Minél cifrább a kokárda, annál kevesebbet ér az, aki viseli.
Henri-Frédéric Amiel

*******************

A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Bibó István

*******

De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Petőfi Sándor

Ha el tudunk tölteni egy tökéletesen haszontalan délutánt tökéletesen haszontalan módon, megtanultunk élni.

Lin Jü-Tang kínai író
************
Tétlenkedni rosszabb, mint túl sokat dolgozni.

Charles Lamb

Ady Endre: Emlékezés március idusára

Óh, bennem lobogott el
Ama szinte már savós,
Tüzetlen és makacs,
De jó nedvű ifjuság.

Március Idusára
Voltak mindig szavaim,
Olcsók és rímesek,
De akkor az volt igaz.

Hadd lássam, óh, hadd lássam
Azt a régi Márciust,
Midőn az ifju bárd
Őszintén s jól hazudott.

Óh, Napja Márciusnak,
Óh, megroppanó havak,
Be jó emlékezés,
Ki mostanában esik.

Be jó ma ez az Élet,
Mikor a Holnap sunyi,
Be jó épp ma élni,
Mikor Halál s Élet: egy.

1. Kell még egy szó, mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám!
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám és lásd: csillagokra lépsz!
Nézz rám, s tova tűn a régi szenvedés!
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

R. Szállj, szállj sólyom szárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, ott várok rád,
ahol véget ér az út!

2. Úgy kell, hogy te is értsd: nem éltél hiába!
Ez a hely, ahol élsz, Világnak világa.
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy te legyél Virágnak virága!

R.
R.

3. Nézz rám, s ne ígérj!
Nézz rám, sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj,
indulj hazafelé...

/Kozmix/

Sünapónak:


Csukás István

Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

kösönöm :S

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem hogy többé nem hiszek neked.
/Friedrich Nietzsche/

(Nemcsak a puskacsőben…


Illyés Gyula)


Hol hazugság van,


ott hamisság van


kint a pusztaságban


s a meleg szobákban,


a lelkek zugában


is hazugság van,


mert hazugság van


minden újságban


és minden sorában


a szóra nyitott szájban


is


csak hazugság van -


hol hazugság van


ott hamisság van


a vélt igazságban


s szolgáltatásában:


a bíróságban,


minden ítéletben,


és hazugság van


minden hitéletben


a krisztusszeretetben


és a parlamentben -


hol hazugság van,


ott csak álság van


a politikában,


minden kormányban,


elnöki palotában


pártházak zugában


fülkék magányában


vasúti vágányban


a kezes bárányban


is


csak hazugság van;


hol hazugság van,


ott hamisság van


minden szegletben


s minden egyenlegben


is


csak hazugság van -


hazugság van


nemcsak az országban,


egész Európában


messzi Ázsiában


és a nagyvilágban


csak hazugság van


és hamisság van


bokorban s ágban


oltványban, dugványban


a fakoronákban


ahogy a boglyát


szekérre dobják


tépő boronákban


és a koronában


is


csak hazugság van,


mert hazugság van,


(s persze hamisság van)


az apák szavában


anyák mosolyában


gyermekkacagásban


életben s halálban


örömben és gyászban


is


csak hazugság van


igen, hazugság van


s hazug szabadság van


a közgondolkodásban


e hazugországban


hazug világban

Sajnálom azt, aki szép szavakkal hazudik. Miért nem igazra használja szép száját?
Euripidés

******************

Mert ez hazugság volt, és hazudni csak a gyöngének lehet joga, annak, akit levertek, hogy a bőrét mentse vele, ahogy lehet. De az erősnek, a győztesnek nincsen joga a hazugsághoz. Aljas gazember, aki ezt teszi.
Wass Albert

********************

Az ember mindig haragszik arra, akinek hazudni kénytelen.

Moldova György

********************

Az igazság létezik - csak a hazugságokat kell kitalálni.

