Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.

Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Szeretném újra simogatni az arcodat.
Szeretném újra fogni a két kezed.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.

Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.

Kökény Attila : Rád gondolok és a sírás fojtogat :(((((((

Kalapács : Igaz úton járj!

Mikor nem tudod miért fáj,
Amikor érzed, hogy szólni muszáj,
Akkor is, hogyha nincs esély,
Csak a saját utadon járj!

Mikor látod, hogy reménytelen,
Amikor tűrni vagy kénytelen,
Csak a saját utadat járd,
Még úgyis, ha fénytelen

Refr.:
Igaz úton járj, jutalmat ne várj!
Te csak indulj el és senkire soha ne várj!

Mindig tisztán élj és sose ígérj!
Te csak indulj el és semmit ne remélj!

Miért fáj minden ébredés?
Miért annyi a szenvedés?
Miért élünk ha tudjuk jól
Ez az egész egy tévedés?

Kinek hidd el hogy van miért?
Miért érzed, hogy semmit se ér?
A válasz még most is ott hever
Ott lenn az út szélén...

Dopeman: Bohóc

Gyermekkoromba mindig bohóc szerettem volna lenni,
Az embereket harsányan nevettetni, kemény kalpagot fejembe tenni,
És nagy krumpli orrt orromra helyezni,
Tetszett esetlen mozgásuk abban a nagy csámpás cipőbe,
És ha megláttam őket harsány kacajba törtem.
Bohóc! Azt mondtam az leszek ha felnövök,
A legnagyobb bohóc, akit majd tapsvihar köszönt.
És ki szomorú megnevettetem, hogy szemeiben könnycseppek lesznek.
Lassan az életnek viharában felnőttem, s a bohócokat, a nevettetőket elfeledtem,
Mégis, gyermekkori álmom teljesült, bohóc lettem.
Nem az a bohóc ki van kenve, nincs rajtam nagy csámpás cipő,
Mozgásom mégis csetledező, ezért a mókáért nem kapok tapsvihart,
És nem dobálnak körbe virágokkal, néha kicsúfolnak a hátam megett,
Vagy mondják, nézd a szerencsétlent, bohóc, az lettem, az életnek bohóca,
A legnagyobb bohóc, a bohócnál, bohócabb.

Mi ez az érzés?
Követ a csendben, ahogy fáj.
Egy különös érzés,
Ahova lépek, oly üres a táj.
És üres a szívem.
A letarolt éden mennyit ér?
Hol te voltál minden,
Ha tehetnéd mégis itt lennél.
Szeretnék hinni benned,
Feledem, hogy más meggyógyít.
A kétség el nem enged.
Kinek jó ez így?

Benned él
Az a fény, mi ott van minden jóban.
Mennyit ér,
Ha a hangod hallom minden szóban?
Követem a nevedet,
Mit a szívem titkon égbe küldött,
Keresem majd odafent,
Azt az imát, hogy csak neked mondjam el.
Fogadd el!

Al' Bogu ne mogu lagati
sve dok se molim
A lazem ako kazem
da te ne volim

Molitva, kao zar na mojim
usnama je
Molitva, mesto reci samo ime
tvoje

Nebo zna, bas kao ja
koliko puta sam ponovila
to nebo zna, bas kao ja
da je ime tvoje moja Molitva

I Nebo zna, bas kao ja
koliko puta sam ponovila
to nebo zna, bas kao ja
da je ime tvoje moja jedina
Molitva

Ha egy angyalt küldök érted,
Fogadd el!
Bencsik Tamara : Ima (Molitva)

Első Emelet : Boldog Névnapot


1, Reggel szólt a rádió,várta minden hallgató,mit mond a hírolvasó
Azt,hogy tart a tűzszünet,meg,hogy az ár emelkedett,lesz még új rendelet
Kicsit később,az egyik hír után,valaki rólad is beszélt
Az álmod félig átölelt és nem figyeltél még.
Majd jött a délelött,s az öröm beléd költözött,a szomszéd úgy rád köszönt
Aztán jött a sok barát,és velük beszélgetted át,az érkező délutánt
Hogy a névnapod milyen jó dolog és hogy miért feletted el
Hisz az ünnepek nagyon fontosak és emlékezni kell.

Refrén
Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatók
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,boldog névnapot.

Solo

2, Hát kívánok Neked,az ablakodba fényeket,a fénybe szép csendeket
A csendhez tiszta vágyakat,s a vágyhoz mindig társakat,mindig jó társakat
Mindig új hitet,múló bánatok után,ugye nem felejted el
S,ha mi is kérhetünk,ugye lesz nekünk,a szívedben hely.

