KATONASÁG
Péter húsz éves lett, megkapta a behívót, Ágnes akkor volt utolsó éves az
Iskolában. A faluból 7-8 fiatal kapta meg a behívóparancsot, abban az időben
nehéz volt kibújni a sorkatonaság alól. Péternek szerencséje volt, a megyeszékhelyre került,
nem vitték el az ország másik végébe. Tulajdonképpen otthon
maradt, csak más minőségben. Nehéz volt a kiképzés, azon a télen szokatlanul
kemény hideg volt, ami megnehezítette hősünk katonává válását.
A katonai eskü letétele után Péter kitűnt rajzkészségével, (ő készítette szakasza
eskü névsorát) és átvezényelték századírnoknak. Aki járatos a sereg felépítésében,
az tudja, hogy ez maga a főnyeremény egy sorkatonának, aki ráadásul elsőéves.
Nem maradt ez így sokáig, mert hősünk egy technikai versenyt is megnyert, és
két hónapi sorkatonáskodás után, hadosztályírnok lett. Ez állandó kimaradással,
és különböző előnyökkel járt. Mondhatnám aranyélete lett volna, ha Ágnessel
tudott volna találkozni, akit bevonulása óta nem látott. Ebben az évben fejezte be
a technikumot, és a leveleiben (ami ekkor is rendszeres volt) kérte Pétert, hogy
találkozzanak. Már nyár volt amikor újra találkoztak, Péter szabadságot kért és
polgári ruha viselésére engedélyt, ne egyenruhában kelljen menni szerelméhez.
Ágnes ekkor egy osztálytársnőjénél nyaralt egy kisvárosban, ami nem messze volt
attól a várostól ahol járt középiskolába. Egy szombati gyönyörű nyári nap volt,
amikor az állomáson Péter leszállt a vonatról. Sokáig nem tudták elengedni
egymást, ölelték, csókolták a másikat.
Kimentek a városon kívülre, egy erdőben, árnyas helyen voltak egész nap.
Ágnes ekkor már betöltötte a 18 évét, Péter a huszadikat, ráadásul azon
a nyári napon. Megtörtént az ami egy férfi és egy nő között megtörténhet,
és boldogok voltak, nagyon boldogok. Ágnes Péternek adta azt amit az életben
csak egyszer lehet odaadni. Tervezgették, ha Péter leszerel, Ágnes is dolgozni fog,
összekötik a jövőjüket, és ebben senki sem gátolhatja meg őket. Nem így történt.
Péter húsz éves lett, megkapta a behívót, Ágnes akkor volt utolsó éves az
Iskolában. A faluból 7-8 fiatal kapta meg a behívóparancsot, abban az időben
nehéz volt kibújni a sorkatonaság alól. Péternek szerencséje volt, a megyeszékhelyre került,
nem vitték el az ország másik végébe. Tulajdonképpen otthon
maradt, csak más minőségben. Nehéz volt a kiképzés, azon a télen szokatlanul
kemény hideg volt, ami megnehezítette hősünk katonává válását.
A katonai eskü letétele után Péter kitűnt rajzkészségével, (ő készítette szakasza
eskü névsorát) és átvezényelték századírnoknak. Aki járatos a sereg felépítésében,
az tudja, hogy ez maga a főnyeremény egy sorkatonának, aki ráadásul elsőéves.
Nem maradt ez így sokáig, mert hősünk egy technikai versenyt is megnyert, és
két hónapi sorkatonáskodás után, hadosztályírnok lett. Ez állandó kimaradással,
és különböző előnyökkel járt. Mondhatnám aranyélete lett volna, ha Ágnessel
tudott volna találkozni, akit bevonulása óta nem látott. Ebben az évben fejezte be
a technikumot, és a leveleiben (ami ekkor is rendszeres volt) kérte Pétert, hogy
találkozzanak. Már nyár volt amikor újra találkoztak, Péter szabadságot kért és
polgári ruha viselésére engedélyt, ne egyenruhában kelljen menni szerelméhez.
Ágnes ekkor egy osztálytársnőjénél nyaralt egy kisvárosban, ami nem messze volt
attól a várostól ahol járt középiskolába. Egy szombati gyönyörű nyári nap volt,
amikor az állomáson Péter leszállt a vonatról. Sokáig nem tudták elengedni
egymást, ölelték, csókolták a másikat.
Kimentek a városon kívülre, egy erdőben, árnyas helyen voltak egész nap.
Ágnes ekkor már betöltötte a 18 évét, Péter a huszadikat, ráadásul azon
a nyári napon. Megtörtént az ami egy férfi és egy nő között megtörténhet,
és boldogok voltak, nagyon boldogok. Ágnes Péternek adta azt amit az életben
csak egyszer lehet odaadni. Tervezgették, ha Péter leszerel, Ágnes is dolgozni fog,
összekötik a jövőjüket, és ebben senki sem gátolhatja meg őket. Nem így történt.
A DIÁKÉVEK
A diákévek alatt rendszeresen leveleztek, nem volt olyan hét, legalább egy levelet
ne váltottak volna. Igazi szerelem volt, tele vágyakozással.