Georges Braque

Első Emelet : Boldog Névnapot


1, Reggel szólt a rádió,várta minden hallgató,mit mond a hírolvasó
Azt,hogy tart a tűzszünet,meg,hogy az ár emelkedett,lesz még új rendelet
Kicsit később,az egyik hír után,valaki rólad is beszélt
Az álmod félig átölelt és nem figyeltél még.
Majd jött a délelött,s az öröm beléd költözött,a szomszéd úgy rád köszönt
Aztán jött a sok barát,és velük beszélgetted át,az érkező délutánt
Hogy a névnapod milyen jó dolog és hogy miért feletted el
Hisz az ünnepek nagyon fontosak és emlékezni kell.

Refrén
Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatók
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,boldog névnapot.

Solo

2, Hát kívánok Neked,az ablakodba fényeket,a fénybe szép csendeket
A csendhez tiszta vágyakat,s a vágyhoz mindig társakat,mindig jó társakat
Mindig új hitet,múló bánatok után,ugye nem felejted el
S,ha mi is kérhetünk,ugye lesz nekünk,a szívedben hely.

Refrén
Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatók
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,boldog névnapot.

„Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el,

a bizalmat,mely nem aggodalmaskodik, barátunk hűtlenségének lehetőségén,

a szabadságot,amely nem fél kimondani, a maga véleményét, az egybetartozás érzését,

amely nagylelkűen tud adni, és örömmel elfogadni.”

(Szent Ágoston)

******************

“Tégy meg minden jót, ami tőled telik,
Amilyen eszközzel csak tudod,
Amilyen módon csak tudod,
Ahol csak tudod,
Akivel csak tudod,
Ameddig csak tudod.”

(John Wesley)

Nincs olyan konfliktus, amelyet ne lehetne megoldani, hacsak a valódi felbujtója rejtve nem marad.

Lafayette Ron Hubbard

******************

Nem az a hős, aki az oroszlánt legyőzi - az a hős, aki a dühét legyőzi.


***********************

Mi, emberek olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd. (...) Ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott.

Kornis Mihály

*********************

Az idő a düh orvossága.

**********

Számomra a szeretet mindent betölt. Nem lehet kívánni, hiszen önmaga célja. Nem lehet megcsalni, hiszen nincs köze a birtokláshoz. Nem lehet fogva tartani, hiszen olyan, mint egy folyó, amely áttöri a gátakat. Aki be akarja börtönözni a szeretetet, annak el kell zárnia a forrást, amely táplálja, és az így felgyülemlett víz hamar megposhad.

Paulo Coelho

Szeretettel Zoltánoknak...


Zoltán napra

Bölcs legyél, és ésszel élj,
Mindenkihez szépen szólj.
Csak okkal nyisd ki a szád,
Ajkad ne hagyja el vád.

Szavaidnak értékét,
A lelkednek értelmét,
Majd ritkaságuk adja,
Súlyukat felvállalva.

Már sértőn, gyalázkodón,
Félvállról, vagy megbántón,
Így Te senkihez ne szólj,
Csúnya szókat elkerülj.

Csakis jót cselekedjél,
Rosszra jóval feleljél.
Ne járj rosszak tanácsán,
Menj az igazak útján.

Halld meg szíved súgását,
Az Isten bölcs tanácsát.
Ne vívd ki a haragját,
Fogadd el akaratát.

Adj enni éhezőknek,
Inni a szomjazónak.
Tégy jót mindig, örökké,
Így válsz igazán Bölccsé.

Tiszta legyen a szavad,
És minden gondolatod.
Ne szólj rosszat senkiről,
Csak szépet, jót bárkiről.

Kísérjen e vers Téged,
Szép legyen az életed.
Boldog Névnapot Neked,
Legyen Bölcs, az értelmed.

