Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Máté Péter

Minden út, a szíveden át vezet
Maradnék, de tudom, hogy nem lehet
Egy örök vándor lakik bolond szívemben....

Refr.: Mégegyszer, most ölelj át, s engedj el,
Valami mélyen a szívemben, azt súgja mennem kell
Ölelj át mégegyszer

Ne küldj el, soha ne felejts el, ne felejts el....
Hadd legyek egy szép emlék neked
Egy örök vándor lakik,
Bolond szívemben

Refr.:(2x).....
ölelj át mégegyszer!
Egy örök vándor lakik, bolond szívemben,
Mégegyszer, most ölelj át, s engedj el,
Valami mélyen a szívemben, azt súgja mennem kell
Ölelj át mégegyszer

Refr.:(3x)....
Ölelj át mégegyszer!

Köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam
Nem szóltál és hagytál egy ideig az udvarodba' kóborolni
Hogy az alattvalóid is beavattad és ők is hódoltak nekem
Jó móka lehetett, de én is megtaláltam a számításom

Csak még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel

Köszönöm, hogy hagytál engem a félelmes nagy kertben eltévedni
És ott könnyű titkoknak járni a végére.
Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam,
Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi
Köszönöm, hogy megy

Csak még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel

Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam,
Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi
Menjen a többi, menjen a többi

Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel

Még egyszer, (ma) éjjel

Bár, hogy is mindig az a vége,
Töröm a fejem és nem tudom, miért
Hittem azt, hogy más is számít.
Pedig csak két dolog ami segít.
Mondhatnak mások bármit,
Én nem tagadom amit gondolok.
A meló, a kocsi, a ház meg a többi,
Nekem semmi csak ennyit mondhatok

A zene meg a szerelem,
Ami könyíthet a szívemen.
Csak a zene meg a szerelem,
Ami könnyíthet a szívemen.
Ó-óu-óóóóóó

Hiszek a szóban, hiszek a vágyban,
Hiszek egy szebb világban,
Hiszek a nap mint nap megélt apró szép csodákban.
Valami itt bent engem arra késztet mindent higgyek el,
Hogy miért van így senki nem felel.

De azt még had mondjam el

A zene meg a szerelem,
Ami könnyíthet a szívemen.
Csak a zene meg szerelem,
Ami könnyíthet a szívemen.

Ó-óu-óóóóóó

(Valami könnyíthet a szívemen)
A zene meg a szerelem
(Valami könnyíthet a szívemen)
A zene meg a szerelem
(Valami könnyíthet a szívemen)
Csak a zene meg a szerelem
Ami könnyíthet a szívemen.

Ugyanúgy élek, rohanok, mint a világ,
Mégis, ha kérded, gyakran érint a magány.
Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó!

Lehet, ez így van, de már éjjel eshet hó,
És ha félek, nem a gyengeség,
De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz!

Ref.:
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak,
Mint az első ölelés, olyan őrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom,
Ma még minden gyönyörű, érzed, milyen egyszerű?

A csillogásnak igen súlyos ára van,
Egy gyönyörű álommal becsaptam önmagam,
Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó!

Csábítás és a hűség gyakran egymásba mar.
Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal.

Születni kell újra, meg újra
Indulni kell a háborúba
és harcolni kell
Meghalni és szeretni még, nem elég
Születni kell minden nappal újra
Álmodni azt ami nem válhat valóra
és harcolni kell
Meghalni és szeretni még, nem elég

Ég és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Napot fess a szürke holdra.
Ég és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Vigyél át a túlsó partra
Igen,
Csak körbe-körbe
Forog velem, ami egyszer volt, s újra lesz,
Csak körbe-körbe, forog velem,
Te álmodj tovább Kedvesem.

Itt élni kell születni mindig újra,
Indulni kell a háborúba, és harcolni kell,
meghalni és szeretni még, nem elég
Születni kell midnen nappal újra,
álmodni azt, ami nem válhat valóra,és
harcolni kell, meghalni és szeretni még, nem elég...

Ég és és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Napot fess a szürke holdra.
Ég és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Vigyél át a túlsó partra
Igen,Csak körbe-körbe
Forog velem, ami egyszer volt, s újra lesz,
Csak körbe-körbe, forog velem,
Te álmodj tovább Kedvesem.