Nyaranta, és az iskolai szünetekben otthon rendszeresen találkoztak, sétáltak,
és tervezgették a jövőjüket. Péter sokáig nem tudta meg, hogy a lány apja
nagyon rossz szemmel nézte ezt a kapcsolatot, ellentétben az anyjával aki
örült, hogy a lányát boldognak látja. Sosem ment a tanulás rovására nála,
sőt az iskola harmadik, negyedik évében sokat javult a bizonyítványa.
Közben Péter elvégezte a technikumot, és egy megyeszékhelyi vállalatnál
lett technológus. Ettől kezdve, hogy keresettel rendelkezett, rendszeresen
látogatta a tőle 150 km-re lévő szerelmét, legalább havonta egyszer.
Volt egy csendes kis cukrászda abban a városban, a személyzet már ismerte
őket. Mindig meghúzódtak a sarokban egy kétszemélyes asztalnál, és halkan
beszélgettek, sokszor csak nézték szótlanul egymást, ők már olvastak egymás
tekintetében. Szerették a csokifagyit, és sherry brandyt ittak hozzá, amit
ráöntöttek a fagyira. Ősszel, és télen mindig idejöttek, egészen estig
amíg a vonat indult, itt beszélgettek. Péter vonata még előtte indult, mire
Ágnesnek is vissza kellett menni a kollégiumba.
Tavasszal, és ha már jobb idő volt, kimentek a városon kívülre sétáltak
az erdőben, és boldogok voltak mindketten. Ágnes többször említette, hogy
szüleinek tudomása van a találkáikról, és az apja sokat veszekszik ezért vele.
A diákévek alatt rendszeresen leveleztek, nem volt olyan hét, legalább egy levelet
ne váltottak volna. Igazi szerelem volt, tele vágyakozással.
Nyaranta, és az iskolai szünetekben otthon rendszeresen találkoztak, sétáltak,
és tervezgették a jövőjüket. Péter sokáig nem tudta meg, hogy a lány apja
nagyon rossz szemmel nézte ezt a kapcsolatot, ellentétben az anyjával aki
örült, hogy a lányát boldognak látja. Sosem ment a tanulás rovására nála,
sőt az iskola harmadik, negyedik évében sokat javult a bizonyítványa.
Közben Péter elvégezte a technikumot, és egy megyeszékhelyi vállalatnál
lett technológus. Ettől kezdve, hogy keresettel rendelkezett, rendszeresen
látogatta a tőle 150 km-re lévő szerelmét, legalább havonta egyszer.
Volt egy csendes kis cukrászda abban a városban, a személyzet már ismerte
őket. Mindig meghúzódtak a sarokban egy kétszemélyes asztalnál, és halkan
beszélgettek, sokszor csak nézték szótlanul egymást, ők már olvastak egymás
tekintetében. Szerették a csokifagyit, és sherry brandyt ittak hozzá, amit
ráöntöttek a fagyira. Ősszel, és télen mindig idejöttek, egészen estig
amíg a vonat indult, itt beszélgettek. Péter vonata még előtte indult, mire
Ágnesnek is vissza kellett menni a kollégiumba.
Tavasszal, és ha már jobb idő volt, kimentek a városon kívülre sétáltak
az erdőben, és boldogok voltak mindketten. Ágnes többször említette, hogy
szüleinek tudomása van a találkáikról, és az apja sokat veszekszik ezért vele.
AHONNAN INDULT
Szombaton a falu mozijában általában két előadás volt, egy a korai, és egy
az esti. Az esti előadásra 14 éven aluliak nem mehettek, szülői kísérettel sem, és
ezt szigorúan betartatták. A mozi a kor színvonalához képest modern volt,
igaz ez a mára faluvá degradálódott település, valamikor járási székhely volt.
Az esti előadás előtt Péter örömmel fedezte fel, hogy a két barátnő is ott van,
már jogosan jöhettek az esti moziba, befejezték az általánost.
Odament hozzájuk, és felajánlotta, hogy sorban áll a jegyekért, amit a lányok
örömmel elfogadtak. Az erkélyre vett jegyet, majdnem a leghátsó sorba,
és a két lány között foglalt helyet. Már az előadás megkezdése után a híradó
alatt megfogta Ágnes kezét, aki kicsit elhúzta de végül is engedte megfogni.
Valósággal remegett a keze, lehetett érezni a vibrálást ami a lányban
lejátszódott. Az előadás alatt végig fogták egymás kezét, egy pillanatra sem
engedték el, és érezték mindketten a forróságot, ami a kezűkön átsütött.
Elkezdődött egy szerelem, ami hosszú éveken keresztül tartott, hogy mikor
lett vége, azt nehéz utólag megállapítani. Tény, hogy mindkettőjük részéről
nagyon sokáig tartott.
Szombaton a falu mozijában általában két előadás volt, egy a korai, és egy
az esti. Az esti előadásra 14 éven aluliak nem mehettek, szülői kísérettel sem, és
ezt szigorúan betartatták. A mozi a kor színvonalához képest modern volt,
igaz ez a mára faluvá degradálódott település, valamikor járási székhely volt.
