Levél ment. De miért húzattad ki azt a bizonyos félmondatot, ha nem is tudod, mit követtél el?

Sajnos megint nem bírom ki szó nélkül:
1. mondjuk rá egyetértek;
2. megint hemzsegsz a fellengzős, lekezelő és nagyzoló dumádban, de mondjuk rá elfogadom, mert fontos a szülők egyetértése a kérdésben, de vedd/vegyétek figyelembe amit a részletesebb hsz-be írtam, kisebb kórban nemtől függetlenül az esetek többségében (természetesen vannak kivételek) az ANYÁHOZ bizalmasabb a gyerek, tőle jobban elfogadja a tanácsokat és a segítséget (nem serdülő gyerekekről szólt a kérdés, mert ott helyes út az azonos neműek felvilágosító "hadművelete" (te neked, és többi okoskának milyen gyakorlatod van ebben a netről leszedett "szakirodalmakon" kívül???)
3. Akkora baromságot hablatyoltál már megint össze, mint Bp. és lacháza közötti kacskaringós út! (megint látszik a tájékozatlanságod, és okoskodásod) Tudod, hogy működik egy kórházi körülmények között zajló és legális apás szülés? Elmesélte neked valaki, aki jártas ebben (szülész orvos v. aszisztens stb.)?
Mert, ha nem, akkor elmesélem: Az apa, a szülést közvetlen megelőzően mehet be a szülőszobába egy pontosan kijelölt helyre (ahol nem zavarja magát a szülést, és az azt levezető személyt, de az apa reakcióját jól figyelemmel követheti a személyzet (mert nem biztos, hogy mit vált ki belőle a stresz, és egyéb körülmények, arra is van eset, hogy esetleg elájulhat, ezért rá is figyelni kell).
Tehát a legtöbb estben a szülő nő feje és keze környékén állhat, ahol jól látja a párja fejét, foghatja a kezét, nyugtatgathatja, beszélhet hozzá stb., de semmi esetre sem állhat a szülőcsatornával szemben (ezért közvetlenül nem látja a szülést). A babát is csak akkor mutatják meg/fel, ha egészséges, felsírt, és az első törlésen/mosdatáson túl van.
Valamint van még egy fontos dolog, hogy a legkisebb komplikáció esetén, vagy , ha az apa nem bírja a gyűrődést, azonnal (határozottan és udvariasan) kivezetik a szülőszobából a "kispapát"!
Természetesen vannak kivételes apás szülések is, amikor az apa magát a folyamatot is végignézheti (előzetes külön kérésre, nyilatkozat mindkét esetben szükséges, orvos az illető, vagy maga vezeti le a szülést stb.), de nem ez a jellemző!
Vagyis, semmi olyan nem történik (mint felvezetőmben már említettem, egy legális és kórházi apás szülésnél) amivel ijesztgetni kellene a leendő apákat, akiknek megfordul a fejében, hogy egy életben 1-2 esetben résztvegyenek ezen vissza nem térő alkalmon!

Juj milyen ismerőseid vannak neked. A múltkor az a "mér, baszni nem tudsz" beszólás, most meg a fotóriporter apukák....

Bocs, talán nem késtem el...
1.A mobiltelefon korjelenség. Meg kórtünet is: a koré. Ami viszont nem jelenti azt, hogy mindennapjainkban, még gyermeki szinten is, el lehetne vonatkoztatni tőle. Korunk megannyi nélkülözhetetlen „rákfenéje” közt a mobiltelefon előkelő helyet foglal el. Pszichésen talán még evidensebb a nélkülözhetetlensége, hiszen a haladás, mint fogalom- követelmény, kötődik hozzá - szinte nélkül a kortárs tudattalanban még -, és ez meghatároz egy bizonyos emberi(szülői!) tehetetlenséget is atéren, hogy vásároljon-e fiókájának mobilt, avagy se… És vásárol, előbb említett okból, frusztráltság-enyhítésből és – miért is ne -, eléggé megindokolható meggondolásból(már ha elgondolkozik rajta)… Ugyanis ki szeretné, ha kisfiókája, amiatt, hogy nincsen, avagy éppen flinstoni korból származó mobilja van, közröhej tárgyává válva kisebbajta lélektani „kataklizma” elszenvedőjévé avanzsáljon…Száz szónak is egy a vége: én megvenném!...És a megvétel mellett szól az is, hogy ma már egyre több szülő szeretné tudni, mi van a gyerekével, ha távol van, és ilyenkor az elérhetőség a legfontosabb! Ne is beszéljünk arról, ha a gyerek bajba kerül, és csak mobilon kérhet segítséget!
2.Szigorúan nem(sexus)-függő a dolog: ha kislányom lenne, én lépnék a színre, ha meg kiskrapek tántorodna a tévelygések útjára, hát az apjukuramra hárulna a felelősség (persze, jól átbeszélt stratégia szerint!)…
Hogy mit is mondanék? Hát az attól is függ, hogy óvodás, netalán kisiskolás avagy éppenhogy kamaszkorban van a „páciens”. Mindhárom gyermeki „etap”-nak megvan a szakirodalomban a témábaillő, megfelelő kórisméje és annak remediálási algoritmusa, ami persze nem teljes annak a tudata nélkül, hogy minden gyerek mind fizikailag, mind lélektanilag egy vadonatúj, feltérképezetlen és megismételhetetlen világ. Mindenesetre - ettől a ponttól kezdve -, sokkal többet lennék a gyerekkel, és mindent elkövetnék, hogy ez a természetes szexuális kiváncsiság és ennek a véletlenül felfedezett „kellemes velejárója” ne lehessen a gyermekem kárára, sokkal inkább pozitív hatással legyen további életére(tudva azt, hogy ilyen szexuálisan kritikus periódusok valóban természetes velejárói a gyermek- és kamaszkornak).
3. Egy az egyben nagy szemfényvesztésnek tartom. Méghogy egy férfi, lettlégyen az a legszerelmetesebb párom is, másképp lásson, mint ahogyan eddigi együttlétjeinken láthatott? Kifordult placentával, ürülékes(ha a beöntés nem sikeres!), véres, elformátlanodott alsótesttel, önkivületben nyögve-sikoltozva-átkozódva Na ne!!! Végezze ő csak továbbra is a fajfenntartás nemes feladatának ráeső részét, a többit meg bizza rám! Szerintem egy igazi férfit egész életében rémálomként gyötörné a benne ilyenkor rögzült kép. Hát ne gyötörje!

