"El nem múlhat a nyár igazán, csak a hó fújja szét
A csengő szól és a szívünkbe száll az a dal mi
Énekelve egy angyalra vár a világ majd fent az ég
Örzi a láng a csodát amig ég a fény mesél

Hideg az éj, és elbújtat mindent a csillogó fehér hó
De legbelül érzed hogy forró a vágy, boldog a szívünk, ma hazatalál
Gyönyörű szép a szeretet ünnepe, érzed ma csak a tiéd
Legyen egy nap amit félt a világ, áldott a fény aki köztünk jár

A fákon csillan a hó, mint egy angyali tánc mosolyra vár
Újra a szív akit száz csoda hív amit csak ő lát
Az ablakon pihenő sok ezer meseszép jégvirág
Ezüst színű a rét és a szívedben lát csodát."

"Ha a tél beáll és az ajtódon a karácsony kopog
Nyisd ki lelkedet és a fényesség betölti otthonod.

A gyertya lángja égjen és senki se féljen
Egy kevés nyugalmat adj nekünk Istenünk.
A gyertya lángja égjen és senki se féljen
Egy kis boldogságot adj nekünk Istenünk.

Ha a bánatod mint egy óceán és nincsen egy sziget
Gondolj énreám minden éjszakán és ott leszek veled.

Azoknak is akik semmit se kapnak
azoknak is akik mindent befalnak.
Szóljon a dal, szóljon a dal mindenkinek. "

"Csendes homályban,páros magányban
elégni bátran,vágyak sodrában.

Szerelmet kóstolni,újra megízlelni.
A bűn almájába jó nagyot harapni.

Zabolátlan hajsza,árnyékok játéka,
mozognak gyorsulva,testek összefonva.

Feljutni a csúcsra,újra, újra, újra.
Megállni pillanatra,majd elindulva.

Apró szuszogások,lágy simogatások.
Lelassuló lélegzet,az egy újra kettő lett."

Tompa Mihály
A madár, fiaihoz
(részlet)

Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmult, s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad;
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben másképp szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek'!
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

1852.

Persze, hogy Tompa. Köszönöm.:) (Ez egy válasz ZENO1 üzenetére (2006. 01. 14. szombat 17:35), amit ide kattintva olvashatsz)

Tompa Mihály

Tavaszdal

Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirdetve hangosan
A várt kikeletet;

És bár a föld kopár,
Szinetlen a vidék,
Kéken sugárosan
Mosolyg alá az ég.

A földben élni kezd
Ezer mag és csira,
S kibúni vágy a nap
Meleg sugárira;

Lombos lesz a liget,
Virágos a mező,
S ezer vidám gyönyört
Talál az érező.

Óh csak nekem jöend
Hiában a tavasz;
Az én virágomat
Nem adja vissza az.

"Eljön a napja meglásd,
tán észre sem veszed
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.

Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, ég a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál
egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad. "

"Ki tudja, mire gondol
egy macska, ha dorombol
Ki se látszik a gondból
Kiugrana karomból
Élete kész karambol
Szőrből van és koromból
sok völgyből, kis halomból
két ég-pupillagombból
mit - bárki bármit gondol -
ha a lét begorombol
mindig magára gombol
S bár a világ künn tombol
halál csahol a lombból
úgy néz az álomalomból
tudatalatti limlomból
létanalízis-akolból
mint fény egy csillagatomból
Messze-magában barangol
S egy kicsit elborongón
igazít a dorombon
halálból hangokat hangol
és dorombol és dorombol."

"Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
Látni azt, amit még nem látott ember.
Gyönyörködni titkos mély harmóniákban,
Emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
A szelet, a felhôt, a havat, az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
Nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán igazság sincsen.
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge.
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménységgel mégis, mégis hinni.
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak."