Keresem a hajnali szélben
Vakító nap tüzében
Te vagy az a csillag az égen
Virágom el ne hervadj
Lehet, hogy megtalállak
Ég és és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Napot fess a szürke holdra.

Ég és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Vigyél át a túlsó partra
Igen,Csak körbe-körbe
Forog velem, ami egyszer volt, s újra lesz,
Csak körbe-körbe, forog velem,
Te álmodj tovább Kedvesem.....

Szeretõm vagy
Engem a világ így szeret
Várod azt, hogy megérintselek
Mert remegni vágysz
És ellent mondani
De a tested szerelmet készül vallani

Azt akarod, hogy figyeljek terád
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak

Szerelmem vagy
Neked én adok nevet
És az a varázslat köröttünk lebeg
Bánatot, sebet, mindent levedlek
Ha megölsz is érte
Én akkor is szeretlek

A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem
Ha bûnös ajkamon te vagy a zsoltár
Tisztább leszel, mint valaha voltál

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

Tanítvány vagy
És én növekszem veled
Emlék vagy, aki semmit nem feled
Visszalépned többé nem lehet
Én megmenekültem
Ha megmenthettelek

Készen, ébren, száz éve talpon
Tudom már, hogy többé sohasem alszom
Pihenek majd késõbb az égben
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

(Ákos)

Tankcsapda : Múlik

Itt úgysincs vége, ez a dal is most kezdődik el látod…
Indulnom kéne, mielőtt a szavaid tőrét újra a szívembe mártod
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék
Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom

Volt már rá példa, tudom, nem én vagyok az első a sorban, aki csak egy
Nyomorult préda, keresi, kutatja, a menedék hol van
Kérdésre kérdés, igazi válaszok helyett hazugságok
Elég hülye egy érzés, hogy mellém helyetted senkit nem találok

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz
Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről
Véget soha nem ér
Elölről kezdődik, újra meg újra
Ahogy a féreg a farkát az áldozataiba fúrja
Ez is úgy fáj, fáj

Kell, hogy szállj,
A magasban messze járj!
Kell, hogy szállj,
Mert fentről nézve mindent másnak látsz!
Kell, hogy szállj,
Hogy néha nap messze járj!
Kell, hogy szállj,
Csak, hogy érezd, hogy milyen más!

Úgy érezd fogva tart,
A mindennapok rabja vagy,
Vasmacskaként visszahúz,
De létezik egy másik út.
Hallgass rám csak azt mondom,
Amit nekem is egy öreg rasta:

Hagyd most lent az összes gondod,
A rakétát gyújtsd be és szálljunk magasra!
Kell, hogy szállj,
A magasban messze járj,
Kell, hogy szállj,
Mert fentről nézve mindent másnak látsz!
Kell, hogy szállj,
Hogy néha nap messze járj!
Kell, hogy szállj,
Csak, hogy érezd, hogy milyen más!

Már nincs ami fogva tart,
Úgy érzed te szabad vagy,
Ha a mindennapod visszahúz,
Jól tudod, hogy van kiút.
Ha halgatsz rám mikor azt mondom,
Amit nekem is egy bölcs öreg rasta:

Hagyd most lent az összes gondod,
A rakétát gyújtsd be és szálljunk magasra!

3 x refrén

Kell, hogy szállj,
A magasban messze járj!
Kell, hogy szállj!
Kell, hogy szállj,
Hogy néhanap messze járj!
Kell, hogy szállj!
/Ladánybene: Kell, hogy szállj/

KATONA KLÁRI: SOSE BÁND.......................
a hang...a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved...

a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha fenn, de ha lenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész...

a csend...a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha fenn, de ha lenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha fenn, de ha lenn szívedet követed hazaérsz!

Cups (You're Gonna Miss Me)

I got my ticket for the long way round
Two bottles of whiskey for the way
And I sure would like some sweet company
I'm leaving tomorrow what d'ya say?