Refrén
Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatók
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,boldog névnapot.

Hogyan mondjam el,
Mit látnod kell,
Hogy az élet szép és jó,
Száz vihar,vár még ránk,
De ha bajban vagy,
Majd gondolj rám.

Az élet néhány percből áll,
Hát minden másodpercért kár,
Várni kell,én itt vagyok,ha
kell,ezt tudnod kell.

Hogyan mondjam el,
Hogy vártam rád,
Hogy a boldogság úgy fáj,
Hogyan mondjam el,mennyire jó,ahogy nézel rám,
Nincs arra szó.

Míg élek szükségem van rád,
Hát szólj majd,
Hogy felnőjek hozzád,
Fogadj el,csak te vagy,aki
kell,ezt tudnod kell.


Az élet őrült játék,
Néha túl vad,máskor túl szép
Kérded mér ilyen,
Inkább élned kell,
Hagyd,hogy így legyen,ámen.

Míg élek szükségem van rád,
Ne hagyj el,
Egy percig sem bírnám,
Hogyan mondom el,
Mit látnod kell,
Érted bármikor meghalok,ha kell,
Hát fogadj el,sose hagylak el,ó,ó,ó,ezt tudnod kell.
Soltész Rezső : Hogyan mondjam el

AC/DC:Thunderstuck

Thunder, thunder, thunder, thunder, thunder, thunder, thunder, thunder, thunder, thunder
I was caught in the middle of a railroad track
thunder
I looked round and I knew there was no turning back thunder
My mind raced, and I thought what could I do
thunder
And I knew there was no help, no help from you
thunder

Sound of the drums, beating in my heart
The thunder of guns, tore me apart
You've been, thunderstruck

Rode down the highway, broke the limit, we hit the town
Went through to Texas, yeah Texas, and we had some fun
We met some girls, some dancers who gave a good time
Broke all the rules, played all the fools
Yeah, yeah, they, they, they blew our minds

And I was shaking at the knees
Could I come again please
Yeah the ladies were too kind
You've been, thunderstruck
Thunderstruck,yeah yeah yeah, thunderstruck, uuh, thunderstruck, yeah
I was shaking at knees
Could I come again please

Thunderstruck, thunderstruck, yeah yeah yeah,
Thunderstruck

Yeah, it's alright, we're doin' fine
Yeah, it's alright, we're doin' fine, fine, fine
Thunderstruck, yeah, yeah, yeah
Thunderstruck, thunder-thunder
Thunderstruck, baby, baby
Thunderstruck, you've been thunderstruck
Thunderstruck, thunderstruck
You've been thunderstruck.

Ne haragudj, hogy beleszólok, de a Karthago szám címe: Requiem (Ez egy válasz PIROSTANGA üzenetére (2011. 03. 01. kedd 06:39), amit ide kattintva olvashatsz)

Szia! Ne haragudj, de ennek a Karthago számnak a címe: Requiem. (Ez egy válasz menyus 100 üzenetére (2011. 03. 01. kedd 19:41), amit ide kattintva olvashatsz)

Groovehouse : Szívvel-lélekkel...


Sose fájt, hogy nem vagy
mindig mellettem,
s hogy miért vagy távol,
nem kérdeztem.
De az fájt, hogy nem félsz,
hogy elveszthetsz,
s a holnapunkról
te mást képzelsz.
És fájt, hogy kérted,
hogy más legyek,
mert csak úgy kellek
igazán neked.
De most újból fénylik,
mit te nem láttál.
S mi por volt nálad,
itt kincs lett már.

Refrén:
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.

Sose láttam rajtad,
hogy boldog vagy,
de nyomot mindez
csak bennem hagy.
Rég nem is vártál,
s én elhittem,
hogy nem is fog már tán senki sem.

Refrén:
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel.

Refrén:
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő szívvel-lélekkel, míg csak kell.

igazad van!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 03. 09. szerda 09:55), amit ide kattintva olvashatsz)

Bocsánat PIROSTANGA! Mellényomtam, nem neked szól! (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 03. 09. szerda 09:52), amit ide kattintva olvashatsz)

Zsédenyi Adrienn: Ajtók mögött

Nézd, a fénykép álmot rejt
egy csók, egy nyár, egy kert...
most lángban álló múlt.

Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt...

Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó...
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,
vagy elmerűl a nyár...