"Itt fekszel mellettem,
De nem érezlek egészen.
Hozzám símulsz csendesen,
De távol vagy azt hiszem.
Kihunyt a parázs,
Elmúlt a varázs?
Miért ragaszkodsz olyanhoz,
Kit nem köt hozzád asors?
Elhomályosodtak a csodálatos álmok?
Közénk állt valami átok?
Nem értem hallgatásod,
Mely mögé bezárkozol!
Mond el drágám, kedvesem,
Hogy mi nyomja lelkedet.
Egy pár vagyunk mi ketten,
Így nem lehet akadály az életben.
A szerelem fáj nagyon,
Ordítanék most oroszlán hangon.
Kiadnám magamból a dűht,
Mely a szívemen nagyot űt.
Nyomja lelkem, a fülem,
Jöjj közelebb kedvesem.
Símulj, tapadj hozzám Kicsim,
Légy az enyém egy kicsit.
Kezdjük újra a szerelem daltá,
Halld a heves érzelmek hangját.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek...
Miért kell ezt elmondani ezerszer???
Ha érezném perzselő szerelmed,
Megnyugodva feküdnék melletted."

"Ha még megkívánsz,
megkívánlak érte,
kevés már a kedvem
földi jóra, szépre,
kezdek öltözködni
jégbe, hófehérbe.

Nem érek rá többé
könnyű ölelésre,
ha nagyon szeretsz,
hálás leszek érte,
ha nem csábítasz el,
magad vesztesége.

Én már csak az égre
nézek fel maholnap,
két ország határán
lábaim topognak,
az is csak búcsú, ha
szívedbe botolnak.

Ha még itt marasztalsz,
hálás leszek érte,
nagyon nehéz az út
az őszbe, a télbe,
nem kísérhet oda
nyarad édessége.

Megyek mégis. kell a
béke tisztasága,
nem tudom, mit ér, de
ma még fáj az ára;
várjak, most, miattad,
várjak utoljára?

sírva így búcsúzom
régi életemtől,
ha nem húzom is ki
kezed a kezemből:
nincs út visszafelé
e szomorú percből.

Öltöztet az idő
jégbe, hófehérbe,
két országban járok,
mindegyiktől félve;
akármit választasz,
megszenvedek érte."

"Könnyű annak, kinek te vagy az élet,
kinek reggelihez te vagy a cukor.
Te fűszerezed csókkal az ebédet:
kinek vacsora után te vagy a bor.
Jó a társnak, kinek te vagy a társa:
a magányosság ne tudd meg, mily nehéz.
Boldog az, aki jó simogatásra
öledbe hajthatja le fáradt fejét.
Könnyű annak, kinek te vagy a párja:
átvilágítod a hétköznapokat.
Veled a szív mindenkor megtalálja
a boldogsághoz szükséges dolgokat.
- Könnyű annak... De ne tudd meg, mily nehéz,
keserű nekem, ha nem te vagy a méz."

"Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig."

"Ne ítélj a látszat után,
Mert tévedés érhet.
A korai ítéletre
Rácáfol az élet.

Sokszor ahol rosszat látsz, ott
Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden
Arany, ami fénylik.

Ne adj hitelt minden szónak,
Mit mondanak néked,
Különösen ha vádolják
Barátod, testvéred.

Kérdezd meg őt, mi a való?
S várj a véleménnyel,
Ne válassza lelketeket
A rágalom széjjel.

Nem kell mindent elmondanod
Amit tudsz, másoknak.
Gondold meg azt, hogy szavaid
Hatni hogyan fognak?

Építenek-e, vagy rontnak?
Gyógyítnak, vagy vágnak?
Ne légy másnak terjesztője,
Csak az igazságnak.

De ne nézd el tétlenül se,
Ha valaki téved,
Mert egy lélek elvesztése
Neked is a vétked.