When I'm gone/when I'm gone
When I'm gone/ when I'm gone
You're gonna miss me when I'm gone
You're gonna miss me by my hair you're gonna miss me everywhere
You're gonna miss me when I'm gone

I got my ticket for the long way round
The one with the prettiest views
Its got mountains its got rivers
Its got sites'll (should be woods, whatever you like) give you shivers
But it sure would be prettier with you

chorus x2

third chorus is a bit different ..
You're gonna miss me by my walk you're gonna miss me by my talk
And I know you will miss me when I'm gone.

Oláh Ibolya - Körtánc

Búcsú és köszönés ez az élet.
Szüntelen utazik csak a lélek.
Testet talál, majd levedli porladt bőrét,
(mit) százegy halál szór szét.

ÚJRA ÉS ÚJRA,
KÖRBE MEG KÖRBE,
ÉLD VELEM ÁT
A LÉTEZÉS KÖRTÁNCÁT!

Szédült forgás
égi áldás.
De tudd, amit jársz,
(No-no-no-no-no-no...)
egy körtánc!

Körnek az elején van a vége.
Indulunk, utazunk, hazatérve.
Száz év után szunnyadva néhány évet
újból beszáll a lélek.

ÉS
ÚJRA MEG ÚJRA,
KÖRBE MEG KÖRBE,
ÉLD VELEM ÁT
A LÉTEZÉS KÖRTÁNCÁT!

Szédült forgás
égi áldás.
De tudd, amit jársz,
(No-no-no-no-no-no...)
egy körtánc!

Ki ne volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
mért venné komolyan.
Én voltam odalent
és voltam odafent
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.

A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.

Nézem a labdázgató kisgyerekeket,
a kisbabát aki épp az anyjára nevet,
a sorsot megbeszélő nagy öregeket.
S örülök, hogy béke van.
Hallom a presszóból kiáramló zenét.
Lesem a fiatalok hangos énekét,
A várost kápráztató élet ütemét,
S örülök, hogy béke van.

Ki ne volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
miért venné komolyan.
Én voltam odalent
és voltam odafent
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.

A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.
(Oláh Ibolya: Ki nem volt...)

Nézd most minden a régi még
holnapra mondd, hogyan tűnik el?(uuuuu)
Nézd most itt ez a pillanat
eltűnik és észre sem veszed!(uuuuu)
Talán egy szó
éppen elég, ami bánt
a világ egy másik oldalán
ott van a szívem is
messzire ment a mától
olyan messze, olyan távol.

Szeress most úgy, ahogy nem lehet
ahogy nem lehetek veled!
Miért kellett, hogy megkívánjam
ugyanúgy ahogy elhibáztam!
Úgy ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!
Istenem,
mondd hogy újra látom őt!!!
Még a végtelen előtt!
A végtelen előtt!

Nézd most a minden a semmiért
hirtelen hogyan tűnik el! (uuuuu)
Nézd most az ígéret földjén állsz
de te észre sem veszed!!!! (uuuuu)
Talán egy szó
éppen elég, ami bánt
a világ egy másik oldalán
ott van a szívem is
messzire ment a mától
olyan messze, olyan távol.

Szeress most úgy ahogy nem lehet
ahogy nem lehetek veled!
Ne szólj semmit mindent értek,
a szerelmet tudom te sem kérted,
úgy ahogy nem lehet
ahogy nem lehetek veled!!!
Istenem,
mondd hogy újra látom őt!!!

Az egészet letagadhatnánk,
hisz úgy teszünk mintha nem hallanánk,
hogy szerelemért kiállt a világ
és tudom jól,
de ha a tükörből vissza mosolygok
az nem hinném, hogy csak én vagyok
nem hinném hogy csak én.
Te is benne vagy, ugyanúgy!!!(oááoááoáouuu)
(most úgy ahogy nem lehet ://)
...kellet hogy megkívánjam
itt a földi mennyországban
úgy ahogy nem lehet
ahogy nem lehetek veled!
Istenem,
mondd hogy újra látom Őt!
De még a végtelen előtt!!
A végtelen előtt!
(Ágnes Vanilla: Ahogy nem lehet)

Szemben a széllel..