Félsz, és fényed halvány láng,
a szíved száz szilánk...
de lesz,'ki óv és véd.

Csak szólj!-
a cinkos csönd kirabol-,
a sorsod másról szól,
lesz új világod még.

Fogy az idő...

Sírsz, álarc mélyén sírsz,
világ végét hívsz...
Csoda nincs, csak szép és jó-,
van a fény, a gyógyító...
érezned kell!

Fogy az idő....a tűz széttép!
Mondd, 'mért tűrnéd?
Bárhol élsz, majd rád talál:
mert nem felejt a nyár...

1. Kell még egy szó, mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám!
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám és lásd: csillagokra lépsz!
Nézz rám, s tova tűn a régi szenvedés!
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

R. Szállj, szállj sólyom szárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, ott várok rád,
ahol véget ér az út!

2. Úgy kell, hogy te is értsd: nem éltél hiába!
Ez a hely, ahol élsz, Világnak világa.
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy te legyél Virágnak virága!

R.
R.

3. Nézz rám, s ne ígérj!
Nézz rám, sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj,
indulj hazafelé...

/Kozmix/

"Neked!"

El kell hogy mondd, ami bánt.
Nem bírom nézni azt, hogy sírsz.
Bánom én, mert nem figyeltem rád,
várom én, hogy itt legyél
és fogd a kezem.

Ha hazatalálsz ezután,
velem szép lesz az út.
Nem kell már más,
nekem itt maradt
egy halovány reménysugár.
Mert a szíved az,
mi mindig visszavár.

Azt hittem, jó egyedül,
feledtem emléket és szót.
Bánom én, mert nem figyeltem rád,
látom én , hogy mit sem ér,
ha nincsen, mi volt.

Ha hazatalálsz ezután,
velem szép lesz az út.
Nem kell már más, nekem itt maradt
egy halovány reménysugár.

Csak hazatalálj, s bízni tudj.
Velem szép lesz az út...

Ha hazatalálsz, ezután...

Deák Bill Gyula : Március 15.


Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.

Zsír fogytán, bor apadtán,
Tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
Főzték a forradalmat.

Nemzetiszínű lobogó
Röpült a szemek előtt,
Behasadt fecskefarka
Verte a zöld levegőt.

Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.

Félelmes tavasz idők
Látatott seregeket.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.

Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.
Gyönyörű elgondolni
Azt, ami nem lehetett.

PADLÁS
Fényév távolság


Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb
a mi Földünknél.

Lehet, létezik ő is,
aki többre képes
az embernél.

Egyszer ismeretlen
távolba vágyom,
máskor megriaszt
egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e
cseppnyi földre,
s el kell mennünk
mindörökre.

Refr.
Fényév
távolság,
csak hallgatom,
csak bámulom.

Zengő
fényország,
hogy láss csodát,
egy életen át.

Nézem tisztaságát,
mégsem értem,
hallom hangjait, és el
nem érem,
ott a tenger, itt az én
hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor
boldogan
elhagynék.

És itt ez az élet,
amit sokszor
nem nagyon
értünk még.

Néha könnyebb
lenne elmenekülni,
tiszta fénybe
merülni,
de a jel, ami
szól,
de a hang, ami
hív,
még nem mond
semmit, meddig
érek s lesz-e út,
hogy visszatérjek.

Refr.
Fényév
távolság,
csak hallgatom,
csak bámulom.

Zengő
fényország,
hogy láss csodát,
egy életen át.

Nézem tisztaságát,
mégsem értem,
hallom hangjait, és el
nem érem,
ott a tenger, itt az én
hajóm.

Nekem itt van
dolgom,nekem
itt vannak
álmaim...

Egy szerelem az soha sem árt ,nem hagy hidegen
Csak nézett és a szavam elállt,jel a szívemen
És tüzet fogok ha átölel, és érzem öt ha nincs is közel
És oda vagyok ha láthatom ,és ha álmodom ö jön el.

Nem tagadom hogy öt szeretem
És fáj ha nincs velem
Ez a bajom ez a nagy szerelem
És nincs rá gyógyszerem .

Nem tagadom hogy öt szeretem
A legszebb kincs nekem
Kiakadok ha elveszítem
Mert nem lesz több ilyen.

Csak suttogom a szavakon át
Hogy mi van idebenn
Majd vigasztal ha valami bánt
Nem leszek idegen.

És repülünk ahogy szél se tud
És mindegy hova vezet az út
És velünk jönnek az álmok is
Ahogy máskor is ugyanúgy.