Felelős vagy másokért is
A jó Isten előtt,
Igyekezz hát helyes útra
Hozni a vétkezőt.. "

"Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott. "

"Ha behunyom a szemem, itt állsz előttem Kedvesem,
Érzem bőröd csodás illatát, ajkadat keresem.
Átöleljük egymást, ahogyan forró csókot kérünk,
Elhalkul a hangunk, ahogyan most egymásra nézünk.
Érzem, hogy gyönyörű dombocskáid nekem feszülnek,
Vágyunk feltámad, érzékeink is belelkesülnek.

Izzó szenvedélyünk hosszú - forró csókkal útra kél,
Afrodité hárfahangja halkan fülünkbe zenél.
Kezeink lágyan tapintják egymást, ruha földre hull,
Ádám és Éva most ruhátlanul egymáshoz simul.
Francia ágyacskád már nagyon várja, hogy ott legyünk,
Szorosan egymáshoz fonódva lassan odamegyünk.

Szép tested az illatos párnáid közé hanyatlik,
Olyan gyönyörű Vagy, hogy még a könnyem is kihullik.
Melled halma pihegve emelkedik vágyakozva,
Combjaid kívánósan, hívogatón széjjeltárva.
Látom, ahogyan kis sunikád mint a nyíló rózsa,
Várja vendégét illatos szépen kitárulkozva.

Odafekszem melléd és ölelkezve csókot váltunk,
Nyelveink játékával is fokozva izzó vágyunk.
Forró ajkam elindul most vándorútra testeden,
Kissé elidőzik a gyönyörű két szép melleden.
Csókkal illetem és ízlelem a duzzadt rügyeket,
Továbbkúszva megközelítem illatos völgyedet.

Érzem lüktetését, ahogy ajkammal odaérek,
Gyönyöreink tengerén izgatottan evickélek.
Belecsókolok a gyönyörű mézillatú résbe,
Ahogy felkínálja magát ajkamnak megigézve.
Nyelvem játékával csodálatos, szép gyönyört nyújtva,
Kedvesem ajkairól sóhajtásokat kicsalva.

Ajkaimmal újból visszatérek a csókos szádra,
Testünk eggyé válva, sunikád a bigum kívánja.
Gyengéden elmerülök a gyönyör barlangocskádban,
Testünk forrón hullámzik a heves csatározásban.
Ingerlő popsikádat most szorosan átölelem,
úszunk, ahogy lassan közeledem

A beteljesülés felé, vulkán kitörni készül,
Próbálom még késleltetni minél tovább vitézül.
Kedvesem testét átjárja a csodálatos gyönyör,
Amikor vágyam nedve drága sunijába betör.
Gyengéden öleljük egymást, míg csillapodik vágyunk,
Csodálatosan szép és igaz a mi boldogságunk.

Afrodité Istenasszony megköszönöm most Neked,
Hogy megóvod és istápolod, Szerelmünk Segíted!
Hárfa húrján gyönyörű mennyei zene hangja szól,
Kedvesem gyengéden suttogva a vállamra hajol.
"Szeretlek Kedvesem, Örökre Tiéd vagyok,
Tanúm a csillagos Ég és a mennyei Angyalok:"

Szerelmetes édes kicsi párom úgy Szeretlek én,
Jobban, mint bárki valaha is itt a föld kerekén.
Szeretem gyönyörű testedet, tiszta szép lelkedet,
Vágyakozva, vágyva mindig számolom a perceket
Mikor nem hajózhatsz velem gyönyöreink tengerén,
Vagy nem lehetünk mi együtt a Boldogság szigetén."

"Most hogy nem Vagy velem igéző Kedvesem,
Álmomban simogatásodat keresem.
Selymes kezed érintésére úgy vágyom,
Gyönyörű testednek vonalait látom.
Látom szép formás melleid csodás halmát,
Hívogató hasad igéző vonalát.

Szomjas ajkam vágyakozik, hogy csókoljon,
Nyelvem a combjaid közé furakodjon.
Szeretném látni azt az igéző csodát,
A vágyakozó, hívogató puncikát.
Szeretném érezni játszó ujjaidat,
Ahogyan a testemen keres és kutat.