És légy jó, MINDÖRÖKKÉ!!!
Palercsík László

*********************

Névnapra

Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.
Vörösmarty Mihály

Kicsit felháborítónak és gyerekesnek tartom, hogy a cseten nem engednek szobát nyitni.
Az indok egy őrül és az őrűlt heccelése.......
Ti tudjátok. Egyetérteni nem tudok, ez nem rendhez vezet.
Én egyszer kaptam egy ígéretet, annak most annyi.
Azért majd feltalálom magam, de most bosszant az egész.
Ne is válaszoljatok... , csak dühöngök kicsit, majd elmúlik )

(van Dühöngő szoba, ott folytathatod nyugodtan!) :tom

Kalapács : Igaz úton járj!

Mikor nem tudod miért fáj,
Amikor érzed, hogy szólni muszáj,
Akkor is, hogyha nincs esély,
Csak a saját utadon járj!

Mikor látod, hogy reménytelen,
Amikor tűrni vagy kénytelen,
Csak a saját utadat járd,
Még úgyis, ha fénytelen

Refr.:
Igaz úton járj, jutalmat ne várj!
Te csak indulj el és senkire soha ne várj!

Mindig tisztán élj és sose ígérj!
Te csak indulj el és semmit ne remélj!

Miért fáj minden ébredés?
Miért annyi a szenvedés?
Miért élünk ha tudjuk jól
Ez az egész egy tévedés?

Kinek hidd el hogy van miért?
Miért érzed, hogy semmit se ér?
A válasz még most is ott hever
Ott lenn az út szélén...

Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. (...) Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy Kormányos is van!

Müller Péter

********************


Senki nem engedhet ki másvalakit a ketrecéből, még egy oroszlánt sem. A lényeg az, hogy ne a rácsokat nézd, hanem nézz keresztül rajtuk! Mert ha csak a rácsokat látod, soha nem jutsz semmire, és egy szemernyi örömöt sem találsz majd az életben.

William Wharton

******************

Mindenkinek csak a jelene van, és az mindig igen rövid. Bár sokan azt hiszik, hogy múltjuk is van, amelyben felhalmoztak néhány dolgot, és jövőjük, amelyben majd még többet felhalmozhatnak.

Paulo Coelho

Tudd meg: szeretni kell, a gúny fintora nélkül,
a púpost, a hülyét, a gonoszt, a szegényt,
hogy majd Jézus elé dús diadalmi ékül
jótetteid terítsd az út szőnyegeként.
Charles Baudelaire
******************************

Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.
Henry Van Dyke
***********************

A gyermeki szeretet logikája:
Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek.
Erich Fromm

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1.


1.
Kérdés: Mondja meg Ön: a "csuklyába jár a barát" - mondatban a "ba"-szótag rövid-e vagy hosszú?
Felelet: A méret teljesen lényegtelen, mert a "csuklyán" van
a hangsúly: jelentõs védõ szerepe van különleges beteg
ségek megelõzésében.
2.
Kérdés: Mi van az "Egri leányká"-ban? Domborítsa ki, ha tudja, a
lány alakját! Mi lesz az eredmény? Felelet: Hasas flaskó.

3.
Kérdés: Mi a "szarvas" szó etimológiája és jelentése? - Város, állat, kifli, nyelvtudós, árnyékszékkulcs?
Felelet: Egyik sem, hanem: pöcegödörvödör.

4.
Kérdés: Fejtse ki a hangrendi párhuzamot, mint a magyar nyelv egyik
jellemzõ sajátosságát a következõ példákon:

a) feszeleg - fasza lóg
b) lõszer - lószar
c) szeret - szarat
d) nyel - nyal
e) teker - takar

Felelet: A szavak hangrendi hasonlósága nyilvánvaló összefüggéseket
jelez, úgymint:

a) egyik formája:
egy kellemetlen szituáció pszichoszomatikus jele;
a másik formája éppen a fordítottja: egy testi jelenség
következtében beálló lelkiállapot.

b) falusi perpatvarban a szóban forgó tárgyat harci fegyverként
alkalmazzák

c) a párhuzam nemi eltévelyedésre utal

d) ugyanannak az aktusnak feminin, illetve masculin tevékenységi
formája

e) A szópárhuzam egy alapvetõen megoldhatatlan dilemma tudományos
utalása. A probléma a következõ: "Julcsa odaszalad a
szomszédasszonyhoz. - Éjjel á János bémászott áz áblákon. Kitákárt,
mégtékért, bétákárt. Mondja má, Mári néni! Mit ákárt?!"