Az esti előadás előtt Péter örömmel fedezte fel, hogy a két barátnő is ott van,
már jogosan jöhettek az esti moziba, befejezték az általánost.
Odament hozzájuk, és felajánlotta, hogy sorban áll a jegyekért, amit a lányok
örömmel elfogadtak. Az erkélyre vett jegyet, majdnem a leghátsó sorba,
és a két lány között foglalt helyet. Már az előadás megkezdése után a híradó
alatt megfogta Ágnes kezét, aki kicsit elhúzta de végül is engedte megfogni.
Valósággal remegett a keze, lehetett érezni a vibrálást ami a lányban
lejátszódott. Az előadás alatt végig fogták egymás kezét, egy pillanatra sem
engedték el, és érezték mindketten a forróságot, ami a kezűkön átsütött.
Elkezdődött egy szerelem, ami hosszú éveken keresztül tartott, hogy mikor
lett vége, azt nehéz utólag megállapítani. Tény, hogy mindkettőjük részéről
nagyon sokáig tartott.
A KEZDET
Péter ezen a napon a közeli megyeszékhelyre akart utazni, és a buszmegállóban
várakozott. Tőle pár méterre két csitri lány viháncolt, ismerte őket még az
iskolából, nem sokat törődött velük. A busz késett, és néha odapislantott a két
viháncoló lányra. Jobban megnézte őket, és akkor látta, hogy mindketten
kezdenek gömbölyödni, és a magasabbiknak Ágnesnek már feltűnő női
domborulatai vannak. Szép barna, vállig érő haja, és meleg barna szemei
voltak. Közelebb lépett hozzájuk, és néven köszöntötte őket. A lányok viszonozták,
és zavarukban elcsendesedtek. Ágnes lesütötte a szemét, csak lopva mert a
fiúra nézni. Volt valami zavar a tekintetében, Péter nem tudta az okát, ellentétben
a barátnőjével Marikával, aki állta a tekintetét, sőt mosolyogva nézett rá.
Jobban szemügyre vette a lányokat és meglepetve látta, hogy a két év alatt,
amióta elkerült, a lányok nagylányok lettek. Ágnes közel olyan magas lett mint ő,
formás lábai, karcsú dereka lett, és a blúza alatt telt dombocskák gömbölyödtek.
Beszédbe elegyedett velük, hogy vagytok, látom nagylányok lettetek, és
rákérdezett, mennek-e középiskolába, ha igen hova. Marika a cserfesebb
rögtön válaszolt Ágnes helyett is, és Péter hamar megtudta, hogy Marika
a közeli megyeszékhelyen a gimnáziumban, Ágnes pedig egy jóval távolabbi
nagyváros technikumában fog továbbtanulni.
Ezután a lányok kérdezték, mi újság van abban a városban ahol Péter tanul,
szeret-e oda járni, és mik a tervei az iskola után. Még pár percet beszélgettek,
majd a beérkező buszra felszállva még látta, hogy a lányok továbbra is
ott állnak és nézik a távolodó járművet.
Péter ezen a napon a közeli megyeszékhelyre akart utazni, és a buszmegállóban
várakozott. Tőle pár méterre két csitri lány viháncolt, ismerte őket még az
iskolából, nem sokat törődött velük. A busz késett, és néha odapislantott a két
viháncoló lányra. Jobban megnézte őket, és akkor látta, hogy mindketten
kezdenek gömbölyödni, és a magasabbiknak Ágnesnek már feltűnő női
domborulatai vannak. Szép barna, vállig érő haja, és meleg barna szemei
voltak. Közelebb lépett hozzájuk, és néven köszöntötte őket. A lányok viszonozták,
és zavarukban elcsendesedtek. Ágnes lesütötte a szemét, csak lopva mert a
fiúra nézni. Volt valami zavar a tekintetében, Péter nem tudta az okát, ellentétben
a barátnőjével Marikával, aki állta a tekintetét, sőt mosolyogva nézett rá.
Jobban szemügyre vette a lányokat és meglepetve látta, hogy a két év alatt,
amióta elkerült, a lányok nagylányok lettek. Ágnes közel olyan magas lett mint ő,
formás lábai, karcsú dereka lett, és a blúza alatt telt dombocskák gömbölyödtek.
Beszédbe elegyedett velük, hogy vagytok, látom nagylányok lettetek, és
rákérdezett, mennek-e középiskolába, ha igen hova. Marika a cserfesebb
rögtön válaszolt Ágnes helyett is, és Péter hamar megtudta, hogy Marika
a közeli megyeszékhelyen a gimnáziumban, Ágnes pedig egy jóval távolabbi
nagyváros technikumában fog továbbtanulni.
Ezután a lányok kérdezték, mi újság van abban a városban ahol Péter tanul,
szeret-e oda járni, és mik a tervei az iskola után. Még pár percet beszélgettek,
majd a beérkező buszra felszállva még látta, hogy a lányok továbbra is
ott állnak és nézik a távolodó járművet.
BEVEZETŐ
Ez a történet a szerelemről szól, egy kitalált történet.
Bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A múlt évszázad második felében történt egy dunántúli megyében, a hely nem
érdekes, máshol is megtörténhetett volna. Abban az időben még mások voltak
az erkölcsi normák, az elvárások. Élt még az emberekben az a mára már
túlhaladott elvárás, hogy a házasulandó felek legalább hasonló anyagiakkal
rendelkezzenek.
Történetünk hőse Péter, elvált szülők gyerekeként nevelkedett fiútestvérével.
Édesanyjuk egyedül nevelte őket, tanítatta mindkét gyermekét sok lemondás árán.
Az idősebb fiútestvér tanító, majd tanár lett. A kisebbik, Péter, ekkor egy dunántúli
város technikumában végezte el a második osztályt, és éppen nyári szüneten
tartózkodott otthon a falujukban. Ez a falu amúgy híres volt arról, hogy sok
volt benne a németajkú lakós, akiknek a gyermekei általában maguk között házasodtak.
Élt a faluban egy jómódú család, az apa egy bizonyos cég helyi kirendeltség
vezetője volt, és volt neki egy lánya, a történetünk leányhőse. A lányt nevezzük
Ágnesnek, aki ebben az évben fejezte be az általános iskola 8. osztályát.
Ez a történet a szerelemről szól, egy kitalált történet.
Bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A múlt évszázad második felében történt egy dunántúli megyében, a hely nem
érdekes, máshol is megtörténhetett volna. Abban az időben még mások voltak
az erkölcsi normák, az elvárások. Élt még az emberekben az a mára már
túlhaladott elvárás, hogy a házasulandó felek legalább hasonló anyagiakkal
rendelkezzenek.
Történetünk hőse Péter, elvált szülők gyerekeként nevelkedett fiútestvérével.
Édesanyjuk egyedül nevelte őket, tanítatta mindkét gyermekét sok lemondás árán.
Az idősebb fiútestvér tanító, majd tanár lett. A kisebbik, Péter, ekkor egy dunántúli
város technikumában végezte el a második osztályt, és éppen nyári szüneten
tartózkodott otthon a falujukban. Ez a falu amúgy híres volt arról, hogy sok
volt benne a németajkú lakós, akiknek a gyermekei általában maguk között házasodtak.
Élt a faluban egy jómódú család, az apa egy bizonyos cég helyi kirendeltség
vezetője volt, és volt neki egy lánya, a történetünk leányhőse. A lányt nevezzük
Ágnesnek, aki ebben az évben fejezte be az általános iskola 8. osztályát.
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 11:33), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (94621)
VIP
2007. 11. 15. csütörtök 11:33
A TELEFON I.
Pétert a kilencvenes évek végén egy alkalommal, vidékre szólította a munkája.
Egy dunaparti városban töltött pár napot, és szállodában lakott.
Egy este, pár sört megivott a bárban, utána felment a szobájába, de nem tudott
elaludni. Lefeküdt az ágyra, gondolkodott, majd ránézett a telefonra, ami az ágy mellett
az asztalon állt. Nézte, és hirtelen ötlettől vezérelve felvette a kagylót. A portának
mondta, hogy kit kapcsoljanak. Már tizenegy óra volt, de nem érdekelte.
A telefon kicsöngött és rögtön megismerte Ágnes hangját. Ki az? Kérdezte álmos hangon.
Szervusz, Péter vagyok. Döbbent csend. Majd kis idő múlva, Péter te?
Igen, valamiért úgy éreztem fel kell, hogy hívjalak. Csend, a kagylóban lehetett hallani,
hogy Ágnes sír, zokog. Péter te.. aztán megint csak a sírás.
Ne sírj Ágnes, de Péter is a könnyeivel küszködött. Sokáig nem szóltak semmit, csak a
zokogás hallatszott. Ekkor már Péternek is hullottak a könnyei, az egész élete,
lezajlott előtte, és az a perc, amikor utoljára elváltak. Ágnes szólalt meg elsőnek,
a sírással küszködve kérdezte, tudod mi történt? Igen mindent tudok, mondta.
Sajnálom. Elkezdtek beszélgetni, szaggatottan indult, majd sok szép emlék került
szóba. Péter, arra válaszolj, akkor amikor otthagytál, miért mentél el? Többször is
utánad szóltam, hogy ne menj el, ne hagyj itt . Nem hallottam, mondta Péter, csak
egyszer, utána már nem hallottam semmit. Mit kellett volna tennem? Én nem dönthettem
helyetted. Meg kellett volna fognod a karomat, és vittél volna magaddal. Lehet, utólag
sokat gondolkodtam rajta, és azt hiszem az lett volna a helyes. Eljöttél volna velem?
Igen, a világ végére is. Újabb csend és lehetett hallani, hogy Ágnest rázza a sírás.
Pétert a kilencvenes évek végén egy alkalommal, vidékre szólította a munkája.
Egy dunaparti városban töltött pár napot, és szállodában lakott.
