- Hiányoztál suttogta miközben egy kósza hajtincset kitűrt az arcomból. Ajkai közeledtek az arcomhoz, majd mielőtt megcsókolt volna a nyakamra lehelt apró puszit.
- Álmodom? Vagy ez tényleg a valóság???! Hirtelen ami megfogalmazódott bennem. Felnéztem és ott volt a szempár előttem annyit tudtam mondani te is hiányoztál …6 év telt el azóta mióta nem láttalak !!!Tudod milyen hosszú idő és ugyan úgy nézel rám még mindig mikor el búcsúztam tőled.
Rám mosolygott és tovább táncoltunk . A zenének vége lett megfogta a kezem elindultunk egy asztalhoz .Le ültünk el kezdtünk beszélgetni mi történt velünk a 6 év alatt .El meséltünk mindnet egymásnak a jókat a rosszat amik meg történtek. És hirtelen csend lett csak néztük egymást.
Egy kis idő után én éreztem ha most nem lépek elvesztem,felálltam hirtelen és csak annyit tudtam mondani …Mennem kell!!! El kezdtem gyors léptekkel a bálteremből kiviharozni..
Az ajtóban megálltam vissza néztem és az gyönyörű szempár könnyesen bámult rám….Halk szóval lágyan annyit mondott mindig is szerettelek ….És szeretni is foglak..
Bámultam rá a gyomrom görcsben és annyit tudtam válaszolni én is szeretlek de ,soha nem lehetek a tiéd. Ki léptem az ajtón sírva fakadtam futottam a tenger part felé .A parton zokogva kétségbe esve ültem .Hajnalban arra eszméltem fel,hogy ez csak egy álom volt,vagy valóság ??
Össze szedtem magam vissza mentem a szobámba,a szobámba érve láttam meg a gyönyörű rózsa csokrot egy levél is volt hozzá tűzve. Nem mertem kibontani ,csak le ültem az ágyra és az a gyönyörű szempár volt előttem. El telt egy jó óra kibontottam levelet el kezdtem olvasni de éreztem a gyomrom görcsbe rándul….A levélben az volt le írva ….13 szál vörös rózsa a jel képe a 13 évnek annak, hogy mennyire szeretlek!!Örökké csak arra a pillanatra vártam,Mikor megoszthatom Veled érzéseimet. Szeretném elmondani, hogy szükségem van Rád!Most mégis itt vagyok, Nélküled, Maradj velem, ne hagyj el! Hisz egész életemben ezt akartam,és még is itt hagytál….
El dobtam a levelet és mezítláb el kezdtem rohanni vissza a bálteremhez hát ha ott van még !! de csak a zongora volt . Körbe néztem és éreztem még az illatot amit az éjszaka éreztem a teremben..Kis idő után a csendet meg zavarta egy hang …hölgyem az úr üzeni elutazott egy időre. Megköszöntem és lassú léptekkel a teremből elindultam az ajtó felé az ajtóban megint megálltam vissza néztem de nem volt ott senki. Könnyes szemekkel le sétáltam a partra le ültem a homokban és csak azon a két szempáron járt az agyam,miért csináltam ezt,miért félek vagy mitől félek miért nem engedtem magamhoz közel !!!!Átölelt csókot lehet a nyakamra és azt mondta szeret!!!. Vissza érve a szobámba jöttem rá arra hogy az ember kap második esélyt az élettől és szerelmet azt soha de soha ne játssza el mert nem fogja tudni magának meg bocsájtani!!!!Örök életében ott lesz a kérdés !!!Miért futamodtam meg előle?? (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Már hét óra felé járt, de le akartam menni a partra. Leültem a langyos homokba és hagytam, hogy a lábamat nyaldossák a hűvös hullámok. A nap már lemenőbe volt, de még nem nyelte el teljesen a tenger. Bele sétáltam a vízbe. Forró bőrömet jól eső borzongás cirógatta a víz hőmérséklete miatt. A halak ezrei cikáztak a lábamtól pár centire, s a szivárvány minden színében játszottak. Miután kiúsztam a vízből lefeküdtem a törölközőmre pihenni.....A törölközöm alatt volt egy levél furcsán néztem ,hogy került ide. Félve és egy kicsit remegve ,bontottam ki ,elkezdtem olvasni ,ennyi ált benne este 10-kor várlak a bálterembe…..Furcsálltam a dolgot és egyben nem is értettem. 9 óra felé bementem a szobámba levetkőztem el indultam tusolni….. közben azon gondolkoztam ki küldhette a levelet !! Fél 10 volt mikor rá néztem az órára gondolkozás nélkül el kezdtem öltözni ,a hajamat kontyba tűztem és gyors mozdulattal ki kaptam a szekrényből a fekete estélyi ruhám még is bál terembe megyek gondoltam ..ezzel a lendülettel ki is viharoztam a szobámból.
