Egy felejthetetlen családlátogatás

Az egyik falusi iskolában vagyok tanítónő. Még csak az első évet nyomom a főiskola után. Alig párhónap ment el a tanévből, de máris úgy érezem, mintha évek óta itt szarakodnék, s mintha nem is tizennyolc, hanem száztizennyolc diákom lenne egyszerre. Így talán jobban megértitek, miért menekülök előszeretettel egy férfi karjai közé… teljesen meztelenül. Mert ha a – különben sok mindenre kapható – puncimat (minimum) egy lüktető, nagy hímtag döngöli, hát, elszáll minden problémám!

Azon az estén családlátogatáson voltam. Időnként meg kell tennem, bármennyire is unalmas tud lenni ez az egész. Ám azon a napon viszont, egyáltalán nem volt unalmas!

- Hogy ízlik a kávé? – Klári, a csinos háziasszony velem szemben ült és szélesen mosolygott. Velem egy idős lehetett. Úgy huszonhat, esetleg huszonhét éves.

- Nem igazán szoktam kávézni – válaszoltam -, de ez most jólesik. Fárasztó napom volt.

Elmeséltem nekik. Arról, hogy miként telik a napom abban az anyaszomorító osztályban. A másodikos Petikéjükről is beszélgettünk. Blabláztam, nagy vonalakban körülírtam, mennyire jó kis diák a Petike, s igyekeztem úgy tenni, mintha érdekelne a családlátogatás.

Ami hamarosan izgalmas fordulatot vett!

Attila, Klári férje, igazán jóképű fazon volt.

- Hozhatok még valamit inni? – kérdezte. Egy idő után ő is csatlakozott a beszélgetéshez, de én közben már megfigyeltem, bár inkább valósággal tanulmányoztam nagyszerű alakját. Mi-tagadás… megkívántam. Már annak is örültem, hogy hozzám szólt.

- Igen, a Bikavér megfelel! – mondtam, miután felsorolta a választékot.

Szeretem a jó borokat, de akkor olyan hangulatban voltam, hogy azt a bort nem az íze miatt választottam.

A neve volt rám hatással. “BIKA! Igen, ez az ami kell most…”, gondoltam, s máris egy emberes lőcsöt képzeltem a lábaim közé. Bika kellett, de nem a vérére lett volna szükségem, hanem valami EGYÉB részére.

Az ital egyre jobban elhitette velem, hogy mennyire akarom azt, s az csak az járt a fejemben… Aztán valami valahol megmozdult bennem, s enyhén a combjaim közé markolt.

Petike nem volt otthon. (Szerencsére!)

Velem szemben ültek, igazán szép párnak látszottak. Klári sokat mosolygott, és ez valahogy még üdítőbbé tette kislányosan aranyos arcát. Rózsaszín ajkai lágyan súrolták a pohár szélét ivás közben, és elképzeltem, mekkora örömet okozhat ez a száj Attilának, mikor felizgatott dákóját csiklandozza, s kicsalja belőle azt a mindenható lucskot, amit én magam is szívesen megízleltem volna…

Éreztem, hogy az a valami most már egyre hevesebben mozog bennem, s a lábaim közötti részem egyre inkább ellágyul. A vibrátoromra gondoltam, az ujjaimra vagy bármire ami hosszú és merev, és tudtam, ha hazaérek, mélyen feldugok magamnak valamit, s ki nem fogom húzni órákig. (Persze akkor leghevesebben Attila farkát kívántam, de nem is reménykedtem benne… pedig… végül mégis a pinámba csúsztatta!)

Egyelőre viszont csak néztem őket, az a valami (alul) mozgott bennem, a bor pedig egyre… egyre… finomabb és finomabb lett.

- Hozok még egy üveggel. – mondta Attila.

- Rendben van, drágám! – értett egyet vele Klára duruzsoló, édeskés hangon.

A férjének igazán jó alakja volt. Feszes fenék, deltás felsőtest. Végigsimítottam a combjaim között, s nem érdekelt, hogy ki látja.

(Berúgtam.)

Klári érdeklődve nézett, s mosolya még szélesebbre húzódott.

- Rendben van… – szóltam Attila után én is, még mielőtt kilépett volna az ajtón. – Hozz még egyet…. Farokkirály!

Még magam is megdöbbentem, vártam mikor repülök, Klári mikor esik nekem.

De ő csak mosolygott. Az a kislányos báj ült az arcán.

Aztán… hozzám bújt, és egy csókot lehelt az ajkaimra! Jólesett. Meglepetésemből még fel sem ocsúdtam, forró keze máris a szoknyám alá siklott, s lágyan a pinámba markolt.

Felsóhajtottam. Aztán mindezt viszonoztam. Klári mellei csábosan feszesek voltak, éreztem milyen jó kemények, miközben ő az én didkóimat puszilgatta.

Mire Attila visszatért, két teljesen meztelen jó testű nőt láthatott izgalmas tevékenységbe melegedve a szőnyegen. Pillanatok múlva már ő is csak “egy szál faszban” feszített előttünk, dákója állt keményen, gondolom, a vonagló meztelen női testek iszonyúan felhergelhették. Közénk feküdt, és először velem kezdett el foglalkozni. Farkát azonnal átnedvesedett puncimba vezettem, s a Klárával átélt forró előjáték után végre elélvezhettem… nem is egyszer! Aztán a számba vettem a dákóját, Klári pedig ujjazott hátulról, meg az egyik mellemet masszírozta.