Egy este, pár sört megivott a bárban, utána felment a szobájába, de nem tudott
elaludni. Lefeküdt az ágyra, gondolkodott, majd ránézett a telefonra, ami az ágy mellett
az asztalon állt. Nézte, és hirtelen ötlettől vezérelve felvette a kagylót. A portának
mondta, hogy kit kapcsoljanak. Már tizenegy óra volt, de nem érdekelte.
A telefon kicsöngött és rögtön megismerte Ágnes hangját. Ki az? Kérdezte álmos hangon.
Szervusz, Péter vagyok. Döbbent csend. Majd kis idő múlva, Péter te?
Igen, valamiért úgy éreztem fel kell, hogy hívjalak. Csend, a kagylóban lehetett hallani,
hogy Ágnes sír, zokog. Péter te.. aztán megint csak a sírás.
Ne sírj Ágnes, de Péter is a könnyeivel küszködött. Sokáig nem szóltak semmit, csak a
zokogás hallatszott. Ekkor már Péternek is hullottak a könnyei, az egész élete,
lezajlott előtte, és az a perc, amikor utoljára elváltak. Ágnes szólalt meg elsőnek,
a sírással küszködve kérdezte, tudod mi történt? Igen mindent tudok, mondta.
Sajnálom. Elkezdtek beszélgetni, szaggatottan indult, majd sok szép emlék került
szóba. Péter, arra válaszolj, akkor amikor otthagytál, miért mentél el? Többször is
utánad szóltam, hogy ne menj el, ne hagyj itt . Nem hallottam, mondta Péter, csak
egyszer, utána már nem hallottam semmit. Mit kellett volna tennem? Én nem dönthettem
helyetted. Meg kellett volna fognod a karomat, és vittél volna magaddal. Lehet, utólag
sokat gondolkodtam rajta, és azt hiszem az lett volna a helyes. Eljöttél volna velem?
Igen, a világ végére is. Újabb csend és lehetett hallani, hogy Ágnest rázza a sírás.
szép és romantikus történet,
de kisértetiesen hasonlít az egyik netes barátom élettörténetére...
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 11:37), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 15. csütörtök 11:37
de kisértetiesen hasonlít az egyik netes barátom élettörténetére...
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 11:37), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (94621)
VIP
2007. 11. 15. csütörtök 11:37
BEVEZETŐ
Ez a történet a szerelemről szól, egy kitalált történet.
Bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A múlt évszázad második felében történt egy dunántúli megyében, a hely nem
érdekes, máshol is megtörténhetett volna. Abban az időben még mások voltak
az erkölcsi normák, az elvárások. Élt még az emberekben az a mára már
túlhaladott elvárás, hogy a házasulandó felek legalább hasonló anyagiakkal
rendelkezzenek.
Történetünk hőse Péter, elvált szülők gyerekeként nevelkedett fiútestvérével.
Édesanyjuk egyedül nevelte őket, tanítatta mindkét gyermekét sok lemondás árán.
Az idősebb fiútestvér tanító, majd tanár lett. A kisebbik, Péter, ekkor egy dunántúli
város technikumában végezte el a második osztályt, és éppen nyári szüneten
tartózkodott otthon a falujukban. Ez a falu amúgy híres volt arról, hogy sok
volt benne a németajkú lakós, akiknek a gyermekei általában maguk között házasodtak.
Élt a faluban egy jómódú család, az apa egy bizonyos cég helyi kirendeltség
vezetője volt, és volt neki egy lánya, a történetünk leányhőse. A lányt nevezzük
Ágnesnek, aki ebben az évben fejezte be az általános iskola 8. osztályát.
Ez a történet a szerelemről szól, egy kitalált történet.
Bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A múlt évszázad második felében történt egy dunántúli megyében, a hely nem
érdekes, máshol is megtörténhetett volna. Abban az időben még mások voltak
az erkölcsi normák, az elvárások. Élt még az emberekben az a mára már
túlhaladott elvárás, hogy a házasulandó felek legalább hasonló anyagiakkal
rendelkezzenek.
Történetünk hőse Péter, elvált szülők gyerekeként nevelkedett fiútestvérével.
Édesanyjuk egyedül nevelte őket, tanítatta mindkét gyermekét sok lemondás árán.
Az idősebb fiútestvér tanító, majd tanár lett. A kisebbik, Péter, ekkor egy dunántúli
város technikumában végezte el a második osztályt, és éppen nyári szüneten
tartózkodott otthon a falujukban. Ez a falu amúgy híres volt arról, hogy sok
volt benne a németajkú lakós, akiknek a gyermekei általában maguk között házasodtak.
Élt a faluban egy jómódú család, az apa egy bizonyos cég helyi kirendeltség
vezetője volt, és volt neki egy lánya, a történetünk leányhőse. A lányt nevezzük
Ágnesnek, aki ebben az évben fejezte be az általános iskola 8. osztályát.
Az élet nagy forgatókönyvíró!
Szerintem az élet egyetlen értelme, hogy az ember megtalálja a Boldogságot! 
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 11:31), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 15. csütörtök 11:31
Szerintem az élet egyetlen értelme, hogy az ember megtalálja a Boldogságot!
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 11:31), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (94621)
VIP
2007. 11. 15. csütörtök 11:31
BEFEJEZÉS?