5.
Kérdés: Vajon abból, hogy a magyar mony hátulról nyom,
lehet-e arra következtetni, hogy már a honfoglaló magyarok között is voltak buzeránsok?
Felelet: Nem. Csak arra, hogy protekció már volt.

6.
Kérdés: Hogy érti a Corneville-i harangok című operettbõl ezt a részt:
Sok szép lánnyal, ó, jaj, de hány-nyal?
Felelet: Vénülõ urak szépreményû álmai képi megfogalmazása.

Lőwy Árpád

Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.

Albert Einstein
**********************
A szerelem nem csak abból áll, hogy egymás szemébe bámulunk, hanem abból is, hogy együtt nézünk egyazon irányba.

Antoine de Saint-Exupéry
******************

Az az ember, aki nem csinál hibát, rendszerint semmit sem csinál.

Phelps
**********************
A szerencse üvegből van, amikor a legjobban ragyog, akkor törik el.

Publilius Syrus
*******************

A sértődékenység az ostoba emberek legjellemzőbb tulajdonsága; Egy okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála műveltebb bírálja, örül neki, hogy tanulhat tőle, a buta ember sértéseit pedig nem veszi magára.

Ismeretlen
***************************

Őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál.

Euripidész

Nagyon mérges voltam, a cseten elszabadult a pokol...:(

Villon


Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Házam földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd se jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.
**************

Villon


Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert
Tudom, az új tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog.
Tudom, a munkát a lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

******************

NÉGYSOROS VERS,
melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

**************

Lángoktól ölelve
A fájdalom öröme
Pokolba liftezve
Vörös és fekete

Lelkembe tetoválva
Rémálmom Jég-démona
Sikoly-maszkos szépség
Komputer-romantika

Refrén:

Vágyaid árja
Áldozatra várva
Szerelmed pokla
Forró és néma

Érzem és látom
Virtuális álom
Halott az érzés
Élő a fájdalom

Csendes-gyilkos játék
Minden szó hadművelet
Kitűzve a vérdíj
A zsákmányt most elveheted

(Ossian)

Élj minden napot úgy, mintha az lenne életed utolsó napja, és megtanulod mélyen becsülni a lehetőségeket.

Napoleon Hill

Wass Albert – Mert nagyon szeretlek



Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehet a sarki lámpa fénye.

A szeretet csodát művel minden nap:
Elgyengíti az erőst és erőssé teszi a gyengét;
Bolondot csinál a bölcsből és bölcset a bolondból;
kegyeli a szenvedélyt,
És elfeledi az értelmet, egyszóval
mindent a feje tetejére állít.

Marguerite de Valois

1. Szomszédunk az öreg rocker,
Holt-jó fazon, igazi nagyfej,
Ha nincs otthon az asszony, s a gyerek,
Megyünk hozzá kezdődik az élet!

2. Kártya és bor, sok jó zene,
Az öreg bíztat:"Mindent bele!"
Estefelé az asztalra áll fel,
És esküt tesz felemelt kézzel:

R. Üvölthet az asszony,
Bömbölhet a gyerek,
Ha nagykoncert lesz,
Akkor úgyis megyek!
Megszólhat akárki,
Teszek rá egy nagyot,
Mindig ilyen voltam,
S ilyen maradok!

Hétköznap egy szolid polgár,
Réges-régen öltönyben jár,
Hogyha szól a dögös zene,
Nem bírja ki, nyomul-nyomul vele!

