Mikor kapunk új verseket?

Reményik Sándor: Jóakarat

,,Én jót akartam, - s minden rosszra vált...''
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A kétségbeesés?!
,,Én jót akartam.
Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -
S megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, - s a templom összedőlt.
Én jót akartam.''

Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap,
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn,
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat - elég lesz ez a szó?...

Szeretkezésünk

Szemhéjad mögött csillagok táncolnak,
Mikor fájó mosollyal gyönyört kiáltasz.
Megadod és átadod befogadó magad,
Az életet hordozó örök támadásnak.

Beléd vetem magam, vulkán kráterébe,
Számmal becézve combod bársonyát,
Illatod, ízed nyelvemen érzem,
Kábultan élvezem őrület mámorát.

Gyönyört rejtő kinyílt kagylód,
Végtelen mélységbe csábítva hív.
Gyöngyhalászként egyre csak merülök,
Egyszerre érezve vágyat és kínt.

Simon András: Bűn - szeretet

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.

a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,
a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis ,,önmagadból'' és összetör:
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.

A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.

A szeretet ,,egy-ügyű'',
A bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.

A bűn csábít,
a szeretet vonz.

A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.

A bűn forral,
a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn ,,felhajtja'' magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.

A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.

A CSÓKOK ÁTKA

Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
Csókok világa a világunk,
Csókban fogan a gondolat,
Kicsi kis agyvelő-csomócskák
Cserélnek tüzes csókokat
S a legforróbb csókból szület meg
A legszebb, legnagyobb ige,
Mely hódítóan csap belé
A végtelenbe, semmibe.
S a leglanyhább csókból fakadt ki
A szürkeség, a régi mása:
Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma
S nincs a világnak messiása.
Úgy van talán: szép a világ s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak mámora.
Az eltűrt csókok tunya nászán,
A langyos csókok éjjelén
Az átok egyre nő fölöttünk
S így lesz az élet lomha, vén
S így leszünk mi, párzó királyok,
Kopottak, búsak, betegek,
Kiknek csókolni szomjas tűzzel
Már nem szabad és nem lehet.
Ha szomjas ajkak szomjas csókot
Csak szomjas ajkra hintenek,
Ma ez a föld üdvök Olimpja
S nem laknak itt: csak istenek.

PAUL VERLAINE ÁLMA

Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.

probálkozom de nem sok sikerel

[/img]

Ami a gépen nekem a beszúrhato ikonok alatt +talélható ott csak az 1szerübb smilek vannak. pölö amit te is beszúrtál azt valahogy én nem láttam közottük.

Kedves G.Clement mond "+lécci" honnan szedel ilyen mozgó smile-ket(kat)plizzzz!

Nagyon jók a verseid...

Audrey

Hajnal Anna: A lány újra szól

Én szeretem, hogy lány vagyok
s előtted csupa félelem
és csupa sejtő reszketés,
húzódozás, önvédelem,
mikor te nem is sejted még,
s csak alig érintett szavad,
egy hangra megrebben szemem
és lélegzetem elakad...

egyszerre megnyúlik a perc,
és izzó mélységeken át
megérzem, lenn a parázs
hogy lehel évezredeken át,
minden mélyen át az a csók
feltör, megérint és elér...
valami vonzó rettenet,
amelytől elakad a vér...

mint villámfény, távoli kard,
egy villanás szemembe vág,
s gerincen át a sarkamig
átfénylik rajtam a halál,
egy percig fehér láng vagyok,
s ami ajkamon lehell,
a mélyből jövő üzenet,
érzed, hogy te gyújtottad fel?

Te vagy a titkos kapcsoló...
tán nem tudod, mit hordozol,
míg fénylő távolt és közelt
szívedben eggyé oldozol...
Előled rejteném magam,
te mágnesességgel telített?
Felszikrázom, ha csöndesen
térdemre fekteted kezed.

Petőfi Sándor:MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!...

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!...
Hadat nekünk ők izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a bőrödbe',
Majd kihúzunk mi belőle!

Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jőjetek,
Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,
Jőjetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Úgy kiverünk, jobban se' kell,
Még a pipánk sem alszik el!

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett,bort iszogatván,
háborút emleget s lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.
(Anakreon: Gyűlölöm ford:Radnóti Miklós)

Petőfi Sándor: Örök ölelkezés

A téren kettős sírhalom van,
Fölöttök egy-egy zöld bokor;
Egymásra hajlanak, miként ha
Két szerető szív összeforr.

Igen, két szerető szív szálla
Pihenni e két domb alá,
Midőn a háborgó életnek
Kemény harcát kiharcolá.

Egymás mellé temetették a
Hű szeretők itt magokat,
Hogy egyesülve legyenek, mint
A földön, úgy a föld alatt.

És egyesülve maradának.
Mely a sírhalmokon növe,
A két ölelkező bokorfa
A két szerelmes szelleme.

Nerina: Puha ujjak

Éji szelek fújnak,
puha ujjak nyúlnak
felém.

A mozdulat lágy,
mögötte a vágy
remél.

Megremeg a testem,
öledbe kapsz engem -
merész.

Szavakat súgsz fülembe,
pulzusomat növelve
mesélsz.

Csókolod a nyakam,
azt suttogom halkan:
ne még!

Gombolnád az ingem,
szavaidban nincsen
remény.

Megpróbálom újra,
kiáltani fúlva:
elég! -

De tüzesedik ajkam,
s karjaidban lassan
elég

minden gondolat -
és minden mozdulat
kevés -

ha puha ujjak nyúlnak
és éji szelek fújnak
felém.

Pammy kedves! Múlt 7en kezdte el a Viva tv leadni a klipjüket! 2 hónap csúszással..... nem semmi! És még h. az aktuális zenéket nyomja a nagy zenecsatorna! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2004. 12. 21. kedd 10:11), amit ide kattintva olvashatsz)

te nem karatéztál véletlenül annó?:)
és most olyan 16-17-18 év körüli vagy?:) (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 02. 27. vasárnap 00:36), amit ide kattintva olvashatsz)

Izzó hamuban

... csak feléd... te vagy én... ez az őrült tűzkeresztség...

Vérszínű mezők táncolnak párban lángoló tűzzel
riadva futnak az állatok, minket el nem űzhet.

Szememből ragyogással, aranyfolyam-öleléssel
pillantásom felforral, minden részed egészen.

Gyere, élvezd a fény-láncunk, a forrósággal vágyjuk
most a mező felizzó zsarátnokát, a nászágyunk!

Gyere, szeress vadul, karmod tépje fel meleg húsom,
egyél meg, hadd legyek veled-benned, mindenhol-kulcsod!

Meztelenséggel nyitva alul-felül beléd jutok,
nincsen zárad előttem, így már nincs hova bújnod.

... csak belém... te meg én... ez az őrült szeretkezés...

Maszúd-i Szad-i Szalmán:
LEGYEN FONTOSABB AZ IRÁS...
Demény Ottó fordítása

Legyen fontosabb az irás, mint a hang!
Ha írsz, rajta! Szedd össze jól mit s miért.
Ahogy tolladat markolod - fogd a szót.
Ha rosszat, ha jót írsz - mindig légy kemény.
A tollnak is két vége van - megbecsüld!
Varázskút, de méreg van emez felén.
Kinál? Vedd el! Élned csupán így lehet,
De nyugtodat el ne cseréld méregért.
Ha csak szó az, és megbotól nyelveden,
Im, úgy hallik, édes citera zenél.
De írj rosszat - érte fejedet veszik,
Csak egy tollhegy életed, annyit sem ér.