetted át,az érkező délutánt
Hogy a névnapod milyen jó dolog és hogy miért feletted el
Hisz az ünnepek nagyon fontosak és emlékezni kell.
Refrén
Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatók
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,boldog névnapot.
Solo
2, Hát kívánok Neked,az ablakodba fényeket,a fénybe szép csendeket
A csendhez tiszta vágyakat,s a vágyhoz mindig társakat,mindig jó társakat
Mindig új hitet,múló bánatok után,ugye nem felejted el
S,ha mi is kérhetünk,ugye lesz nekünk,a szívedben hely.
Refrén
Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatók
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,boldog névnapot.
Első Emelet : Boldog Névnapot
Reggel szólt a rádió,várta minden hallgató,mit mond a hírolvasó
Azt,hogy tart a tűzszünet,meg,hogy az ár emelkedett,lesz még új rendelet
Kicsit később,az egyik hír után,valaki rólad is beszélt
Az álmod félig átölelt és nem figyeltél még.
Majd jött a délelött,s az öröm beléd költözött,a szomszéd úgy rád köszönt
Aztán jött a sok barát,és velük beszélgetted át,az érkező délutánt
Hogy a névnapod milyen jó dolog és hogy miért feletted el
Hisz az ünnepek nagyon fontosak és emlékezni kell.
Refrén
Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatók
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,boldog névnapot.
Solo
2, Hát kívánok Neked,az ablakodba fényeket,a fénybe szép csendeket
A csendhez tiszta vágyakat,s a vágyhoz mindig társakat,mindig jó társakat
Mindig új hitet,múló bánatok után,ugye nem felejted el
S,ha mi is kérhetünk,ugye lesz nekünk,a szívedben hely.
Refrén
Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatók
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,boldog névnapot.
Armand Sully Prudhomme - Sóhaj
Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
imádni híven, nem feledni,
folyton szeretni,
A két karunk felé kitárni,
a semmiségbe nézni, várni,
s ha nem jön, úgy is rámeredni,
mindig szeretni.
Szenvedni, s bírni, egyre bírni.
nem érni el, és sírni, sírni, elhullani,
könnyben feredni
mindig szeretni.
Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
de láztól és vágytól veretni,
s mindig szeretni.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
** Szabolcsi Erzsébet - Mégis…
Ne szólj,
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.
Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.
**********
Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
imádni híven, nem feledni,
folyton szeretni,
A két karunk felé kitárni,
a semmiségbe nézni, várni,
s ha nem jön, úgy is rámeredni,
mindig szeretni.
Szenvedni, s bírni, egyre bírni.
nem érni el, és sírni, sírni, elhullani,
könnyben feredni
mindig szeretni.
Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
de láztól és vágytól veretni,
s mindig szeretni.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
** Szabolcsi Erzsébet - Mégis…
Ne szólj,
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.
Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.
**********
Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.
Weöres Sándor
***********
A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van.
Kosztolányi Dezső
********************
Az ember ne a rákényszerített utat járja, hanem akarjon önmaga lenni!
Friedensreich Hundertwasser
**********************
Ne is remélj, soha nem leszek más!
Ez egy örök nagy utazás.
Ahogy jövök, úgy megyek tovább.
Hooligans
*************************
Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
(...)
Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran – de hogyha félsz, hát félve – légy tenmagad.
Benjámin László
*************************
Akinek nincs jelleme, nem ember: tárgy.
Nicolas Chamfort
*********************
Szeretnek majd! Csak járt utad
Járatlanért ne hagyd el!
Őrizd örökké önmagad,
Ami nem vagy, máris add fel.
Edgar Allan Poe
********
Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek.
Weöres Sándor
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.
Weöres Sándor
***********
A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van.
Kosztolányi Dezső
********************
Az ember ne a rákényszerített utat járja, hanem akarjon önmaga lenni!
Friedensreich Hundertwasser
**********************
Ne is remélj, soha nem leszek más!
Ez egy örök nagy utazás.
Ahogy jövök, úgy megyek tovább.
Hooligans
*************************
Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
(...)
Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran – de hogyha félsz, hát félve – légy tenmagad.
Benjámin László
*************************
Akinek nincs jelleme, nem ember: tárgy.
Nicolas Chamfort
*********************
Szeretnek majd! Csak járt utad
Járatlanért ne hagyd el!
Őrizd örökké önmagad,
Ami nem vagy, máris add fel.
Edgar Allan Poe
********
Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek.
Weöres Sándor
2011. 03. 24. csütörtök 19:09
Izgat ha megdugják a feleségemet: nekem ugyan nincs... de elég furcsa hozzászólásokat olvasok. Szabad ezt?
2011. 03. 16. szerda 17:57
Nagyon tudsz kritizálni...
Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret.
Victor Hugo
********************
Csak egy dolog van, ami mindig volt,
Ami van, és ami örökké lesz.
Ez a dolog a szeretet:
A szeretet, amely teremtett,
A szeretet, amely táplál,
A szeretet, amely fenntartja
Isten világegyetemét.
Sri Chinmoy
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret.
Victor Hugo
********************
Csak egy dolog van, ami mindig volt,
Ami van, és ami örökké lesz.
Ez a dolog a szeretet:
A szeretet, amely teremtett,
A szeretet, amely táplál,
A szeretet, amely fenntartja
Isten világegyetemét.
Sri Chinmoy
Deák Bill Gyula : Március 15.
Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.
Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.
Nemzetiszínű lobogó
Röpült a szemek előtt,
Behasadt fecskefarka
Verte a zöld levegőt.
Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.
Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.
Nemzetiszínű lobogó
Röpült a szemek előtt,
Behasadt fecskefarka
Verte a zöld levegőt.
Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Magyarország
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