Aztán cseréltünk. Attila a saját feleségébe hatolt, én pedig Klára száját mohón a lábaim közé szorítottam, és így élveztünk mindhárman.

Attila mély nyögésekkel vágta tele neje pináját ondóval, s nekem meggyőződésem, hogy akkor még egy gyereket összehoztak. Nem baj: egyel több ok, hogy sűrűn járjak ide családlátogatóba. Na, persze elhatároztuk, nem várunk ezzel addig, míg az új jövevény felnő. Hiszen ott van még Petike, a diákom, akiről nagyon sokat kell még…

…BASZÉLGETNÜNK… (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Stresszoldás télapó módra

A Mikulás szeme enyhén tikkelt az idegességtől. A feje a szétrobbanás határán állt. Keze annyira remegett, hogy minden kipotyogott belőle. Megpróbált úrrá lenni a körülötte kialakult káoszon, de egyre kevésbé érzett magában erőt hozzá. Mindenhol manók rohangáltak, óriási ajándékkupacokkal a kezükben, ki sem látva a dobozok mögül. Ennek természetes következménye lett, hogy állandóan összeütköztek, és mindenhol fényes papírba kötött ajándékok hevertek a földön, míg az egymással perelő manók össze nem szedegették őket. Persze a névkártyák lepotyogtak, így ki kellett bontani a csomagokat, újracsomagolni, majd ismét felcímkézni. Szerencsés esetben a következő alkalommal már eljutottak Télapó feneketlen zsákjáig, újabb baleset nélkül. Az istállóból egymás után érkeztek a jelentések az őrjöngő rénszarvasokról. Az egész évben oly nyugodt, és barátságos szarvasok megvesztek az általános feszültségtől. Már öt krampuszt haraptak meg, négyet felrúgtak, a maradékot pedig hol kikergették az istállóból, hol felkergették az istálló padlásterére. Rudolf pedig a szokásos magánszámát hozva, megpróbált megszabadulni a világító orrától. A Télapó idegzete pattanásig feszült, és ezen az sem segített, hogy Télanyu is előadta a minden évben karácsony elé időzített hisztizve őrjöngök című varieté műsorát. A Mikulás rajongva imádta nejét az év minden más napján, de ilyenkor meglehetősen nehezen viselte el elsárkányosodott feleségét. Annak idején első látásra beleszeretett, egy pillanatig sem volt kétsége, hogy ezt a nőt akarja. Minden ízében a Télapó által olyannyira kedvelt nőtípus, akit röviden úgy jellemezhetnénk, hogy NAGY. Nagy mell, hatalmas, kemény fenék, széles csípő, vastag combok, és olyan alak, amit két kézzel, arcukon kéjes kifejezéssel szoktak a férfiak a levegőbe rajzolni. Márpedig, akármilyen nehéz is elképzelni, a Mikulás talpig férfi volt. Egész évben keményen gyúrt, hogy bírja a karácsonyi hajtást. Rosszul is esett neki, mikor magára kellett vennie a megfelelő helyeken kitömött ruháját, álszakállát és parókáját, elrejtve félisten mivoltát. Most a karácsonyi készülődés végső szakaszába értek. Az ajándékok bezsákolva, a szarvasok néhány hordó hideg vízzel lehiggasztva. Most már csak Télanyunak kellett volna elhallgatnia, hogy elindulhasson végre a férje. De ő aztán egy pillanatra sem hagyta abba. Télapó érezte, hogy agyát sűrű gőz önti el, és megtette, amit soha, semmilyen körülmények között nem lett volna szabad. Befogta neje száját. A Krampuszok felhörrentek ijedtükben, a manók eltakarták a szemüket. Még a szarvasok is megdermedtek a rémülettől.
- Úúúgy! Szóval nem hallgatsz végig! Nem bírsz ki pár percet! Jól van, csak menj, akár haza se gyere! – kiáltotta az asszony, majd beviharzott a házba. Mikulást kiverte a hideg veríték. Idáig csak egyetlen egyszer vetemedett arra, hogy elhallgattassa nejét, és nagyon megbánta. Már rég véget ért az év, már lassan beköszöntött a tavasz, mire asszonya megbocsátott neki. Egészen addig, hol fagyosan hallgatott (ami még a jobbik, sajnos ritkábban előforduló eset volt), hol habzó szájjal üvöltözött a szerencsétlen Télapóval. Természetesen szexről szó sem eshetett ebben az időszakban, és ez még jobban megviselte a Télpasit. Volt neki ugyanis az a megrögzött szokása, hogy sosem csalta meg Télnejét, amit az átok asszony