Igen, büszkeség is kell ahhoz, hogy teljes életet élhess,
De túl nagy sebességgel, egy kanyarban, ami éles
Elszállsz hamar pláne, ha a kezed nincs a kormányon
Talán taszít a kompromisszum, de az élet majd hozzá nyom

A pofont néha állni kell, ha van, ha nincs kedved
De a szamár is bír annyi ésszel, hogy enged ha már szenved
Én nem megyek le kutyába senkinek sem
És persze neked sem kell, de ne hidd, hogy vicceltem

Mert Miss Mázli nem lehet
Mindig a csajod, ezt ne feledd!
A fejed az egyetlen, amitől nem szabadulsz, ha elveszted

Mindig szemben a széllel
Őrült büszkeséggel,
De akkor mondd mit érzel,
Ha a célodhoz nem érsz el?

Mindig szemben a széllel
Őrült büszkeséggel,
De akkor mondd mit érzel,
Ha a célodhoz nem érsz el?

Akinek lé határozza meg a tudatát az csak törtet,
De, ha szívből élsz is jól vigyázz, mert az meg összetörhet
Harcolj, hogyha fontos! A Félelmedet küzd le!
De, ha fehéren és feketén látsz csak, az élet neked szürke

Mert Miss Mázli nem lehet
Mindig a csajod, ezt ne feledd!
A fejed az egyetlen, amitől nem szabadulsz, ha elveszted

Mindig szemben a széllel
Őrült büszkeséggel,
De akkor mondd mit érzel,
Ha a célodhoz nem érsz el?

Mindig szemben a széllel
Őrült büszkeséggel,
De akkor mondd mit érzel,
Ha a célodhoz nem érsz el?


Mindig szemben a széllel
Őrült büszkeséggel,
De akkor mondd mit érzel,
Ha a célodhoz nem érsz el?

Szemben a széllel
Igen szemben a széllel
De akkor mit érzel
Ha a célodhoz nem érsz soha már el?

/Depresszió/

1. Csak a jók mennek el,
ők hagynak el
s mit ők hoztak el,
ők viszik el.
2. Ez nem tűnik fel
míg együtt vagyunk,
csak a jók ünnepén,
hol az égben vagyunk.
3. Mért mentél el,
miért hagytál el?
Szerettünk téged
távol vagy közel.
4. Csak a jók mennek el,
ő teljesít,
és a szívünk úgy fáj
s a szánk visszahív.
5. Uram fogadd be őt,
a jók közül volt,
csak értünk élt,
a mindenünk volt!"
/Zámbó Jimmy/

(Qka Mc
Tudod az élet szép és az élet yo
Yol teszed ha azt hiszed hogy nekem való
De már jöhetne más változás
És nem ez az egyhangú unalmas várakozás
Amiben élek én a Föld e féltekén
Lógó nyelvvel loholok a pénzemért
És az is meglehet, hogy amit elteszek
Azon épp csak egy kifli amit megveszek

(Richie- P
Lógó nyelvvel loholok a pénzemér'
Amiben élek én a Föld e féltekén
De már jöhetne más változás
És nem ez az egyhangú unalmas várakozás
Tudod az élet szép és az élet yo
Yol teszed ha azt hiszed hogy nekem való
És az is meglehet, hogy amit elteszek
Azon épp csak egy kifli amit megveszek

Animal Cannibals : Tudod az élet szép

Az ész a főnököd
Nem jóbarát
Nem tűri a tréfát
A fantáziát

Alul a szíved
Szegény rokon
Robotolt érted
De nem vette zokon

Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész

Az ész egy zsarnok
Szívedbe lát
Tűrnöd kell hát
A logikád szavát
Szíved már unja
Lázadna már
Nem várja tovább
A megváltó csodát

Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész
/Ossian: A szív és az ész../

Csak úgy legyen, ahogy lehet
A valóság, ha Rád nevet
Ha törni kell, hallj meg nagyon
Amíg vagyok, én folytatom
A tűzzel játszom, félek attól, hogy megéget
Ha rossz volt csak Rád gondoltam
A lángszórókból tűzvirágok nyilnak újra
De szép volt minden álmomban
Vígasztalj, vígasztalj,
Simogass csak a hangoddal,
Te vagy a legszebb kincsem
A tűzzel játszom, egyszer úgy is majd elégek
Csak álom volt, hogy itt voltam
Eljöttem, de jó lesz majd, ha visszatérek
Ha megváltott akit elhagytam...
(Republic: A tűzzel játszom)

Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Ossian : A magam útját járom