Wan igazság benne...anno az exem is megkérdezte,hogy bemennék-e?Megundorodnék-e tőle? A második kérdésre nm tudtam a wálaszt mert nm is akartam bemenni!!
Beszéltem én is ilyen túlcsepegő apukákkal és az élményeik kimerültek abban,hogy milyen tökösek...milyen fényképeket csináltak...milyen wideó felwételeket csináltak....
A baba előbújásának megemlítése fél percet wett el a sztorizásból...nos,ezek persze csak az én egoista ismerőseim...tisztelet a kiwételnek...de szerintem a többség jó bulinak tartja és nm azért megy be,hogy a párjának segítsen wagy bátorítsa...ez is diwat inkább...szówal én így látom és ez is csak 1 wélemény...

Charlotte! nem tudom mit követtem el, én a súlyodra nem tettem megjegyzést, mivel nem is ismerem, és ez becsszó, elnézést kérek.

Igazad lehet, nem vitatom: a Veled beszélő férfiak valóban mondhattak hasonlókat, merthiszen más választásuk nem volt. Vagy valóban így érezték(és gondolom, többségük ide tartozik), vagy pedig csak nem rombolják le - immár lassan egy egész éra férfiideálját éppen saját maguk negatív példájával, hát felmondták a kötelező leckét. Valóban csodálatos, ahogy életet adunk egy kisdednek, de ennek bizonyos körülményeit, vonatkozásait semmi értelme túlidealizálni, azok megmaradnak egyszerű, úgymond pórian nyers, "rusnyaságuktól" megszabadíthatatlan tényeknek, amit bárminémű neveltetésünkből fakadóan sem tudunk "meg nem történtekké és láthatatlanokká" tenni. Örülök, hogy kedvező tapasztalataid vannak etéren, bárcsak majd nekem is ilyenek lehetnének, ha egyáltalán megpróbálnám magam így már csak elképzelni is. Nonszensz. És emiatt is magamat sajnálom, de megváltozni képtelen vagyok...Engem egy férfi olyannak lásson, amilyennek én akarom!(Holott ez ott és akkor lehetetlen!)

Köszönöm kedves on-lány! Azt nem értem mi köze a kapcsolathoz, hogy az apa résztvesz-e a szülésnél?
Szerintem aztán semmi köze. Tudok mondani rá élő példát, sokat, az ellenkezőjére is. Miért van az, hogy a második szülésre már egy férfi sem kiváncsi, vagy legalábbis megcsappant az érdeklődés??? he? elfogyott a film a gépben, vagy eleget tettünk az első szüléssel az új trendinek, vagy mi? nem értem, persze mindent én sem érthetek.......