csúnyán ki is használt. Miközben már a szánon siklott a felhők felett, ezerszer is elátkozta magát, azért, amit tett. Nem elég, hogy halálra gyötörte magát a gondolattal, mi vár rá otthon, ráadásul az utolsó hely előtt még a GPS is tönkrement. Márpedig a háztetőkre nem írnak házszámot. Az első hely, ahová beteleportált, egy tipikus agglegény fészek volt, nagy, de nem életveszélyes rendetlenséggel. Néhány izgalmas magazin is heverészett itt-ott elszórva. Ha nem ilyen nyomott, Télapó biztos megnézegette volna őket, ugyanis meztelen nők képeivel voltak tele. De nem akármilyen nők voltak ám! Szépek voltak és NAGYOK. De a Mikulást most csak bosszúszomjas nejére emlékeztették. Keserű sóhajjal ugrott át a következő házba. Abban a pillanatban, ahogy megérkezett, zsákja kicsúszott elgyengült kezéből. A szemben lévő kanapén egy meztelen nő ütlegelte egy fakanállal a saját hatalmas, kemény, enyhén pirosas színben játszó fenekét.
- Szent Karácsony! – kiáltott fel Télapó. A nő hangos sikollyal felpattant, és bebújt a kanapé mögé. A háttámla fölül kukucskálva kiabálta:
- Ki maga? Mit keres itt? Azonnal menjen el, vagy hívom a zsarukat! – Már az arca is vörösen lüktetett, nemcsak a feneke. Uram atyám! Rajtakapták! Nagyon szégyellte magát, de csak az első pillanatokban, amíg fel nem fogta, milyen ruhában áll előtte a fickó. Istenem! Ez Mikulásnak öltözött. Tuti, hogy őrült, megerőszakolja, feldarabolja, és a darabjait szétszórja a lakásban. Óvatosan próbálta megközelíteni a telefont, de az átkozottul messze volt.
- Kérem, ne ijedjen meg! Én a Télapó vagyok!
- Én is attól tartok! - nyögte a nő. – Menjen el, vagy sikítok! Őrült hangosan tudok ám sikítani!
- De kérem! Csak nem fél a Télapótól!
- Négyéves korom óta tisztában vagyok azzal, hogy a Télapó nem létezik! Nagyon hálás lennék, ha ezt az agybaját máshol élné ki, nem nálam!
Télapó felsóhajtott. Mindig ez van. Intett egyet, mire a kandallóban magasra lobbant a kialvóban lévő tűz. Mikulás bemászott a lángok közé. A nő felkiáltott. Ösztönösen kiugrott a kanapé mögül, hogy megmentse ezt az őrültet. Megpróbálta elkapni a karját, de a piros ruhás férfi elhúzódott. A nő érezte a felé áradó hőséget. Egyszerűen nem értette. Ott ül a fickó, láthatóan semmi baja, még a ruhája sem perzselődik meg. A döbbenettől még arról is elfeledkezett, hogy teljesen pucéron áll a kandallóban kuporgó férfi fürkész tekintete előtt.
- Ez… ez biztos valami trükk – nyögte. A Mikulás kikászálódott a lángok közül. A sarokban álló aprócska, szánalmasan feldíszített fenyő felé intett, mire az megrázta magát. Növekedett, fényesedett, míg végül egy olyan pompás karácsonyfává változott, amilyet a nő még nem látott.
- Te tényleg a Télapó vagy?
- Ezt magyarázom egy ideje – felelte nyűgösen a kérdezett. Késésben volt. Télanyu megöli, ha hazaér.
- Nem értem, hogy mászol át a kéményen, mikor olyan kövér vagy! – szaladt ki az a kérdés a nő száján, ami gyerekkorában annyira foglalkoztatta.
- Kövér?! – hördült a férfi. Ez már igazán sok volt. Letépte magáról felsőruházatát, feltárva remekbeszabott testét. A nő teljesen elhűlt, majd az agyába villant egy ötlet.
- Anna vagyok – szólt, de mielőtt folytathatta volna, a csupa izom álomfickó eltűnt. A nő kétségbeesetten hajolt olyan közel a kandallóhoz, amennyire a lángoktól bírt.
- Ne haragudj! Kérlek, gyere vissza!
- Nem megyek! Dolgom van! – érkezett a sértődött válasz.
- Ha nem jössz vissza, síni fogok! Ha te a Télapó vagy nem hagyhatod, hogy miattad sírjak!
- Ha??? Úgy mégis mit… Mindegy. Öt perc.
Anna izgatottan magára kapta köntösét. Jaj! Alig bírta kivárni azt az öt percet. Végre megérkezett a Mikulás. Ruhája még mindig széttépve fityegett rajta, és ezt a nő egy csöppet sem bánta. Szeme megigézetten tapadt a Télapó testének középtájára. Lassan lecsúsztatta magáról a felesleges ruhadarabot. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Folyt