Húsz év múlva ilyen leszek,
Jöhetsz hozzám itt mindent lehet,
Öreg rocker biztos , hogy eljön,
A régi dallal lelkesen köszönt:

R.

Örjöngés, három-négy

R.
Ossian

Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.

Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne féj a szememtől,
holtan is áldalak...

Utolsó vasárnap.
Ez a dalszöveg az alábbi Seress Rezső album(ok)on szerepel:

ja, hogy ma szombat van? tévedni emberi dolog

Freud, Sigmund:

Ha az egyed páncélt növeszt a félelmei miatt, könnyen lehet, hogy ez a páncél fogja megölni.

*******************
"Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak." (Helen Keller)

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen.
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Juhász Gyula

Valentin napra...


E.E. Cummings - Magammal cipelem a szívedet


Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak
megyek te jössz velem; bármit teszek
azt teszed te is, kedvesem)
és nem ismerem a félelmet
a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom
szebb világot (te vagy az én igaz világom)
te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
kit a nap egyszer majd megénekel
íme a titok mit meg nem osztok senkivel
(a gyökér gyökere az ég a fa felett hol
nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint
hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)
csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton
magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)

............................

Johann Wolfgang Goethe - Rád gondolok


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

Adj egy percet… Orbán Balázs

Adj egy percet a csendnek,

Végre üvölthessen benned,

Tanítsa jó modorral,

Hogy kell embernek lenned!



Adj egy percet a csendnek

S ne másnak: az embernek

Ősi szálait fondd újra

Kemény szövetté: a lelket!



Adj egy percet a csendnek

És hallgasd, hogyan serceg

Benned hangja, fájón

A tűnődő őrületnek…

Adj egy percet… Orbán Balázs

Adj egy percet a csendnek,

Végre üvölthessen benned,

Tanítsa jó modorral,

Hogy kell embernek lenned!



Adj egy percet a csendnek

S ne másnak: az embernek

Ősi szálait fondd újra

Kemény szövetté: a lelket!



Adj egy percet a csendnek

És hallgasd, hogyan serceg

Benned hangja, fájón

A tűnődő őrületnek…

A 3 éves Pistike fürdés közben vizsgálgatja a fütyijét:

- Anyu, ez az agyam?

- Még nem...

*****************

Temesd el a múltat azért, hogy lehessen jövőd.

A Jégkorszak 2 c. filmből
***************
A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér.

Steven Gerrard

***************
Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, mindent szögnek nézel.

Abraham Maslow, amerikai pszichológus
***********
Sose téveszd szem elől, hogy a feltevés nem tény.

Diderot
********************

Sose hagyjuk, hogy erkölcsi érzékünk megakadályozzon abban, hogy helyesen cselekedjünk.

Isaac Asimov
*****************

Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

Ismeretlen
****************

Csak a szeretet, a csodálat, a tisztelet változtatja az embert emberré.

Feuerbach

PROTEKCIÓ

Áldott egy kis ország ez a Magyarország,
Minden, ami jól van, itt kézzel osztják,
Nem nézik, hogy mi vagy, magyar, zsidó, vagy tót,
Boldogulsz, hogyha van egy kis protekciód.

Légy bármi nagy ökör, tökkel ütött kamasz,
Kapsz hivatalt olyat, amilyet csak akarsz,
Cimet, ordót, rangot s zsebrevágni valót,
Persze akkor, ha van hozza protekciód.

Tudós akarsz lenni, vagy tán képviselő?
Főispán, trafikos, pandúr, vagy közjegyző?
Nem kérdik, mit tudsz, nem nézik a sorod;
Eligazit mindent itt a protektorod.

Csak egy hely van, ahol a szép szó nem használ:
Hogyha baszni akarsz és a faszod nem áll,
Ha nem tudja farkad, hol a direkció:
Szart sem ér ottan már a protekció.