Itt tulajdonképpen a kitalált történet nem állt meg. Péternek egyik napról a másikra
megromlott a házassága. Mostanra, hogy majdnem mindent elért amit szeretett volna,
családi háza van, két éve másik autót vett, tulajdonképpen révbe ért. Nyugdíjba ment, van egy szép unokája, mégsem tudott örülni az életnek. A napjai egyhangúan teltek, a hobbiját sem űzi már
úgy ahogy régen. Nem találta a helyét. Nem találta meg azt amire mindig vágyott a boldogságot.
Valahogy mindig elkerülte az életében. Nemrég, hónapokkal ezelőtt megismerkedett
valakivel, akit megszeretett. Ezt az érzést, már rég nem érezte, összezavarodott.
Az ő korában nem biztos, hogy van értelme egy másik életet kezdeni. Komoly problémái lettek az egészségével is, a nyolcvanas években a túlhajszoltság miatt kapott egy szívinfarktust. Most újra
rendetlenkedik a szíve. Megtalálja-e a boldogságot hősünk, aki egész életében arra vágyott?
Nem tudhatjuk, az már egy másik történet lesz, és azt már az élet írja. (írja?)
Itt tulajdonképpen a kitalált történet nem állt meg. Péternek egyik napról a másikra
megromlott a házassága. Mostanra, hogy majdnem mindent elért amit szeretett volna,
családi háza van, két éve másik autót vett, tulajdonképpen révbe ért. Nyugdíjba ment, van egy szép unokája, mégsem tudott örülni az életnek. A napjai egyhangúan teltek, a hobbiját sem űzi már
úgy ahogy régen. Nem találta a helyét. Nem találta meg azt amire mindig vágyott a boldogságot.
Valahogy mindig elkerülte az életében. Nemrég, hónapokkal ezelőtt megismerkedett
valakivel, akit megszeretett. Ezt az érzést, már rég nem érezte, összezavarodott.
Az ő korában nem biztos, hogy van értelme egy másik életet kezdeni. Komoly problémái lettek az egészségével is, a nyolcvanas években a túlhajszoltság miatt kapott egy szívinfarktust. Most újra
rendetlenkedik a szíve. Megtalálja-e a boldogságot hősünk, aki egész életében arra vágyott?
Nem tudhatjuk, az már egy másik történet lesz, és azt már az élet írja. (írja?)
az írójának el kellene gondolkodnia, h komolyan foglalatoskodjon történetek írásával!!!
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 11:37), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 15. csütörtök 11:37
Törölt felhasználó (94621)
VIP
2007. 11. 15. csütörtök 11:37
BEVEZETŐ
Ez a történet a szerelemről szól, egy kitalált történet.
Bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A múlt évszázad második felében történt egy dunántúli megyében, a hely nem
érdekes, máshol is megtörténhetett volna. Abban az időben még mások voltak
az erkölcsi normák, az elvárások. Élt még az emberekben az a mára már
túlhaladott elvárás, hogy a házasulandó felek legalább hasonló anyagiakkal
rendelkezzenek.
Történetünk hőse Péter, elvált szülők gyerekeként nevelkedett fiútestvérével.
Édesanyjuk egyedül nevelte őket, tanítatta mindkét gyermekét sok lemondás árán.
Az idősebb fiútestvér tanító, majd tanár lett. A kisebbik, Péter, ekkor egy dunántúli
város technikumában végezte el a második osztályt, és éppen nyári szüneten
tartózkodott otthon a falujukban. Ez a falu amúgy híres volt arról, hogy sok
volt benne a németajkú lakós, akiknek a gyermekei általában maguk között házasodtak.
Élt a faluban egy jómódú család, az apa egy bizonyos cég helyi kirendeltség
vezetője volt, és volt neki egy lánya, a történetünk leányhőse. A lányt nevezzük
Ágnesnek, aki ebben az évben fejezte be az általános iskola 8. osztályát.
Ez a történet a szerelemről szól, egy kitalált történet.
Bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A múlt évszázad második felében történt egy dunántúli megyében, a hely nem
érdekes, máshol is megtörténhetett volna. Abban az időben még mások voltak
az erkölcsi normák, az elvárások. Élt még az emberekben az a mára már
túlhaladott elvárás, hogy a házasulandó felek legalább hasonló anyagiakkal
rendelkezzenek.
Történetünk hőse Péter, elvált szülők gyerekeként nevelkedett fiútestvérével.
Édesanyjuk egyedül nevelte őket, tanítatta mindkét gyermekét sok lemondás árán.
Az idősebb fiútestvér tanító, majd tanár lett. A kisebbik, Péter, ekkor egy dunántúli
város technikumában végezte el a második osztályt, és éppen nyári szüneten
tartózkodott otthon a falujukban. Ez a falu amúgy híres volt arról, hogy sok
volt benne a németajkú lakós, akiknek a gyermekei általában maguk között házasodtak.
