Miért fáj a szívem, sok-sok éve már?
Megszállt a kétely, és nem hagy nyugton, bár
Őszintén éltem, úgy, mint bárki más
Vétkeztem néha, de megbántam talán


Átkoztak százszor, mert más voltam én
Járt ösvényt járni, tudod nem ez volt a cél
Vádoltak százszor, mert bűnös az, ki él
A saját utam jártam szabadon, mint a szél


Hé, ember, hát jól vigyázz,az életedben,hogy ne hibázz!
Mindig jó, és tiszta légy,hogy elvigyen a fény
Elmúlhat a szenvedély, de állj ki mindig az elvedért
Mindig önmagad legyél, és emelt fővel élj!


Miért fáj a szívem, sokszor fagyos már
Megedződött abban, hogy gyakran bántották
De ennek ellenére büszkén állok még
Örömtűz fellobban, s tőle megolvad a jég.


Megszállt a kétely, és nem hagy nyugton, bár
Őszintén éltem, úgy, mint bárki más
Vétkeztem néha, de megbántam talán


Átkoztak százszor, mert más voltam én
Járt ösvényt járni, tudod nem ez volt a cél
Vádoltak százszor, mert bűnös az, ki él
A saját utam jártam szabadon, mint a szél


Hé, ember, hát jól vigyázz,az életedben,hogy ne hibázz!
Mindig jó, és tiszta légy,hogy elvigyen a fény
Elmúlhat a szenvedély, de állj ki mindig az elvedért
Mindig önmagad legyél, és emelt fővel élj!...

/Morpheus/

Úgy szeretni, hogy nem tudod
s nem mondhatom, mit gondolok.
Az olyan, mint a fák
ha nem nőnek tovább.

Úgy élni, hogy nem láthatod
s nem érzed, csak tiéd vagyok.
Az olyan; mint egy szó
a ki nem mondható.

Úgy szeretni, hogy nem tudod
s mondjam, soha nem várhatod.
Az olyan, mint egy ág,
mely szívünk fonja át.

Úgy várni valakit,
Hogy érzed, soha nem jön el.
És ölelni már többé nincs kivel.

Csak egyszer úgy legyen,
Ahogy én elképzelem.
Mindkettőnknek jó legyen.
Az ajtó nyitva áll,
Ha hív egy új világ
Érezd úgy, hogy jó neked velem,
hogy jó legyen velem
Csak egyszer úgy legyen...

/Kormorán/

Fáradt fejjel bolyongok,
A város fénye bánt.
Kihalt utcák sűrű csendjén
Visszhangzik a magány...

Nem találom rég a helyem,
Vajon hol találok Rád?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...

Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán...
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívemben talán...
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...
Fagyos a szívem!

Lépéseim megremegnek,
A hangod hallom már.
Képzeletben nálad járok,
Tudom, hogy újra vársz.

Némán szólok a messzeségbe:
Vajon hol találok Rád?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...

Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán...
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívemben talán...
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...

Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged

Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!

Épp ezt az Edda számot hallgattam,és ha már itt az ünnepek ideje...ezzel a számmal szeretnék "NEKI" megköszönni mindent,amit kaphattam Töle....Köszönöm..:)))

Kinőtt a szárnyunk, ez volt mit vártunk.
Szabaddá váltunk, ki szól ránk meddig szálljunk?
Bár a célt, mit magamban itt bent rég elrejtettem,
Nem lelem, súgj nekem.

válnék, kell még a játék,
Mesékben hinnék, ha újakat találnék.
Túl sok volt, mit eddig sem hittem,
Ezt most miért higgyem?
Hogy legyen, súgj nekem.

Annyi mindent adtak sok volt,
Nem kell több hát.
Ki akarná újra a régi karácsonyfát?
Biztosan van még, ki visszanéz és vár,
Keresi, amit ő rabolt el tán.

Kinőtt a szárnyunk, most merre szálljunk?
Arccal a szélnek, hol új remények élnek,
Mert a célt, mit magamban itt bent
Rég elrejtettem, nem lelem, súgj nekem.

Annyi mindent nem láttunk, még mozduljunk hát,
Miből állna átrepülnünk két óceánt?
Elmegyünk, s vár még, bár megtagadták rég,
Szabadon, felnőttként néznünk szét.

Használd a szárnyad, a madarak messzebb látnak,
S tán más is lát, ki most is vár még rád.
Használd a szárnyad, és repülj a nagyvilágnak,
Ne visszanézz, senkinek sem kell már, ami volt.

Bár a célt, mit magamban itt bent rég elrejtettem,
Nem lelem, súgj nekem,
Nem lelem, súgj hát, kedvesem...