- Rossz kislány voltam, büntess meg! – majd megfordult, széles terpeszben feltérdelt a kanapéra, és ráhajolt a támlára. A Télapó egy pillanatig azt hitte, agyvérzést kap. Olyan gyönyörű hátsó domborodott előtte megadóan hátranyomva, amilyen még talán Télanyunak volt. Tétovázva vette fel a leejtett fakanalat a földről. A nő hátrapillantott:
- Ne! Ne azzal!
- Hát akkor?
- A szíjaddal. Olyan izgatóan vastag!
- Óh! – sóhajtott Télapó, majd lassan levette az övét. Végig húzta tenyerében, mielőtt kettéhajtotta volna. Anna megremegett a halk susogó neszt hallva.
- Nagyon, nagyon rossz voltál. Ezért büntetést kapsz a Mikulástól – szólt enyhén rekedten a Jóságos. Meglendítette a szíjat, és rávágott a kívánatos hátsóra. A nőből rekedt kis kiáltást váltott ki az ütés. Egy picit kiegyenesedett, maga alá húzta fenekét, amin már látszódott az első csapás nyoma. Pár pillanat múlva ismét teljesen előre dőlt, s fenekét hátranyomva felkínálta gömbölyű halmait a szíj csókjainak. Egymás után érték az ütések a kitáruló feneket, megadva a ritmust, amelyre táncolnia kellett. És hogy táncolt! Télapó szinte eszét vesztette. Összehúzódott, majd újra ellazult, jobbra-balra lendült. Egy hastáncos nő nem járta volna ilyen szépen. A Télfickó eleinte óvatosabb ütéseit egyre nagyobbak, erősebbek követték. Anna hátsója egyre forróbb és forróbb lett. Úgy érezte leperzselődik róla a bőr.
- Ahhh! – szakadt ki belőle egy csípősebb ütésre a kiáltás. Helyzetet változtatott, ami rajta nem segített, de a Mikulás még jobban beindult tőle. A nő teljesen áthajolt a háttámlán, félő volt, hogy fejre esik a túlsó oldalon. Így a feneke még feljebb került, gyönyörűséges célpontot szolgáltatva a szíjnak. A nő egész feneke haragos pirosan lángolt, de a comb felső részén is átfutott néhány csík. Az új helyzet miatt nem tudott annyira ficánkolni, de feneke már folyamatosan remegett. Most már mindegy egyes csípős, égető ütésre felkiáltott. A tűz valahogy átterjedt puncijára is, pedig azt egy ütés sem érte.
- Óh! – búgta fájdalommal és kéjjel teli hangon. A Télapó a következő pillanatban kiejtette a kezéből a szíjat, ugyanis a lángoló hátsójú rossz kislány kapkodó mozdulatokkal elkezdte simogatni magát. A Mikulás nagyot nyelt a most már egyértelműen a gyönyörtől nyögdécselő nő láttán, majd újra felvette a szíjat. Most már az eddigieknél is keményebben ütött, az érzékeny hátsót újabb hőhullámokkal öntve el. Anna egyre hangosabban sikoltozott, de az önkielégítést nem hagyta abba, s fenekét megpróbálta még feljebb nyomva elébe menni az ütéseknek. Még sosem verték el ennyire, még sosem fájt ennyire a feneke, még egyszer sem élte át ilyen intenzíven a fájdalomból felépülő gyönyört. Minden egyes ütés újabb tüzet gyújtott izzó hátsójában, és minden egyes ütés közelebb lökte őt a csúcshoz. Végül hatalmasat élvezett. Nyöszörögve csúszott le a kanapéra, de nem ült le, nem is tudott volna. A Mikulás elé térdelt, s elkezdte lehúzni a nadrágját.
- Mit csinálsz? – lépett hátrébb döbbenten a felajzott Télapó.
- Csak meghálálom – felelte Anna a vágytól és a sikolyoktól elrekedve.
- Nem lehet – mondta izzó szenvedéllyel a szemében a Mikulás. – Nekem nem.
A nő csalódottan hajtotta le a fejét, szemébe könnyek gyűltek. A Télapó sajnálkozva nézte, miközben rendbe tette ruházatát. Hirtelen bevillant egy kép. Egy rendetlen szoba, tele szétszórt magazinokkal.
- Milyen ember a szembe szomszédod?
- Péter? – kérdezte szipogva a nő. – Hát nagyon rendes, kedves, segítőkész.
- Tetszik neked? – puhatolta Mikulás.
- Nagyon jóképű, de miért kérdezed? – kérdezte egy kicsit nyűgösen a nő.
- Miért nem hívod meg egy kis karácsonyi ööö… süteményezésre?
- Óóó!... Hát biztos nem kellenék neki, mert… mert ilyen kövér vagyok – súgta halkan Anna.
- Édes lányom, te nem kövér vagy, hanem őrjítően kívánatos, és szexi. Hej, ha nem lenne Télanyó! – egy pillanatig vágyódón bámulta az előtte kuporgó, pirosra vert popsijú, érzéki bestiát, majd sóhajtva folytatta: - Biztosan tudom, hogy a fickó pont az ilyen gyönyörűségesen telt nőket kedveli. Vedd úgy, hogy ez az én karácsonyi ajándékom. Holnap hívd át! – mondta, majd a következő pillanatban már a szánjában ült és hazafelé tartott. Egészen addig valami furcsa elégedettséget érzett, míg otthon a konyhába nem toppant, ahol már várta a selyemhálóingre vetkőzött Télanyó.
- Hol voltál, te… te… csavargó! Itt vártalak egész este, már rég haza kellett volna érned! Nem érdekelnek az ajándékok! Azt minden évben ki kell hordanod! Azonnal mond meg hol voltál! Azt hiszed, mert te vagy a Télapó, már mindent meg csinálhatsz?! Azt hiszed… Mit csinálsz?
Télanyóba benne rekedt a szó, ugyanis Télapó valami egészen különös, hozzá nem illő gonoszkás mosollyal nézte, s egy széket helyezett a konyha közepére. Télanyó rossz sejtelemmel szívében nézte, ahogy férje leveszi magáról a szíjat, s kettéhajtja. Zavartan fonta össze melle előtt karjait, hogy takarja a félelemtől megmerevedett bimbókat. És akkor Télapó megszólalt:
- Kedvesem! Gyere csak ide, és hajolj a székre! Ideje lesz megtanulnod, hogy mikor kell csendben maradnod. – Olyan keményen, parancsolóan nézett Télanyóra, hogy az nem mert ellenkezni. Remegve hajolt rá a székre, s szó nélkül tűrte, hogy a férje lemeztelenítse fenekét.
- Számold csak szépen! – szólt a Mikulás, és a fenekét az ütéseknek feltartó nő engedelmesen számolt:
- Eeegy…. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Dobta a férje