Nem tagadom hogy öt szeretem
És fáj ha nincs velem
Ez a bajom ez a nagy szerelem
És nincs rá gyógyszerem.

Nem tagadom hogy öt szeretem
A legszebb kincs nekem
Kiakadok ha elveszítem
Mert nem lesz több ilyen.

És repülünk ahogy szél se tud
És mindegy hova vezet az út
És velünk jönnek az álmok is
Ahogy máskor is ugyanúgy.

Nem tagadom hogy öt szeretem
És fáj ha nincs velem
Ez a bajom ez a nagy szerelem
És nincs rá gyógyszerem.

Nem tagadom hogy öt szeretem
A legszebb kincs nekem
Kiakadok ha elveszítem
Mert nem lesz több ilyen.
Fehér Adrienn : Nem tagadom

Ossián:A Vérfarkas

Pár perc és éjfél van már
Egy õsi legenda támad most fel
A rohanás, a vadászat vágya
Magához láncol, nincs kegyelem
A jóslat, most beteljesült
Farkassá változom újra
Hajnali fény míg reám derül
Semmi nem tarthat vissza

Telihold, ízzik, forr
A gyilkos vér
Telihold, villanó fogak
Karmom mint éles kés

Jeges szél testembe tép
Üvöltve hív a messzeség
Lesnek rám jó kutyák
Vasláncon élõ rabszolgák
Nem fogják fel
Hogy nem kapnak el engem
Sohasem!

Nincs más mint testnek a test
Csak az erõsebb gyõzhet
Hazugság árulás nélkül
Itt farkastörvények élnek
Érzem, most mindeki fél
Az emberek a reggelre várnak
A démonok, a szörnyetegek
Mind mind velem vannak

Telihold, ízzik, forr
A gyilkos vér
Telihold, villanó fogak
Karmom mint éles kés

Jeges szél testembe tép
Üvöltve hív a messzeség
Lesnek rám jó kutyák
Vasláncon élõ rabszolgák
Nem fogják fel
Hogy nem kapnak el engem
Sohasem!

Sohasem!

Telihold, ízzik, forr
A gyilkos vér
Telihold, villanó fogak
Karmom mint éles kés

Jeges szél testembe tép
Üvöltve hív a messzeség
Lesnek rám jó kutyák
Vasláncon élõ rabszolgák
Nem fogják fel
Hogy nem kapnak el engem
Sohasem!

A szavak úgy jönnek belőlem előre szólok hogy senki nem menekül előlem...

Nekem elegem van abból hogy mindenki hülye fasznak néz
Aki azt mondja hogy a hosszú haj egyenlő rövid ész
Én annak annyit mondok gyere nyald ki a seggem
Neked soha semmiféle rosszat nem tettem de
Hogyha akarod én keresztbe teszek az utadon
Még akkor is ha két év hat hónap érte a jutalom
Én beverem a fejed mint egy szeget a falba
Nem érdekel semmi én egy marha állat vagyok
Az életem mégse’ eladó
Nem ver át semmilyen propaganda híradó
Ha keresem a bajt az az én bajom de
Legalább nem vagyok divatmajom

Nekem elegem van abból hogy mindenki hülye fasznak néz
Aki azt mondja hogy nekem már elvette az eszemet a pénz
Én annak annyit üzenek ha begyújtja a tüzemet
Porig égetem akár egy vegyiüzemet
Vagyok aki vagyok és amíg a szívem dobog
Addig hallani akarom hogy dübörögnek a dobok
Én nem vagyok se’ jobb se’ rosszabb nálad
Nem érdekel semmi én egy hülye állat vagyok
Az életem mégse’ eladó
Nem ver át semmilyen propaganda híradó
Ha keresem a bajt az az én bajom de
Legalább nem vagyok divatmajom

Nekem elegem van abból hogy mindenki fasznak néz
Van aki azt mondja hogy nekem má’ elvette az eszemet a pénz
Pedig én csak vagyok aki vagyok és amíg a szívem dobog
Addig hallani akarom hogy dübörögnek a dobok

Állat vagyok, de nem eladó
Nem ver át semmilyen propagandahíradó
Ha keresem a bajt az az én bajom de
Legalább nem vagyok divatmajom

Állat vagyok de nem eladó
Nem ver át semmilyen propagandahíradó
Ha kersem a bajt az az én bajom de
Legalább nem vagyok divatmajom !!

Tankcsapda : Senki nem menekül....