/Demjén Ferenc/

Szent karácsony eljött, az ég a földre szállt.
Ünnepeljünk boldogan e fényes éjszakán!
Szent karácsony eljött, az ég a földre szállt,
Gyertyafényben ünnepeljük át az éjszakát!

Nem lehet ma egyedül senki, az angyalok vigyáznak ránk.
A szeretet itt van, és bekopogtat majd neked is a szíved ajtaján.
Itt vagyok én is, átölellek, ha elfogadod, engedj közel!
Vigyázok rád, és veled leszek majd, amíg csak élsz.

Szent karácsony eljött, az ég a földre szállt,
Ünnepeljünk boldogan e fényes éjszakán!
Szent karácsony eljött az ég a földre szállt,
Gyertyafényben ünnepejlük át az éjszakát!

Itt a nap, mit annyira vártál, a család ma biztos együttmarad.
Adni készülsz és kapni fogsz majd, mert ajándék minden pillanat.
Tőlünk ezt a dalt kapod, ha elfogadod, engedj közel!
Vigyáz rád, és veled lesz majd, amíg csak élsz.

Szent karácsony eljött az ég a földre szállt,
Ünnepelj boldogan e fényes éjszakán!
Szent karácsony eljött az ég a földre szállt,
Gyertyafényben ünnepeljük átt az éjszakát!

/Happy Gang/

Este elszökik a fény, új kapukhoz ér,
Szunnyadókat ébreszt fel a föld másik felén.
Hunyd le két szemed, hisz rég álmos lehetsz,
S gondolatban nyújtsd felém két elfáradt kezed,


Az álmok szép játszóterén, ahol mindig él a fény,
Gyere, szállj velem, gyere, szállj velem!
És ha nem láttál sosem, az sem érdekes nekem,
Gyere, szállj velem, gyere, szállj velem!
Velem!


Rosszat álmodom, fáradt lesz napom,
Fáradt vagyok, álmomban is üldöz nappalom,
Volt már alkalom, s másnak is, tudom,
Nem volt biztos, élek tán, vagy mindezt csak álmodom?

/V-Moto'Rock/

Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj, hogy nincs két életem...

/Piramis/

Tántorog velem az út megint - felnézek a Holdra
Kéne valaki, várom, hogy jönne már - olyan üres ez az éj
Hol a rév és meddig sodor az ár - elkerüllek újra
De téged küldtek az istenek nekem - te legyél a vég

Nagy a város és benne vadul az éj - befalazott arcok
Hol az öröm és hol van a szenvedély - ne nézz körül
Sápadt fények, a maradék térdig ér - és a messzi hangok
Tudatják, hogy elmarad az ébredés - de más szól itt belül

Ez van és én nem bánom
Ha bánom is, nem sajnálom
Amíg szeretsz és így ölelsz
Múlhat az idő, csak te érdekelsz

Ez van és én nem bánom
Ha bánom is, nem sajnálom
Amíg szeretsz és így ölelsz
Múlhat az idő, csak te érdekelsz...

/Bikini/

Ha kérdeznéd, hogy mit nem mondtam még el neked
hogy az életemből mit titkoltam el
Sokat töprengenék azon, vajon miért kérdezed
s hogy egy őszinte ember mit felel

Hogy az őszinteség, ez a mindig szép erény
csak annyit ér, mint víz alatt a fény

Hiszen mindenkiben támadhat egy gyilkos gondolat
de a gondolat még tettet nem jelent
És ha félig mondom el, mit elmondani nem lehet
ez a vallomás még félre is vezet

Ez a dal nem mond semmit el
Ez a dal épp hogy megfelel
Ez egy őszinte dal
Tudom senkit nem zavar
Milyen érdekes, hogy mégis vigasztal

Ha minden ember messzi bolygó kinek álma van
és nem születtünk egyértelműnek
A pályán tartó csillagokról rám ható erőt
elmondanám, de úgysem értheted

Mert az őszinteség, ez a mindig szép erény
csak annyit ér, mint víz alatt a fény

Ez a dal nem mond semmit el
Ez a dal épp hogy megfelel
Ez egy őszinte dal
Tudom senkit nem zavar
Milyen érdekes, hogy mégis vigasztal...

/Fonográf/

imádtam a Fonográfot! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 01. 13. szombat 21:16), amit ide kattintva olvashatsz)

Kerestelek megtaláltalak
Üres voltam nélküled
Eljöttél mert hívtalak
A szívembe zártalak

Azóta csak rád gondolok
Mindenben téged látlak
Nélküled elmerülnék
Ebben a világban

Nekem te vagy a Föld és az Ég
Te vagy a kezdet és a vég
A te ragyogásod minden csillag
Nélküled nem lesz holnap

Én csak azért harcolok
Amit igaznak hiszek
Tovább megyek azon az úton
Amit kijelöltél nekem

Te vagy az eszköz és a cél
Te vagy a kezdet és a vég
Te vagy a ma te vagy a tegnap
Nélküled nem lesz holnap
Te vagy a kezdet és a vég...