ÖREG ÓRÁK A MÚZEUMBAN

Egy öreg óra, egy polc tetején,
Megrokkant a múlt század elején:
Mutatója tizenkettőn megállt,
Ez jelenti a véget, a halált.

A mi farkunk is óra, aminő
Tájékoztat, hogy mennyi az idő.
Bejártunk vele egy élet-utat:
Tizenkettőt ütött, s hatot mutat.

Lőwy Árpád:

A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA

Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,

A kereskedő bedugja
Ecetes korsó gyanánt.

A kanonok gyügyölgeti
Vén szotykáját pamlagon,

A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.

Hivatalnok feleségét
Frütyögteti rendesen,

De befirkant az írnok úr
A szajhának, - csak legyen !

Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,

A poéta meg befütyöl
Kedvesének ékesen.

A mészáros megdolgozza,
Ha megáll neki a lány,

Diákember keficél
Nagy sietve szaporán.

Ács a kurvát jól megmássza,
Parasztlegény kamatyol,

Úgy van írva krónikában :
A napszámos kubikol.

Bakancsosnak sok az esze,
Éjjel-nappal toszni jár,

S habár keményen teszi,
De csak tököl a huszár.

Csizmadia jól beszurkol,
Besuvickol a cipész,

A takács meg mityolgatni
Éjjel-nappal mindig kész.

Vasutas befüttyent hetykén,
S benyom a nyomdászlegény,

Brűgöl a cigány, és kupiz
A nyaviga hevenyén.

Besavanyít a szakács,
S a harangöntő bekólint,

Csesz a varga jókedvében,
Ősrégi szokás szerint.

A vadász lő - úgy, ahogy kell,
Ha a töltés jó kemény,

Bemázol a szobafestő,
Pettyent a vándorlegény.

Molnárember csak bugyizgat,
Besrófol a lakatos,

Kádárlegény beverni tud,
Becsavar az obsitos.

Becserez a tímárlegény,
Kéményseprő meg befűt,

A markőrők belökdösnek
Ahol lehet, mindenütt.

A gombkötő vígan pitykéz,
Kefekötő bekefél,

A tudós csak cicizni tud,
Újságíró meg petél.

Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,

Kanol a bakonyi kanász,
De sohase fotelben.

Búgat a bús disznóhajcsár,
Ökörhajtó besuhint,

Beheppent a fürge pinér,
A szakácsnő ha kacsint.

Benyes a szorgalmas kertész,
Becserrent a laboráns,

Bojtár gügyöl, s a frajlának
Behagyint a praktikáns.

A tornász meghúzza hölgyét,
És befúr az asztalos,

Megélvez a szolgabíró,
Ha a leány takaros.

A rézöntő meg becsörrent,
Patikárius meg beád,

Közösül a polgármester,
- Lassan mozgatva farát.

Befreccsent a tűzoltó, ha
Csőre kapja a leányt,

A dinnyecsősz meglékeli,
Ha a nő hagyja magát.

A konduktor sorba likaszt,
És szurkol a zord finánc,

Szakácsnőt a kapu alatt
Megböki az ordinánc.

Zsandárkáplán tíz körméről
Lekapja a menyecskét,

Furvézernek megdönteni
A lotyóját - gyerekség.

Koslat a falusi kántor,
És betol a péklegény,

Párzik a bús filozopter,
Minden hónap elsején.

Háziúr lakbérnegyedkor
Csinál két s több numerát,

Aki steigerolni szokott,
Annak semmi meg nem árt.

Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,

Ennélfogva érthető, hogy
Még a pap is kupakol.

Szabósegéd megugorja,
Mint a kecske, ringyóját,

A kovács meg bever neki,
Szikrázik - az áldóját.

Az inas csak bagzani tud,
Hágni pedig a kocsis,

Vén baroneszt jól megcékel
Könyv nélkül a hajdú is.