Élt a faluban egy jómódú család, az apa egy bizonyos cég helyi kirendeltség
vezetője volt, és volt neki egy lánya, a történetünk leányhőse. A lányt nevezzük
Ágnesnek, aki ebben az évben fejezte be az általános iskola 8. osztályát.
jó jó boldogság!
de ez mit jelent?
ha nagyon kell és nem találsz WC-t és ugyan percek teltek el, de óráknak érzed akkor az is boldogság ha végre rátalálsz a WC-re és rendesen kiszarhatod magad!
sorry, ha illúzióromboló voltam ezután a gyönyörű történet után, de a boldogság annyira relatív dolog!!! és felbosszantottál, h annyira egyszerűnek tekinted ezt! mikor egyáltalán nem az!!! (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 15:07), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 15. csütörtök 15:07
de ez mit jelent?
ha nagyon kell és nem találsz WC-t és ugyan percek teltek el, de óráknak érzed akkor az is boldogság ha végre rátalálsz a WC-re és rendesen kiszarhatod magad!
sorry, ha illúzióromboló voltam ezután a gyönyörű történet után, de a boldogság annyira relatív dolog!!! és felbosszantottál, h annyira egyszerűnek tekinted ezt! mikor egyáltalán nem az!!! (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 15:07), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 15. csütörtök 15:07
Az élet nagy forgatókönyvíró!
Szerintem az élet egyetlen értelme, hogy az ember megtalálja a Boldogságot!
Szerintem az élet egyetlen értelme, hogy az ember megtalálja a Boldogságot!
Surdikám, Te nem értesz Engemet! 
Paradoxonok!
Sokszor az a legegyszerűbb, ami a legnehezebb!
És fordítva!
Magas
Ja, és az nem tesz "Boldoggá", ha sikerül egy jót WC-znem!
(Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 16:35), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 15. csütörtök 16:35
Paradoxonok!
Sokszor az a legegyszerűbb, ami a legnehezebb!
És fordítva!
Magas
Ja, és az nem tesz "Boldoggá", ha sikerül egy jót WC-znem!
(Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 16:35), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 15. csütörtök 16:35
jó jó boldogság!
de ez mit jelent?
ha nagyon kell és nem találsz WC-t és ugyan percek teltek el, de óráknak érzed akkor az is boldogság ha végre rátalálsz a WC-re és rendesen kiszarhatod magad!
sorry, ha illúzióromboló voltam ezután a gyönyörű történet után, de a boldogság annyira relatív dolog!!! és felbosszantottál, h annyira egyszerűnek tekinted ezt! mikor egyáltalán nem az!!!
de ez mit jelent?
ha nagyon kell és nem találsz WC-t és ugyan percek teltek el, de óráknak érzed akkor az is boldogság ha végre rátalálsz a WC-re és rendesen kiszarhatod magad!
sorry, ha illúzióromboló voltam ezután a gyönyörű történet után, de a boldogság annyira relatív dolog!!! és felbosszantottál, h annyira egyszerűnek tekinted ezt! mikor egyáltalán nem az!!!
Nagyon lassan tudtam csak elolvasni, mert folyamatosan törölnöm kellett a szememből ömlő könnyeket.
A többit tudod. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 11:37), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 15. csütörtök 11:37
A többit tudod. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 11. 15. csütörtök 11:37), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (94621)
VIP
2007. 11. 15. csütörtök 11:37
BEVEZETŐ
Ez a történet a szerelemről szól, egy kitalált történet.
Bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A múlt évszázad második felében történt egy dunántúli megyében, a hely nem
érdekes, máshol is megtörténhetett volna. Abban az időben még mások voltak
az erkölcsi normák, az elvárások. Élt még az emberekben az a mára már
túlhaladott elvárás, hogy a házasulandó felek legalább hasonló anyagiakkal
rendelkezzenek.
Történetünk hőse Péter, elvált szülők gyerekeként nevelkedett fiútestvérével.
Édesanyjuk egyedül nevelte őket, tanítatta mindkét gyermekét sok lemondás árán.
Az idősebb fiútestvér tanító, majd tanár lett. A kisebbik, Péter, ekkor egy dunántúli
város technikumában végezte el a második osztályt, és éppen nyári szüneten
tartózkodott otthon a falujukban. Ez a falu amúgy híres volt arról, hogy sok
volt benne a németajkú lakós, akiknek a gyermekei általában maguk között házasodtak.
Élt a faluban egy jómódú család, az apa egy bizonyos cég helyi kirendeltség
vezetője volt, és volt neki egy lánya, a történetünk leányhőse. A lányt nevezzük
Ágnesnek, aki ebben az évben fejezte be az általános iskola 8. osztályát.
Ez a történet a szerelemről szól, egy kitalált történet.
Bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A múlt évszázad második felében történt egy dunántúli megyében, a hely nem
érdekes, máshol is megtörténhetett volna. Abban az időben még mások voltak
az erkölcsi normák, az elvárások. Élt még az emberekben az a mára már
túlhaladott elvárás, hogy a házasulandó felek legalább hasonló anyagiakkal
rendelkezzenek.
Történetünk hőse Péter, elvált szülők gyerekeként nevelkedett fiútestvérével.
Édesanyjuk egyedül nevelte őket, tanítatta mindkét gyermekét sok lemondás árán.