Az nap, amikor a férjem közölte velem, hogy van valaki más is az életében, azt hittem vége a világnak, óriási veszekedést csaptam. Döbbenten bámultam és próbáltam lebeszélni arról a másikról, nem hittem el, hogy igaz. Könyörögtem is, két kézzel próbáltam bele csimpaszkodni. A testébe és a lelkébe ugyanúgy. Azt gondoltam, a mi kapcsolatunkkal nem történhet meg az ilyesmi soha! Mi mások vagyunk, a mi eskünk szent és sérthetetlen!
-Szürke vagy Anna finom, de kiszámítható. Meguntalak, az én hibám tudom! Ne haragudj, de nekem ennyi nem elég, a hétköznapiságod fáraszt!

Neki estem Gábornak, és ütöttem, vertem ahol értem. Belerúgtam, téptem a haját és üvöltöttem. Nem értem el vele semmit. Két hét múlva összepakolt és egy mélyet sóhajtva kilépett az életemből. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, ordítottam a fájdalomtól, a sporttáskán és a bőröndön kívül magával vitte a fiatalságot, a hitet, a reményt és az odaadást is, minden fénnyel és ragyogással együtt. Nekem csak a tapogatózó sötétséget hagyta hátra, és nem volt hozzá erőm, hogy világot gyújtsak. Volt pofája azt mondani, hogy még mindig szeret, csak abba a másikba belebolondult!

Hivatalosan nem váltunk el, papíron még feleség vagyok. Gyerekünk nincs sajnos, pedig nem védekeztünk. Gondoltuk jön majd a gyerek, amikor itt lesz az ideje. Így most már a történtek után, nem is bánom, hogy nem vagyok anya.
Emlékszem, annyi érzés kavargott bennem!
Fájdalom, szenvedés, kín, gyilkos ösztön, bosszú és üresség. Minden összeomlott, az egész addigi biztonságosnak hitt életem. Nem volt mibe kapaszkodnom, minden egyetlen fájó ponttá zsugorodott össze. Az éjszakák és nappalok egyformán, pokoli kínban teltek.
Szenvedtem. Biztos titeket is hagytak már el, vagy veszítettetek el valami fontosat, tudjátok milyen érzés.

A történtek miatt az önbecsülésem a nullával lett egyenlő. Ott álltam egyedül, huszonhét évesen, teljesen átlagos külsővel a semmi közepén. Belebámultam számtalanszor a tükörbe, hogy meglássam a hibáimat. Próbáltam idegenként tekinteni magamra, de nem láttam csúnyát, csak hétköznapit. Barna vállig érő hajat, barna, nagy szemet, fitos, szeplőkkel tarkított orrot, vonzó nőies alakot. Akkor meg miért? Suhant át a kérdés az agyamon számtalanszor. Az bántott leginkább, hogy hozzám képest egy bombázóval jött össze.
De. Legalább büszke lehettem rá, hogy jobbra cserélt le, mint amilyen én vagyok! Legalábbis külsőre. Mert szerintem ő csak azt nézte. Szebb, csinosabb, az újdonság varázsáról pedig ne is beszéljünk! Mindegy, hagyjuk ezt.

Szóval három hónapra rá, a barátnőm rá vett, hogy kísérjem el egy baráti összejövetelre. Persze először hadakoztam, nem akartam kimozdulni sem.
- Ne haragudj Éva, de nekem ez nem megy. Elrontanám a hangulatot, a lelombozódott egyéniségemmel! Csak rám kell nézni, egy rakás szerencsétlenség vagyok!
- Begubózva élsz, saját kis lelki világodba bezárva! Úgy csinálsz, mintha Gábor lenne az egyetlen férfi a földön! Bebeszéled magadnak, hogy csúnya vagy, és örök egyedüllétre kárhoztatott. Ez nem így van! Anna, te szép vagy és jó ember. Gyere velem, adj egy esélyt magadnak! Kapcsolódj ki, már azért is megéri eljönnöd!- Vitatkozás közben boroztunk és talán ennek köszönhetően, mégis csak beadtam a derekamat! Évával mentem a házibuliba! Nem festettem magam ki erősen, csak egy kis szemceruza, pirosító és ennyi. Farmer és póló, nem hódítani mentem én!