Én pl. teljesen 1etértek veled;vannak,akik azt mondják,h. ha az apa ott van szülésnél,akkor szorosabb lesz a kapcsolat;pedig sztem ez nem feltétlenül igaz(pl.:ha nagyon +romlik a szülők között a kapcs.,akkor semmit nemszámít).
Ráadásul Sztem ez is 1 olyan bensőséges dolog,mint a kisbaba szoptatása;ott is ált-ban csak ketten vannak jelen(mármint nincsenek orvosok,mint a szülésnél)..szóval:értitek

Sziasztok!
Nekem az a véleményem, valószínű a férfitársadalomban nem maradok egyedül, hogy vannak dolgok, amiket nem feltétlen kell lásson egy férfiember. Ez a papás szülés megint a mostani kor hozománya, lelkük rajta. Én azt vallom a nő maradjon meg nekem úgy ahogy én szépen, gömbölüen, aranyosan láttam, nem hiszem, hogy mindent meg kellene osztani a társsal. ez az egyik ilyen dolog, nem mondok másikat, mert úgyis értitek. Még azt tenném hozzá, hogy nem az erősség kérdése, hanem egy belső, lehet mások gyengeségnek érzik, hang aki azt mondja, ez nem rád tartozik. Az élet már csak ilyen, nem én találtam ki, még egy hosszú házasságban eltöltött idő alatt is van amit nem közösen végzünk. Tudom konzervatív vagyok, nem kell velem egyetérteni, és ez így jó. Ha nem akarok szülni akkor nem szülök, szüljön az aki fel lett ....erre hatalmazva.

Gyurcikám, Drága tudod hol nyomul Hipp,hol nem. Növesztem amit kell, jó titkosan, mint egy nő!Egyébként láttam a régi-új betérőket, szívvel köszöntöm őket!

Ezt a helyet régen is ismertem, nem szerettem!
Hipp-féle nyelvezetünk sajátos Ő érti, meg mások is mi a dörgés!
Aki Ismer ismer, aki nem nem!

Ezt a helyet régen is ismertem, nem szerettem!
Hipp-féle nyelvezetünk sajátos Ő érti, meg mások is mi a dörgés!
Aki Ismer ismer, aki nem nem!

Szia Zelli!
Mizú weled?+szoktad az új helyet?
Szőröd nőtt?Hol?Ugye nm az arcodon?
Ááááh...Hipped már a rózsajányra hajt...
A Surdababa?Gazosgyuri? Mit is kérdezel itten...heh??

Igazad lehet, nem vitatom: a Veled beszélő férfiak valóban mondhattak hasonlókat, merthiszen más választásuk nem volt. Vagy valóban így érezték(és gondolom, többségük ide tartozik), vagy pedig csak nem rombolják le - immár lassan egy egész éra férfiideálját éppen saját maguk negatív példájával, hát felmondták a kötelező leckét. Valóban csodálatos, ahogy életet adunk egy kisdednek, de ennek bizonyos körülményeit, vonatkozásait semmi értelme túlidealizálni, azok megmaradnak egyszerű, úgymond pórian nyers, "rusnyaságuktól" megszabadíthatatlan tényeknek, amit bárminémű neveltetésünkből fakadóan sem tudunk "meg nem történtekké és láthatatlanokká" tenni. Örülök, hogy kedvező tapasztalataid vannak etéren, bárcsak majd nekem is ilyenek lehetnének, ha egyáltalán megpróbálnám magam így már csak elképzelni is. Nonszensz. És emiatt is magamat sajnálom, de megváltozni képtelen vagyok...Engem egy férfi olyannak lásson, amilyennek én akarom!(Holott ez ott és akkor lehetetlen!)

Szia Zelli!
Mizú weled?+szoktad az új helyet?
Szőröd nőtt?Hol?Ugye nm az arcodon?
Ááááh...Hipped már a rózsajányra hajt...
A Surdababa?Gazosgyuri? Mit is kérdezel itten...heh??

Sziasztok, Kedveseim! Bár Valaki gúny tárgyává tette beköszönésemet!Ti valóban hiányoztatok! Még hétfőig várhattam volna a bekötéssel, de jogaimra hivatkoztam, ezellen semmit nem tud tenni a szolgáltató. Erőlködtek, Én meg mondtam mit írtam alá, mi illett, úgyhogy itt vagyok újra! De ha benyelem őket, keddnél előbb nem vagyok itt!
Bár a netkávézómban azért érdekes dolgokat olvastam. Kedvenc topicjaim a nyuszi füle alatt, Kedves Témavezető-macskásembör!
Szóval, Hippem, szőrőm nőtt! SURDIBABA? GAZOSGYURI?
Imádlak TitEket! A LÁNYOK meg egyszerűen fenomenálisak!!!!! Mindegyik!!!!!
Zelli újra Itt!

3) A legtöbb férfi, akivel beszéltem (jó sok volt) és bent volt a feleségével, a szülés óta még jobban felnéz a feleségére, hogy képes volt végigcsinálni (ha sikítozva, ha véresen, ha szarosan, de akkor is végig). Egyetlen egy sem mondta, hogy rémálommá vált a kép. Mindenki azt mondta, hogy csodálatos volt, ahogy a felesége életet adott az ő gyerekének.

Ezt persze nem azért írtam le, hogy meggyőzzelek vagy megpróbáljam a véleményedet megváltoztatni, hiszen az a saját, különbejáratú érzésed, csak mint tapasztalatot mesélem el.