Sétáltam az utcán nézelődve merengtem az esti fényekben és közben a gyomrom görcsben kezeim remegnek…, de közben a kíváncsiságom hatalmába kerített t és el kezdtem gyors léptekkel a bálterem felé igyekezni ... Mikor oda értem a gyomrom még jobban görcsben volt de gondolkozás nélkül be léptem …..Körbenéztem és akkor világosodott meg bennem hogy csak egyedül én vagyok a teremben ….. Nagy ablakok , sötétvörös sziluettek voltak. Nem érettem és az jutott eszembe na most ki szórakozik velem!!!..Egyszer csak felcsendült egy dallamos zongora szólam. Követtem a forrását.. Cipőm ritmusosan kopogott a márványpadlón. A hang megerősödött. Egy zongorát
pillantottam meg. Fekete volt és gyönyörű tetején egy szál vörös rózsa. A zongoránál egy férfi ült ismerős volt az arca . Fekete inget és nadrágot viselt. Haja kócos arany fürtökbe borította halovány bőrét. Tudtam, hogy ismerem. Lassan lépkedtem közelebb a zongorához. Majd mellette meg álltam. Ő felemelte fejét s ekkor egy ismerős jeges szempárba néztem. Elmosolyodott és felállt a zongorától, s felém nyújtotta kezét. Én hezitálás nélkül kezébe csúsztattam enyémet s hagytam, hogy a terem közepére húzzon. A zene ismét felcsendült. Másik kezét gyengéden derekamra helyezte s lassan táncolni kezdtünk. Végig siklottunk az üres tánctéren, s lágyan ringtunk a zenére. Felnéztem partnerem arcába. El mosolyogtam magam…És nem hittem a szememnek .
- Még emlékszel? - formálta lágyan szavakat.
- Igen emlékszem…. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Hosszú....

Várod. Már késik, és te tovább várod. Nem érkezik meg a megbeszélt helyre és időre. Nem hív, nem ír, és többszöri, már - már aggódó hívásodra még a telefonod sem veszi fel, vagy a hívásod nemes egyszerűséggel kinyomja.
Mi történt??? - Kérdezed magadban százszor.
Mi jöhetett közbe? Balesetet szenvedett? Meghalt mielőtt még láthattad volna?
Semmi! Egy sunyi, jellemtelen, gerinctelen hazudós alak, egy beteg elme, aki magát rendes, becsületes társkeresőnek meri nevezni. Van ilyen, bőven!
Persze a sunyiságából virtuálisan előmerészkedik néhány nap múlva és van képe magyarázkodásba, hazugság gyártásokba kezdeni, hogy újra meggyőzzön és ezt a játékot eljátssza veled többször is!
Az eddig keményen felépített bizalmad romokban hever. Ha gyenge vagy, és engedsz, ha újra és újra hiszel neki, képes lesz újra és újra ugyanezt eljátszani veled akár többször is. Ha hagyod, akkor akár a végtelenségig.
Akinek a szavai és tettei nincsenek szinkronban, sorold bátran a bolonddá tenni szándékozó, gyenge és hitvány kategóriába! Ide tartozik a sunnyogó, notórius hazudozó, szava hihetetlen, minden téren megbízhatatlan, talmi kifogást gyártó, gerinctelen, jellemtelen, becstelen, részvétlen és érzéketlen, hálátlan, törtető, jellemtelen és kicsinyes.