Amikor odaértünk egy kicsit megszeppentem az égvilágon nem ismertem senkit. Páran végig néztek rajtam, majd folytatták tovább a beszélgetést, nevetgélést.
- Gyere, bemutatlak pár embernek- karolt belém Éva, de én csak a fejemet ráztam és inkább rágyújtottam egy cigire, mert időközben visszaszoktam rá. Kimentem a teraszra, ami az egész házat körbe futotta, hangulatos kilátást engedve a füves kertre. Éva húzta a száját, amiért nem maradtam mellette, de nem volt kedvem beszélgetni, jó pofizni pedig egyáltalán.
Ahogy álltam a vaskorlát mellett, egyszer csak egy erős szorítást éreztem a vállamon. Hátranéztem és majdnem azt hittem összesek! Nem mintha ájulós típus lennék, de egy isteni fazon állt mögöttem. Egy magas, erős, izmos felépítésű alak. A szemei barátságos nyíltságot sugároztak magukból, de annál is erősebben éreztem a férfiasságát, ami áradt belőle. Rám legalábbis lehengerlő hatással volt.

Nem az a tipikus szépfiú fazon, aki a címlapokon szerepel. Emberibbnek tűnt és semmi mesterkéltet nem láttam benne!
A teste, abban a szűk fehér pólóban és a csípőjére tapadó farmernadrágban, nagyon jól nézett ki. Az arca kissé szögletes, a barna haja bezselézve meredezett az égnek, a szája talán kissé túl húsos, de az összhatás! Az álmaim pasija nézett farkasszemet velem!

- Szia! Látom egyedül érkeztél. Tamás vagyok-nyújtotta felém az erős tenyerét.
- Helló! Én pedig Anna – a keze meleg volt, olyannyira hogy később húztam el az enyémet, mint ahogy illett volna.

- Adsz egy szálat?- Intett a félig elszívott cigarettám felé. Megkínáltam, felé nyújtottam a dobozt.
Követtem a tekintetemmel, az első slukkjából felfelé szálló füstcsíkot. A csillagok ekkor kezdtek ragyogni az égen, legalábbis én ekkor vettem őket észre először. Az esti, sötét lepel megborzongatott, ami miatt fázósan húztam magam össze.
- Menjünk be, te fázol!

Ezután nem emlékszem mindenre, hagytam, hogy az ár magával ragadjon, az a hullám, amit Tamásnak hívnak. Elragadott a lénye, hallgattam a mély zengésű hangját, figyeltem a barátságos, barna tekintetét és mindig elfogadtam a pohár italt, amit rendszeresen a kezembe nyomott.

- Le akarsz itatni?- kérdeztem tőle incselkedve.
- Dehogy, csak látom, hogy bánatod van. Elmeséled?- Csak a fejemet ráztam válaszul. Nem akartam arról papolni neki, hogy elhagytak. Különben is, a lelkem megkönnyebbült és már nem is láttam olyan kétségbeejtőnek a helyzetemet. Végignéztem Tamáson és a női sejtjeim belefújtak, ama bizonyos kürtbe. A belsőmben megszólalt egy hangocska.
Kapás van! Szedd fel, ne hagyd ki az alkalmat. Egyetlen órára is érdemes, még úgy sem csináltál ilyesmit!- Hallgass!- kiáltottam hangosan, Tamás pedig kérdőn nézett rám.

- Hogy mondod?
-Á, semmi, nem érdekes, csak a kis kobolddal veszekszem, aki idebent lakik-mutattam a fejemre.
Tamás nevetése minden gátlásomat elsöpörte. Úgy éreztem, nem akarok semmi mást, csak jól érezni magam, vele.
Közben picit körülnéztem, a hangulat a tetőfokára hágott, táncoltak, kurjongattak, szólt a diszkózene. Odakint az udvaron kisebb tábortűz égett, az emberek vonultak ki-be. Ötvenfős társaság gyűlhetett össze és mi végig, csak egymásnak szenteltük a figyelmünket, mintha egy külön kis szigetet alkottunk volna.
- Elrabolom az időt, a többiek biztos várnak! Menj csak, én elvagyok magam is!- Szabadkoztam.
- Nem! Éreztem, hogy ma részt kell vennem ezen a bulin, téged vártalak, már nagyon régóta – válaszolta Tamás, nagyon őszintének tűnően.
Nevetés.

Ez jellemezte a beszélgetésünket végig. Udvarolt és bevallom jól esett, még akkor is, ha tudtam mire megy ki a játék.
- Egy pillanat, azonnal jövök!- Tamás a fiúhoz ment a tánctér sarkába, aki a hifi berendezés mögött ült. Odahajolt a sráchoz és a fülhallgatót félretolva, valamit belesúgott a fülébe.
Ahogy visszaért már nyújtotta is felém az erős tenyerét, mert egy lassú, dallamos szám csendült fel. Sok pár simult össze, ahogy mi is. Először volt köztünk pár centi, de ahogy lehunytam a szemem, érezni akartam a teste melegét. Odanyomtam magam neki, a széles mellkasába fúrtam a fejem.

Kicsit szédültem, így rá bíztam magam egészen. A zene lágyan ringatott, a kemény izmok melegítettek és most először a három hónap után, újra biztonságban éreztem magam.
Éreztem, amikor néha körbe fordult velem, vagy léptünk párat valamerre.
Egyszer csak kinyitottam a szemem, mert a zene kezdett nagyon távolról hallatszani. Egy szobában találtam magam, ahol az éjjeli lámpa szelíd fénye vonta be a berendezést. A hatalmas franciaágyat, a süppedős szőnyeg vörösét, a jobbra álló asztalt és a két karosszéket is.