/Replika/

Itt van vki?

Szerintem a Rózsi a legfaszább!! Szkok rája csápóni!

Sztem meg úgy tiltanak a fórumról h. majd csak nézel... (Ez egy válasz party üzenetére (2007. 01. 13. szombat 21:36), amit ide kattintva olvashatsz)

Vége - bár nagyon szép volt -,
tegnap még velem tombolt,
de vihar készül elsöpörni -
értsd meg, itt már nincs mit tenni.
Hidd el, ez nem egy játék -
az élettől szép ajándék!
Hiába sírtam minden percért,
az elfelejtett éjszakákért!

Új út, egy újabb érzés -
hidd el, itt nincs több kérdés.
Gyönyörű volt minden perc,
de kérlek, engedj el!

Tudod, hogy fáj minden szó,
ha menni kell, hát így lesz jó.
Elindulok, búcsúzom,
az életet újra álmodom.
Engedj el, hisz mennem kell,
máshol vár, aki átölel.
Elindulok, búcsúzom,
az életet újra álmodom!

Nem kell a régi kérdés:
mért nincsen örök hűség.
Ha elhamvadt a gyertya lángja,
az ember a helyét nem találja.
Felkap egy újabb hullám, elsodor, bárcsak tudnám,
hogy merre hajt az édes álom -
a múlt perceit magamba zárom.

Új út, egy újabb érzés -
hidd el, itt nincs több kérdés.
Gyönyörű volt minden perc,
de kérlek, engedj el!

Tudod, hogy fáj minden szó,
ha menni kell, hát így lesz jó.
Elindulok, búcsúzom,
az életet újra álmodom.
Engedj el, hisz mennem kell,
máshol vár, aki átölel.
Elindulok, búcsúzom,
az életet újra álmodom!

Legyen még egy nap,
legyen még egy éj.
Legyen még egy dal
végre megértenél.
Kérlek segíts,
már annyiszor hibáztam.
Nézz rám úgy, hogy
magamat lássam.

Veled szédül az este,
veled igaz minden szó.
Taníts újra élni,
mutasd mi jó.
Árnyak között élünk,
fáj minden szó,
valamire várunk,
mi nem lesz sose volt.

Neked más a világ,
minden mást jelent,
amit érzek most csak
félelem.
Ha van néhány pillanat,
ha itt vagy velem,
mit szeretnék, mi jó lenne
azt nem merem.

Ez a dal soha nem lesz a tiéd
S a te dalod nem lehet enyém.

Mondd, mit remélsz, mondd miért fáj a szíved?
Mert távoli vágyakat kergetek, és nincs remény.
Látlak magam előtt, és ugyanúgy fáj.
De elmondani már nem tudnám azt a gyönyörű éjszakát.

Távol vagyok, de látlak, hallod a szívemben dal van,
s ég, mint a tűz; forró lángon dúdolja halkan.
Soha nem mutatom, de félek, tudod a szívemben dal van;
s egyszer majd ránk találhat egy őszinte dalban.

Fáj minden szó, amivel megbántottál, s egy hang így szól:
"Miért adod fel, ha magadban bízhatnál?!"

Mondd, hol vannak már a színes évszakok?
Nem maradt nekünk semmi más, csak szürke hétköznapok.
Vár az egyedüllét, és vár a magány.
Hidd el én sem élvezem, hisz elmúlt a nyár.


Szemedben voltam már zsákmány, ahogy sírva mutogatok.
Voltam színész, hazudtam, úgy, mint a nagyok.
Voltam törpe, akire csak úgy lenéznek;
és voltam gazdag, s látszottam szegénynek.

Százszor talpra álltam,
De nem hiszem hogy arra vártam,
Hogy valaki megmondja mit érek én.
Nem kértem a segítséget,
De amikor a célhoz érek
Visszase nézek,
Honnan jöttem én.
Tedd meg, amit tenned kell,
Akit csak ismersz,
Ébressz fel!

Mikor felkel a nap, mint rég,
Az arcom a tűzbe ég.
Tudom lesz még folytatás,
Az élet egy száguldás.

Mindigis arra vágytam,
Hogy valakibe megtaláljam azt az érzést,
Ami bennem él.
A testemet itt hagyhatom,
De a lelkem vágyodik nagyon.
A képzeletem valahova elkisér.
Tedd meg, amit tenned kell
Akit csak ismersz,
ébressz fel!

Mikor felkel a nap...

hogy... szakadna rád... vmi ami a nickedből ítélve nincs...