Mi ebből a tanulság? Ne ess bele! Igyekezz a virtuális kommunikáció idejét néhány napra, néhány levélváltásra szűkíteni és mielőbb találkozz vele személyesen! Tölts vele minél több időt, hogy megismerd!
Ha mások nem értékelnek, akkor értékeld saját magad! Légy kedvesen határozott, következetes, és megfontolt ember módjára ne csak szavaiddal, hanem a tetteiddel is add tudtára bárkinek, hogy nálad hol vannak a határok!
Tanulja meg minden ember, hogyha kap egy esélyt, soha, de soha ne éljen vissza vele, mert nincs másik! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Hosszú

Hosszú - hosszú társkereső keresgélés után, belefáradtan, szinte már kiégett társkeresőként végre megismerkedsz olyan emberrel, aki hirtelen ránézésre, bemutatkozó leírásra, külső tulajdonságokra, belső megérzésre, akár a nagy Ő ígérete lehet, mert kölcsönösen ugyanezt a szikrázó és felvillanyozó szimpátiát érzitek. Ír neked, te válaszolsz és ez így megy heteken keresztül.
Majd még közelebb kerültök egymáshoz virtuálisan, hiszen esténként, éjszakába nyúlóan Chat-eltek, vagy MSN-eztek, ami egy sokkal közvetlenebb kapcsolatot hoz létre köztetek. Nemcsak a múltról és a jelenről beszélgettek, hanem egy fantasztikus, ígéretes közös jövőkép is szóba kerül egynéhány mondat erejéig.
Egyre csak telnek a napok, egyre több mindent tudtok meg egymásról, és olyan mámorítóan kellemes érzés kerít hatalmába, hogy majd ki ugrasz a bőrödből. Szárnyalsz az örömtől! Azt mondod, hogy: Igen! Én szerelmes vagyok - valljátok be magatoknak, külön - külön és messze távol egymástól! Valóban az. Virtuális szerelem! Igen, létezik ilyen de semmi köze a valósághoz!
Virtuálisan szerelmes vagy egy olyan emberbe akinek tetszik a fotója és tényleg ő az akit látsz, hiszen több képet is láttál róla, ezért még biztos is lehetsz benne. Olyan kedves, nemes egyszerűségű, és igazán emberi megnyilvánulásai vannak ami borzasztóan, imponál neked, amivel teljes mértékben azonosulni tudsz és ez kölcsönösen is így van köztetek, már hetek óta. Hát, hogyne lennél izgatott szerelmes szívű, hiszen erre vársz már évek óta! Szinte nem hiszed el, hogy ez igaz!
Nagy szerelem ez, amit látatlanból máris érzel iránta! Látni akarod, és ő is téged!! Teljesen természetes.
Kölcsönösen érzitek a vágyat, hogy bizony nektek, a jó néhány hetes, vagy már közel egy hónapja tartó levelezés, Chat-elés, esténként virtuálisan “együtt eltöltött idő” után már találkozni kell. Erre megérett a dolog, hiszen úgy érzed, hogy amit tudsz róla az elég, hogy bátran találkozóra szánd magad!
Most már csak a fizikai valóságra van szükséged, hogy ez tényleg igaz és nemcsak egy álom. Hinni akarsz a “szemednek”! Látni, hallani a valóságos hangját, érezni a bőre illatát és a csókja ízét akarod!
Megbeszélitek a találkozás nagy napját. Hiszen megígérte és biztos vagy benne, hogy végre ma láthatod (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Én sem vagyok tőkéletes

Én sem vagyok tökéletes. Mosolyt, de könnyeket is csaltam már az emberek arcára.
Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok.
Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok.
Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene.
Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is.
Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok.
Mégis, így vagyok önmagam
A boldogság keresése furcsa dolog.
Az emberek keresik a titkát, de nem találják, mert nem is érdekeli őket igazán.
Nem a valóságot akarják látni, hanem az illúziót.
Elhiszik, amit el akarnak hinni.
Mindenben jeleket vélnek felfedezni és belekapaszkodnak.
Nem számít, nekik hogy mi az illuzió és mi a valóság, csak az, hogy hisznek benne.
De nem veszik észre, hogy ez a legrövidebb út egy újabb súlyos csalódáshoz! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)