Még mindig Tamás karjaiban voltam, és tudatosult bennem, kettesben vagyunk egészen! Mosoly suhant át az arcomon, amikor az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. A tekintetem beleveszett a kitágult pupillák mélységébe, az egész testem beleremegett a visszafojtott várakozásba.

Megnyaltam az ajkamat és szinte felkínáltam neki őket. Amikor oldalra biccentette a fejét, és lehajolt hozzám, összeért a szánk. Puhán és lágyan érintett, amitől olvadt viasznak éreztem magam. Mintha ezernyi elektromos szikrácska kezdett volna pattogni a belsőmben, egy hatalmas robbanás előjeleként. Amikor bedugta a nyelvét, megrogytak a térdeim, de ő erősen tartott, majd az ágyhoz tolatott velem. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Dobta a férje folytatás

Óvatosan döntött rá, a karját végig a hátam alatt tartva. A legédesebb tehernek éreztem a testét, amikor rám feküdt a teljes súlyával. Nagyon megkívántam, már minden porcikám izzott. Csak most éreztem mennyire hiányzott nekem a testiség. Annyira akartam ott őt akkor, mint még soha senkit az életben.
Valami elpattant bennem, a szégyenlősség köpenye lehullott, meg akartam kapni mindent, amit a másik csak adni tud.

Felbátorodva a pólója alá nyúltam, hogy végre megfoghassam az izom kötegeket. Forró volt a bőre, az illata őrjítő. Ott simogattam, ahol értem, belemarkoltam az izmos fenekébe is.
- Istenem, csináld még!- nyögte a számba, amikor az izmos, kemény hátsóját fogdostam. Tetszett nekem a hang, amit kiadott, még többet akartam kicsalni belőle.
- Vetkőzz le! – utasítottam, amit meg is tett.
Néztük egymást, amikor egymással szemben állva, szabadultunk meg minden egyes ruhadarabtól. Nem éreztem szégyent, úgy tekintett rám, mint egy istennőre. Figyelte a fehér melltartó alól előbukkanó melleimet, a tekintetétől megduzzadó bimbókat végül, amikor a tangámból is kiléptem, a sima háromszöget a lábam között. Szinte hallottam mekkorát nyel, amikor odapillantott.
Én is hasonló állapotban voltam, fantasztikusan festett Tamás teste. Izmos, de nem csúnyán kigyúrt, széles szőrös, mellkas, keskeny csípő, bordás has, és amikor levette a bokszerét! Felsikkantottam a látványtól, örömömben.

Szép nagy pénisze volt, ami duzzadtan, eresen és nagyon keménynek tűnően meredezett. Barnán göndörödő szőr ölelte körbe.

Ő lépett először mellém és azonnal a mellemre tapasztotta a száját. Enyhén szívott és nyalintott finoman, de érezhetően. Egyik mellemről a másikra vándorolt, repkedett akár egy éhes kis darázs a virágfejek felett.
Én sem bírtam ki. Muszáj volt végigsimítanom a felsőtestét. Amikor úgy éreztem, már mindenhol megérintettem, szépen fokozatosan,a kezem lecsúszott a lába közé.
Annyira jó volt a méretes falloszt fogni! Végig simítottam a hosszán, fogdostam a vastagságát, majd meggyúrtam a herét is, óvatosan gyömöszöltem.
Amikor már mindent bejárt a kezem, rákulcsoltam az ujjaimat a vesszőre, mozgattam a bőrt lassan, majd egyre gyorsabb ütemben. Tamás nyögött és hörgött, az őrületbe kergetve vele. Nem is bírtam tovább, térdre rogytam, hogy közelről is láthassam a forró hímvesszőt.
Odadugtam az orrom, beszívtam az illatát, bámultam a selymességét és az erősségét, a szemem csak itta a látványt.
A makk tetején már ott csillogtak azok a harmatcseppekhez hasonlatos kis gömböcskék, amelyek az izgalmi állapot előre haladását jelezték. Muszáj volt megkóstolnom, lenyalnom őket. Cuppogtam az íztől, egyszerűen elkábított, arra sarkallva, hogy még többet szerezzek belőle. Ekkor hátrahúztam a bőrt, amíg csak a fityma engedte és elkezdtem körbe- körbe kényeztetni. Tamás nyögött, és nézett közben.
Az ujjai a hajamat túrták. Borzolta és simította abban a ritmusban, ahogy én finoman elkezdtem szopni. A lábam között már nedves és duzzadt voltam. Az egyik kezemmel lenyúltam, hogy megérintsem magam a legérzékenyebb helyen. Minden puha volt odalent és várakozó. Nem tudtam kétfelé figyelni, így inkább csak a szopásra koncentráltam, amibe egyre inkább kezdtem belelovalni magam.
Várj, így el fogok menni!- Kihúzta a szerszámát a számból, majd nagyokat sóhajtott. Közben a két ujjával két oldalt, elszorította a farka tövét. Kellett egy perc, amíg megnyugodott és úgy érezte folytathatjuk a dolgot.