Libapásztor zsákon tömi
A leánykát - hogy csa

Nem tudok mindent,
s amit tudok azt sem értem.
Meghalt a mesemondó bennem
rövidre szabott időben.

Pedig a végtelenbe születtünk,
hol galambok szállnak az égbe,
Amiért könnyezünk,
az magunk temetése.

Melléd ül egy angyal,
de elmenekülsz buta érveléssel.
Félsz érinteni szárnyát,
mert a múlt csontig éget.

Énekelsz, beszélsz, vitatkozol,
mondod, csak mondod
a félkrajcárt sem érő bölcsességet.

Nem veszed fel a telefont,
Ez az istálló kiégett.
A paripák messze futottak,
Ki a szabad térbe.

Vakon botorkálsz utánuk
Lenézel a mélybe,
Csak egy lépés hiányzik,

Az utolsó...

Egy kéz hiányzik,
Pedig száz nyúlna érted...

Új kunyhót építeni félsz,
fészked eddig védett.
Csodákról szólnak álmaid,
a semmiről írsz meséket.

Azt hitted tudsz mindent,
most mégsem érted.
Meghalt a mesemondó benned
rövidre szabott idejében.

Pedig aznap este hullott az első hó,
jégkristályok készítettek koronát neked,
A forralt bort, kenyeres lángos illata,
a vásár forgataga volt az áldás.

Veled

Aztán a csend. Aztán a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

És nem hallod azóta a cipőd alatt
a ropogó havat.
És nem látod azóta a rügyező fákat
az ölelő napsugarat.

Nem ismered fel azóta
A belső hangokat.

csend van, félelem,
Mert kémeket küldött a gyáva értelem

Nem vetted észre,
Angyal szállta a válladra.
Szárnyával suhintott, nézz messzire,
S a pillanat volt a csoda, nem számítottál már semmire.

csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

Egy nap döntöttél,
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava.
Megpróbáltál élni, házat bevakolni,
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza.

Aztán újra csend lett, újra a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

Kormorán-Benkő Péter : Mielőtt Bármi -

HA NEM SZERELMET

Petrarca

Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, miért van oly halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?

Miért sirok-rivok, önként ha égek?
S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?
Élő halálnak kéjes szenvedése,
miért ölelsz, ha én egyet nem értek?

S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra.
Mély tengeren, kormánytalan bolyongok
egy gyönge bárkán, összevissza szélben.

Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,
hogy nem tudom magam se, jó mi volna;
fázom hő nyárban, s égek puszta télben.

(Sárközi György)

HALÁL

- megjegyzés:
versét Lőwy azokról írta,
akiket az irigység vitt a sírba

Sokat elmélkedem a halálról, sírrul.
Mit ér, hogyha azon rózsa, jácint virul?
Mily zord az az örök, a végtelen Semmi!
Oh, inkább itt fenn -, itt jobb Semminek lenni.

Mily bölcs dolog mégis, hogy ott lenn a sírban,
A testtel együtt a lélek is halva van.
Mert, hogyha álmodna s eszmélne a lélek,
Mily szörnyű lenne az - leírni is félek.

Mi borzasztó volna, ha én onnan látnám,
Mi minden történik fenn a földnek hátán.
Boldogtalan volnék, tűrni azt a helyet,
Ha tudnám, hogy Krén ír rólam requiemet.

Királyok bukása ott nem érdekelne,
Az se: mit talált fel az emberi elme.
De kín volna nekem virága tavasznak -
Ha tudnám, hogy míg lenn porlok, ott fönn basznak.

/LŐWY Árpád/

“Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni.” (Henri-Frédéric Amiel)

“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.” (Böjte Csaba)

Bennünk eleve ott a fáradás,
Mely a szűz hónak testvére lehet -
Ha nagyon fázik már a föld, lehull,
Csak hull a hó s új tavaszig befed.