Érintésed mindig feltámasztja vágyam,
Gyönyöröket adó szépséges kis társam.
A duzzadó vesszőm kíván Téged nagyon,
Pajkos hancúrozást a széles ágyadon.
Öled mélyére szeretnék behatolni,
Édes sunikádban vígan munkálkodni.

Simogató kezed érintése oly csodás,
Veled csúcsra feljutni az nem álmodás.
Testünk hajladozik, sikamlós a gyönyör,
Bánat bennünket most egy kicsit sem gyötör.
Édes sikoltásod fülemnek szép zene,
Gyönyört adó Fortuna csodás éneke.

Kívánom a formás seggedet Édesem,
Hátulról szeretnélek látni Kedvesem.
Fordítsd most énfelém igéző hátsódat,
Hadd lássam a sikamlós hasadékodat.
Mögéd kerülve behatolok gyengéden,
Együtt haladunk az ütemre serényen.

Veled a gyönyör olyan szép és ,
Vágyam nedve beléd lövell, csodálatos.
Átkarolva tartlak melleidet, fogom,
Ez az én csodálatosan szép .
Így maradunk, míg csillapodik a vágyunk,
Majd szétválva újra összeforr az ajkunk.

Simogatjuk egymást becéző szavakkal,
Nem törődve most senkivel, csak egymással.
A Szerelemünk lángja betölti szívünket,
Melengeti az örömmel telt lelkünket.
Jövőm reménysége, Drága Szép Kedvesem,
Mindig ilyen csodálatos maradj nekem."

"Hangod hallom,
szó nem mozdul ajkadon,
hív kezed,
felém nem emeled,
szemem szorosan zárom,
látom a lángot,
érzem a tüzed,
tested üzen-,
s én simulom a választ...

karjaimba zárlak,
ujjam bújja hajad,
végigkússza nyakad,
csókom csókodba mar-,
körmöm bőröd sebzi,
fogam vénád metszi,
húsodba tépek,
ízlelem édes véred,
Pokol tüzén égek,
vétkezni készen,
s Te legyél részem...

a mélyben, velem égj el,
ágyékodra forrva,
könnyem patakozva,
míg csitítasz, cssss...
reszkető testtel,
beleszunnyadunk az estbe...

tán eszünket vesztve,
kint a Világegyetemben,
lebegve...
bolygók, holdak kóborolnak,
kerge üstököst befogva-,
fény- expresszt utaztunk...
ezer évet magunk mögött hagytunk,
új galaxis ragyogott,
megloptunk minden csillagot,

s a fénnyel visszatérve,
tudtuk, hogy megérte-,
hogy végig kell járni,
tévedésből kitalálni,
tört lajtorján feljebb mászni,
bár zuhansz is, talpra állni...

s ha meghalok egy kicsit,
új élet születik,
kört ír le a pálya,
kezdet és vég eggyé válnak,
újra indul a képlet,
így leszek én, s Te...

új világot teremtve,
ha kell a síron át,
járva száz út porát,
kerengek fényeddel körbe,
éjek sötétjében,
megtalállak megint...

ha az Idő meg is áll,
Hozzád visszatérek...
születésem volt csak Érted,
kezdetén az Öröklétnek..."

"Te voltál, akit mindig kerestelek,
Rád vártam éjszakán és nappalokon,
Gondolatban is Téged idéztelek,
Túlmutató álmomon és vágyamon.

Csalódtam az életben nagyon sokat,
De bizakodó lelkem nem nyugodott,
Vágytam érintésedet, csókjaidat,
Olyanra vártam mit szívem nem kapott.

Te voltál, akit mindig kerestelek,
Valósággá válva megtaláltalak,
Végre már magamhoz ölelhettelek.

Ujjong a szívem, hogy most együtt vagyunk,
Elérkezett az örök boldogságunk,
Reményt hozó jelenünk és holnapunk."