Ekkor döntött az ágyra és feküdt a lábam közé.
Felsikoltottam, amikor először belenyalt a puha, szétnyílt ajkaim közé. Nyalogatott le- fel, a luk körül, majd csak a csiklómra koncentrált. A combjaim remegni kezdtek, a testem megfeszült. A lepedőt markolásztam, majd a férfi haját simítottam, vonaglottam és dobáltam a fejem.

Két perc biztosan nem telt el, máris éreztem, ahogy a gerincem tövéből kiindul a bizsergés és a kéj hullámai magukkal ragadnak. Sikoltozva élveztem el, miközben szinte majd kitéptem Tamás haját. Mosolygott, amikor szégyenlősen és elpirultan kinyitottam a szemem. Följebb csúszott és a szemembe nézett. Szikrákat láttam a tekintetében, csillogó vágyat. Úgy éreztem a fényei egészen a lelkemig hatolnak.

A teste melegítette az enyémet, a kemény pénisze a hasamat nyomta. Semmi mást nem akartam, mint magamban tudni azt a keménységét. Odanyomtam magam a csípőmmel, ritmikusan és nyöszörögve.
- Mindjárt megkapod, csak egy pillanatot várj- mondta kedvesen a rekedt hangján, miközben gyorsan felállt és addig kotorászott a levetett nadrágja zsebében, míg egy fényes, kis tasakot, nem húzott ki belőle. Hamar feltépte a kotongumi csomagolását és a péniszére gördítette a világos színű, síkos, vékony anyagot. Felszisszent, miközben az érzékeny rúdjához érve a műveletet végezte. Már nagyon vártam, erősen magamhoz szorítottam, amikor újra rajtam feküdt.

Kicsit megigazítottam magam, a lábammal körbeöleltem őt. Harmadikra becsusszant az erős makk, majd végig az egész vastag, forró rúd. Felkiáltottam a boldogságtól, amikor egészen beért.

Muszáj volt a szánkkal is összekapcsolódnunk, mindketten vágytunk rá. Borzongatóan finom volt, ez a fajta egyesülés, majd belefulladtam a csókba, az egész dologba. Mintha egy pillanat alatt átértékelődött volna bennem minden, akárha egy vastag szövetfátyol hullott volna le, a szemem elöl.

Annyira élőnek és erősnek éreztem magam, mint soha, semmikor azelőtt! Ez az érzés volt a legeslegjobb a többi finomság mellett!
Tamás elkezdte a pumpáló mozgást, veszettül jól volt, egy ritmusra járt a testünk, keresve a közös beteljesülést.

Ősi erőt és energiát éreztem, mintha én lennék az első asszony a földön, Tamás pedig a domináns hím, aki csak az enyém. Beleharaptam a vállába, nyaltam a bőrét az erős nyakát, szorítottam és karmoltam, megfeledkeztem magamról teljesen. Szenvedélyes vihart gyújtottunk egymásban, szikrázott minden és robbanni látszott az egész világ. Tamás feltérdelt, majd a fenekem alá nyúlt és az egész csípőmet felemelte. Így mozgott tovább, én pedig még mélyebben magamban érezhettem őt. A nyögésem és a hörgése összekeveredett, egy hatalmas zúgó és őrjítő egyveleggé sűrűsödve. Szárnyaltam a kéj madarán, repültem vele együtt, fel, szédítő magasra.

Egyszerre ért minket utol az orgazmus, ami megremegtette a testünket. Ahányszor ő kilőtt a belsőmben, én annyiszor rándultam össze, szorítva őt erősen. Valósággal magamba préseltem az ondóját. Nagyon jó volt, szinte minden sejtem részt vett a dologban, egy magasabb szféráját éltem meg az orgazmusnak, amit Tamás a lényével tudott belőlem kicsalni.

Amikor rám hanyatlott csak pihegtünk, a bőrünk csúszóssá vált a verejtéktől. Kicsit sem bántam, nagyon finom érzés volt, szinte lebegtünk az orgazmus utáni csodálatos és bágyasztó ködben.

Pár perc múlva legurult rólam és mellém feküdt, a lepedőt óvón húzta rám.
- Köszi!- nyögtem pirulva, mert valamit mondanom kellett és valóban hálát éreztem az egész estéért.

- Én, köszi! Én köszönöm neked ezt az estét, nagyon- nagyon, jó volt! Kérlek, mondj igent, mondd, hogy holnap velem vacsorázol!
- Jól van, szívesen! Viszont lehet, hogy keresnek a többiek, engem pedig Éva a barátnőm.
- Nem, Éva nem keres, mert ő már hazament az egyik barátommal. Engem se fognak itt zavarni hidd el, a vendéglátó apja vagyok!

- Hogyan?- néztem rá nagy, csodálkozó szemekkel.
- Hát igen, már nem vagyok fiatal, negyvenkettő leszek a nyáron. De, ha neked ez ilyen nagy gond, akkor…
- Nem! Csak meglepődtem. Nagyon is tetszel!- Tamás elmosolyodott és ezután csókolt meg újra, amitől a testem megint lázba kezdett jönni. Igen, még háromszor feküdtem le vele ezen az éjjelen és ott maradtam a házában.

Jól gondoljátok, nem tudtunk csak úgy elszakadni egymástól másnap, ahhoz túlságosan jól éreztük magunkat együtt. Közös kincsre leltünk, és egyikünk sem naiv, hogy hagytuk volna, csak úgy kárba veszni! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)