Egy télestén a földet csöndesen
Betakarta a fáradtság, a szent,
Az én szavammal együtt, hisz az is
Végtelen hideg világban kereng.
József Attila
*************
Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kísérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak?
Weöres Sándor
***************
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
József Attila
***************

Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket
Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet
Utat keresve, tapogatózva, egymásra lépve élünk
Megnyomorítva, mindent feladva, szánalmas lesz a végünk

Refr.:

Századok bűnét üvöltöm magamból
De nem tudom ki hallja, a világ csak röhög rajta
A napot nem látom már lassan a falaktól
És egyre gyengül a hangom, szavam a porba hull

A múltunkat nem ismerhetjük, hisz tanulhatnánk belőle
A vágyainkat megvakítják, hogy ne nézhessünk előre
Testvéreink eltaszítva, a falakon kívül állnak
Anyjuk nélkül szebb jövőt, reményt hiába várnak

Refr.

Ha évek múltán erre jársz majd, tiszta lelkű vándor
S meglátod, hogy mi maradt itt e gyönyörű, szép hazából
Vidd el a hírt a nagyvilágnak, hogy minket nem zavar
Jöhet bárki, hisz elpusztult az utolsó magyar.

/Ismerős Arcok/

Reményik Sándor:
A gondolat szabad

Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!

Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!

Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.

Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: „állj!”

Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!

Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!

Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!

Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester – téged ki látott?

Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.

Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.

Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát – az Isten egyedül.

Míg élek, lélegzek, míg van eszem;
a sok belém szúrt tüskét sziszegve viselem,-
de azért el nem feledem!
Berda József

Konfliktus, nem hiszem, hogy a nemek különbsége miatt van. (ellentétek vonzzák egymást).
Az eltérő érdeklődisi kör az lehet vita alap... akkor lépni kell...
Sex elvonás a legrosszabb.. konfliktus esetén inkább az együttlétet javaslom

Úgy jöttem én,mint gyenge kislegény,
Nyárra jött az ősz,és ősz után a tél,

Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

Az élet kemény,nem leányregény,
Jegyezd meg fiam,hogy mindig van remény,

Súlyos szavak,de megtanítanak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Súlyos szavak,de megtanítanak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

Úgy jöttem én,mint gyenge kislegény,
Nyárra jött az ősz,és ősz után a tél,

Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

/Kárpátia/

Az életben nemcsak szerelem, de barátság is születhet első látásra.
Guillaume Musso

VILLON: NYÁRI BALLADA SZEGÉNY LOVISE-RÓL

Lovise egész nap a tűzhelynél állott
és arcára fekete pernye hullt,
és éhes volt, mikor a szalmazsákra
az alkonyatban sírva ráborult.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S mikor egy úr a tűzhelynél meglátta
szűz mellét, melyet korom takart,
azt hitte, hogy megér egy sárga tallért
egy éjszakára - de ő nem akart.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S akkor az úr tornyos várába hítta,
ígérte: mint a rózsát öntözi,
léptét számolja, harmattól is óvja,
hintón hordja, selyembe göngyöli.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S mikor a várban kigyúlt az arca,
ahogy lehellettől a rózsa kigyúl:
akkor nem értette nagyon sokáig,
hogy mért teremtette a férfit az Úr.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S a nyári szél a csatazajba fulladt,
s az éji ég vörös lett, mint a vér,
de a szívében nem volt már imádság
és bíbor arca lett csak hófehér.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

És férje is elment a csatazajba,
s ő maradt otthon, meg egy kis poronty,
és az avaron lovagok feküdtek,
olyan rőten, mint a tavalyi lomb.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S a nyári szél csak megjött évről évre,
s gyakrabban jöttek még a férfiak,
szívében a szerelem meghalt régen,
s csak vére ordított, mint éji vad.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S mikor a nyártól oly áldott lett a teste,
amilyen áldott a víz partján a rét,
a víz partjához ment egy nyári este,
s beledobta a sok kihűlt mesét.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de nem akart már bokor lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.