Az idősebb fiútestvér tanító, majd tanár lett. A kisebbik, Péter, ekkor egy dunántúli
város technikumában végezte el a második osztályt, és éppen nyári szüneten
tartózkodott otthon a falujukban. Ez a falu amúgy híres volt arról, hogy sok
volt benne a németajkú lakós, akiknek a gyermekei általában maguk között házasodtak.
Élt a faluban egy jómódú család, az apa egy bizonyos cég helyi kirendeltség
vezetője volt, és volt neki egy lánya, a történetünk leányhőse. A lányt nevezzük
Ágnesnek, aki ebben az évben fejezte be az általános iskola 8. osztályát.
Kaffka Margit - Vallomás
Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
A végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
Virraszt a férfi sápadt komoran.
Már alighogy zihál,
A szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
Vonagló szókban, töredezve, rajta
Egy élet kínja, vádja ott remeg:
"Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
Elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
Én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
Hullámot nem ver, visszhangja se kél,
A szók értelme elhal születetlen...
S hűlő kezére ráborul a férj.
Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
A végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
Virraszt a férfi sápadt komoran.
Már alighogy zihál,
A szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
Vonagló szókban, töredezve, rajta
Egy élet kínja, vádja ott remeg:
"Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
Elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
Én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
Hullámot nem ver, visszhangja se kél,
A szók értelme elhal születetlen...
S hűlő kezére ráborul a férj.
Elizabeth Barrett-Browning:
RÁD GONDOLOK!
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.
(fordította: Kardos László)
RÁD GONDOLOK!
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.
(fordította: Kardos László)
Egy Goethe idézettel űzennék neked:
"Csalódnunk kell,hogy boldogok lehessünk.
Gyűlölni kell,hogy újból szeressünk!
Kell tudni nevetni,kacagni és sirni.
Valakit megunni s újból vissza hivni.
Csalódni kell százszszor,csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk"EGYETLENEGYSZER". (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 12. 16. vasárnap 09:59), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 12. 16. vasárnap 09:59
"Csalódnunk kell,hogy boldogok lehessünk.
Gyűlölni kell,hogy újból szeressünk!
Kell tudni nevetni,kacagni és sirni.
Valakit megunni s újból vissza hivni.
Csalódni kell százszszor,csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk"EGYETLENEGYSZER". (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 12. 16. vasárnap 09:59), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2007. 12. 16. vasárnap 09:59
Elizabeth Barrett-Browning:
RÁD GONDOLOK!
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.
(fordította: Kardos László)
RÁD GONDOLOK!
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.
(fordította: Kardos László)
JUHÁSZ GYULA
Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent.
Elmúltak a szép tavaszi esték
Elmúltak a szép tavaszi esték,
Elmúltak a csókos éjszakák.
Elmerengve gondolok magára,
Most is látom dús, barna haját,
Most is látom két szemét ragyogni,
Ahogy felém nyújtja a kezét,
Most is látom gúnyosan kacagni,
Mint mikor a szívem tépte szét.
Nem igaz, hogy szeretem, minek is van szerelem,
Nem szaladok én maga után:
Nem igaz, hogy akarom, én még azt is tagadom,
Hogy a szívem csak magáért fáj!
Arra kérem péntek este, hatkor,
Bármerre jár, godoljon reám!
Ha tudná, hogy mi történik akkor,
Esküvőm lesz odahaza tán,
Idegenek nézik majd az esküt,
S azt hiszik, hogy boldog vagyok tán...
Könnyes szemmel kell majd mosolyogni,
Mert a szívem csak magáért fáj.
Maga is csak olyan, mint a többi,
Maga is hazudta, hogy szeret,
Fog még maga énutánam sírni,
De már akkor késő, elmegyek.
Tudja meg, hogy mást szeretek én is,
Tudja meg, hogy másé a szívem,
De ha egyszer visszajönne mégis,
Fellángol a régi szerelem...
Elmúltak a szép tavaszi esték,
Elmúltak a csókos éjszakák.
Elmerengve gondolok magára,
Most is látom dús, barna haját,
Most is látom két szemét ragyogni,
Ahogy felém nyújtja a kezét,
Most is látom gúnyosan kacagni,
Mint mikor a szívem tépte szét.
Nem igaz, hogy szeretem, minek is van szerelem,
Nem szaladok én maga után:
Nem igaz, hogy akarom, én még azt is tagadom,
Hogy a szívem csak magáért fáj!
Arra kérem péntek este, hatkor,
Bármerre jár, godoljon reám!
Ha tudná, hogy mi történik akkor,
Esküvőm lesz odahaza tán,
Idegenek nézik majd az esküt,
S azt hiszik, hogy boldog vagyok tán...
Könnyes szemmel kell majd mosolyogni,
Mert a szívem csak magáért fáj.
Maga is csak olyan, mint a többi,
Maga is hazudta, hogy szeret,
Fog még maga énutánam sírni,
De már akkor késő, elmegyek.
Tudja meg, hogy mást szeretek én is,
Tudja meg, hogy másé a szívem,
De ha egyszer visszajönne mégis,
Fellángol a régi szerelem...
tom1019
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
