Vidám percek: A Londonban dolgozó fiam mesélte. Metróval jár munkába,sok ember utazik,sokféle náció. Fiamhoz közelàlló harmincas hölgy szinte üvóltötte a telefonba: - Nem érdekel a siránkozásod! Vagy megtanulsz kefélni rendesen,vagy kopjál le rólam!

Ehh...ne is kérdezd..már teljesen kivagyok.Kicsinált ez a hét.
A maihoz annyit tudtam hozzászólni,mintha doktoráltam volna jogi karon vagy atomfizikából.
Végig impróztam szinte az egészet, szerintem elhasalok,abban bízok hogy szóbelin fel tudom még húzni,csak legyen annyi pontom.. .A többit úgy érzem hogy oké.Szerencsére a hétre vége.

Vizsgák? Mik a hírek?

Sziasztok, tetszik a nappalitok! Jó helynek tűnik!

"Farba"
Nagyon elemedben vagy mostanában...
A múzsa jó dolog...
Biztos hogy nem hagy minket árván, nagyon hiányoznánk neki

Oké haver!
Én benne vagyok,elpaskoljuk rajta a Kossuth indulót

Szia Crazy! Ja,magunkra hagyott minket. Ha előkerül,verjük el,mint a szépfenekű dobot!

Sziasztok, tetszik a nappalitok! Jó helynek tűnik!

Nem láttam ma még a legfinomabb édességünket.....

Magyar nők is szabadszajuak , csakhát a mieink meg vannak rendesen sikalva

Sziasztok, tetszik a nappalitok! Jó helynek tűnik!

Vidám percek: A Londonban dolgozó fiam mesélte. Metróval jár munkába,sok ember utazik,sokféle náció. Fiamhoz közelàlló harmincas hölgy szinte üvóltötte a telefonba: - Nem érdekel a siránkozásod! Vagy megtanulsz kefélni rendesen,vagy kopjál le rólam!

Vidám percek: A Londonban dolgozó fiam mesélte. Metróval jár munkába,sok ember utazik,sokféle náció. Fiamhoz közelàlló harmincas hölgy szinte üvóltötte a telefonba: - Nem érdekel a siránkozásod! Vagy megtanulsz kefélni rendesen,vagy kopjál le rólam!

Esős reggelre ébredtem. Amikor ma reggel felébredtem és kinéztem az ablakon arra gondoltam az sem elképzelhetetlen hogy eben az évben már soha többet nem fog sütni a nap. Beköszönt a sötét ""középkor"" és ha kimegyek az utcára mert sietnem kell a munkahelyemre az égbolt leszakad, a fejemre esik egy megtépázott hirdető oszlop az elemek újraegyesülnek és bekövetkezik a világnak kozmikus pusztulása. Feltehetően kellően deprimált lelki egyensúlyba keveredtem ma reggel. Amikor végre már a metrón utaztam még szörnyűbb dolgokat láttam magam körül. Az emberek megbabonázva üres tekintettel néztek maguk elé úgy látszott mindenkinek fáj valamije. Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, mintha lenne valami kényszer és tudat alatti hogy boldognak kell lennünk. Ha törik ha szakad akkor is boldogok akarunk lenni. A metrón utazó emberek arcáról az élet kínos pillanatai jutottak az eszembe. Hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól. Még gyorsabban elfelejtjük mások sikereit örömeit és mindent elfelejtünk amikor tolongva egymás lábára taposunk a metró forgatagában. Az emberek tolongnak a metróban tolakodnak és valamilyen megfoghatatlan energiával sietnek munkába menni és csak az forog a fejükben hogy az élet kellékeinek a megszerzésére fordíthassák minden energiájukat Élni szeretni megérteni tapintatosnak lenni elfogadni befogadni adakozni szeretni szerelmesnek lenni udvarolni már nem marad ideje senkinek. Rohangásznak mint a hangyaboly katonái és a semmi-felé tartanak. A semmi felé tartunk és nincs már idő semmire ami szép és ami igazán fontos lenne: Szeretni egymást. Szép napot kívánok minden kedves barátomnak és ellenségemnek ezen a bús reggelen. (Klaudia)